Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-27 / 17. szám
Jegyzetek a’ mostani ujonczozás’ ügyében Hazánk’ megyehatóságit most az ujoncz-állitás foglalkozatja. — Valamint minden dologrul akkor szokott az emberi elme leginkább tűnődni, midőn annak végbevitelével bajoskodik, úgy most az ujonczok’ mikép szedése ’s szedhetéséről vannak a’ nézetek, javaslatok ’s viták az avatottak ’s avatatlanoknál, hírlapokban, minden kis társulatban, sőt egyes családoknál is napirenden. Egyik felekezet a’ régi fogdozás módot pártolja, másik a’most szokásba vett sorshúzást magasztalja. Vannak, kik e’ kettő közt legczélszerűbbnek a’ középutat gondolják; ’s ismét ollyanok is, kik egészen más, uj ’s véleményük szerint legigazságosbb módját javasolják az ujoncz-szedésnek. Mielőtt e’ tárgyban saját nézetim’ felhoznám, röviden érinteni fogom minden felekezet’ okait, a mennyiben azok előttem tudvák, — mellyeknél fogva mindegyik a’ maga elveit véli legigazságosb és legczélirányosbaknak. — — A’ fogdozás’ baráti a’polgári fenyítő-rendszer’megkönnyebbítése’tekintetéből igen jónak,sőt az egész hazára nézve hasznosnak tartják azt, hogy az úgynevezett mosdatlan-száju betyárok , pusztai neveletlen suhanczok, mesterségüzést kerülő csavargók a’ katonai keményebb fenyíték alá adatván, mennyire a’ roszban végkép meg nem rögzöttek, vadságjok, szilajságjok ’s dologtalanságjokbul kivetköztessenek ,’s idővel mint megjobbitott tagjai adassanak a’polgári életnek viszsza. Ha a’katonai karnak csak ez volna feladata , akkor kezet fognék e’ felekezet’ nézetivel; de miután tudjuk , hogy a’katonai karnak főkötelessége : a’ kül és bel csendet ’s közbátorságot fentartani , ’s ha ez bármi okoknál fogva veszélyeztetnék , helyrehozni, továbbá a’ status’ magányos és közbirtokát gondosan megőrizni ,akkor mikép kívánhatjuk, hogy az a’ mi elfajzott sarjadékunk’ jóra idomításával mintegy kizárólag foglalkozzék, de mikép is bízhatnék ily, minden erkölcsi fogalom nélküli sokszor még az állatiságnál is alábbsülyedt, embersöpredékre javainkat, éltünket ’s mindenünket?! Igaz ugyan, hogy illy rész véralkatu, többnyire semmivel biró egyedek , tudván, hogy haszontalan éltöknél e’ világon egyebet mit sem veszthetnek, gyakran a’ legelszántabb harczfiakká válnak, mint ezt a’ legrégibb ’s legújabb háborúk’ viharjai bőven tanúsítják ; de mindig következetesb okoskodás: olly pásztorra bízni a’ nyáj-őrzést, kinek magának vannak juhai a’ nyáj között, mint ki csak kényszerítve áll a’ mellett. — A’ sorshúzás-magasztalok abban hiszik eltaláltnak a’ kitűzött, czért, hogy az önkényesség és fondorkodásnak , melly a’ fentebbi módon állíttatni szokott ujonczok’szedésében divatozott, gát vettetik; ’s ez valóban igaz is, főkép hol a’ megyék nem szorítkozván a’ törvénynek e’ részben betű szerinti szigorúságához , csak azon adózás alatti egyedeket róják fel sorshúzásra, kik a’ 18 ’s 32 év közti időszakban élvén , a’ polgári életre ’s azzal összekapcsolt közszolgálatokra fölöslegesek’s kik hon egészen nélkülözhetők —mi annál inkább lehetséges , mivel a’ most állítandó ujonczok’ száma sem olly fölösleges, hogy az, illy egyedekböl ki nem kerülhetne. Van azonban a’ sorshúzásnak is több csorbája, mellyek minél előbbi javíttatást várnak. Ugyanis: helytelennek találom azon engedvényt, hogy az, kinek módja ’s tehetsége megengedi, magát fogadott katona által váltsa ki, mert vájjon kik fognak illyenek helyett katonának állani? nemde többnyire ismét dologkerülő naplopók, polgári hatalomkar által javíthatatlan zsebelők (Speutelfef)neiber ’s a’ t. ? ’s így bárha szelidebb és csendesb után, mégis csak oda térünk, hova az úgynevezett ,kötél-verbung‘ vezetett. — Tekintsük továbbá ,kinek van megengedve ezen helyettezést; nemde , a’ kisebb számú’s jobb-állapotú városi polgárokat mellőzve a’ szegény’s életét alig tengető jobbágynak ? A’gyermekek iránt viseltető majomszeretet, mellyet leginkább a’ pórnép’ keblébe oltott a’ természet; más részrül pedig a’ katonai élettől iszonyodás , ’s azon balfogalom, mellynélfogva azt földi pokolnak képzeli a’ gyáva köznép , a’ legnagyobb áldozatokra készti a’ szegény jobbágyot; előteremti fia’ megváltására bármi nagy kamattal a’szükséges pénzt, mellyet csak számos év’ lefolytával, többi gyermekeinek nevezetes megkárosításával , sőt néha soha sem bír lehajtani. Hasztalan itt az elöljárói ’s a’ megyei őrködés; mert illy esethez mindenki elég gazdag, bárha mindennapi szükségit alig képes fedezni. — A’ nemesi Rend’ törvényes igazait sértetlen épségben hagyván, azt még sem tudom a’ józan észtan’ sark-igazságival összebékéltetni, hogy az olly furtfejü csalfa suhancz, ki sejditvén a’ közelgő időszakos sorshúzást, elszegődik holmi csekély , néha semmi bérért is valamelly nemes-emberhez , ’s alig múlik el a’ sorshúzás , honn terem ’s neveti a’ többi igazabb gondolkozású embertársait, kik szeretett gyermekeik után epedve sóhajtoznak. Már pedig ki tagadhatja, hogy illy nem-nemes gondolkozásu nemesember elég van hazánkban ? Én azonban hiszem , hogy a’ törvény’ szentségének hóduló lelkes haza-atyák ezen igazságtalan viszszaélésnek a’ legközelebb országyűlésen gátat vetni minden módon igyekezni fognak. — A’ fogdozás és sorshúzás közt középutat keresők azt vélik leginkább czélirányosnak ’s legrendesebbnek , ha a’ lelki pásztorok ’s megyei tisztviselők’ előrebocsátott ’s nép’ lelkét megrázó lelkes felszólításuk után valamelly közönséges , de díszes helyen,egy csinos külsejü toborzó zászló tüzetnék ki; itt egy tiszti megbizottság fogadná az önkéntesen katonáskodni kész fiatalságot, a’ magokat beavatokkal illő szelídséggel bánva , az illető község által erejéhez képest megjutalmazva,vagy mi még dicsőbb ’s még vonzóbb lenne , viszszatértök’ esetiben számukra szolgálandó némi kis tőkepénz’ biztosítása mellett adatnának át a’ katonai karnak, és csak ha illy után nem kerülne ki a’ községre ugyanazon egy utasítás szerint őszi szerit, ’s legnagyobb igazsággal kivetett ujonczok száma, vélik a’ sorshuzási rendszert követni. Én részemrül oda nyilatkozom, hogy ezen utóbbi rendszer a’legdiszesb , legemberibb, ’s magam is annak pártolásához csatlakozom, de több feltétel alatt, ’s nevezetesen a’ sorshúzást érdeklőleg, megkívánnám, hogy 18 évtül fogva 32dikig minden magyarhoni születésű ’s hazában vándorló mesterlegények a’ sorshúzásra országosan kirendelendő időre hazatérjenek ; kik pedig ezt nem tennék meg ,’s arról, hogy a’ sorshúzás’ ideje alatt honn voltak, hiteles bizonyítványt mutatni nem tudnának, azon hatóság’ katonáji