Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-10 / 82. szám

327 badán olly csekélybecsü az élet az emberek előtt, sőt vannak sokan, kik öngyilkolás által semmitik meg az életet, mellynek súlyát elviselhetlennek tárták. So­kan természetfölötti okokban keresik szenvedésink’ kútfejét, de vajmi helytelenül. Hisz’ az élet egy a’ mindenható erő’ tökéletességi közzül, ’s mi természet­­ellenes állapotra nem rendeltethettünk ! Van természe­ti szabadságunk, mi önállók vagyunk, ’s ezen önálló­ság az, mi az élni tudót fölemelheti, ’s a’ körülmények’ rabját tehetlenségi állapotba süllyesztheti. Szilárd el­vek, komoly elhat­árzottság, tűrés, állhatatosság azon emeltyűk, mik az élet’ terhein felülemelve kizárják az élet’ igaz örömeit. 2) Az ember hajladó mindennek létesítésére, minek czélszerüségéről ’s hasznairól világos fogalmat szerezhetett. Ezt egyedekre szintúgy mint egész nem­zetekre nézve állíthatjuk. Tapasztaltjuk, hogy midőn valamelly nemzet a’ vasutak’, gőzhajózás, népmive­­lés ’s a’ közjó’ előmozdítását tárgyazó más egyéb hat­hatós eszközök’ hasznait átlátó, azokat gyakorlatba venni igyekszik. De vájjon egész nemzetek, szintúgy mint egyedek, nem csalódnak é, ’s midőn azt hiszik, hogy tökéletesülnek, ugyanakkor nem hátramaradásu­kon munkálkodnak é? — A’ csalódás köz az egész emberiséggel. Egész nemzetek’ életében jőnek elő pil­lanatok ’s jelenetek, mik a’ csalódást ’s az ezt kö­vető balirányu működést igazolják. Többek közt a’ keresztes hadak, ’s ennek elősegélésire alapított vi­tézi rendek olly vállalatok, mik nemzetek’ balgasá­git ’s tévedhetésöket bizonyítják. De leginkább a’ nemzetek’ beléletében mutatkozik a’ könnyen­ téved­­hetés , mit részint túlságos hév, vagy egyenetlenség eszközöl, így a’ nemzet, melly közjólétet eszközölni akarna, főleg anyagi tárgyakra függeszti figyelmét, ipart ’s kereskedést tárgyazó vállalatokat létesít, a’ közlekedés’ könnyebségeért vas- és viz-utakat, hida­kat ’s a’t. készíttet. De anyagi jólét­e a’közjólétnek egyedüli föltétele ? Való ugyan, hogy azon nemzetnek munkálkodása, melly anyagi szükségeit biztos utakon elégítheti ki,­­ szellemi irányú lesz ’s az által biz­tos alapot készít magának, de az anyagi érdekű vál­lalatoknak irányban kell lenni erkölcsi és értelmi ki­fejtésünkkel , hogy szükség, vagy más hiány miatt meg ne bukjanak ’s ezért ne téveszszenek. — Midőn Hazánk anyagi jóllétünk’ előmozdítására függesztő fi­gyelmét,kevésé tartá szemelőtt értelmi ’s erkölcsi kifej­tésünket,’s ezeknek nagy befolyását az anyagi jóllétünk előmozdítását tárgyazó vállalatokba. Az ügy most ki­­vívta az általán­os figyelmet, ’s illy nemű vállalatok létesítése nemzeti ügy jön; de vájjon reméllhetünk-e bizton jó következést erkölcsi ’s értelmi kifejtésünk’ iránytalan állásával? Midőn vas­ut­hálóinkat kiter­jeszteni, állandó hidat építeni, ’s a’ t. hő igyekeze­tünk, ne tartsuk csupán mellékes tárgynak értelmi’s erkölcsi kiképezésünket. Anyagi érdekű vállalatunk’ j­­ó következésit csak úgy rem­éllhetjük, ha közérde­­kűleg pártoltatik a’szellemi kiképezés’ ügye, ha mind népi mind fensőbb rangú­ iskoláinkban nemzeti sa­játsággal biró, önállásu polgárai neveltetnek a’ stá­tusnak. ( 3) Kit a’ napi­ élet ezer­ alaku gondjaival, apró viszonyival foglalt el, az csupán a' jelen' pillanatin függ ’s minden tette gyakorlati irányú. Boldognak nevezhetem őt, eszméletlenül boldognak, de sajná­lom egyszersmind az apró hajak s gyakran közönyös­­ tárgyak által megkötött szelleműt, ki egyediségének él, egyedekként tekinti embertársait, soha általányosra nem függeszti pillanatit, ’s a’ napi élethez tapadt fog­­lalatossági miatt élet, emberiség, rendelte­tésünk ’s a’t. felett vizsgálódni felejtkezett. Meg­vetem a puszta theoriak' emberét, de az olly gya­korlati életűt, ki szellemiségét anyagisága’ eszközéül használja —• sajnálom. — llly ember minden általá­nyosra vitetett eszmék iránt hideg, közönyös, őt köz­ügy nem érdekelheti, rá az önzés’ alacsony bélyegét tartózkodás nélkül nyomhatjuk. Azon alkotványos lét, mellynek tagjai nagyrészint illy megkötött szellemű­ek , hátramarad a’ tökélyesülés’ pályáján, mert éle­tük nem egyéb az élet’ korainak mozgonykénti áttes­­pedésinél. Illy alkotványos létben, minden javítás iránti hideg részvétlenség , gyakran makacs ellensze­gül­és, köznapi dolgok; ’s nincs min csodálkoznunk, ha e’ honban művészet ’s tudományosság nem virágoz­hatnak; hisz nincs kebel, mellyben meggyökerezhet­nék, vagy mellytől ápolást várhatna. —Ott elő- ’s bal­­itéleteknek agy és szív tárva, felületességekben he­lyezik a’ boldogság’magas eszméjének valósithatását. ’S mind ez csupán azon gyakorlati, vagy is anyago­­sitott élet’következménye, melly honunk’ többségével eddig annyira napirenden volt. Hála azonban honunk’ nemtőjének­ ma már csak némelly egyedek bajlódnak ez eszméletlen anyagosított élettel; a’ többség’ keble kitárult korunk’ haladó szellemének, ’s az ébredés — noha késői — fényes jövővel kecsegtet, hogy e’nem­zet, melly a’ viharos és véres­ emlékű századokban nem utolsó, ’s cselekvény­ nélküli néma szerepet vitt, most, midőn mindenki az általán­os tökéletesedés’ előmoz­dítására kezet emel, — kiirtva a’ pártoskodás’ emész­tő férgét kebléből — egyesült erővel buzgand utol­érni Európa’ műveit nemzeteit. (Folytatjuk) C­arrel Armand: ÉLETRAJZ. Carrel Armand a’ franczia republicanus­ párt’ fő­nöke, 1800b. Rouenban született; meghalt julius’ 24-én 1836b. Atyja vagyonos kalmár volt, ki őt hasonlag kereskedésre szánta. Azonban láng szelleme a’ polgári élet’ szűk határai közé szoríttatást nem tűré. A’ fran­czia ifjúság a’ császárság alatt egészen katonailag ne­­velteték; Napoleon’ győzelmei megkábiták az elmé­ket ’s óriási hatalmának megbukta ’s a’ Bourbonok’ visszatérte sem törhető meg e’ varázs-erőt. Mihelyt Carrel elég erősnek érzé magát fegyverviselésre, atyai akarat ellen is hadi szolgálatba lépett. Ezredé­nek őrnagya becsületes derék férfi volt s a fiatal ön­kéntesnek, ki alig nőtt ki gyermekköntöséből, sor­sában legélénkebb részt ven. OCarrelt kibékíté az igen felbőszült atyával ,s közbenjárása kieszközlé a saint­­cyri katonaiskolába fölvétetését a már akkor nagy­reményű ifjúnak. Carrel itt társai közül szorgalom által, mellyel magát a’ katonai tudományoknak szen­telő, tűnt ki,’s hihetőleg már itt vétetett föl azon tit­kos politikai társulatokba, mellyek egész Francziaor­­szágban hálókint valának elterjedve s a fogoly-csá­szár’elszökésének hasztalan reményében uj forradal­mat készítenek. — 1819. vége felé a’hadiskolából el­­bocsáttaték ’s mint alhadnagy a’ 29dik gyalogezredhez, melly Befort­ ’s Neubreisachban őrségkép tanyázott, téteték­ által.Mindjárt következett év’ kezdetén bonyo­lult azon összeesküvésbe, melly a’ belforti vámőrség­nél kitört. Ifjúsága védelmeül szolgált ’s a törvény büntető karjától, melly a’ főrészeseket sujtá, Carrel illetetlen maradt ’s az ezereddel Marseilleba kelt­et.

Next