Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-08 / 37. szám

37. szám Pest, május*­­ 1839. í£ ö l t e mi é tt y e fe A’ HAZATÉRT. Két korány a’ messze tájon Kéklő bérezek­­orminál , Lángsugára éltetöleg Távul honba fényivé száll; Kél a’ vándor, haj de még Ilonja messze , 's szíve ég. Ítyu­gszik a’ nap ’s lángsugára Tikkadt fényben áldozik ; ’S már keletről báj mosolylyal Sápadt hold emelkedik: „Idvezlégy, a szép Haza“ Zeng a’ vándornak szava. Néma csend ül a’ ligetben , ’S lassan csörg a’csermely-ár; Parti bokrok’ ernyőjében Lenge szél susogva jár: Haj de minden nesztelen , Mint a’ síri éjjelen. Zöld halomnál hársfa-árnyban Kisded kunyhó düledez , Csend körötte, ’s éji szellő Benne búsan lengedez : Áll a’ vándor végtelen Fájdalomban, kénytelen. A’ halomnak oldalában Három szép sír domborul, Es teája harmat­árban Zöld vírány ’s gyászfűz borúi : Ing a’ vándor, H lába hull Marczangló fáj­dalmank „Nincs tehát, ki üdvözöljen Messze útról engemet,­­S nincs az édes, felderítni Régen elhunyt mennyemet; ’S a’ mit vártam , elveszett A’ rég’ kívánt élvezet.“ Két korány a’ messze tájon, Ah de lángsugárzata , Néma csendes völgy’ ölén egy Halvány-arczra villana: Es a’ vándor hont talált, Szíve a’ ,mít égve várt. Nemes László. HONVÁGY. Csak arra vágy e’ szív, Hol a’ nap alkonyúl , Mert ott a’ Hon , kiért Keblem hő lángra gyúl. Ott illatosb a’ táj , Zengöbb a’ csalogány, A’ szív ott érezöbb ’S vonzóbb a’ szent magány ; Ott minden kis folyam’ Csörgése rengeteg, Fuvalmak’ szárnyain Virág-illat lebeg. Ott ringatá szülém Bölcsömet egykoron , ’S ott álljon bús kereszt Halotti síromon ! C s c 1 0 j f y. Jutalos ki­ ajánlás. Valamint nyelvtudományban a’ gyakorlatok, agy törvényjanulásban a’ példák v. is tör­vényes esetek hasz­nosak és szükségesek lévén : alulírott, csekély értéké­ből 100 váltó forintot ajánl jutalmul annak, ki maga , vagy többed­ magával, a’ törvénytanuló ’s gyakorló if­júság’ számára, legjobb Casuisticát fraud m­a­­gyar nyelven ; — revénylvén, hogy a’ magyarországi t. ez. ügyvédi’s egyéb karban többen találkoznak majd, kik e czélra most hol többet hol kevesbet ajánlani, ’s meglevőn a’ kívánt munka , majd az írónak adni készek lesznek. Ezen Casuisticát olly módon gondolná alulí­rott legczélirányosabbnak, mint azt I. Szlemenics Pál professor úr’ commentar usa’ végén láthatni, azon kü­lönbséggel még­is, hogy az eset’megfejtése ne az ese­tek', hanem a’ könyv' végén találkoznék , és pedig azon számmal, mellyel az eset maga van megjelölve; — hogy így a’ törvényes esetek , mintegy talányok’ alak­jában, magukban állván , azokat az olvasó ifjy előbb magától megfejteni próbálgassa, mielőtt annak megfej­tését nagyobb bizonyosság’ vagy kitalálás’ okáért föl­keresi. Illy Casuistica’ készítését annyival könnyebbnek gondolja alulírott, minthogy nincs Magyarországban olly ügyvéd ’s törvénytudó , ki néhány nevezetes , a’ tör­vényszékek által is elitélt törvényes esetet nem tudna , ’s azt a’ vállalkozóval, ki több esetet maga szerzend, a’ közjóért ne közlené. Még háladatosb munkának gon­dolná pedig illy könyv’ készítését, ha a’ magy. t. tár­saság is a’törvénytudományi kérdésre teendő 100 arany jutalmat e’ czélra szánni, jónak látná. Költ Pesten , püuköethava’ Jákán 1839. Várady llván. kir. táblai ügyvéd.­ie mi­nti közk­ajázás. ,b­olyamok’ hírnökei a’ hegyek’; valamint ezek le­­lánczoltan ’s mozdulatlanul terítik óriás-testeiket a’föld­­gömbön el ’s állandó szilárd közfalat ’s választó hatá­rokat vonnak országok köztt, úgy lábaik alatt vidor folya­mok hömpölygnek mindenütt. Mereven szík­ekből ott, hol ezek fellegekkel nöszülnek, fakadva hatalmas hegy­­gerinczeken, sziklagörgetegek , jégboritékok, meredek hegynyilások, bokrok ’s magasra nőtt erdőségek közti enyelgő mormogással mindig mélyebbre lejtve, az erős­­babu magzat mindenhez nyúl; mindent, mi csak moz­­dulékony, magával hord, és síkságra visz serényen, hol pompásan’s kényelmesen tova omlik. Egy jeles mű­vész , több föstvényben szentelé a’ történetírásnak illy ifjú természethes’sikerült leábrázolását. Milly örök­­ké­ mozgó életpálya! az eseményeknek milly különféle­­sége ! a’ magokkal ragadó tüneményeknek milly bűbájos látványa ! Eleinte egy hulló cseppekböl alakult forráska, fölül a’ fellegvonalon, emberkerülő zerge’ ’s apró ha­vasi növények’ enyh-szere;— alább mint locsogó zuhatag magányos alpesi kunyhó mellett, a’ takarékos, fürge’s kisszámú lakosok’ öröme ; — utóbb már eléggé erős le­győzni az akadályt, mint fűrész-malom’mozgató ereje, melly előtt meghajolnak az erdei fák, hogy uj alakok­ban küldessenek szét, födözéseül az emberi különféle szükségnek; — azután még alább , mint munkás ru­­gony a’ bányászat’ szövényes munkássági körébe ho­zatva , itt az érczeket a’ mélységből napfényre segítő , ’s ott hatalmas kalapácsütéssel kö­tokokból kiszabadító, ’s amott a’ hutákban, földrészeiktől tisztitó. Végre a’ sokat próbált, nehéz munkában gyakorlott folyam , síkság­hoz közelít, hol a’ hullámzó zöld vetések könnyebb ’s kevesb fáradságba került élelmet adnak embernek; itt őrlőmalom telepszik le mosolygó partján , ’s csendes em­berek­ nagyobb körét látjuk örvendni a’ kérelmes élet­nek. Első könnyű csolnak lubiczkol a’ mozgó ’s teher­hordáshoz eddig nem szokott víztükrön , de a’ csolna­­kok mindig nagyobbak, mindig rakottabbak lesznek, a’ mint növekszik a’folyam’szélessége, a’mint az emberek a’ hegyi lakosok’ egyes elkülönzött családiból népséggé szaporodnak a’ termékeny térségen, a’mint sokasulnak a’ szükségek, ’s pompás városok mutatják arezukot a’ mindig büszkébben szélesedő folyamtükörben, m­elly most számos lakosságnak — rajta keresvén boldogulását ’s élelmét — tápláló anyjává lesz. Partjaik nem élettele­nek, nem puszták , hanem mindennemű művészet’s mes­terséget virágozhatnak; képes lévén nagy terheket hor­dozni, önként segít tömérdek termékezikkel egyik part­ról másikra, ’s az egész országban messze szétküldöz­ni, míg távul a’háttéren felséges erdő mutatkozik ,ár­­boczok, lobogók és zászlókbal; hatalmas hadihajók üd­­vözlik a’ folyam’ tengerbe-szakadását’s a’ hajósok’me­rész serge, búcsúzva a’szárazföldiül­és honától, idegen tájak felé siet a’ végtelen tengersíkon. A’ munkásság’ inar’ és élet’ milly tömege fejlik­ ki egyazon folyam’ part­jain, eredetétől odáig, hol elvesz a’ tenger­ elláthatlan térein ! ’, e’ térek, a' tenger, milly nagyszerű gyülhelye­­ket ábrázolnak! Mi a’ külön országokban egyes folya­mok’ mentében megérik, az mind, mint közönséges so­­kadalmon,­ itt gyül­ össze, mihez még, mint új nyere­mény , a’ mozgalom’ teljes szabadsága járul. Viharok vészhozólag torlaszthatják ugyan egymásra ideiglen a’

Next