Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-08-05 / 62. szám

TÁRSALKODÓ. 62. szám Pest, augusztus 1 5-én 1835. A’ St 1­D E G SIR. tegnap Győrből visszaérkezett Döbrentei Gábor kir-Fény-tenger özönli a’ kékes eget, Pirítva határin a’ föllegeket. Csillag-seregével a’ hold tova bolyg, Az est’ kies arcza vndulva mosolyg; ’S mig rózsa­ tekintete bérezve leszáll , Mély csönd frigyesül vele tájainál. Elnémul a’ rengeteg, alszik a’ vad, Hái s’ lombjai közt a’ madár se rivad , Csak Béla nyögelteti, csak maga ott, A’ pásztori dalnok, a’ bérezi lakot. Sirhantra mereng elepedve szive, Hol porladoz angyali bája hive, ’S nem tűrheti vad tüze’ szörnyű hevét, A’ rengeteg éjbe zokogja nevét. —­­Majd zúgva süvöltnek az ormi szelek ’S remegve sohajt-föl egekre vélek: „Ah! hol mosolyog-le szivemre remény ? Hol ringat ölébe, hol alszom­ el én? Hol fognak elülni a’ förgetegek ? Oltsátok­ el e’ kinos éltet­egek ! Nekem tavasz elfut, a’ rózsa kihal, Elfonnyad a’ róna virágaival, ’S mint fonnyad a’ róna, virágaival, Egy bal kebelem’ heve lángjaival. Ha támad a’ hajnal, a’ nap ha leszáll, Ah ! vérzik e’ puszta szív álmainál. Szép csillaga néma homályba suhant, ’S elnyelte sugárit az éjjeli hant.“ — Szól ’s árva nyűgei min az ég komorul , Halványul a’ hold, kies útja borút. Az alkony az ifjúra könnyet ereszt, ’S ázik vele hanton a’ barna kereszt.— Így gyászol az éj ’s mire hajnal elért, Már nem rebeg égre az ifjú kegyért; Ott hamvad a’ porban a’ mennyei pár, Hol bús dalokat nyög az árva madár. Gyászhantjok f ölén deli rózsa virul , A’ harmat-özön levelére lehull; — És míg nyugalommal hűs árnya kínál , Fel-felcsap a’ bú’ szele bokrainál. V i­h­a r­y Elek, AHMET FETII1 FERIK ^ BASA, BÉCSBE MENT OTTOMANI NAGYKÖVET, PESTEN LÉTÉRŐL ’S GYŐRIG UTAZ­TÁRÓL. Levél , Testről , julius 31-ikén 1835. Kedves barátom, Falura kellvén hirtelen men­ned, a’ hasa ide érkezte után; kértél, tudósítaná­lak. Itt van minden, részletesen, úgy, a’ mint a’ *­ tartománybiztos úrtól hallottam. Megint azt lehete tapasztalni, hogy keletről jö­vő nagyobb vendég láthatására több ember gyűl öszve, mint ha ollyan, nyugotról érkezik; sőt, a’ tö­rököket közelebbről szemlélhetés vágya, kivált asszo­nyoknál, egész kandiságig megyen. Talán azért fakad e kiváncsiság általjában, mert Magyarországon már a gyermek sokat hall a’ törökökről, mint egykor itt lakottakról, a’ műveltebbje pedig azt óhajtja ki­venni, mire viheti őket mostani zuh­ánjok Ildik Mahmud európai öltöztetéseik után a’ civilisatioban is. A nevezett basa 35 esztendős, szakál nélkül, csak bajusszal; élénk, tüzes és nyájas képű , egé­szen magyar arcczal, zömök termetű. Vezetőjét, Döbrentei Gábor urat mindjárt ide érkeztekor meg­kérte a’basa: vezetné őt mindenüvé, hol valami jót, szé­pet, hasznost láthat, ’s nagyon fogná köszönni, ha ollyat szemlélhet, mit még nem ismer, mert örö­mest tanúi. Nagy tudni - vágyást is mutatott minde­nütt ’s minden érdekes iránt. Vezette erre, lát­szott természetes esze, mellyel bir, ’s a’ mellett sok szíveslétet fejte ki, lekötelező feleleteiben. Illy indulattal arra is kérte említett vezetőjét: mondjon­­meg neki minden itteni szokást, tisztelkedést, mert semmit sem akar elmulatni, mivel talán valakit meg­sértene, az neki fájna, és jó hitét akarná hagyni maga után. Katona létére leginkább vonzódik a’ katona­­sághoz. Nagy figyelemmel volt a’ katonai úszó iskolában, hová cs. k. generalis Schmeling úr is meg hízta, midőn épen a’naponkénti Wacht par­a de tartatott az új épület roppant udvarán. Megvizs­gálta a’ közpattantyusok ágyait, kiszedett minden holmit táskájokbol, az elöljáró tiszturaknak kedves­ségeket mondott, miképen van a’ tanító intézet ’s Mazzuchelli Ordisz-csapatja helyes fegyver forgatá­sival megelégedve. Valamint a’ pattantyúsok napi­­kenyerét megkóstolta, úgy tett az invalidusok házá­ban a’levessel’s hússal is. Mindenikét jól táplálónak találta. Beszéd közben itt megértette, hogy egy köz­legény épen siralomházban ül többszöri szökésért ’s orozásért, felak­asztatás végett. Másnap azt monda Döbrenteinek, hogy azóta mindig azon járt esze, bárcsak valamikép kegyelem adathatnék azon kato­nának. Majd meghalla, hogy adatott, ’s ennek nagyon örvendett. A’Ludovicea pompás épű­lete ’s ennek kertje nagyon meglepte, bámult azon, hogy az, egyedül az ország birtokosainak hazafiúi áldozatiból épült. *) Ahmet, (kimondásban a’ h. leheléssel) nemzetségi név; Fethi, környül metélkedéskori melléknév, annyit teszen mint győzelmes; Ferik divisionaire, osztályunk. Basa, törökösen pasa, general, hadvezér, ki egyszersmind pol­gári parancsnok és kormányzó is, így volt egykor e­ két tisztség a­ magyarnál is együtt.

Next