Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-10-07 / 80. szám
dűl azon erkölcsi rugótoll, melly a’ kisded Romát roppant birodalommá, utóbb világ’hóditójává tette* — Ez szüle mondom Romának számithatlan bő keblű férjihíz, kik hazaszeretettől hevülten a* hazának javára ’s diszére vetélkedve áldoztak. Ok vítsák ki Romának minden dicsőségét , eddig semmi nemzet által el nem érettet. — Míg ezen erő hive maradt a’ romai népnek, addig fénye’ teljében ragyogott a’romai birodalom. Mihelyt pedig ez szűnni kezde, legott előállott az önzés (egoismus), a’ közjóval nem törődés, az önhaszonlesés ’s a’ dicsővel páros nagynak megvetése, aljasodás, elpuhulás, idegen nyelvek’ szerteágazása, ’s az ebbül eredt egyenetlenség, végre a’ birodalom’ végromlása. Nyelvök kihalt s most, ha nagyszerű művei’ düledékeit kiveszed, minden emlékük csak a’ mélyrágta könyvekben létez. A’ mondottam erő a’ Magyarnak’ is tulajdona, mit elődink, szinte híres hóditók lévén, eléggé bebizonyitának. De, a’ mi legszebb bélyegüket, a’ nyelvet , bármilly nagy viszályokon ment is az keresztül, maiglan fentarták. Hanem I. Béla alatt az elláthatlan sokaságu tatár - csordák’ mérges nyilai által megtizedeltetvén — később a’ mohácsi gyászütközetnél a’ törökök által csaknem végpusztulásra juttatván ’s szétüzetvén , az életben maradtak’ nagy része az ország’ határin kívül kerese biztos menedéket, és csak a’ törökök’ elvonulta után tértek kipusztult hazájokba vissza ; a honjukban megsokasult csehektől, oláhok ’s másoktól lassanként követtetve, a kikkel többnyire az ország’ puszta szélein települvén le , idő’ múltával megcsehesültek, oláhosultak , ’s a’ t., e’ szerint hitüket ’s szokásikat is fölvették. Azok tehát, bár most idegen ajkúak, még is magyar eredetűek, ’s csak mostoha körülmények miatt nem nyerhették az elvesztett kincset, t. i. nyelvöket vissza, sm ezek selejtő okai országunk’ sok magyartalan részeinek. A’ bevándorlottak , nálunk meghonosulván, örömest neveztetik magukat magyaroknak; nemzetünk, nyelvünk iránt pedig romaiakhoz egyiránt kitűnő hajlandósággal viseltetnek, és így könnyen magyarosodhatnának meg lépcsőnként , ’s bizonyosan nemzedékként (per generationes) mindnyájan ; ha e’ végre idejénkorán kivont mennyiségben, czélszerű oktató intézetek alapittatnának. De ezekről, mint tárgyam* köréhez nem tartozókról talán máskor. Elég az hozzá, valamint a’ magyar nyelv hozza egyedül létre a’ magyar szinházat, úgy a’nyelv’ terjedése jobb lábra helyezi azt, ’* viszont. Elődbe zárom Edesem! befejezőleg e’ rövid vázlatomat, rostálnád meg érett ítéleted szerint. A’ játékszínek, meg a’ történetek nemde tükrök , mellyekben láthatjuk, miilyenek vagyunk, vagy miilyeneknek kellene lennünk. Élj boldogul! Külkey Henrik: HAJÓZÁS A DUNÁNAK „SULINA" NEVŰ TORKOLATJÁHOZ. Galaczból egy levelező következőt közöl:,,Utániból megérkezve mellyet az itteni ausztriai cs.k. consul Atanaskovich ur’ kíséretében a’ Duna’Sulina nevű torkolatja felé tettem, azt Önnek le akarom röviden rajzolni. Mi kedvező széllel egy kirlasz nevü mintegy 50 tonnás fedett dunasajkán megindulánk, ’s már Ili órai utunk után a’besszarábi Reny mezővároshoz a’ Prathnak Dunába ömlésénél jutánk. Itt láttuk az első orosz-parti őrt. Sajkánk Reny alatt a’ nagy áradás ’s a’ szél’ sebes fordulta miatt parthoz hajtatott. ’S tüstént megjelentek a’ legközelebbi őrvonal-állomáson őrködő kozákok dzsidával’s fegyverrel felkészülten, hogy bennünket a’ kikötéstül eltiltsanak. Az oroszok tudnillik, veszteg-rendszabásaik szerint, sem a’ hajók’ közeledését partjokhoz, sem ezek’ hosszában azok’ kutatását semmikép,— még egészségi felvigyázás alatt — sem engedik meg. Másnap 10 órakor délelőtt Tulcsánál telepedtünkmeg. Mihelyt az ajan (török parancsnok) a’ cs. k. consul’ megérkeztérül tudósitatott, a’ kikötés’ helyén egy csinos csatában megjelenvén, sokáig beszélt a’ consul úrral. Később meglátogattuk az egykori Tulcsa vár’ omladékit,mellyet, mint tudva van, a’ drinápolyi békeszerződés’ következményében le kelle rombolni’s többé felépitni nem szabad.Tulcsa e’ szerint most nyílt mezőváros, mintegy 400 házzal. Fekvése igen bájoló ’s egészséges; mi itt néhány hajót épület-’s tűzi fával, többnyire Odessa’ számára megrakodni láttunk. Alig egy órányira Tulcsa fölött a’ Duna két ágra szakad , mellynek balja Ismail mellett a’ fekete tenger felé fut ’s a’ Kilia név alatt ismeretes kifolyást képezi. A’ jobb ág Tulcsa alatt másfél órányira ismét két ágra oszlik , mellyek közül a’ bal ’s illetőleg a’ középső, Sulina felé, a’ jobbik vagy szélső pedig Szent György felé a’ fekete tengerbe siet, ’s igy ismét e’ két más fő kifolyást képezi. Ugyan ezen második választó pontnál újólag egy orosz partiőrre bukkanánk, ki bennünket megszólítván, utunk’ czéljárul ’s hajónk’ terhéről kérdezett. Miután a’ folyvást kedvező szelet használva, utunkat egész éjen által folytattuk ’s hasonló módon még néhányszor a’ két ’s kétórányi távolságban kiállított orosz parti őrség által megszólittatánk, reggeli 9 órakor Sulinába értünk. Tudnivaló, hogy a’ drinápolyi szerződés’ értelme szerint Sulina ’s a’ Szent György közti vidéknek semlegesnek (neutral) kell tekintetni, ’s az első kifolyástól kétórányi távolságra semmi, bármilly nemű