Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-04-22 / 32. szám
melly magán elhatározott politikai szint nem visel ’s a vidéki földbérlők és kereskedőknél igen kedves. E’ lapból Harvey ur’vezérlete alatt, ki számára igen sok érdekes czikkelyt irt, hetenként mintegy 2000 példány kelt el. De mióta Gaspy ur a’ Sunday Times’ szerkesztője s nagyrészint tulajdonosa is, nemcsak tartalmi becse csökkent, de előfizetőinek száma is meggyérűlt.— A’ John-Hull, — ezen ultra-tory lap ’s a’ főegyház’ túlságos védszónoka — keresztyéntelen hevességgel támadja meg ellenségeit; ő majd elmésen vagdalkozik , majd durván tréfál,’s tulzásihoz még egy pillanatig sem jön hirtelen. Főszerkesztője Hook Tódor, egy elmés román író, ki az aristokratai szokásokat festő mesterségére igen igen büszke, jóllehet hőseit inkább csapszékekben, mint szalonokban kérésitől. John Hull-t eredetileg a kormány alapító — legalább az első hat hétben a’ kincstár viselé a’ költségeket; de a' szerkesztők, kikhez a’ Quaterly Review’ több derék írója 's jelesül Cooker és Lockhart is tartoztak , nemsokára e* gyámolitást szükségtelenné tevék. John Bull a’ főbb osztályok* segedelmivel rendkívül hamar emelkedett ’s most tulajdonosira nézve egy dúsan kamatozó kincs. Ő még Beacon nevű hatalmas versenytársát, — egy másik gúnyfalánkos ét személyességekre bocsátkozó hetilapot—is legyőzte, ámbár Scott Waltert, a’híres novellaköltőt, mondjuk egyik dolgozó társának. John Bullnak még folyvást jó kelete van ; azonban Hooker’ gyöngélkedő egészsége még is lerótt valamit erejéből, ’s így kedvességét is némileg csökkenté. — Most pedig a’ politikai sajtó felszólít bennünket,szálljunk le alsó emeleteibe, azon termekbe t. i., hol az Age és John-Bull’ többi gyermeke garázdálkodik. De mi ezekről inkább egy másik czikkelyben fogunk értekezni; említést teszünk majd akkor a’ True-Sun, a’ Morning Advertiser, nem különben John-Bull’ radical ellentársáról az Examiner-ről is , mellyek a’ jó ügynek megannyi becsületes védbajnokai; azon egyetlent sem feledlén el, ki, nyitott sisakkal ’s nevét zászlóján hordozva, merészel csatasikra lépni — Cobbett William-ot. t. i. 's az ő Registerét. FÜZÉR A’ MAGYAR TÖRVÉNYTUDOMÁNYBÓL. (Folytatás.) Egy jó törvénykezési rend’ fő tulajdona, hogy a’ perlekedő feleknek tökéletes biztosítást nyújtson védelmük’ előadhatására. Ez meglevőn, a’ törvénykezési rend annál jobb lesz, mennél rövidebb ’s mennél kevésbé költséges az. Ha valamelly országban lehetnek olly perek, mellyeket a’ nagyatya 30 esztendős korában elkezdett,’s csak unokája 80 esztendős korában végezhet el ; — ha lehetnek olly perek , mellyekben a’ költség három annyi, mint a* pertárgyazat,(substratum);— az ollyan ország’ törvénykezési rende nem a’ legjobb. Hazánk’ bányászi törvényszékei előtt sokszor milliomokat tárgyazó perek forognak, még is négy szóváltással döntetnek el, mellyeknek neve : Vád, felelet, beszéd, ellenbeszéd. A’ Felperes, ki az ellenbeszédre még felelni akar (mi azonban ritkán történik), kénytelen arra engedelmet kérni a’ nm. magyar udv. kanczelláriától.— Valljon miért nem elégülhetnének meg másféle pereinkben is ezen négy szóváltással , azon egy megkülönböztetéssel azonban, hogy az ellen beszéd után okvetetlenül következzék ugyan a végső ítélet, de az ügyevesztett félnek legyen szabad , itélettiltással ( prohtbitával) élni, a’ rövid folyamatu, vagy is csupán factt perekben egyszer, a’ juris perekben pedig akár kétszer is, még pedig minden, akármelly törvényszék ’s ne csupán a’ kir. Tabla előtt ? ■— Ezen prohibitánál nincs szebb ügyorvoslás (remedium juridicum) egész törvénykönyvünkben. Mert nem jár se költséggel se fáradsággal, az ügyevesztettre nézve pedig vajmi czélirányos már csak azert is, mivel az ítélet után él vele, akkor t. i., midőn már az ítéletből tudja, mi bírta legyen a’ birót illyen ítéletre, s mit kelljen tehát megczáfolnia. — A* fenemlített, minden törvényszékre egyaránt kiterjesztendő prohibitának pedig az lenne foganatja , hogy a’ prohibens vagy tiltó még egy szóváltást, uj mutatványokkal támogatottat, adhatna, mellyre az ellenfél megint egyszer felelne, miután ismét uj ítélet hozatnék. — Az illy törvénykezési rendszer ellen tán nem lehetne senkinek is alapos kifogása, csak el ne felejtsük azt, hogy a’törvényhozás tartozik ugyan az igazságkeresőt pártolni, de nem tartozik pártolni azt, ki az igazságot kijátszani, halasztani, vagy előre kitérni igyekszik; azaz, pártolni tartozik azt, ki valóságos jogot védelmez, akár legyen az Fel-akár Alperes; de nem azt, ki jogtalanságát palástolni, vagy az igazságot megzavarni törekszik. Igaz, vannak némelly pereink, mellyeket egyetlen egy ítélettel nem dönthetni el; így p. o. a’ zálogos és erőtlenitő perekben előbb kell a’ jószágot a’ Felperesnek oda ítélni, hogysem az Alperes a’ liquidatióba ( költségmutatásba) bocsátkozhatnék. De az illy esetekben az ítélet a’ foglalásra (executio) utasíthatná a’ liquidatiót, mi most is megesik néha, fenmmaradván az Alperesnek mindig azon joga, hogy azt, ha jobbnak látja, prohibíta mellett előadhassa. Kérdés volna még: »mit tennénk e’ szerint a’ kifogásokkal? Ezek, mint régen tudva van , kétfélék: némellyek érdeklik a' per’ velejét, ’s annak végső eldöntetésére hatalmas befolyással bírnak, p. o. a’ kereset (Actio), felperesség , (Actoratus), perczim (Institution) ellen tett kifogások; mások ellenben csupán a’ formát illetik, ’s csupán időhalasztásra czéloznak , mint az idézés (citatio) ellen tett kifogások ’s más effélék. Ez utóbbiakat tartozzék az Alperes harmadnap alatt, miután az idézőlevelet kezéhez vette, a’ bírónak bejelenteni, ez pedig az ellenfél’jelenlétében minden írásbeli szóváltás nélkül, a feleknek csupán szóbeli kihallgattatása után sommásan döntse el, ’s ha az idézést ’s a’t. igazán hibásnak, a' határnapot rövidnek ’s a’ t. találja, tüstént mást rendeljen.— Mi pedig az elsőbb rendű fontosabb és a’dolog’ velejét érdeklő kifogásokat illeti, ezeket szabad legyen ugyan írásban előadni, de a’ velős védelemre kiszabott határnap előtt, s így ezt bé nem várva; p. o. ha a’velős feleletre 15 nap szabatott, már a’ 8dik napon. Mit azon kérdésekre is ki kellene terjeszteni, midőn az alperes p. o. Evietorra (szavalásra) kíván hivatkozni, tanúk hitelesítését, vagy oculatát (szemügyvétet) kérni ’s más effélét. Itry forogna törvénykezési erőmüvünk rendesen , ’s illő"szabatossággal, nem pedig úgy, hogy mozgását, mint egy elmés írónk mondotta, csupán a kő-