Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-12-04 / 97. szám

386 romsága alatt ismeretes. Balleny 1839b. a’ Balleny-szi­­getre, Sabrina-földre ’s ezen szigetek mögött a’k. h. 105 és 110° közt szárazföld jeleire akadt. D’ Urville Dumont pedig 1840b. utolsó utazásakor talált egy part­­vonalt, mit felesége nevéről „Adél“nek nevezett. Wil­kes hadnagy, az éjszakamerikai egy.­statusok résziről tudom, vizsgálatokra küldött hajócsapat parancsnoka 1840 ki jan. 19d. a’ k. h. 154° 27'-nel talált szárazra. A’ délsarki föld ism­eretének fontos pótlékát azonban az Angliától kirendelt délsarki (antarcti) küldöttség adá. Mintegy 18 hónapja hogy „Erebus“ és „Terror“ Ross Clark James kapitány és Crozier parancsnok felügye­­lése alatt Angliából elvitorláztak. E’ küldöttség fő czél­­ja volt, a’ magnesi délsark valódi helyzetét megtudni ’s az ellensarki tájakat pontosan kipuhatolni; főnökei egyszersmind arra is fölhatalmaztattak, hogy utjokban mágnesi vizsgálatokat tegyenek ’s e’ végett csillagász­tornyokat állítsanak. E’ társaság , miután 1840 utol­ján Madeirán, Sz. Ilonán , a’jó remény fokán’stb. ren­deltetésit teljesitve keresztül vitorlázott ’s 1841. jan. 1. a’ déli sarkkört meghaladta , ugyancsak jan. ud. tö­ménytelen jégtorlattal hányatva végre siktengert ért ’s a’ magnessark felé indult. Jan. u­d. reggel, midőn d. sz. 70° 11' és k. h. 172° 36'nál voltak , azon irány­ban , mellyen eveztek ’s igy a’ hajók és magnesi dél­sark közt, szárazra akadtak. ..’s ámbár ezen körül­mény, mint Ross kapitány szól, a’küldöttséget fontos­ czéljában hátráltató, még sem akará honát megfosztani a’ dicsőségtől, mi ezen már ismert föld föltalásából eredt, azon dicsőségtől, mit Oroszország húsz év előtt nyert ’s jelenleg bir. Az oroszok által föltalált pont­nál tehát délszakfelé tovább hajózván , egy 9—12 ezer angol lábú magas hegységü lánczra bukkant mit örök hó fedez. A’ jéghegyek, mik a’ csúcs ormáról lefüggnek, több mfdre nyúlnak tengerbe ’s függőlegesen vágott falakat képeznek. Utasink, kiszállandók, egy öbölhez közelitének , de a’ part több midre annyira tömve volt zajló jégtorlatokkal , hogy kénytelenittettek szándék­­jokkal fölhagyni ’s kedvezőbb helyet keresni. Ugyan­azért délfelé eveztek ’s 13d. reggel Ross kapitány ’s Crozier parancsnok mindkét hajó tisztjeivel kiszálltak, e’ földet Victoria krné nevében elfoglalandók. E’sziget a’ d. sz. 710 56' ’s k. h. 171° 7/-en fekszik ’s csupa t­ű­z h­eg­y­i kőtömegekből áll. Mivel azonban a’ szárazföld kelet-partjai délre, az éjszaki pedig éjszak­­nyugotra terjednek,ugyanazért Ross kap. remélte , hogy ha a délfelé addig megyen, mig csak lehet, a’ mag­nesi délsarkot, mellynek , vizsgálódásuk szerint, d. sz. 76°kán kell lennie, eléri ’s akkor , nyugatnak vevén útját, annak körülhajózását elvégzi. Utjokat tehát part­hosszában folytaták ’s jan. 23­. a’ d. sz. 74° le­-t el­érték. Ez azon tudvalevő déli pont, hova 1822 — 24 Weddell ang. kap. is elhatott, de kívüle még senki sem ért. A’ partvizsgálatot, dühöngő déli szél, vastag köd ’s államló hózivatar közt délfelé folytaták’s jan. 27. egy , a’ d. sz. 76° és k. h. 168° 12/n fekvő szigetet értek, hol szinte tüzhegyi kőtömegek valónak láthatók ; midőn pedig másnap tovább eveztek, hegy tűnt föl előttük lángot és füstöt okádó, minek magasságát 12,400 ang. lábra tették. E’ tű­zhegyet, mi a’d. sz. 77° 32' és k. h. 107' o­ n fekszik, egyik hajó nevétül „ Erebus“nak a’ má­sik keletfelé nyúló kisebb ’s kialudtat pedig a’ másik hajó névésül „Terror“nak nevezték. A’szárazföld foly­vást délre nyúlik ugyan , de utasinkat egy kelet-dél­keletre terjedő jégtorlasz további útjokban föltartózta­­tá. E’jégtorlasz függőleg mintegy 150 lábra emelke­­dek ’s mindkét hajó árboczcsucsán fölül annyira nyúlt, hogy túl rajta semmit sem láttak, csak egy hegylán­­czot pillanthattak meg od. kelet felé ’s a’ d. sz. 79°-án. Ezen jégtorlaszt követők 1841ki febr. 2d. a’ d. sz. 78° 4'-n elérték a’délpontot, hova eddig csak egy utas hatott. Febr. 9d. a’ d. sz. 78° ’s k. h. 191° 23° alatt a’ torlasz előtti jégzaj megfordulásra kényszerűté utasin­­kat, ez erős déli szél segitségivel sikerült is , a’kes­keny vízutat, mellyen eddig haladtak, hirtelen jég bo­­bitá el. A’ jégsáncztól 1/2 angol mfdnyire lágy kék agyagos helyen azonban 348 ang­ ölnyi mélységre ta­láltak, de a’ i. sz. 23'nyi mérséklet a’viz színét any­­nyira boritó jéggel, hogy minden vizsgálódás lehetlen­­né vált; miért utasink nyugatra fordulának, a’ délsark­hoz közelítést még egyszer megkisértendők. Sikerült is nekik néhány száz mfdnyire nyomulni, de a’jégzaj miatt a’ d. sz. 76° 12' és k. h. 164°nál kénytelenek vol­tak újra megállni. 160 mfdre voltak ekkor a’ magnesi délsarkhoz. A’ ki­hajlás 88° 40' az elhajlás pedig 109° 24'-nyi volt; következőleg, a’mágnesi délsarkhoz né­hány száz mfddel közelebb hatottak mint elődeik, ’s azon számos szemle, mit mind a’ két tájon’s különbö­ző pontokon teltek, annak helyzetét szintolly csalhat­­lanul meghatározza , mint ha magát a’ sarkot érték vol­na el. Híjában erőködtek biztos horgonyhelyt keresni, hogy febr. 28­. midőn minden állomáson mágnesi vizs­gálat tartatott, ők is ugyanezt tegyék, mert a’ partot mindenütt több száz lábnyira jég fedé, miért is utjo­­kat, kedvező déli széllel éjszaknak vévék ’s a’ nyu­gatra terjedő partot több napig vizsgálván febr. 25 d. a’ d. sz. 70° 40' és k. h. 160'-nál egy pontot értek, hol a’ part hirtelen délnyugatra fordult, de mindent, mit csak láttak, az újonnan esett hó által egy egész­­szé alakult roppant jégtömeg borított, min keresztül nem törhettek , ugyanazért Vandiemen-be viszszafor­­dultak. A’ nagy déli szárazt, mit rettenhetlen utazóink föltaláltak ’s minek fekvésit a’ d. sz. 70°—79°-ig nyo­mozták, Rosse­ kapitány a’ britt királynő tiszteletére „Victoria“ földnek nevezte. Kárpáti levelek. [I. . . . Irmához.] (Folytatás­) III. Stubna kies vidéken fekszik, mint általjában az egész kis Turóczmegye. Szent-Mártonba a’ megye gyü­­léshelyére vivő út jó és puha, melly physicai tárgynak a’ lelki életre is nagy hatása van. Örömmel nézeget­tem a’ már mindinkább magasuló hegyeket, a’Kárpá­tok fátrai főágát. Nem sokára ’s egymásután hátrahagy­tam Mossóczot, a’ Révayak lakát, továbbra blatni­­czai ’s később, beljebb fekvő szklabinai ősi várakat. Szent-Mártonban a’ hely csekélysége és sarának nagy­sága miatt nem volt mit látnom. Reggelizésemkor ne­hány megyei tisztviselő kártyázott és tótul társalko­dótt , mi e’ tájon még igen divatos ! Túl a’ városon az út kettészakad ; egyik a’ Vágón épült nevezetes szu­­csáni hídon által jobbra viszen Liptóba; másik Sztre­­csen roppant hegyén keresztül Trencsénybe. Ez iz alján van ama’ bámulatos szűk hegynyiladék, melly két ma­gas hegyfal közt csupán a’ Vág rohanó folyamának en­ged bemenetet; mellyrül Literátinkkal gondolom, hogy 1] Ross kapitány a’ legkitűnőbb angol tengeri tisztek egyi­ke , azon Ross John unokaöcse, ki az éjszaknyu­gati átmenet fölkereséséröl hirh­edett el s kit e ezan át­­

Next