Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-07-22 / 59. szám

59. szám. Pest, Julius’ 22. 1S40. Hunyadi­ Jánost magyarnak kell tar­­tanunk; Jil­át­y­á­st pedig ismeri a' nép. Nem szándékom senkivel tollharczra kelni, sem a’ hálás nemzet által állítandó szobor’ ügyét védni; mivel azt hazánk’ nagylelkű fijai olly buzgón pártol­ják, hogy az a’ létrehozatását ellenzők ellen védve nem szorult, mindazáltal a’ hálaérzettől, melly keblem­ben a’ ,Hunyady- család iránt hőn lobbadoz , lelke­­síttetvén, nem állhatám meg, hogy Kővy ur’ két ok­­rzerének— mikkel azon állítását, hogy „Mátyás ne emlék által dicsőittessék meg 44 támogatá — alaptalan­ságát megmutassam, gondolván, hogy a’mélyen tisz­telt olvasók előtt nem teendek kedvetlen dolgot, mi­dőn ezen nagyaink ellen tett vádat megsemmíteni szándékozom. Az egyik gyám­ok ez: „nálunk na­gyobb rész azt sem tudja, magyar­é az, kinek emlé­ket emelének, vagy sem44. Tullius Gradiusnak, ki Li­­cinius Archiusnak a’polgári jog’ megtagadását vitatá, ezt mondotta: „dtiamsi non esset civis, tam­en in nu­­nenini civium recipiendus esset propter praeolara ejus merita4*; én is ezt mondom , hogy ha Hunyady János nem olly tiszta szittya-vérből is, mint némellyek vé­­lekesznek, eredt volna, még is abbul eredetinek kel­lene őt tartani, azon dicső érdemiért, mellyek Hun­nia v­egén örök fényben ragyogandnak. Homér költő­ért halála után sok város vetélkedett, ’s mindegyik magáénak lenni állitá,mi ezen hős bajnokot magun­kénak (az­az magyarnak) nem erősítjük, kinek tettei is azt valósiták, hogy ő magyar! mert nem tudom , történetkönyveink hánynyal dicsekhetnek , ki mind a’ béke’ pályán annyi gonddal, mind a’ had’ vérmezőin annyi vészszel küzdött ’s­ vitt volna a’ hon’ udvéért, mint ő. Octavius Augustus’ atyja ezüst­műves (argen­­tarius) volt; Agathocles szicziliai királyi fazekas; Ptolomeus egyptusi király közkatonától született, ’s e­ példák mind azt tanúsítják, hogy ha egyhez a’szü­letési sors mostoha volt is, azért nagygyá lehet; következőleg ha Irunyadytól megtagadta volna is a‘ sors a’ tiszta szittya­ származást, tettei e’ hiányt fö­lösleg kipótolhatták.— E’ tárgyban még akaratlanul is eszembe jut Minutius Felix’mondása: „omnes pari sorte nascimur, solavirtute distingvimur.44—A’ má­sik ez: „Mit használ az emlék , ha azon embert, ki­nek ez emelteték , a’ nagyobb rész nem ismeri ?44 pe­dig ha élénkül tekintjük e’ dolgot, könnyen átláthat­ni, hogy országnagyaink közül, kiket, a’ múlt­ szá­zadok szülének , a’ nép egyet sem ismer annyira, mint Mátyást; mert még a’közrendű ’s történeteink’ lapjaiban járatlan néptömeg is mennyit tud Mátyásról, kinek neve szent hagyomány gyanánt hangzik a’ma­gyar ajkakon ? hányszor nem hallhatni az igaz’ elnyo­matásán elkeserültetimígy kiáltani fel: „meghalt, Má­tyás, oda az igazság44? mi az igazság’szabályai szerint tett birálatinak szivbélyege: hányszor nem tapasztal­hatni , hogy honunk’ minden vidékiről testvér váro­sunkba jött pár nép is mint óhajtja tudni, mellyik Má­tyás’ palotája? Mind­ez annak tanúja, hogy a’ köz nép , a többi koronás bajnokink’ neveit előtte a’ fe­­ledékenység’ éje boritván , csak Mátyást ismeri, őt áldja ’s áldandja még a’ hálás utókor is. B. F. Szózat a' miskolczi ref. iskola’ ügyében. (Vége) A’ népiskola’ tanulmányai között 3dik helyen áll a’ természet’ törvénye, ’s ha a’ gyermek’ tehetségei ki­fejlettek , magányjog. A’serdülő polgárnak már gyön­­gédebb éveiben kell ismerni maga ’s mások’ jogát, igy nagy korában se másét nem bántja, se magáét bántani nem hagyja. 4dik helyen áll a’ természet- ’s észl­in. A’ nép csak úgy szabadulhat meg a’ babona 's előítéletek’ hatalmasul, ha a’ természeti jelenetek’ okait tudja. Éken áll a’ természeti történettan (ásvány-, növény-, állatország) Isten jóságát, a’ természet’ nagyságát ’s szépségét csak az foghatja fel ’s bámul­hatja , ki ezt ismeri. Óra jön a’ mennyiség- (szám- és mértan) j­egy-, k­ét m­á­s gazdaság­tan. Ki e’tudományok­­ban a’ szükséges ismereteket magának megszerzi, sok­kal több hasznát veszi az életben, mint néhány czifra latin szónak. Gazda, föld- szőlő­ ’s kézműves, keres­kedő , gyámok ’s mesterember tudományosan viszi dolgát, ’s nem állapodik meg a’mellett, mit apjától vagy mesterétől tanult, hanem minél nagyobb tökélyre igyekszik emelni, mi szellemi ’s anyagi jólétét mond­­hatlanul öregbíti. 7dik helyre jó az embertan (anthro­­pologia) hova tartozik a’ lélek- ’s egészségtan, ez utóbbi­hoz pedig a’ testgyakorlás. Az embernek legfőbb fel­adata önmagát ismerni; ki magát ismeri, másokban is tiszteli az emberiséget, ’s felebarátit alacsony, vak­eszköz gyanánt soha nem használja, ’s készebb lemon­dani mindenről, mint idegen arezverítéken hízni. Milly kevéssé ismerjük magas rendeltetésünket; milly ke­véssé becsüljük másokban az emberiséget, világosan mutatja,­­ hogy a’ többit mellőzzem, — a’naponkint szaporuló pálinkafőzőházak’száma, hol ezer meg ezer akó méreg készíttetik a’ nép’ számára, melly annak testi-lelki erejét elöli, elméjét ’s születendő magzatit elbutítja; ’s mégis e’ méregkészittető urak nyugton aluszszák át az éjszakát , a’ nélkül hogy kereske­désük miatt csak egyszer is megdöbbenne szivök. — De milly kevés tekintettel vagyunk az egész­ség iránt is; milly kevéssé értjük a’ természet’ azon czélját, miszerint erőnket, egészségünket kímélnünk kell csak azért is, hogy annál tovább ’s hosszabban munkálkodhassunk közre: ezt szomorún bizonyítja azon számos nagyreményű ifjú, ki magát a’ világból kitánczolja, ki gyilkos kézzel szaggatja le az élet’ világit, ki vetés előtt arat, idő előtt hal. Hány szülő siratja magzata’ kora elhuny­tát! hány veszti el ez ál­tal öregsége’ gyámolás ! ’s a’ t. — Hát a’ testgyakorláis­­ról mit mondjak? Milly elhagyatott állapotban van ez hazánkban ? A’ régieket szeretjük dicsérni, a’régiek’ nyelvét ’s életét magasztalni; de a’ dicséret mellett megállapodunk, ’s példájok és szellemük’ követésit egy magánybeszéddel kíméljük meg magunknak. Mint állt a’ régieknél a’ testgyakorlás, ’s mint áll nálunk ? A’ nép ivásban keresi főörömét, a’miveltebb rész játék­asztal vagy könyv felett gubbaszkodik, a’ nélkül hogy úszni, víni, ugrani, futni tudna. Ha ellenség közelit, mint védheti a’ hazát olly nép, melly testét nem gya­korolta ? Hány ember fül vízbe , ki latinul beszél, de u£zni nem tud? Ha test s lélek egyenlőn nincs m­i?

Next