Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-24 / 7. szám

7. szám. Pest, január’ 24. 1838. Rövid értekezés AZ UTAK’ KÉSZÍTÉSÉRŐL. (Különös tekintettel Gömör vármegye’ utaira) Gr. Andrássy Károlynél. Míg­ európaszerte az útvonalközök mintegy elenyész­nek, — 's távolságok, hol eddig utas és bárom hetekig kínlódott, néhány óra’ időmértékére vonatnak — hazánk csak sántikálva eröködik a’ gyorsan előhaladók után. Tökéletes, rendszerezett utaink csak néhány mérföldre terjedők — nagyobbrészint alig haladtunk túl azon időn, mellyben az mondatik hazánkról: „ponunt lutum supra lutum, et vocant: töltés; virgulia supra vir­­gulia, et vocant, híd.“ — Számos­ megyénkben az anyag’ hiánya, az évenkinti nagyobb vizkiöntések olly akadályok , mellyeket egyes törvényhatóság legyőzni alig képes; — másokban a’sártöltést különféle nagy­ságú kövekkel ugyan meghordják, azt sárral, agyag­gal ’s emberfej-nagyságú kövecsesel vegyített fövény­nyel, egy, legfeljebb két öl szélességre, lehetőségig vékonyan meghintik, de róla tovább — rebus quasi bene gestis — egy, két, sőt három esztendőig sem aggód­nak. — ’S valljon miért történnek mindezek így? — mert a’ megye’ mérnöke azt hiszi, hogy eleget tett kö­telességének , ha az utak’ vonalait kitűzte; — noha már e­közben is felette óvakodik, nehogy ennek szántóföldje, vagy amannak rétje csonkulást szenvedjen. Egy darab régi, rosz, de fűzfákkal körülültetett országút; egy düledezett korcsma ; egy jó barátnak, vagy kegyes úr­nak birtokhatára, könnyen elhatározzák, hogy a’ czél­­szerinti vonalt egészen megváltoztassa — görbüljön in­kább az út, szaporodjék a’munka! magáról az útépítés’ módjáról nem aggódik, sőt erről gyakran fogalma sincs. Az egész munka tehát egy biztos’ vagy inkább a’ falusi bírák’ ügyelése alá adatik; hol természetesen a’ munka mesteréhez hasonló. — Tagadhatlan , vannak olly megyéink, mellyekben az utak meglehetős jó­­idomzatúak, kövezetük czélszerű; de előítélet az, hogy csak fövénynyel csinálhatni jó útat, ’s e’ jó alapra gazt és sárt hordanak,— köveket apróra tördelni, ’s a’ kövezet’ nagyobb hézagait ezzel rakni­ meg, meg­­győzhetlen luxus előttük. — E’ szerint ezelőtt Zem­plén­’ azon utai valóságos kínzópadok valának az uta­sokra nézve, mellyek rövid idő múlva hazánkban a’ legjobbak közé lesznek számlálhatandók, — mert az eldarabolt köveknek czélszerűsége már is kézzelfog­ható. Hát ha út­őröket állítnának, a’ szertefekvő kö­veket nagyobb mennyiségben öszszetörnék?! hihető, nemcsak lengyel zsidó látogatná­ meg szép megyéjüket, de magok a’ gazdagabb lengyel birtokosok is á­tjönné­­nek boraikat ízlelni ’s megvásárlani, — mitől eddig az irgalmatlan utak miatt irtóztak. Vessünk csak egy tekintetet a’ hazánkban eddig divatozott, sőt még ma is divatozó útcsinálásra, — ir­tózásukat méltánylanunk kell : mert csakugyan a’ siker tökéletesen megfelel az igyekezetnek ; ugyan­is : előáll az útcsinálás’ ideje — többnyire egy, és csak néha két tavaszi hétre szorítva; a’ szolgabiró — ha egyébiránt a’ jobbak közé tartozik—futó, de gyakran csak mászó, parancsot ad útcsinálásra, ’s ezzel véleménye szerint kötelességének megfelelt,— sőt érte dicséretet reményt. E’ parancsot néhány helység teljesíti; néhány, melly a’ biztossal bánni tud, nem; a’ munka’ része tehát, mellyet ő megváltott, másra ruháztatik. Illy megváltás­sal következve a’ legnagyobb visszaélések történnek. Tudok magam példákat, hogy ugyanazon egy vonal’ csinálását két három helység is megváltotta, míg végre egy negyediknek kelle­­zt megyei munkában elkészíte­ni. Innen történik , hogy, ha valamelly helység csak­ugyan kiáll a’ munkára, gyakran egy, sőt két napi utat is kénytelen tenni, míg a’ számára kimért helyre ér, hol vagy az egészre kimért vonalt közerővel csi­nálja , vagy az két három öles kisebb darabokban osz­­tatik­ ki egyes parasztokra. Az első esetben — mint tapasztalás tanítja — sok iparkodik a’ munkától mene­­kedni, ’s hol szerét teheti, odább áll, úgy hogy mire rendeltetési heh­ére ér, a’ munkára készülő csapat gyakran felére leolvad, a’fenmaradtak’ fele pedig gyön­ge gyermek és asszony. Találkozik ugyan néha köztük férfi, de ennek is munka-eszköze vagy is csákánya nem nagyobb orránál, az asszonyok’ kapaforma eszköze is olly keskeny ’s rövid , hogy reá alig vehetnek néhány latnyi terhet. Az ekép fegyverkezett csapat rendbe áll az árok’mentiben,’s abból hányogat sarat az általa készí­tendő útra, miközben a’ bíró különösen ügyel arra, hogy legtöbb jöjön a’ gödrökbe ’s kerékvágásokba. Az így megsárzott út vékonyan, mint a'tésztás étkek köz­­vendéglőknél czukorral, hintetik meg sövénynyel. — Hol pedig a’ darabok minden parasztnak külön osztat­­nak­ ki, még roszabbul áll a’ dolog. A' munkától ugyan végkép egy sem menekhetik, de maradnak csinálatlan darabok, ’s ezek közt mindkétfelől lélekismeretesen vont árkok, mellyek, nehogy egyik a’másiknak határába vág­jon, olly észrevehető jelekkel hasítják á­t az utat, hogy a’ szánásra méltó utasok esztendők múlva is felszámol­hatják még kékűlt derekukon a’ késedelmes munkások’ mennyiségét. Ezek után méltán kérdezhetné valaki: mint van tehát, hogy mind e’ mellett találtatnak hazánkban járható utak ? — Hiszen ha a' munka mindenütt igy foly, utóbb országsainknak csakugyan mocsárrá kell válniok ? Felelet: Igen is, ez lenne a’ természetes követ­kezés; de mivel néha néha egy nagy úr, vagy egy főbb­­hivatalbeli utazik keresztül; néha egy megyei tisztviselő, vagy ennek felesége feldűl; néha egy vásár vagy köz­mulatság miatt a’tiszti kar jobb itt’ szükségéről fentebb hangon nyilatkozik , — néha t­iszt újít­ás előtt e’ miatt a’ szolgabiró’s alispán ellen szemrehányások hallatszanak, ollykor ollykor még is több történik ; —­ egy dörgő pa­rancs, és a’ mogyorópalozának varázs-ereje a' legkö­zelebbi folyamágynak fövenyét az útra teremti; de a’ mint mondám, tökéletesen jó utakat Magyarországban találni alig lehet — kivévőn a’ Ludovicea-utat, az árva­megyei utakat, ’s némelly más kisebb darabokat az or­szágban. — Gömör megye’ utairól még tűrhető jó hír szárnyal, de szigorú lélekismerettel róla mégis elmond­hatni , hogy csak félszemü a’ vakok között. Utaink’ vonalai még sok helyen czéliránytalanok — formájok csak Rosnyó ’s S’utnok között, sőt még itt sem minde­nütt hasonló a’jól­ készültekéhez; — alapjok ritka he­lyen czélszerű , csak rész, rostálatlan fövénynyel töltve, ’s azért tavasz és őszkor úgy szólván járhatlanok; s mind e’mellett hi­ányos elrendeltetésök miatt olly tetemes munkával és költséggel járók , hogy a’ gömöri Rendek­

Next