Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-04 / 36. szám

143 Kaiserstaates , 5­ Pharmazeutisches Centralblatt“, mel­­lyek a’ mindenkori titoknak’ czíme alatt küldetnek hoz­zánk. Tárvák az egyesületi használatára azon lapok is, mellyeket néhány egyes tag eddig tartott, ’s egyesülé­sünk után is tartani megigérkeztek, ’s igy összesen ti­zenkét orvosi folyóiratot használunk. Szándékunkban fekszik még egy orvosi könyvtár’ lassankénti felállítá­sa is , melly­be mindazáltal csak olly munkák rendeltet­tek vétetni, mellyek’ megszerzése egy­es erőket felül­halad , nélkülözhetlenségök pedig mégis közönségesen el van ismerve ; így szinte idővel a’ nagyobb sebészeti műszer-készületekről is fogunk gondoskodni. Mi utoljára az ezen költségek’ fedésére szükséges pénzösszből fen­­marad, egy , jótékony czélokra szánt pénztár’ alapítá­sára fordítandjuk, mellyben főleg ügyfeleink’ segítségre szorult özvegyei ’s árvái részesülendnek. Megvallom, hogy talán egy kissé messzire terjedők terveink , ’s ele­inte kivált sokat fogunk küzdeni; de ideje már egyszer felébrednünk halálos álmunkból, ha hazánk’ ekkori ha­ladásaiban osztályunk is részesülni kíván; ideje már az ösvényt megtörni, mellyen kívül hivatásunk’nagy czél­­ját semmiképen el nem érhetjük. — Mi a’ bécsiek ’s pestiek’ nyomdokait követtük; bár ezen sorok ösztönül szolgálnának, kivált nagy­obb városunkban lakó ügytár­sainknak, hasonló intézetek’ alapítására! Vannak ho­nunknak széles tudom­ánya , érdemes férfiai, kik büsz­kén állhatnak a’ külország’ legérdemesbjei mellé, bár közölnék ezek tapasztalatikat, mellyek tán sok erős kart, sok éles észt tarthatnának meg a hazának, ’s ne hagy­nák sírba vitetni testükkel tudományaikat is, mellyek a’ halhatatlanság­ koszorúit fűzhetnék halántékaik körül! Dr. Wucht­el Dávid. (Orvoskar’ 1839.. évi 171. számiból.A dig csak 3 v. 4 nap múlva, ’s ha készpénz nincs, csak 10 nap múlva a’ fizetési időhatár után váltatnak­ be. Ga- Zaczban ’s Brailában folyvást találkoznak ausztriai, gö­rög s török hajók a’ rakodásra. Az utóbbiak nem men­nek soha tovább Konstantinápolynál. Az ausztriai hajók most felhatalmazvák Galacztól ’s Brailától egyenesen Nagybritanniába tenni szállításokat. (Ausztr. Lloyd) Nevezetes véghagyományok. (A’ bécsi „A­dl­er“ után.) Conaxa János’ hagyománya (1530).­­ Conaxa János antiverpi gazdag polgár volt; nejétől két leánya maradt, ’s mindegyiket a’ városban előkelő nemeshez adá nőül. Jóllehet házassági szerződéskor a’ két vő készpénzben tetemes nász-ajándékot kapott, meg sem nézheték irigység nélkül, milly kényelmesen éli napjait apósuk a’ még számára fentartott nem csekély vagyonbul. Hitveseiket oda törekvének bírni tehát, mi­szerint ezek a’ jó öreget beszéljék rá, hogy értékének utolsó fillérjét is nekik adja által; ők a’ jámbor apóst folyvást látogatók, iránta különös szívességet mutattak, nyájaskodtak vele, asztalukhoz hittak, szóval: mitsem mulasztanak­ el, hogy czéljokat elérhessék ; ’s a’jó apa bizonyosnak tartván, hogy hátralevő napjait kívánt bé­kességben ’s megelégedéssel fogja eltölthetni , ’s leá­nyai ’s férjeik valamint eddig, úgy ezentúl is folyvást szeretni fogják őt, ’s vele gyöngéden bánandnak, mi­kép jó gyermekekhez illik — egész vagyonát, melly­­ről még rendelkezhetett, oklevélszerű­leg nekik ajándé­kozta. Első évben az apa, teljes megelégedése szerint, gyámolíttaték; de lassan kint a’ leányok’gyöngéd figyel­me aty­jok iránt ellankadt, a’ szívesség mindinkább hi­­degült, ritkábban hivák őt asztalukhoz, a’hizelkedések ’s uj hájasságok enyésztek; végre a’jó öreg Conaxát al­kalmatlan tehernek ’s nyűgnek tekinték a’ két háznál, ’s többé a’leányok ’s vők nem jelentek meg nála. Az agg de koránsem elmegyengült férfi — nehéz bánatát elnyom­va — módokról gondolkodott, mikép idézhetné t. i. ismét vissza, ha nem valólag, legalább szinleg gyermekeinek azon figyelmét ’s gyöngéd ápoló gondjukat, mellyel irán­ta korábban viseltettek. ’S ezt imígy eszközlé, a meglá­togatta egy régi pénzváltó barátját, ’s hozzá igy szólt: „Kedves jó barátom ! legyen szíves Ön’ csupán 3 órára ötszáz tallért nekem kölcsönadni. Küldje Ön e’ summát holnap délelőtt kezemhez, ’s azután dél-tájban, mialatt én családommal asztalnál ülök , jöjön hozzám Ön’ em­bere’s követelje ugyanekkor tőlem Ön nevében az érdek­lett pénzt; de az egész dolog titok maradjon közöttünk.“ A’ pénzváltó legnagyobb készséggel fogadá­ el kérelmét. Conaxa ekkor két vejéhez ráegyen , ’s másnapra őket asztalához vendégekül híja­ meg; ők a’ meghívást, ám­bár némi vonakodással, elfogadják , ’s nejeikkel megje­lennek a’ határozott időre. A’ vendégei asztalhoz ül­nek ; a’ szolgálat igen jó’s kitűnő fényességű volt; de alig hordaték még fel az étkek’ fele , in­dén az ajtón ko­pogtat valaki. A’ szolga ajtót nyit, ’s urához visszatér, jelentvén neki, hogy valaki azon ezer tallérért jött­ el, mellyeket ő (az öreg ur) bizonyos pénzváltónak köl­csön adni ígért; e' szerint a’ szolga olly hangosan mon­dotta , hoggy a vők értelmesen hallhatták. Conaxa vá­laszul adá , hogy ő épen most társaságban 's asztalnál van, ne zavarják őt most, hanem jőjön a’ szolga ké­sőbbén. — A’ küldött szolga mindazáltal nem hagyja magát elutasíttatni, hanem jelenti, hogy urának e pénz­re tüstint van szüksége. Most Conaxa kéri a vöket, várakoznának kissé , ő csupán a’ mellék terembe megy­en a’ pénzt kifizetni. A’ vök meglepetve, hogy apósuk még Moldova'­ és Oláhország' kereskedése. Triest apr. 13. 1839. — A’ galaczi és brailai ke­reskedés , néhány év óta alakját egészen megváltozta­­tá. E’ két város , mellyek azelőtt a'feketetengernek csak alárendelt ’s csekély tekintetű áru-megállító helyei valá­­nak , most vetélkedik Taganroggal’s Odeszszával, mi­által a’ két fejdelemség’ árukivitele tetemesen nő, ’s a’ beviteli kereskedésnek egyr új ’s bőven jövedelmező for­rás nyílik. Mivel e’ tartományokban igen kevés a’ kész­pénz , tehát a'vevők ’s eladók közt az alku rendszerint már akkor megköttetik, midőn a’ nyers termény még lábon áll, vagy pedig a’ terményzczikkek még az ország’ belsejében vannak. A’ pénznek egy részét a’ termesz­tő az alkukötéskor veszi­ föl; másik részét pedig, mi­helyt a’ termény Galaczban v. Brailában megérkezett. — Közönségesen mind Galaczban mind Braiiában van gabna-lakhely; mindazáltal hogy valaki ez árucz­kkre nézve a’ kereskedést nagyban űzhesse, szükség a’ ter­mesztővel előre írott­ szerződést kötni. — Oláhország­ban a’ szerződések azon kereskedők által eszközöltet­nek , kik az ország’ belsejével közvetlen érintkezésben állnak; Moldvában pedig magokhoz a’ termesztőkhez kell fordulni. E’tartományokban a tőkepénzeket legjobb ’s legbiztosabb módon alkalmazni úgy lehet, ha azok — a' levél­látás után 75 nap v. 3 hónap múlva — Bécsre huzatnak. Egy­ébiránt Triestre, Genuára, Mar­­seillera, Odessára ’s Konstantinápolyra is fogadtatnak­­el váltó­levelek, csak hogy ezen utóbb nevezett helyen­­ a’ pénzkeret igen-igen változó, miszerint váltólevelek oda ritkán küldetnek, hanem inkább készpénzbeli fize­tések történnek, miket nyáron gőzhajó, télen pedig Bukarestig az orosz posta, ’s innen a’ biztos oláh ku­rírok visznek Brailába. Galaczban a’ váltólevelek min­

Next