Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-12-03 / 97. szám
97. szárú Pest, december’ 3 dikán TÁRSALKODÓ. A’ SZEGÉNYEK IRLANDBAN. Cobbet ázó leveleiben, mellyeket mezei jószágára , Surreybe, John Marshall nevű szolgájához irt, következő eredeti vonásokkal festi az izlandi nép’ nyomorúságát: I. Level. Dublinből sept. 3kán. Én ma reggel itt Dublinban több mint ezer dolgozó embert — férfit, asszonyt, gyerkőczét és leányzót láttam, és valamennyi ruhadarab testükön nem ért öszvesen annyit, mint azon vászonköntös, mellyben kend dolgozni jár; pedig kendnek felesége van és nyolcz gyermeke, kik közül 7 még dologra nem is alkalmas. Én láttam enszemeimmel azon eledelt, melly egy roppant épületben e’ szegény emberek’ számára készíttetik. A főzelék-hulladékok, az árpaliszt, moslék, savó és ió, mellyeket György naponként otthon az anyasörtések’ és malaczkák’ számára összetöltöget , oliy étek , mellyből hogy egy kanálnyit kaphassanak , e’ nyomoru emberek közül száz megszáz, térdein fogna csúszkálni. Marscall! kend tudja, milly keményen feddém meg szombaton, mielőtt elindulék, Tom Denmant ’s a’ kis Barrat-et ’s a’ kend’ saját fiát Dicket, hogy a’ házi sörtések’ fekvését tisztítatlan hagyták, ’s milly keményen parancsoltam meg Györgynek , hogy minden szombaton az ólat tisztítsa ki ’s a’ sörtéseknek fris szalmából készítsen almot. s milly boldognak fogná magát e’ városban ezer meg ezer ember tartani, ha azon silány alom, mellyen sörtésink nyugszanak , övék lehetne ! Ma reggel egy özvegyasszonyt látok négy gyermekével azon helyen, hol az éjszakát töltötték, t. i. ágyokon. György emlékezik, mint körém szivére, hogy az anyasörtéseket ’s malaczokat ’s a’ két szopós borjút, míg távol leszek, tisztán tartsa ’s rájok illő gondot viseljen. És lássa kend Marschall, e’ szegény özvegy ’s négy apró gyermeke olly szalmaszáradékon háltak, mellyhuszadrésznyire sem olly széles, mint mellyet mi egy sértésnek ’s apró fiainak szoktunk készíteni; — és ha én hazatértemkor látni fogom — a’ mit föl nem teszek — hogy két borjúm alatt a’ szalma olly ronda és törekes , mint az volt, mellyen az özvegy és gyermekei feküttek , akkor Györgyöt elcsapom a’ háztól, mint tisztátalan ’s kegyetlen suhanczot. És lássa Kend, Dublinban sok ezer ember illy dísztelen álmon éjszakáz. Kend és Thurvill, és valamennyi munkásom magok készítik a’ sörtés-ólakat palló-deszkából, karókból és gályákból , ’s mivel kendeknek nincs elég szalmájok, hogy belőle sörtésiknek almot készítsenek, tehát a’ községtől szereznek páfrányt ’s aszúfüvet (avart). De vegye kendtek ezt szivére! én láttam Thurvill’ sörtés-órát ugyanazon napon, mellyen elindultam, ’s én ünnepélyesen nyilatkoztatom ki egész Anglia ’s Izland előtt, hogy Thurvill’ két sörtése jobb szállással bír, hogy tízszer jobb élelme van és százszor tisztábban tartatik, mint sok ezer emberteremtés Dublinban — egy városban t. i., melly utczák, nyilványos helyek ’s épületekre nézve olly szép, mint akármellyik e’ világon. II. Levél. Dublinből, sept. lőkén. Marschall! utóbbi levelemben megírtam kendnek, mint reggeliznek az itteni szegények, most azt irom-re, mint ebédelnek. Én elmenék a’ szegények’ tápláló-intézetébe ’s a’ felügyelő urak nekem mindent megmutattak. Mintegy 3000 ember tápláltatik itten, ’s ha így nem tápláltatnának, tehát vagy az éhség ölné meg őket, vagy kénytelenek volnának lopni és rabolni. Én élő szemeimmel láttam e’ déli vendégséget. Egy nagy hosszú teremben legalább is 500 asszony volt jelen; mindegyiknek kezében egy tálka, ’s e’ tálkában néhány burgonya összecsomoszoltan, mint kendtek szokták összecsomoszlani ’s liszttel keverni sértéseik’ számára. E’ szegények egymásután a’ terem’ egyik végébe mennek, hol az arra rendelt személyek egy nagy katlanból, meszelyes czinmértékkel a’ burgonyát kimerítik ’s a’ tálkába töltik. E’ nyomoré kotyvasszal a’ szegények aztán félre húzódnak ’s a’teremben állva megeszik azt. Ki részét megevé, eltávozik ’s helyet enged másoknak. Mintegy 300 személy állott még az udvartéren várakozva , míg a’ sor reá kerül. Továbbá látok mintegy száz kis leányzót egy iskolában, ’s ugyanannyi fiúgyermeket egy másikban ; egynek sem volt czipője sem harisnyája , ’s a’ gyerkőczék’ testén még ümög sem. Arczuk sápadt volt, ’s mind a’ két száz öszvesen nem bírt annyi pirossággal, mennyivel a’ kend’ pirospozsgás gyerkőczéje, ki Dodman’földjére szokott kijárni , hogy ott madarak ellen a’ répavetést őrizze. Marschalle’ gyerkőcze az ő kenyér-, sajt- és szalonna-dús táskájával — ez jár az igazi iskolába; belőle és Tom Deckmanből és a’ kis Barrattből izmos , tenyerestalpas emberek válandnak , miilyenek apáik; ők jól fognak élni ’s jó ruhát viselni, egyszersmind becsültetni, miképen apáik, ’s boldogak lesznek azon sorsban, mellyet nekik Isten kijelölt vala. Egy másik helyen ismét egy nagy csapat asszonyt látok hivalkodva ülni, mindegyik egy cse