Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-24 / 24. szám
tekintetű emberé, miilyen én vagyok. — Az álnévre nézve különben egészen egyetértek Szontagh Gusztávval , ki nézetit e’ tárgyról az Athenaeum’ 13.. szban nyilványitá.— Czélomat álnevemmel el nem értem ugyan; pirulni azonban okom nincs.—Az pedig, hogy fiatal ember vagyok, épen nem búsít, bárha III. ur fel is akad rajta. Állodalomban mindenki ellenére a’ közjónak’s a’fiatalság szörnyű bűnében velem együtt részesek mindnyájan, kik még csak 23 évet éltének.Nem tudom különben, mint szokták Lőcsén , de nálunk okos ember jó szándékot ’s érdemet évszámra nem mér. Irodalmunkban mindeddig aristocratia nem volt’s honunkban ez azon egy hely,hol az ember annyit nyom,mennyit szava;ne tolakodjék oda Hl. ur kissé talán több éveivel, mert az sem mentségére sem dicsőségére válni nem fog. — így egészen tisztában , de még is küzdve magaramai, barátim’ ismételt unszolásira , gyorskocsira adom panszlavismusi czikkemet, és szavaimnak jó sikert óhajtva útnak eresztém. —Értekezésem a’ múlt évi Társalkodó’ 92ik számában megjelent,’s első, mit lőcsei levelezőmtől casinos hír gyanánt hallék, az volt, hogy 111. ur megvetéssel akarja fogadni’s hallgatni.Ennek megtudása elszomorítá szivemet, mert hiszen vesztes valék , ’s úgy szótalanul eltemetve, mint idétlen szülött. De hozzá szólott az ügyhöz mélt. Zay Károly gróf, kinek keblét honunk’ javára magyar szívvel áldá meg isten ; hallánk már eddig is más szózatokat, ’s dolgokról értesitteténk, miket csak borzadva olvashatott hű magyar; vettük a’ lőcsei oskolai gyülés é s Hl. ur nyilatkozatát is. — A’ hírlapok’nyilt mezején foly tehát a’ harcz, ’s bizom hazám’ lelkes férfiaiban , hogy sikere jó lesz ; ők fognak gondoskodni czélszerű eszközökrül , hogy a’ haza kárt ne valljon ; én harczomat III. úrral kivívom. — Motto gyanánt. 1. Kor. IV, 1—5 választó. Mielőtt válasza’ olvasásához fognék, nagy figyelemmel végig néztem az idézett szavakat, ’s nagy gonddal függtenek szemeim különösen az utolsó versen, mellyben az áll: „Első az úr, ki a’ sötétségnek titkait világra hozza, 's a ’ sziveknek tanácsit megjelenti; és akkor lészen mindenkinek istentől dicséreti.“—De el nem jött az úr,’s ha úr is a’ ki megjelent, nem más az mint III. úri személye, ’se sem önerejéből hanem másnak gyámkarjain (mert ha igaz, mit a’ közhír felőle mond , ő is német válaszát magyarra fordíttatá) ’s világosságra hozott titkokat, de csak önkeble’ sötét titkait, ’s ha nem leend elég dicsérete, valóban nem ő az oka, mert annyi tömjént gyújt jeles válaszában önmagának, hogy tőle egészen elszédült, ’s kedves énjén kivül egyebet nem is lát. — E’ sok előzvény után , végre ott vagyunk, hol Hl. ur állításait vizsgálhatjuk. Ha helyt állnak , az egész haza’ színe előtt ünnepélyesen meg fogom követni a’ jó urat—’s ha nem, úgy magának tulajdonítsa, ha mélyebben süllyed , mint eddig. — Illavacsek úr’ válaszának alaptalansága azon forrásból ered , hogy szavaimat nem értette, vagy ha megértette is, egykét ügyes elcsavarással és személyemnek lemocskolásával akar kigázolni a’hínárból.—De édes Hl ur,illy könynyen nem menekszik meg. Mérjük vádamat védelméhez. Én azt állítám: A’ lőcsei cseh-szláv társaság olly irányt vett, melly a’ napról napra szükségesbbé vált nemzeti egységgel össze nem fér, ’s kárhozatos, mint olly elveket tápláló, mellyek az ifjúságot egyetemesszlávsági ábrándos eszmékkel eltöltvén, azt nemzetiségünktől elidegeníti. Ennek bizonyítványát olvassuk a’ ,Gurenka‘ czimü könyvecskében , mellyben nyolczévi gyakorlat után az emlékkönyvbül szedettek a’ sikerültebb dolgozatok ,’s igy a’ könyvecske mint nyolczévi ügyekezet’ virága a’ társaság’ szellemének hű lenyomata. Mondám, hogy az ifjaknak meg fogunk bocsátani , mert ők szellemileg még nem emelkedtek anynyira, hogy illően tudnák méltányolni a’magyarosodásnak honunkban korszerű eszméjét, mert nézeteiket nem magokból fejtették ki. — De nehéz ’s nem lehet megbocsátani III. urnak; mert ő volt az , ki 8 év előtt tót társaságba szólító tanítványig ő volt elnöke, irány- és szellemadója a’ társaságnak, szellemi fejlődésére nagy befolyású (mint elnök ’s mint közszeretetben álló tanító), mert a’ munkák az ő bírálatán ’s javulásán mentek keresztül. Azért is ő tartozik minden helytelen , minden botorul ejtett,minden haza-’s nemzetsértő szóral számot adni. — Minthogy az által olly után vezeti ifjait, hazánk’ felledezö reményit, mellyen távul, távul állnak tőlünk, mint a’ volgaparti lakosok , rész szolgálatot tesz a’hazának , ’s méltó hogy a’ közvélemény büntető ítéletének adassék át.— Vádpontim ezek. — Lássuk mint védi magát. — Két egész hasábon azt vitatja , mi szükséges,hogy a’ tót nyelvben alapos ismeretet szerezzenek magoknak azok , kik tanítói vagy lelkészi pályára készülnek ’s ha abban egészen egy értelemben vagyunk is , mit alább be fogok bizonyítani, ó, hogy vádom” alaptalansága annál világosabban kitűnjék , megjegyzi még azt is, hogy azon tőt nyelvteni gyakorlatokra senki nem kényszerilleték. — Talán az kellene még, hogy kieszközöltessék valami ukat mellynek következtében Magyarországban hajtassunk a’ tót nyelv’ megtanulására!—Ő igy eljárva kötelességében , mint elnöke a’ homiletikai társaságnak, csak olly szükségnek felel meg, mellyet elmozdítani Sz. nem képes. — Ugyan belém kapott itt Hl. ur. Mit ellenzeni soha eszem’ ágában sem volt, azt a tán 12 hatalmas kérdőjellel nagy bölcsen megczáfolja, ’s diadalérzetében végre fölkiált, hogy őt senki nem hallotta , legkevésbbé diplomatikai nyelvünkről megvetőleg nyilatkozni, mint Szent cselekvő midőn a szláv nyelvvel olly gúnyolólag bánt. Mi máskép vagyunk értesítve. Hl. ur midőn válaszát írta, arról még mitsem tudott, miket később hallónk róla, ’s felejté hogy egykor kijelentett kivánata az, bár felejtené azt is, a’ mit tud magyarul.Szememre lobbantja még azt is,hogy a’classikai nyelveket sem kímélem, mellyek' tanulásának a' legműveltebb nemzetek köszönik műveltségüket, 's mellyeket lelkes hazánkfiai bizonyára sokkal jobban tudnak becsülni , hogy sem Sz. úrral örök elnémulásukat és szám kivetésüket kívánhatnák. — Igen is , némuljanak el mint eszközein’ tanulmányoknak, örökké száműzessenek a’ társas élet’ minden köréből, megyék ’s országgyűlések’ tanácsából, mint közlekedési eszköz , ’s legyenek, miknek lenniök kell, holt nyelvek. — Ők bevégzették életpályájokat,s hogy dicsően ,annak tanúsága az, hogy halhatatlanságot víttak ki magoknak örökbecsű műveikkel. Ne higyedj, az, hogy kedvem van herostrati hírt szerezni örök kiutasításukkal,de hitem az,míghogy tudós ízlést és classikai csint fog belölök tanulni, mig tanulságos olvasmány lesznek azoknak, kik éldemi szeretik, míg szívható ’s lélekderítő lesz a’ magasztos nyugalom, melly a’ görög és római bölcsek’ műveiből felénk leng , addig a’ classikai nyelvek’ tudása nélkül is jól szánthatja földét a’földmivelő, remekeit készítheti a’ mesterember, emelheti az ipart a’kereskedés, összeállíthatja gépelyeit a’ technicus , ’s biztosítom Hl. urat, hogy a’ magyar viták után itt ’s íratandó törvények, nem lesznek roszabbak a’ latin nyelven írottaknál. — De kívánnám, hogy minden lelkes magyarhoni polgár