Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-12-09 / 98. szám
jó illyen emberek közé vervén magát, derekasan költ, de nem is keveset busál és szepeg ám, mikor meggondolja, milly könnyen járhat pénzének végére, s milly rövid fog lehetni Angolországban mutatása. -----------------------így tehát, ha itt akar hegyed bennünket enni , mit részemről igazán szeretnék, készüljön mentül elébb. De ne gondolja, hogy Kegyednek is olly méregpénzbe kerülendne ittléte, mint nekünk, sőt inkább még kevesebbe is, mint !... barátunknak, mert ő kegyelme is bővecskén költöget. Ha pedig nem jöhetne Kegyed , írja meg, de bizonyosan, mert, mivel itt majdnem minden jelesség’ megnézéséért fizetni kell, ’s több helyen akár egy akár több egyen a’ néző, mindig ugyanazon taksát, én most igen kevés , elzárt nevezetességet megyek szemlélni, gondolván , Kegyedre nézve is jobb lesz, ha jelesen költünk. — Tegnap e’ világon a’ legnagyobb serfőzésben voltunk. Már ez igazán óriási intézet. Két roppant épületből áll; az egyikben porter, a’ másikban ale-sert főznek. Három árpa- és három komló-malom dolgozik ; háromfelé készítik és szárítják a’ malátát; három szörnyű üstben főznek; három felé hirtenek ; naponként 3300 hordó sert készitnek el; ’s iszonyú nagyságú kádakban 300,000 akó ser áll készen. Az egészet két gőzös, egyik 45, másik 35 ló erejű, hajtja. Hány ember foglalatoskodik benne, nem tudom; de tudom, hogy 140 ló egész nap dolgozik, azaz: a’ szükséges holmit be, a’ sok sert pedig a’ városba széllyel hordja. Az egyik épületben 40,000 font sterling áru komlót láttam. Az egész intézetet nyolcz millió fontra becsülik közönségesen. De már ezt Kegyednek is látnia kell; leírni híven csak az tudná , ki gyakran vizsgálta. — Tegnapelőtt a’ britt múzeumban valók. Ez ám valami felséges! Soha annyi ritka és drága jelességet egy lakáson, ki Londonban nem járt, még csak nem is gondolhat. Csak az a’ baj, hogy épen most tisztogatják, ’s tehát a’ munkás látogatók’ számára nem áll nyitva. Megnyílik ismét a’ jövő hétfőn. Nekem Sir Henry Ellis főkönyvtárnok ada engedelmet külön látogatásra, ’s egyúttal hat hónapi szabadságot az olvasó-szobához. Hétfőig tehát nemcsak hevernem kell, de, mi sokkal kedvetlenebb, öldöklő unalmat szenvednem. — Múlt vasárnap Clark hires hídépítővel, ki a’ budapesti hidat is felvállalta, ’s mult octoberben Pesten volt, beszéltem. Azt monda, hogy soha sem látott olly kis várost annyi szép és pompás ízlésű épülettel : ő neki Pest igen igen tetszett. Ezt Kegyednek különös öröm és hízás végett. Éljen boldogul. III. Zs a Győhez Baden-Badenbe. Manchester jul. 13. 1835. Kedves barátom, ha azt hiszi, hogy mi úgy utaztunk , mint Kegyednek Londonban ’s Windsorban mondottuk, igen nagyon csalatkozik: mi azt csak Oxfordig tettük. Itt ... hallá, hogy Cheltenham-hoz közel vagyunk, 's hogy Cheltenham hires népes fürdő. Ő tehát tudja isten mi kellemes mulatást képzelvén, oda menénk,’s találánk uj , csinos, eleven várost,’s benne több fürdő házat a la bains chinois et similia, számos vendéget, de elbúva kitkit, igazi angol módon magának vagy ismerősei’ csekély körében élve. Szóval: hiábavalóbb utat soha sem tettünk. Bajunkra még vasárnap is jött közbe, midőn azon qyakeres fészekből egyetlen egy kocsi mene, az is Oxfordnak Londonba. Tehát ismét Oxfordba ’s onnét másnap Cambridgebe utazunk, az ottani egyetem’ kanczellárjának , marquis of Cambdennek beigtatását szemlélendők. Megérkezénk Cambridgeben f. h. 7kén estve. Láttam tehát Angolországnak hires két főoskoláját. Ha eddigi utazásom’ vonalát képzeletében végig futja Kegyed, könnyen felszámlálhatja, hány és milly különböző« nagyhírű egyetemet láthattam; ’s még sincs köztük egy is az angolországiakhoz fogható. Prága's Bécsnek ó kora, Jenának fényes emlékezete, Göttingának bámult tudománya ’s gazdagsága, Berlinnek virágzó érdeme ’s roppant népessége, a' tisztességes tudományok’ országában örökké maradandó jótettek 's tehetnek is; de Oxford’ és Cambridge’ tudományos intézeteiben mégis van valami nagy, valami magas, valami lelket buzdító, melly nekik különös tulajdonuk. És ezen valami az ő függetlenségök, ’s hathatós morális befolyásuk a’ nemzetre. Talpkövük különös régi állapítványukban ; függetlenségük a’ sajátsági jogban, melly Angolországban szent; erejök végre az egyes collegiumokban gyökeredzik. A’ collegium olly állapitvány, mellynek tetemes vagyona, tágas épülete, kápolnája, könyvtára, egy mestere, és különböző számú társa vagyon. Társai vagy tanítók, azaz magistri artium, vagy tanulók, azaz baccalaurei és diákok; szorosb értelemben pedig csupán a’ mester és a’ collegium’ költségin élő magisterek a’ társak avagy fellows. A’ mesternek és minden fellovnek, van a’ collegiumban lakása, asztala, és többi szükségeire bizonyos summa pénz. A tanulók, kények szerint akármellyik collegiumba iratjákbe magokat, ’s ott tanulnak, graduáltatnak és fellősságra léphetnek. Ha a’ régibb collegiumok (14, tödik századbeliek) inkább nagy monostorokhoz hasonlítanak , az újabbak valóságos pompás kastélyok.