Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-24 / 7. szám
7. szám. Pest, január’ 24. 1838. Rövid értekezés AZ UTAK’ KÉSZÍTÉSÉRŐL. (Különös tekintettel Gömör vármegye’ utaira) Gr. Andrássy Károlynél. Míg európaszerte az útvonalközök mintegy elenyésznek, — 's távolságok, hol eddig utas és bárom hetekig kínlódott, néhány óra’ időmértékére vonatnak — hazánk csak sántikálva eröködik a’ gyorsan előhaladók után. Tökéletes, rendszerezett utaink csak néhány mérföldre terjedők — nagyobbrészint alig haladtunk túl azon időn, mellyben az mondatik hazánkról: „ponunt lutum supra lutum, et vocant: töltés; virgulia supra virgulia, et vocant, híd.“ — Számos megyénkben az anyag’ hiánya, az évenkinti nagyobb vizkiöntések olly akadályok , mellyeket egyes törvényhatóság legyőzni alig képes; — másokban a’sártöltést különféle nagyságú kövekkel ugyan meghordják, azt sárral, agyaggal ’s emberfej-nagyságú kövecsesel vegyített fövénynyel, egy, legfeljebb két öl szélességre, lehetőségig vékonyan meghintik, de róla tovább — rebus quasi bene gestis — egy, két, sőt három esztendőig sem aggódnak. — ’S valljon miért történnek mindezek így? — mert a’ megye’ mérnöke azt hiszi, hogy eleget tett kötelességének , ha az utak’ vonalait kitűzte; — noha már eközben is felette óvakodik, nehogy ennek szántóföldje, vagy amannak rétje csonkulást szenvedjen. Egy darab régi, rosz, de fűzfákkal körülültetett országút; egy düledezett korcsma ; egy jó barátnak, vagy kegyes úrnak birtokhatára, könnyen elhatározzák, hogy a’ czélszerinti vonalt egészen megváltoztassa — görbüljön inkább az út, szaporodjék a’munka! magáról az útépítés’ módjáról nem aggódik, sőt erről gyakran fogalma sincs. Az egész munka tehát egy biztos’ vagy inkább a’ falusi bírák’ ügyelése alá adatik; hol természetesen a’ munka mesteréhez hasonló. — Tagadhatlan , vannak olly megyéink, mellyekben az utak meglehetős jóidomzatúak, kövezetük czélszerű; de előítélet az, hogy csak fövénynyel csinálhatni jó útat, ’s e’ jó alapra gazt és sárt hordanak,— köveket apróra tördelni, ’s a’ kövezet’ nagyobb hézagait ezzel rakni meg, meggyőzhetlen luxus előttük. — E’ szerint ezelőtt Zemplén’ azon utai valóságos kínzópadok valának az utasokra nézve, mellyek rövid idő múlva hazánkban a’ legjobbak közé lesznek számlálhatandók, — mert az eldarabolt köveknek czélszerűsége már is kézzelfogható. Hát ha útőröket állítnának, a’ szertefekvő köveket nagyobb mennyiségben öszszetörnék?! hihető, nemcsak lengyel zsidó látogatná meg szép megyéjüket, de magok a’ gazdagabb lengyel birtokosok is átjönnének boraikat ízlelni ’s megvásárlani, — mitől eddig az irgalmatlan utak miatt irtóztak. Vessünk csak egy tekintetet a’ hazánkban eddig divatozott, sőt még ma is divatozó útcsinálásra, — irtózásukat méltánylanunk kell : mert csakugyan a’ siker tökéletesen megfelel az igyekezetnek ; ugyanis : előáll az útcsinálás’ ideje — többnyire egy, és csak néha két tavaszi hétre szorítva; a’ szolgabiró — ha egyébiránt a’ jobbak közé tartozik—futó, de gyakran csak mászó, parancsot ad útcsinálásra, ’s ezzel véleménye szerint kötelességének megfelelt,— sőt érte dicséretet reményt. E’ parancsot néhány helység teljesíti; néhány, melly a’ biztossal bánni tud, nem; a’ munka’ része tehát, mellyet ő megváltott, másra ruháztatik. Illy megváltással következve a’ legnagyobb visszaélések történnek. Tudok magam példákat, hogy ugyanazon egy vonal’ csinálását két három helység is megváltotta, míg végre egy negyediknek kellezt megyei munkában elkészíteni. Innen történik , hogy, ha valamelly helység csakugyan kiáll a’ munkára, gyakran egy, sőt két napi utat is kénytelen tenni, míg a’ számára kimért helyre ér, hol vagy az egészre kimért vonalt közerővel csinálja , vagy az két három öles kisebb darabokban osztatik ki egyes parasztokra. Az első esetben — mint tapasztalás tanítja — sok iparkodik a’ munkától menekedni, ’s hol szerét teheti, odább áll, úgy hogy mire rendeltetési hehére ér, a’ munkára készülő csapat gyakran felére leolvad, a’fenmaradtak’ fele pedig gyönge gyermek és asszony. Találkozik ugyan néha köztük férfi, de ennek is munka-eszköze vagy is csákánya nem nagyobb orránál, az asszonyok’ kapaforma eszköze is olly keskeny ’s rövid , hogy reá alig vehetnek néhány latnyi terhet. Az ekép fegyverkezett csapat rendbe áll az árok’mentiben,’s abból hányogat sarat az általa készítendő útra, miközben a’ bíró különösen ügyel arra, hogy legtöbb jöjön a’ gödrökbe ’s kerékvágásokba. Az így megsárzott út vékonyan, mint a'tésztás étkek közvendéglőknél czukorral, hintetik meg sövénynyel. — Hol pedig a’ darabok minden parasztnak külön osztatnak ki, még roszabbul áll a’ dolog. A' munkától ugyan végkép egy sem menekhetik, de maradnak csinálatlan darabok, ’s ezek közt mindkétfelől lélekismeretesen vont árkok, mellyek, nehogy egyik a’másiknak határába vágjon, olly észrevehető jelekkel hasítják át az utat, hogy a’ szánásra méltó utasok esztendők múlva is felszámolhatják még kékűlt derekukon a’ késedelmes munkások’ mennyiségét. Ezek után méltán kérdezhetné valaki: mint van tehát, hogy mind e’ mellett találtatnak hazánkban járható utak ? — Hiszen ha a' munka mindenütt igy foly, utóbb országsainknak csakugyan mocsárrá kell válniok ? Felelet: Igen is, ez lenne a’ természetes következés; de mivel néha néha egy nagy úr, vagy egy főbbhivatalbeli utazik keresztül; néha egy megyei tisztviselő, vagy ennek felesége feldűl; néha egy vásár vagy közmulatság miatt a’tiszti kar jobb itt’ szükségéről fentebb hangon nyilatkozik , — néha tiszt újítás előtt e’ miatt a’ szolgabiró’s alispán ellen szemrehányások hallatszanak, ollykor ollykor még is több történik ; — egy dörgő parancs, és a’ mogyorópalozának varázs-ereje a' legközelebbi folyamágynak fövenyét az útra teremti; de a’ mint mondám, tökéletesen jó utakat Magyarországban találni alig lehet — kivévőn a’ Ludovicea-utat, az árvamegyei utakat, ’s némelly más kisebb darabokat az országban. — Gömör megye’ utairól még tűrhető jó hír szárnyal, de szigorú lélekismerettel róla mégis elmondhatni , hogy csak félszemü a’ vakok között. Utaink’ vonalai még sok helyen czéliránytalanok — formájok csak Rosnyó ’s S’utnok között, sőt még itt sem mindenütt hasonló a’jól készültekéhez; — alapjok ritka helyen czélszerű , csak rész, rostálatlan fövénynyel töltve, ’s azért tavasz és őszkor úgy szólván járhatlanok; s mind e’mellett hiányos elrendeltetésök miatt olly tetemes munkával és költséggel járók , hogy a’ gömöri Rendek