Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-20 / 15. szám
58 Jetics Sándor gróftól vett részhez azonban terjedtebb allodiatura tartozván, ebből maradt fen; a’ zálogos idő pedig ezen utóbbi részre nézve rövidebb de ezért a’ zálogos somma is kisebb. — És ezek, miket a’ Szegzárdról, m. e. dec. 19-én Kapocsy József által, és i. e. jan. 5en névtelenül történt közlések közt található különbség’ megfejtésére nézve, bár útközben csak és elkésve, a’ közönség elibe adni kötelesnek tartam magam; mind a’ tárgy és közönség iránti, mint említém , tiszteletemnél fogva , mind azon tekintetből, mellyel édes atyámnak , ki 70dik évében az úrbéri megváltás ez ifjú mozgalmában el nem vénült lélekkel részt ven, tartozom. Alig lehet, e’tárgyról szólván, azon örömet nem fejezni ki , mellyet hazánk’ több vidékin tapasztalhatni, hogy az úrbéri megváltás’állapotja iránt a’részvét ’s méltánylat élénken nő és terjed, jelesen azon kitünő megyében, honnan ezt írom, mellyben a’lelkesedést már cselekvés is követte,’s melly, úgy látszik,e’ részben hazánkat több eredménnyel is örvendeztetni készül.—De szabad legyen egyszersmind azon méltó ’s alapos bizodalmát kinyilatkoztatni , hogy felséges Királyunk’ magas kormánya nemcsak ápolni fogja a’ hazában e’ nemes növényt , hanem roppant körének minden részeiben hatalmas eszközléssel életbe hozandja ’s előmozdítandja amaz üdvös törvény’lelkét, melly fejdelmünknek és mindazoknak, kiknek e’ részben tanácsával és eszközlésével királyi kegyelme élt, még a’ késő maradék’háláját is biztosítja. — És igy engedhet talán valamit e’ részben szép reményeknek a’ magyar, a’ nélkül hogy az Optimismus’ sokszor félremagyarázott alakjában tűnjék fel. Egyszersmind azonban azt vélem, igen is jól és czélszerűen fogja tenni, ha e’ remények közt a’ dolgot minden ágaihoz komoly ’s előítélet nélküli elmélkedés’ és szoros számolás’tárgyául tűzi magának; e’mellett pedig eszmék’ ébresztésire, terjesztésire ’s az életbehozás’ útjai’ ’s módjai’ kifejtésére mind a’ földesurak mind a’ jobbágyok előtt, hogy a’cselekvés könnyebben, helyesben és gyorsabb, biztos sikerrel következhessék, hírlapjaink’ derülő időszakának jóvoltával élni el nem mulasztja ’s el nem halasztja; mit én is némelly észrevételekre nézve, miket a’ kokasdi megváltásra vonatkozólag hallottam, mindjárt ezennel, ha kissé rögtönítve is, tenni nem tartózkodom. A’ megváltási sommát, mellyet a’ kokasdi szerződés egy egész telektől 900 pengő forintban állapít meg, némellyek sokalták, mások ’s többen keveselték; sőt voltak, kik ebben szinte a’földesurakra nézve a’ dolgot máshol nehezítni fogó példát gondoltak szemlélni. Azonban úgy látszik, a’ helybeli körülmények olly különbözők, hogy a’ megváltásra nézve általányos kulcs alig vétethetik fel, ’s egy szerződés a’ megváltási elvnek életbe hozására igenis mások előtt serkentő példa lehet,de a’ megváltási sommáknak máshol is zsinórmértékéül nehezen szolgálhat. Csak maga a’füstpénz a’mintegészekre vagy talán szinte nyolczadosakra osztok a’ telkek, a’ megváltási tőkében egyegy telekre nézve száz forintnál is nagyobb különbséget tehet; a’ munka’ becse a’ különös adózás mellett urbérileg birt, vagy nem létező remanentialis földek, a’ kilenczed’ értéke ’s egyebek pedig a’ különbséget még inkább nevelhetik; úgy hogy lesz hely , mellyben a’ kokasdinál sokkal kisebb somma is igen elég lehet egy egy telek’ megváltásáért; ellenben lesz más, hol a’ jobbágyok annál jóval és könnyen többet is adhatnak. — Ha pedig megváltási sommára nézve ugyancsak például szolgálhatna az egyik szerződés a’ másiknak, azt tartom, a’ mérsékelt sommája’s ezzel más községekben is kedvet és bátorságotgerjesztő példák volnának legkivánatosbak és szükségesbek a’ hazában. Épen nem mintha e’ dologban magáénak feláldozását és jelenleges jövedelmei’ csökkentését gondolnám a’ földesurtól követelendőnek , hanem mivel a’ gyakori és gyors úrbéri megváltásokat a’ földesúrnak is érdekében látom, ezeket pedig csak mérsékelt áron várhatni. Általán a’ népgazdaságnak, az egyedi úgy mint a’ közpolitikának ’s ismét az egyedi úgy mint a’köz financziának jól értett elvei ’s kivánatai — a’ mint helyesen állíttatik , hogy in ultima instantia mindenkor egyeznek— úgy különösen ez állapotban egybehangzólag a’ könnyű és természetesen igy de csak igy terjedt és szapora következéssel, reméllhető úrbéri megváltásokat tanácsolják. — Népgazdasági tekintetben, azt hiszem, nem lesz, ki előtt magyarázat, annál inkább bizonyítás kellene. A’ köz nemzeti politikára nézve szinte alig marad kérdés, kivált ha nem hagyjuk figyelem nélkül azon irányt és mozgalmat, melly az itt fenforgó tárgy körül is világszerte létezik és világerővel hat. Ettől,a’ mint ezelőtt hasonló roppant állapotokban nem tudta,úgy illusiv volna hinni,hogy most lesz képes magát elkülönözni,elszigetelni a’ magyar, de a’ szelidebb , jótékonyabb, semmit nem dúló, csak javító nemesítő formák’ és módok’ választása hatalmunkban van ; és hála ! hogy erre nézve már a’ Fejdelem és a’ Nemzet világosan és törvénynyel nyilatkozott. A’ földesurak’ egyes politikáját továbbá, ha azt valaki bármi szűkkeblű vagy nem mély belátása tekintettel a’ köz nemzetitől fonákul elválasztani próbálná is , a’ contributionalis urbarialis fundus’ az 1715dik év óta volt sorsának egy kis átszemlélése után bizonyosan csakhamar imezzel épen egyezőnek és az úrbéri megváltást az egyes földesurak’ szinte legfőbb külön érdekei közé is tartozónak vallani volna kénytelen. Finantzialis szempontból végre nem nehéz átlátni, hogy a’jobbágyra nézve a’ mérsékelt megváltás nemcsak kívánatos , hanem pénzbeli, úgy ipari’s kereskedési jelen állapotunk’ tekintetéből úgyszólván conditio sine qua non. Egyezik azonban ezzel a’ földesúri finantzialis érdek is, és ezen állítás paradoxnak nem fog tetszeni, ha a’ földesúri érdeket kellően és a’ megváltások’gyors ’s gyakori volta’ tekintetében is felveszszük. Magyarországnak jelen pénzi és gazdasági állapotában t. i. a’ földesur, ki hitel-intézetek’ nemlétében nem igen tud sokszor szert pénzre tenni, a’ megváltási summát nemcsak 6°/0 kamatra használhatja, hanem azzal bizonyosan kevés kivétel mellett gazdaságában idő- ’s kamatvesztés nélkül talán nem kétes vállalatokat próbálhat, hanem bizonyos és bő gyümölcsü, sőt sokszor a’ legsürgősb és egy kissé jobb gazdálkodásra mellőzhetlen beruházásokat tehet; némellykor talán súlyos , zsibbasztó feltételek alatti,vagy épen veszélylyel, romlással , szégyennel is fenyegető adósságokat fizethet le; úgy hogy hazánkban (ismétlem, kevés kivétellel) az illetéke az azt nyerő földesurra nézve nemcsak azon jövedelem’ tekintetébe jön, melly száztóli hat kamatjában fekszik, hanem ennél nagyobbat hoz, sokszor pedig kétszer annyit, még többet is fordít. És igy azon előttem józannak látszó finantzialis elv szerint, hogy a’ tökének értékét gyümölcse szerint kell mérni, az olcsónak tetszhető megváltásdij’ gyümölcsözéséhez képest roppant sommának hatásával bir, hasznát hozza be , ’s helyét pótolja az azzal jól élő földesurnál, ki más módon , mire figyelmet kérek, bármelly ügyesen érti is a’ gazdaságba a beruházást, erre magának pénzt szerezni többnyire még sem képes, és ennél fogva a’gyors