Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-12-04 / 97. szám
386 romsága alatt ismeretes. Balleny 1839b. a’ Balleny-szigetre, Sabrina-földre ’s ezen szigetek mögött a’k. h. 105 és 110° közt szárazföld jeleire akadt. D’ Urville Dumont pedig 1840b. utolsó utazásakor talált egy partvonalt, mit felesége nevéről „Adél“nek nevezett. Wilkes hadnagy, az éjszakamerikai egy.statusok résziről tudom, vizsgálatokra küldött hajócsapat parancsnoka 1840 ki jan. 19d. a’ k. h. 154° 27'-nel talált szárazra. A’ délsarki föld ismeretének fontos pótlékát azonban az Angliától kirendelt délsarki (antarcti) küldöttség adá. Mintegy 18 hónapja hogy „Erebus“ és „Terror“ Ross Clark James kapitány és Crozier parancsnok felügyelése alatt Angliából elvitorláztak. E’ küldöttség fő czélja volt, a’ magnesi délsark valódi helyzetét megtudni ’s az ellensarki tájakat pontosan kipuhatolni; főnökei egyszersmind arra is fölhatalmaztattak, hogy utjokban mágnesi vizsgálatokat tegyenek ’s e’ végett csillagásztornyokat állítsanak. E’ társaság , miután 1840 utolján Madeirán, Sz. Ilonán , a’jó remény fokán’stb. rendeltetésit teljesitve keresztül vitorlázott ’s 1841. jan. 1. a’ déli sarkkört meghaladta , ugyancsak jan. ud. töménytelen jégtorlattal hányatva végre siktengert ért ’s a’ magnessark felé indult. Jan. ud. reggel, midőn d. sz. 70° 11' és k. h. 172° 36'nál voltak , azon irányban , mellyen eveztek ’s igy a’ hajók és magnesi délsark közt, szárazra akadtak. ..’s ámbár ezen körülmény, mint Ross kapitány szól, a’küldöttséget fontos czéljában hátráltató, még sem akará honát megfosztani a’ dicsőségtől, mi ezen már ismert föld föltalásából eredt, azon dicsőségtől, mit Oroszország húsz év előtt nyert ’s jelenleg bir. Az oroszok által föltalált pontnál tehát délszakfelé tovább hajózván , egy 9—12 ezer angol lábú magas hegységü lánczra bukkant mit örök hó fedez. A’ jéghegyek, mik a’ csúcs ormáról lefüggnek, több mfdre nyúlnak tengerbe ’s függőlegesen vágott falakat képeznek. Utasink, kiszállandók, egy öbölhez közelitének , de a’ part több midre annyira tömve volt zajló jégtorlatokkal , hogy kénytelenittettek szándékjokkal fölhagyni ’s kedvezőbb helyet keresni. Ugyanazért délfelé eveztek ’s 13d. reggel Ross kapitány ’s Crozier parancsnok mindkét hajó tisztjeivel kiszálltak, e’ földet Victoria krné nevében elfoglalandók. E’sziget a’ d. sz. 710 56' ’s k. h. 171° 7/-en fekszik ’s csupa tűz hegyi kőtömegekből áll. Mivel azonban a’ szárazföld kelet-partjai délre, az éjszaki pedig éjszaknyugotra terjednek,ugyanazért Ross kap. remélte , hogy ha a délfelé addig megyen, mig csak lehet, a’ magnesi délsarkot, mellynek , vizsgálódásuk szerint, d. sz. 76°kán kell lennie, eléri ’s akkor , nyugatnak vevén útját, annak körülhajózását elvégzi. Utjokat tehát parthosszában folytaták ’s jan. 23. a’ d. sz. 74° le-t elérték. Ez azon tudvalevő déli pont, hova 1822 — 24 Weddell ang. kap. is elhatott, de kívüle még senki sem ért. A’ partvizsgálatot, dühöngő déli szél, vastag köd ’s államló hózivatar közt délfelé folytaták’s jan. 27. egy , a’ d. sz. 76° és k. h. 168° 12/n fekvő szigetet értek, hol szinte tüzhegyi kőtömegek valónak láthatók ; midőn pedig másnap tovább eveztek, hegy tűnt föl előttük lángot és füstöt okádó, minek magasságát 12,400 ang. lábra tették. E’ tűzhegyet, mi a’d. sz. 77° 32' és k. h. 107' o n fekszik, egyik hajó nevétül „ Erebus“nak a’ másik keletfelé nyúló kisebb ’s kialudtat pedig a’ másik hajó névésül „Terror“nak nevezték. A’szárazföld folyvást délre nyúlik ugyan , de utasinkat egy kelet-délkeletre terjedő jégtorlasz további útjokban föltartóztatá. E’jégtorlasz függőleg mintegy 150 lábra emelkedek ’s mindkét hajó árboczcsucsán fölül annyira nyúlt, hogy túl rajta semmit sem láttak, csak egy hegylánczot pillanthattak meg od. kelet felé ’s a’ d. sz. 79°-án. Ezen jégtorlaszt követők 1841ki febr. 2d. a’ d. sz. 78° 4'-n elérték a’délpontot, hova eddig csak egy utas hatott. Febr. 9d. a’ d. sz. 78° ’s k. h. 191° 23° alatt a’ torlasz előtti jégzaj megfordulásra kényszerűté utasinkat, ez erős déli szél segitségivel sikerült is , a’keskeny vízutat, mellyen eddig haladtak, hirtelen jég bobitá el. A’ jégsáncztól 1/2 angol mfdnyire lágy kék agyagos helyen azonban 348 ang ölnyi mélységre találtak, de a’ i. sz. 23'nyi mérséklet a’viz színét anynyira boritó jéggel, hogy minden vizsgálódás lehetlenné vált; miért utasink nyugatra fordulának, a’ délsarkhoz közelítést még egyszer megkisértendők. Sikerült is nekik néhány száz mfdnyire nyomulni, de a’jégzaj miatt a’ d. sz. 76° 12' és k. h. 164°nál kénytelenek voltak újra megállni. 160 mfdre voltak ekkor a’ magnesi délsarkhoz. A’ kihajlás 88° 40' az elhajlás pedig 109° 24'-nyi volt; következőleg, a’mágnesi délsarkhoz néhány száz mfddel közelebb hatottak mint elődeik, ’s azon számos szemle, mit mind a’ két tájon’s különböző pontokon teltek, annak helyzetét szintolly csalhatlanul meghatározza , mint ha magát a’ sarkot érték volna el. Híjában erőködtek biztos horgonyhelyt keresni, hogy febr. 28. midőn minden állomáson mágnesi vizsgálat tartatott, ők is ugyanezt tegyék, mert a’ partot mindenütt több száz lábnyira jég fedé, miért is utjokat, kedvező déli széllel éjszaknak vévék ’s a’ nyugatra terjedő partot több napig vizsgálván febr. 25 d. a’ d. sz. 70° 40' és k. h. 160'-nál egy pontot értek, hol a’ part hirtelen délnyugatra fordult, de mindent, mit csak láttak, az újonnan esett hó által egy egészszé alakult roppant jégtömeg borított, min keresztül nem törhettek , ugyanazért Vandiemen-be viszszafordultak. A’ nagy déli szárazt, mit rettenhetlen utazóink föltaláltak ’s minek fekvésit a’ d. sz. 70°—79°-ig nyomozták, Rosse kapitány a’ britt királynő tiszteletére „Victoria“ földnek nevezte. Kárpáti levelek. [I. . . . Irmához.] (Folytatás) III. Stubna kies vidéken fekszik, mint általjában az egész kis Turóczmegye. Szent-Mártonba a’ megye gyüléshelyére vivő út jó és puha, melly physicai tárgynak a’ lelki életre is nagy hatása van. Örömmel nézegettem a’ már mindinkább magasuló hegyeket, a’Kárpátok fátrai főágát. Nem sokára ’s egymásután hátrahagytam Mossóczot, a’ Révayak lakát, továbbra blatniczai ’s később, beljebb fekvő szklabinai ősi várakat. Szent-Mártonban a’ hely csekélysége és sarának nagysága miatt nem volt mit látnom. Reggelizésemkor nehány megyei tisztviselő kártyázott és tótul társalkodótt , mi e’ tájon még igen divatos ! Túl a’ városon az út kettészakad ; egyik a’ Vágón épült nevezetes szucsáni hídon által jobbra viszen Liptóba; másik Sztrecsen roppant hegyén keresztül Trencsénybe. Ez iz alján van ama’ bámulatos szűk hegynyiladék, melly két magas hegyfal közt csupán a’ Vág rohanó folyamának enged bemenetet; mellyrül Literátinkkal gondolom, hogy 1] Ross kapitány a’ legkitűnőbb angol tengeri tisztek egyike , azon Ross John unokaöcse, ki az éjszaknyugati átmenet fölkereséséröl hirhedett el s kit e ezan át