Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-10 / 47. szám
jó dönteni, fenmaradván ismét a’ meg nem elégedőnek a’ törvényhozótesthez a’ sérelem’ vagy kérelem’ felterjesztése. — Értekező a’ dolgot gyakorlatilag igy képzeli. Megnemegyeztetés’ esetében mind a’ tanács, mind a’ választott polgárság felterjesztené motivált véleményét a’ főispáni ranggal felruházott igazgatónak, ez pedig ön elnöksége alatt elegy ülést tartana, sőt a’ tárgy’vajnemüségéhez képest ahoz az egész polgárságot is hiná meg; ha az egyesség ott sem sikerülne, a’ tárgyat ismét ön véleményével ’s minden irománynyal terjesztené fel a’ n. m. Helyt.tanácsnak , magában értetvén, hogy ha a’ választott polgárság ennek intézvényével sem elégülne meg, fenmaradna azon joga, hogy azt sérelem- vagy kérelemkép az országgyűlésre vihesse , még pedig a’ tanács’ megegyezte nélkül is; — az országgyűlésem panaszkodást, melly, mint alkotmányszerű utolsó orvoslásmód, magányos embertől sem tagadtatik meg, egy egész város’polgárságának képviselőjitöl semmikép meg nem tagadtathatván. Ez által, úgy hiszszük, mind a’ kormány’, mind a’ városok’ jogai eléggé lesznek biztosítva, a’ tanács’ vagy választott polgárság’ netalán törvényelleni merészletei ellen. Miután a’ városi tanács’ hatáskörét ekép lerajzoltuk, átmegyünk a’ tanácsbeliek’ választására, ’s itt következő kérdések tünnek elő: 1) Kié a’ kijelölés’ (candidatio,) joga? 2) Kit választhatni tanácsbelinek? 3) Kik a’ választók ? 4) Halál’ napjáig történjék e a’ választás, vagy csak bizonyos időre ? A’ kijelölés’ joga, nézetünk szerint, minden kivétel nélkül a’ kormányé, melly azt királyi biztosok által most is gyakorolja, ’s ezentúl czélszerűbben főispáni ranggal birandó igazgatók által gyakorolhatná, magában értetvén , hogy jövendőben, nem minden tisztujitáskor, restauratorium parancsolatra, mint eddig, szükség volna, hanem az igazgató’ kötelességiben állna, a’ törvényes idő’ elteltével, a’ tisztujitást minden esetre véghez vinni. — A’ tanács egyszersmind a’ kormány’ eszköze ’s orgánuma lévén, csakugyan természetes, hogy annak választásában a’ kormány kizáró szavazattal (votum negatívum) bírjon, ezt pedig épen a’ kijelölés által gyakorolja ’s mondja ki; az, kit a’ kormány’ embere nem candidál, nem is választathatván; azon egy megszorítással talán, hogy a’ hivatalban levőt (actu fungentem) minden esetre tartozzék candidálni, hacsak törvény’ útján, azaz fenyitő per által arra méltatlannak nem nyilatkoztatott. Ezt törvény által annyiban óhajtanék kimondatni, hogy a’ városi tanácsok’ mint birói törvényszékek’ függetlensége annál inkább biztosíttassék. Alkotmányunk’ szelleme szerint, a’ kijelölési jognak e’beli megszorítása talán a’ birói el mozdíthatatlanság (inamovibilité) egyedül igaz eszméje, melly szerint t. i. azon elmozdíthatlanságot egy részről a’ kormány’ lényeges és szükséges jogaival , más részről pedig a’ szabad választás’ jogával öszhangzásba hozhatni. Ezen egy szabályzat a f üggetlenségnél nagyobbat , korlátlanabbat a’ jólelkű bíró sem kívánhat, — ha csak önkényt, törvényszegésre is kiterjedhető önkényt, gyakorolni nem kiván. Tanácsbelinek, sőt bírónak ’s polgármesternek is kijelölni ’s választani necsak azt lehessen , ki már a’ választott polgárság’ tagja, hanem minden teljeskörű polgárt, ki a’ városban ingatlan vagyonnal ’s a’ szükséges személyes tulajdonságokkal bir , ’s élelmére nézve minden magányos személy’ önkényétől (szolgálatjától,) független. Különben megtörténhetnék, hogy épen a’ hivatalra legalkalmasb ember, ki az egész polgárság’ bizodalmát bírja, a’ tanácsba nem jöhetne azért, mert a’ választott polgárságba nem jöhetett; és oda miért nem ? mivel ott valamelly atyjafia ül. — A’ választók továbbá is ne legyenek minden polgár’, hanem csak a’ választott polgárság’ tagjai, (commembra electae Comramnitatis). Tudjuk, hogy e’nézet soknak véleményébe ütközik, kik t. i. minden polgárnak, ha nem épen minden lakosnak, szavazásjogot adni kívánnának, valamint ezt az 1836: 9. t.czikk a’ a’ parasztoknak már meg is adta. De vegyük fel itt is a’ dolgot ne csupán elvont természetjogi és jogegyenlőségi eszmék, hanem tapasztalás szerint. — Mi egy jó választási rendszernek fő czélja ? Hogy a’ legderekabb , legalkalmasb emberek hivatalba jussanak, úgy e bár ? — Ennek megítélésére pedig, ki légyen a’ legderekabb ’s legalkalmasb, értelem kell ’s függetlenség másnak befolyásától vagy épen önkényétől; és igy azon választási rendszer lesz a’ legjobb , ki legnagyobb biztosságot nyújt arról, hogy az értelem túlnyomó lesz a’ választó testületben. És már most vizsgáljuk : ha csak a’ polgársági jogot (ius concivilitatis) igen csekély számú individuumra nem kívánjuk szorítani,mi megint más tekintetekből igen káros volna), lehet é, bármily kiművelt és felvilágosult nemzetet tegyünk itt fel, lehet é, mondom, valahol állítani, hogy minden polgárban egyenlő az értelem ? Sőt lehet é csak azt is, hogy a’ polgárság’ nagyobb része értelmesbekből állani, és így, fejenkénti választáskor, az értelem túlnyomó lesz ? — Esz pedig a’ dolognak még csak egy oldala. Másik oldala még abból áll, hogy az alsóbb néposztályok mindig függő állapotban vannak tehetős a polgártársiktól, minélfogva — hogy röviden ’s kereken egyszerre kimondjuk, — egy hatalmas gyár-tulajdonos, fejenkénti választáskor, száz meg száz szavazatról egy maga fog rendelkezhetni. Azért továbbá is a’ fejenkénti szavazás ellen, ’■ a’ választott polgárság'm e 11 e t f, nyilatkozunk. Fabriczy Sámuel. (Folytatása következik.) Hidegvizi gyógyintézet Li a ah-on. (Folytatása ’s vége) „Bécstől mintegy másfél mérföldnyire délnyugat felé, a’ bécsi erdő’ legnyájabb, legmosolygóbb vidékén csendes magányban fekszik L a a b, az ős erdőfalucska. Az úgynevezett „Rother-Stadel“ vendégfogadó mellett, a’ bécsieknek ismeretes breitenfurti völgyben jobbra tér el az uz erdős halmok között a’ csermely’ folytában, ’s ama’ gyönyörű völgyecskébe vezet, mellynek virító ölében Laab helység fekszik, mellynek csupán tekintete is derült kedélyre ébreszt. Természetiség, melly ritkán található illy városokkal lakott vidéken, mint Bécs’ környezete, és csöndes nyugalom jellemzik e’ tájat. Az említett kocsiuton a’faluhoz közelítve, megpillantjuk a felység’ átellenében a’ zöldelő templomhegy’ lejtőjén, a’gyógyintézet’ épületeit. E’ hegyen a’ Babembergiek’ korában is állott már egy templom, sz. Kálmánnak ajánlva , kinek szent tetemet a’ Babembergiek még nagy tiszteletben járták ’s az általok alapított Melk kolostorba vitetvén, gyönyörű ravatalba eltemetteték. Valószínű, hogy a’ saabi Kajmántemplom is az ő épitvényök. Nevét már Jasomirgott Henrik’ idejebéli oklevelek említik. A’ törököknek 1529 ’s 1683 ban történt berontásai ez erdőség’ rogányiba is üszköt ’s pusztulást vittek. A’ régi Kálmántemplom rommá dőlt; azontúl magában a’ helységben emelkedett isten’háza ’s most már csupán a’ „templomhegy“ név emlékeztet a’ Babenbergiek buzgó alapitványára. Porrá hamvadt ez, miként porrá lón a’ sírba szállott herczegi család, melly csupán vitézségének ’s ájtatosságának hagyta fen irthatatlan eaileket.