Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-10 / 82. szám
327 badán olly csekélybecsü az élet az emberek előtt, sőt vannak sokan, kik öngyilkolás által semmitik meg az életet, mellynek súlyát elviselhetlennek tárták. Sokan természetfölötti okokban keresik szenvedésink’ kútfejét, de vajmi helytelenül. Hisz’ az élet egy a’ mindenható erő’ tökéletességi közzül, ’s mi természetellenes állapotra nem rendeltethettünk ! Van természeti szabadságunk, mi önállók vagyunk, ’s ezen önállóság az, mi az élni tudót fölemelheti, ’s a’ körülmények’ rabját tehetlenségi állapotba süllyesztheti. Szilárd elvek, komoly elhatárzottság, tűrés, állhatatosság azon emeltyűk, mik az élet’ terhein felülemelve kizárják az élet’ igaz örömeit. 2) Az ember hajladó mindennek létesítésére, minek czélszerüségéről ’s hasznairól világos fogalmat szerezhetett. Ezt egyedekre szintúgy mint egész nemzetekre nézve állíthatjuk. Tapasztaltjuk, hogy midőn valamelly nemzet a’ vasutak’, gőzhajózás, népmivelés ’s a’ közjó’ előmozdítását tárgyazó más egyéb hathatós eszközök’ hasznait átlátó, azokat gyakorlatba venni igyekszik. De vájjon egész nemzetek, szintúgy mint egyedek, nem csalódnak é, ’s midőn azt hiszik, hogy tökéletesülnek, ugyanakkor nem hátramaradásukon munkálkodnak é? — A’ csalódás köz az egész emberiséggel. Egész nemzetek’ életében jőnek elő pillanatok ’s jelenetek, mik a’ csalódást ’s az ezt követő balirányu működést igazolják. Többek közt a’ keresztes hadak, ’s ennek elősegélésire alapított vitézi rendek olly vállalatok, mik nemzetek’ balgaságit ’s tévedhetésöket bizonyítják. De leginkább a’ nemzetek’ beléletében mutatkozik a’ könnyen tévedhetés , mit részint túlságos hév, vagy egyenetlenség eszközöl, így a’ nemzet, melly közjólétet eszközölni akarna, főleg anyagi tárgyakra függeszti figyelmét, ipart ’s kereskedést tárgyazó vállalatokat létesít, a’ közlekedés’ könnyebségeért vas- és viz-utakat, hidakat ’s a’t. készíttet. De anyagi jóléte a’közjólétnek egyedüli föltétele ? Való ugyan, hogy azon nemzetnek munkálkodása, melly anyagi szükségeit biztos utakon elégítheti ki, szellemi irányú lesz ’s az által biztos alapot készít magának, de az anyagi érdekű vállalatoknak irányban kell lenni erkölcsi és értelmi kifejtésünkkel , hogy szükség, vagy más hiány miatt meg ne bukjanak ’s ezért ne téveszszenek. — Midőn Hazánk anyagi jóllétünk’ előmozdítására függesztő figyelmét,kevésé tartá szemelőtt értelmi ’s erkölcsi kifejtésünket,’s ezeknek nagy befolyását az anyagi jóllétünk előmozdítását tárgyazó vállalatokba. Az ügy most kivívta az általános figyelmet, ’s illy nemű vállalatok létesítése nemzeti ügy jön; de vájjon reméllhetünk-e bizton jó következést erkölcsi ’s értelmi kifejtésünk’ iránytalan állásával? Midőn vasuthálóinkat kiterjeszteni, állandó hidat építeni, ’s a’ t. hő igyekezetünk, ne tartsuk csupán mellékes tárgynak értelmi’s erkölcsi kiképezésünket. Anyagi érdekű vállalatunk’ jó következésit csak úgy reméllhetjük, ha közérdekűleg pártoltatik a’szellemi kiképezés’ ügye, ha mind népi mind fensőbb rangú iskoláinkban nemzeti sajátsággal biró, önállásu polgárai neveltetnek a’ státusnak. ( 3) Kit a’ napi élet ezer alaku gondjaival, apró viszonyival foglalt el, az csupán a' jelen' pillanatin függ ’s minden tette gyakorlati irányú. Boldognak nevezhetem őt, eszméletlenül boldognak, de sajnálom egyszersmind az apró hajak s gyakran közönyös tárgyak által megkötött szelleműt, ki egyediségének él, egyedekként tekinti embertársait, soha általányosra nem függeszti pillanatit, ’s a’ napi élethez tapadt foglalatossági miatt élet, emberiség, rendeltetésünk ’s a’t. felett vizsgálódni felejtkezett. Megvetem a puszta theoriak' emberét, de az olly gyakorlati életűt, ki szellemiségét anyagisága’ eszközéül használja —• sajnálom. — llly ember minden általányosra vitetett eszmék iránt hideg, közönyös, őt közügy nem érdekelheti, rá az önzés’ alacsony bélyegét tartózkodás nélkül nyomhatjuk. Azon alkotványos lét, mellynek tagjai nagyrészint illy megkötött szelleműek , hátramarad a’ tökélyesülés’ pályáján, mert életük nem egyéb az élet’ korainak mozgonykénti áttespedésinél. Illy alkotványos létben, minden javítás iránti hideg részvétlenség , gyakran makacs ellenszegülés, köznapi dolgok; ’s nincs min csodálkoznunk, ha e’ honban művészet ’s tudományosság nem virágozhatnak; hisz nincs kebel, mellyben meggyökerezhetnék, vagy mellytől ápolást várhatna. —Ott elő- ’s balitéleteknek agy és szív tárva, felületességekben helyezik a’ boldogság’magas eszméjének valósithatását. ’S mind ez csupán azon gyakorlati, vagy is anyagositott élet’következménye, melly honunk’ többségével eddig annyira napirenden volt. Hála azonban honunk’ nemtőjének ma már csak némelly egyedek bajlódnak ez eszméletlen anyagosított élettel; a’ többség’ keble kitárult korunk’ haladó szellemének, ’s az ébredés — noha késői — fényes jövővel kecsegtet, hogy e’nemzet, melly a’ viharos és véres emlékű századokban nem utolsó, ’s cselekvény nélküli néma szerepet vitt, most, midőn mindenki az általános tökéletesedés’ előmozdítására kezet emel, — kiirtva a’ pártoskodás’ emésztő férgét kebléből — egyesült erővel buzgand utolérni Európa’ műveit nemzeteit. (Folytatjuk) Carrel Armand: ÉLETRAJZ. Carrel Armand a’ franczia republicanus párt’ főnöke, 1800b. Rouenban született; meghalt julius’ 24-én 1836b. Atyja vagyonos kalmár volt, ki őt hasonlag kereskedésre szánta. Azonban láng szelleme a’ polgári élet’ szűk határai közé szoríttatást nem tűré. A’ franczia ifjúság a’ császárság alatt egészen katonailag nevelteték; Napoleon’ győzelmei megkábiták az elméket ’s óriási hatalmának megbukta ’s a’ Bourbonok’ visszatérte sem törhető meg e’ varázs-erőt. Mihelyt Carrel elég erősnek érzé magát fegyverviselésre, atyai akarat ellen is hadi szolgálatba lépett. Ezredének őrnagya becsületes derék férfi volt s a fiatal önkéntesnek, ki alig nőtt ki gyermekköntöséből, sorsában legélénkebb részt ven. OCarrelt kibékíté az igen felbőszült atyával ,s közbenjárása kieszközlé a saintcyri katonaiskolába fölvétetését a már akkor nagyreményű ifjúnak. Carrel itt társai közül szorgalom által, mellyel magát a’ katonai tudományoknak szentelő, tűnt ki,’s hihetőleg már itt vétetett föl azon titkos politikai társulatokba, mellyek egész Francziaországban hálókint valának elterjedve s a fogoly-császár’elszökésének hasztalan reményében uj forradalmat készítenek. — 1819. vége felé a’hadiskolából elbocsáttaték ’s mint alhadnagy a’ 29dik gyalogezredhez, melly Befort ’s Neubreisachban őrségkép tanyázott, téteték által.Mindjárt következett év’ kezdetén bonyolult azon összeesküvésbe, melly a’ belforti vámőrségnél kitört. Ifjúsága védelmeül szolgált ’s a törvény büntető karjától, melly a’ főrészeseket sujtá, Carrel illetetlen maradt ’s az ezereddel Marseilleba keltet.