Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-07-22 / 58. szám
TÁRSALKODÓ Pest, Julius’ 22-én 1835. JANKÁHOZ. Letűnt vidám napom , Szambúban sorvadoz, Tavaszló életem Mint rózsa hervadoz; Gyászos fohászaim Lengnek hüs alkonyon; Hő könnyek futnak el Sötétlő arczomon. Hozzád , kedves Leány Szárnyas tísz-érzetem , Szám’ enyhe baltamát Csak kebleden lelem; Mosolygó kék szemed Belém él’tet lehel, Búmat csak üdv-adó Csókod szélyeszti el. De ah! szám csalfa Lány, Hiába tán eped! Más nyugszik kebleden — *S mást éltet bájszemed: Egy bús magányba el, Elnyögni kínomat — Mig a’ hulló levél Elhozza síromat! T. K. L. NÉHÁNY KOMOLY SZÓ A’ BUDAI SZÍNÉSZTÁRSASÁGHOZ. A„Rajzolatok“ második féléviedik számában kijött „Észrevétel a’ kritikai töredékekre“ egy igen nevezetes jelenés a’játékszíni évkönyvekben; mert első ’s eddig hallatlan példa, hogy egy szinésztársaság’ egész testülete közegyezéssel a’ bírálatok ellen , mik iránt csak hálával tartozik , fölkeljen ’s legjobb akaratú barátit, kik ügyét az igazság’ palástolatlan kimondása által kívánták elősegíteni, méltatlan sértegetésekkel megtámadja. — Illy kifakadások bizonyos tekintetben kívánatosak lehetnek, mennyiben t. i. a’ vélemények’ harcza ’s az ideák’ súrlódása által az igazság’ tisztább kifejlését eszközük; de szomorú jelei egyszersmind annak, milly fonák irányzatot vehet egy társaság, mellynek főfeladása és kötelessége: a’ nemesnek, szépnek 's jónak terjesztése volna. Midőn az Őszinte Testvérek, az uj szinész-tagok’ érkeztével egy uj és szebb játékszini időszak földerülését reméllvén, töredékeiket a’közönség’itélőszéke elibe bocsátni kezdék, két czélt akarónak elérni: először, hogy az említett divatujság olvasóit a’ budai színészet valódi, nem palástolt, nem tömjényfüstbe burkolt állásáról tudósítsák; másodszor, hogy a’ szinész.társaságnak is, részint érdemlett dicséret, részint hibáik’ érdemlett megkorholtatása által tehetségük szerint használjanak, nem pedig hogy őszinte véleményeiket erőszakosan elfogadtassák. — Mi az első részt illeti, az arról hozatandó ítéletet csak a’ tiszt. közönségre bízzák, melly bizonyosan el fogja ismerni, mennyire tisztelték soraikban az igazságot, e’ bálványolt ritka földi tüneményt. — A’ második részre nézve ha czért nem érhettek, bátran merik állítani, hogy nem bennük a’ hiba. A’ budai színésztársaság nem tagadja a’ bírálatok’ hathatós munkálatát, sőt azt tapasztalásból ismerni állítja. Tudtunkra az eddig megjelent magyar játékszini bírálatok örökös és gyakran méltatlan dicséretekkel valának megtömve, ’s a’ már nem épen gyermekkorú budai intézetet is minden kor olly vétkes lágysággal ápolák, mellynek csak rész következése lehet. — ’S ezek volnának azon bírálatok, mellyeknek hathatós munkálatát a’ színészek tapasztalásból ismerik ? — Bár azon jeles mondásokat, mellyeket a’ bírálat felől olly bőven halmoztak össze, praxisban sajátjaiknak bizonyítnák! — de máig is minden csak oda mutat, hogy a’ budai játékszínnél uralkodó legveszélyesb belső baj: a’ bírálatok’ nem tűrhetése, ’s azon nevetséges önhittség, min egy magasabb műveltségű színésznek mindig felülemelkedve kellene állnia. — A’ mi magyar színészink tűrik sőt szeretik a’ bírálatokat, azaz: tűrik sőt szeretik a’ pazérul hintett dicséreteket, ’s ha ki ezen dicsérő rendszertől, melly mellett játékszínünk álló tóként veszteglett, elég bátor eltávozni, az illyennek számára mindyárt készen van a’ legilletlenebb kifejezések’ egész légiója , az einéncz, részrehajó , kaján, piszkáló ’s a’te czimadások.— Ok, hogy ezen tagadhatlan ’s minden dolgainkban olly vastagon mutatkozó bűnnek, — az igazság’meg nem emészthetésének, szebb szint adjanak, általányosan ugyan bírálatok’ barátinak nyilatkoznak, de a’kritikai töredékeket, mint elménczkedő, részrehajló, undok kitételekkel rémitő,’s isten tudja, miféle szörnyekkel megtömött piszkálatokat, megvetik, ’s ezeken a’ birálat-türhetés" kijelentett elve hajótörést szenved. Ha a’ kritikai töredékeknek, mint futólag irt töredékeknek, vannak is számos hibáji, de, hogy azokat az említett észrevételben fölhozott bélyegek nem szennyítik, azt minden, el nem fogott igazság-barát, minden, kit mérsékletten önbecsülés el nem vakított, meg fogja ismerni. — Magukon