Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-14 / 74. szám
295 ból látja, azokról külön lesz a’ nagytekintetű gyülekezet értesítve; valamint későbben az uj választások is közönségekbe fognak terjesztetni, midőn a’ választottak kötelességeik’ felvállalásáról az academiát bizonyossá fogják tenni. ’S midőn így a’ m. 1.1. egy felől a’ nemzeti nyelv’ virágoztatását, a’ történetek’ felvilágosítását, mindennemű hasznos ismeretek’terjesztését buzgóan folytatja; másfelől pedig kitett jutalmak által a’ haza’tudósait a’ közügyben versenyfutásra ébreszti, nincs egyéb hátra, mint hogy minél közönségesebb részvételt, szívesebb bizodalmat nyerjen a’ nemzettől. Sikeres munkálhatásának ez legszükségesebb, sőt múlhatatlan föltétele. EGY PYRAMIS’ SZÁNDÉKLOTT BERONTATÁSA AEGYPTUSBAN. [Forrás: Journal general de France.) Mimaut úr, franczia consul Alexandriában, következő tartalmú levelet intézett Mehmed-Alihoz , aegyptusi alkirályhoz, ki durva tanácsiatoknak engedve, a’ pyramisok’ egyikét leromboltatni akará. (Ennek csak némelly szakait adá minapi Jelenkorunk, itt egészen közöljük.) Ő Magasságához, Mehmed-Ali basához. „Magasságodnak tanácsolák, hogy egyet a’ dsszéi három pyramis közül vontasson le, ’s követi fordítássá a’ Nílus folyam’ hidainak építésére. — Magasságod biztosokat küldött ki a’ pyramisokhoz, megvizsgálni: valljon e’ szándék valósítható e? — Én Ön’ lelki felvilágultságát sokkal jobban ismerem, hogy sem e’ biztosság’ kiküldetését azon szokásnak ne tulajdonítsam, mellynél fogva Ön egy komoly javaslatot sem hagy vizsgálatba-vétel nélkül. Mindazáltal meg akarván győződni, hogy a’ művelt világnak nem kell valamelly szerencsétlen elhatározástól félnie, kérem Magasságodat, engedje meg, hogy őszintén ’s egész nyíltsággal rajzoljam-le azon benyomást, mellyet illy tervnek csupán jelentése is minden európai ember’ keblében okozott. — Én Magasságod előtt már sok fontos tárgyban hallatám az igazság’ szózatát, ’s így bátor vagyok ma is e’ szabadsággal élni. Ön dicső nevet szerze magának azon jeles intézvények ’s nagyszerű munkák által, mellyeket felvállalt ’s részint létre hozott. Ön a’ világ előtt úgy tünt fel, mint sok szépnek, jónak ’s hasznosnak teremtője ’s alapítója. Ez által Ön, minden rágalom’ daczára is, sympathiát ébreszte,és számos tisztelőt ’s barátot nyert. Azon szerencsétlen tanács, mellyet Magasságodnak most adnak, Önt ezen szép érdemnek egy részétől meg fogná fosztani. Én tartózkodás nélkül mondom ki, hogy a’ vandalizmusnak e’ cselekvénye Ön ellen fellázítaná a’ nyilványos véleményt, melly, mint Önnek már sokszor mondám, a’ művelt országokban szörnyű hatalmú.— A’ pyramisokat Európa a’ hajdani népek’ legtiszteletesb emlékinek tekinti. Azok az őskorban a’ világ’ hét csudáinak egyike valának, ’s a’ hajdan’ ezen csudáji közül csak ezek maradtak fen. E’ pyramisok a’ világtörténetben ’s föstvényinkben meglepik a’ képzelőerőt ’s főleg hajolják a’ szemet ’s különös, nagyszerű emlékezeteket költenek. Ezen emlékek érdekesek minden népre nézve,’s érdekesek különösen a’ francziákra nézve — azon halhatatlan szavak által, mellyeket Napoleon ugyanitt az ütközet előtt mondott: Gondoljátok meg, hogy e’ pyramisok’ormairól negyven század néz reátok le. — Több mint egyszer birá a’ hiszékeny vagy kegyetlen fejdelmeket tudatlanság vagy nemtelen pénzvágy azon gondolatra, hogy a’nagy pyramisokat lerontsák. Hanem e’ merényletnek már csak szándéka is képes vala, emlékezetüket megfertőztetni. Egyike azoknak, kiket azon szerencsétlen remény, hogy kincseket találandnak a’ pyramisok’ üregiben, elcsábított, Abdallah Mamoun kalif volt. Ő iszonyú fáradsággal ’s tömérdek költséggel nyittatá-meg a’ három pyramis’ legnagyobbikát; de abban mit sem talált, ’s kortársaitól kigúnyoltaték. — Abdallatif, tudós arab utazó, Aegyptusról irt tudósításában azt mondja, hogy Melikelaziz-Othmann szultán néhány udvari személy’ — mint józan ész nélküli emberek’— tanácsára elhatározó, a’ nagyi pyramisokat lerontatni. Hogy ezen bőre szándékát végre hajtsa, udvara’első emirjének igazgatása alatt árkászokat, bányászokat ’s kőtörőket külde ki, kik mindenünnen tömérdek munkást gyűjtenek össze. Miután nyolcz hónapig majd agyon fáraszták magukat ’s a’ munka tömérdek pénzt elnyelt, kénytelenek valának a’ faldöntők — mint Abdallatif mondja — szégyenpirulva felhagyni e’ vállalattal; ’s az egész haszon abból állt, hogy a’ három pyramis’ legkisebbikén némi csorbát ejtének ’s emberi erőtlenségüket legtisztább világosságban tűntették ki. — Most kétségkívül hathatós!) eszközökkel nagyobb csorbákat’s repedéseket lehetne a’ pyramisokon tenni; de a’ mennyivel nagyobbnak mutatkoznék a’ pusztítás’ sikere, annyival nagyobb volna Európa’ neheztelése is. Illy merénylet’ szilaj emberét a’ mi napjainkban szigorúbban fognák ítélni, mint a’ vad tudatlanság’ ama’ századában, mellyben Mam o un kalif, és Meiket az iz szultán éltének. — A’ nagy pyramisok olly szent zályog, mellyet az ősvilág Aegyptus’ földén hátrahagyott. Az ország’ urai, a’mint egymásra következnek, földi rövid életpályájokat lefutván, sértetlen állapotban tartoznak azt, az utóvilágnak átadni. — Azok még negyven század’ leforgása alatt is daczol-