Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-10-19 / 84. szám
TÁRSALKODÓ. 84 szám Pest, October’ s Odikén 1833. CSILLAGOM. Csillagászok! mit müveltek, Ah hová futátok ? Mert az égre nem figyeltek ? Boltjain mit látok ! Csillag ég arany sugárral Messze napkeletre ; A’ borongó alkony is hal A’ dicső tünetre. Mint a’ hajnal, olly szemérem Gyűlt ezüst mellére; Jaj ! mi tűz gyalasztja vérem’ Báj tekintetére! Reszkető karom, tüzében Azt Ölelni terjed — ’S keblem , égető hevében Jobban, jobban gerjed. Ah! mi bájok ülnek ennek Rózsa-bársonyában! Égi Cháriszok pihennek Rezge sugarában! — Vágyim, ingó fátyolának Lengenek szelére — Nem talál szivem magának Szót dicséretére. Oh ha végig éjjelébe’ Laknom itt lehetne, Engem a’ napnak delébe Semmi nem vihetne : Mert homályosak világi A’ borongó napnak; Minden égitest’ sugár! Fényt ez egytől kapnak. Csillagászok! én akadtam — Én akadtam rája, ’S szép nevének, mellyet adtam Andalító — bája, írt hamar szivem’ tüzére! Elhalék egészen . Elhalék dicső nevére. Csilla, Csilla lészen ! VEZÚV’ KITÖRÉSE. (Végzet.) October’ 23-án , 1 órakor éjfél után, többszöri siket dörgésivel hirdeté Vezúv, hogy földalatti rejtekei teljesen meg ki nem ürültek. — Megnyitó egyszerre minden torkolatját, mellyek a’ poklokkal látszanak lenni határosak ’s meg három rettenetes lávafolyamot okádott, mellyek különféle irányzatban , tiz , tizenkét lábnyi magas lánghalomban görögtek alá. Kettő Resina és Torre del Greco, a’ harmadik, melly egyszersmind legnagyobb vala, délre, Bosco tre case felé sietett, bámulandó (másfél olasz mérföldnyi —miglia) szélességben. Nagy terjedelmű szántóföldeket és különösen szőlőhegyeket, mellyek közt néhányat azokból is, mellyeken az úgy nevezett krisztus-könyvbor (lagrima di Cristo) terem ’s négy mezei kastélyt elpusztított ’s több embert veszedelmesen megsértett. — Az olly sok kitörés által elerőtlenült hegy délután csöndesben ’s kevés óra múlva egészen hallgatott; — nem látszott több láng, belőle csak füstgomolyok keltenek. — De volt még egy másnemű vulkán-anyag helyében. — Ugyan is alkonyra hajolván az idő , nagyobb tölcsérfalak ’s az egész felső teke (melly által előbb magasb vala Somma testvérénél) beszakadta által tágasbul torkolatból igen sűrű , kénkősárgával vegyitett fekete, — nem füst vagy gőz, hanem hamufölhők kerekedtek, mellyekből három óráig, eleinte kicsiny, salaknemü tófa-darabkák (lapiili), később pedig fekete hamu esett, melly a’ vidéket közülleg, mintegy 10 olasz mérföldnyi távolságban, néhány ujnyi magasan elbobitá. — A' nyíláshoz közel, hol sok kitörés’ alkalmával 30. 40. köb lábnyi kődarabok lövettek levegőbe, estek nagyobb lángoló darabok is, mellyek közül némellyek bombákként szétpattanva, lángot szórtanak magok körül. A’ veszélynek leginkább kitett ’s azért minden lakosától, sőt még a’ nápolyi királyi katonaságtól is végkép elhagyatott Torre della Annunziatanak őrzetére, a’ cs. kir. ausztriai 251k szám alatti gyalogezred maradt vissza, a‘ tolvajló Lazzaronik’ Vihary Elek.