Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-10 / 47. szám

j­ó dönteni, fenmaradván ismét a’ meg nem elégedőnek a’ törvényhozótesthez a’ sérelem’ vagy kérelem’ felter­jesztése. — Értekező a’ dolgot gyakorlatilag igy képzeli. Meg­­nemegyeztetés’ esetében mind a’ tanács, mind a’ válasz­tott polgárság felterjesztené motivált véleményét a’ főis­páni ranggal felruházott igazgatónak, ez pedig ön elnök­sége alatt elegy­ ülést tartana, sőt a’ tárgy’vajnemüségé­­hez képest ahoz az egész polgárságot is hiná meg; ha az egyesség ott sem sikerülne, a’ tárgyat ismét ön véle­ményével ’s minden irománynyal terjesztené­ fel a’ n. m. Helyt.tanácsnak , magában értetvén, hogy ha a’ választott polgárság ennek intézvényével sem elégülne meg, fen­­maradna azon joga, hogy azt sérelem- vagy kérelemkép az országgyűlésre vihesse , még pedig a’ tanács’ meg­egyezte nélkül is; — az országgyűlésem panaszkodást, m­elly, mint alkotmányszerű utolsó orvoslásmód, magányos embertől sem tagadtatik meg, egy egész város’polgár­ságának képviselőjitöl semmikép meg nem tagadtathatván. Ez által, úgy hiszszük, mind a’ kormány’, mind a’ vá­rosok’ jogai eléggé lesznek biztosítva, a’ tanács’ vagy vá­lasztott polgárság’ netalán törvényelleni merészletei ellen. Miután a’ városi tanács’ hatáskörét ekép lerajzoltuk, átmegyünk a’ tanácsbeliek’ választására, ’s itt következő kérdések tünnek­ elő: 1) Kié a’ kijelölés’ (candidatio,) joga? 2) Kit választhatni tanácsbelinek? 3) Kik a’ vá­lasztók ? 4) Halál’ napjáig történjék e a’ választás, vagy csak bizonyos időre ? A’ kijelölés’ joga, nézetünk szerint, minden kivé­tel nélkül a’ kormányé, melly azt királyi biztosok által most is gyakorolja, ’s ezentúl czélszerűbben főispáni rang­gal birandó igazgatók által gyakorolhatná, magában ér­tetvén , hogy jövendőben, nem minden tisztujitáskor, re­­stauratorium parancsolatra, mint eddig, szükség volna, hanem az igazgató’ kötelességiben állna, a’ törvényes idő’ elteltével, a’ tisztujitást minden esetre véghez vinni. — A’ tanács egyszersmind a’ kormány’ eszköze ’s orgá­numa lévén, csakugyan természetes, hogy annak válasz­tásában a’ kormány kizáró szavazattal (votum negatí­vum) bírjon, ezt pedig épen a’ kijelölés által gyakorolja ’s mondja ki; az, kit a’ kormány’ embere nem candidál, nem is választathatván; azon egy megszorítással talán, hogy a’ hivatalban­ levőt (actu fungentem) minden esetre tartozzék candidálni, hacsak törvény’ útján, azaz fenyitő per által arra méltatlannak nem nyilatkoztatott. Ezt törvény által annyiban óhajtanék kimondatni, hogy a’ vá­rosi tanácsok’ mint birói törvényszékek’ füg­getlensége annál inkább biztosíttassék. Alkotmányunk’ szelleme szerint, a’ kijelölési jognak e’beli megszorítása talán a’ birói el mozdíthatatlanság (inamo­vibilité) egyedül igaz eszméje, melly szerint t. i. azon elmozdít­­hatlanságot egy részről a’ kormány’ lényeges és szük­séges jogaival , más részről pedig a’ szabad választás’ jogával öszhangzásba hozhatni. Ezen egy szabályzat a f üggetlenségnél nagyobbat , korlátlanabbat a’ jólelkű bíró sem kívánhat, — ha csak önkényt, törvényszegésre is kiterjedhető önkényt, gyakorolni nem kiván. Tanácsbelinek, sőt bírónak ’s polgármesternek is ki­jelölni ’s választani necsak azt lehessen , ki már a’ vá­lasztott polgárság’ tagja, hanem minden teljeskörű polgárt, ki a’ városban ingatlan vagyonnal ’s a’ szükséges sze­mélyes tulajdonságokkal bir , ’s élelmére nézve minden magányos személy’ önkényétől (szolgálatjától,) fü­­ggetlen. Különben megtörténhetnék, hogy épen a’ hivatalra legal­­kalmasb ember, ki az egész polgárság’ bizodalmát bírja, a’ tanácsba nem jöhetne azért, mert a’ választott pol­gárságba nem jöhetett; és oda miért nem ? mivel ott va­lamelly atyjafia ül. — A’ választók továbbá is ne legye­nek minden polgár’, hanem csak a’ választott polgárság’ tagjai, (com­membra electae Comramnitatis). Tudjuk, hogy e’nézet soknak véleményébe ütközik, kik t. i. minden polgárnak, ha nem épen minden lakosnak, szavazás­jogot adni kívánnának, valamint ezt az 1836: 9. t.czikk a’ a’ parasztoknak már meg is adta. De vegyük fel itt is a’ dolgot ne csupán elvont természetjogi és jogegyenlő­­ségi eszmék, hanem tapasztalás szerint. — Mi egy jó választási rendszernek fő czélja ? Hogy a’ legderekabb , legalkalmasb emberek hivatalba jussa­nak, úgy e bár ? — Ennek megítélésére pedig, ki légyen a’ legderekabb ’s legalkalmasb, értelem kell ’s füg­getlenség másnak befolyásától vagy épen önkényétől; és igy azon választási rendszer lesz a’ legjobb , ki leg­nagyobb biztosságot nyújt arról, hogy az értelem túl­nyomó lesz a’ választó testületben. És már most vizsgál­juk : ha csak a’ polgársági jogot (ius concivilitatis) igen csekély számú individuumra nem kívánjuk szorítani,­­mi megint más tekintetekből igen káros volna), lehet é, bár­­mi­ly kiművelt és felvilágosult nemzetet tegyünk itt fel, lehet é, mondom, valahol állítani, hogy minden polgárban egyenlő az értelem ? Sőt lehet é csak azt is, hogy a’ polgárság’ nagyobb része értelmesbekből ál­­lani, és így, fejenkénti választáskor, az értelem túl­nyomó lesz ? — Esz pedig a’ dolognak még csak egy oldala. Másik oldala még abból áll, hogy az alsóbb néposztályok mindig függő állapotban vannak tehetős a polgártársiktól, minélfogva — hogy röviden ’s kereken egyszerre kimondjuk, — egy hatalmas g­y­á­r-t­u­l­aj­d­o­­nos, fejenkénti választáskor, száz meg száz szavazatról egy maga fog rendelkezhetni. Azért továbbá is a’ fejenkénti szavazás ellen, ’■ a’ választott polgárság'm e 11 e t f, nyilatkozunk. Fabriczy Sámuel. (Folytatása következik.) Hidegvizi gyógyintézet Li a ah-on. (Folytatása ’s vége) „Bécstől mintegy másfél mérföldnyire délnyugat felé, a’ bécsi­ erdő’ legnyájabb, legmosolygóbb vidékén csendes magányban fekszik L a a b, az ős erdőfalucska. Az úgy­nevezett „Rother-Stadel“ vendégfogadó mellett, a’ bé­csieknek ismeretes breitenfurti völgyben jobbra tér el az uz erdős halmok között a’ csermely’ folytában, ’s ama’ gyö­nyörű völgyecskébe vezet, mellynek virító ölében Laab helység fekszik, mellynek csupán tekintete is derült ke­délyre ébreszt. Természetiség, melly ritkán található illy városokkal lakott vidéken, mint Bécs’ környezete, és csöndes ny­ugalom jellemzik e’ tájat. Az említett kocsiuton a’faluhoz közelítve, megpillantjuk a fely­ség’ átellenében a’ zöldelő templomhegy’ lejtőjén, a’gyógyintézet’ épületeit. E’ hegyen a’ Babembergiek’ korában is állott már egy templom, sz. Kálmánnak ajánlva , kinek szent tetemet a’ Babembergiek még nagy tiszteletben járták ’s az általok alapított Melk kolostorba vitetvén, gyönyörű ravatalba el­­temetteték. Valószínű, hogy a’ saabi Kajmántemplom is az ő épitvényök. Nevét már Jasomirgott Henrik’ idejebéli oklevelek említik. A’ törököknek 1529 ’s 1683 ban történt berontásai ez erdőség’ ro­gányiba is üszköt ’s pusztulást vittek. A’ régi Kálmántemplom rommá dőlt; azontúl ma­gában a’ helységben emelkedett isten’­háza ’s most már csupán a’ „templomhegy“ név emlékeztet a’ Babenbergiek buzgó alapit­vány­ára. Porrá hamvadt ez, miként porrá lón a’ sírba szállott herczegi család, melly csupán vitézségé­nek ’s áj­tatosságának hagyta fen irthatatlan eaileket.

Next