Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-04 / 36. szám
képzelt haladásnak , melly e’ nemzetet a’ népek sorából kitörleni segíti, nem hogy azt állandó lábra állapítaná. Mert hol az erkölcs romlásnak indult és az vissza nem tartóztattatik, a’ végromlás elkerülhetlen. Hála az égnek, még eddig Európában a’ romlottabbak közé nehezen tartozunk, ’s épen azért szükséges azon törvényinket tovább is fentartanunk , mik az erkölcsiséget biztosítják ’s az ollyanokat kerülni, mik annak kárára lehetnek. Még eddig e’nemzet illő helyét betölté Európa népei közt, vagy is Európa fenmaradására ’s ennyiben haladására nemzetünknek léte mulhatlanul szükséges volt; de ha túlzók elkorcsositják, meg fog e felelni hivatásának ’s helyének , ha a’ földbirtokot ingóvá tették, a’ földműves osztályt mesteremberek, művészek ’s kereskedők által fölemésztetni hagyják , az erkölcsök megromlásával a’ házi nyugalmat megsemmisítik, a’ status alapját, a’ nagyobb , és közép földbirtokot az ősiség eltörlésével megingatják, minden pénzbirtokos földbirhatási engedvényével a’ most is kevert népet épen ilibundummná teszik, ha az ingó résznek minden polczra juthatásával , minden nemzeti erőt és hatalmat az állhatatlanság keblébe döntenek, ha a’ karok és rendek testületét eltörölve , valami fonák népképviseleti alkotványt hoznak be, mellynek alapjául az adó mennyiségét tevén , a’ születési aristokratia helyett sokkal veszélyesb ’s aljasb pénzaristokratiát létesítnek ’stb., kérdem : csak 300 év múlva lesz e magyar nemzet? vagy elveszünk, mint a’ herulok, gothok , alánok, gepidák , lombardok , ’stb.Igaz , hogy huszárai után , kiket hadi rendjeikbe Európa majd minden hatalmai fölvettek, a’ magyar emlékezete ’s talán neve fenmarad ; de nyelve , szokása , törvénye , viselete, természete ’s egyéb jellemes tulajdonsági elveszvén, a’ nemzet meg fog szűnni, a’ magyar föld pedig hajdani nevezetét visszakéri, ’s lesz ismét Pannónia, Dáczia, Jazygia ,’stb. Sőt előre látható , hogy Erdélyben ’s annak magyar szélein az oláh elem a’ magyarságot fölemésztendi ’s oláhhá változik ’s Dunától Ausztriáig talán németté , a’ kárpát-mellékiek talán oroszokká leendnek.— Az eddig mondottakból kiviláglik, hogy a’haza érdekének tekintetéből nem a’ legjobb gondolati’földbirtokot általányosan ott is , hol az még eddig gyakorlatban nem volt, a’nőnemre általereszteni. A’ főbb nemességnél, kunok, jászok , és hajdúknál, sőt némileg a’ telkes jobbágyoknál is ez mindeddig gyakorlaton kívül volt, ’s előre látható, hogyha az közönségesen behozatik , a’ most is igen elaprózott földbirtokot még jobban elsilányitják, új minimumok alakítása pedig épen lehetetlen leend, pedig hogy ez mulhatlanul szükség, a’ mondottakból eléggé kiviláglik. És ha ezen minimum mind a’ néptanitásra, mind a’ hazai intézmények ’s jó erkölcsök fentartására szükséges, akkor ennek lehető alakulását gátolni veszedelmes. Különösen, hogy a’minimum alakításának joga a’ tanulás és tanításnak életműszeres alapot adand, az tagadhatlan ; de mivel nem volna elég, csupán a’ kisebb részt részesíteni a’ tanulás jótékonyságában , kérdés támad : nem lehetne valami utat találni, melly által szinte illy életműszeresen a’jobbágyság is tanulhatna ’s tanulni kívánna ? — Több száz év elforgása alatt az úrbéri telkek a’birtokos nemességnek tulajdoni voltak, soha az ő hire nélkül el nem adhatók , az ő hire nélkül másra át nem ruházhatók; utolsó törvényink azonban az úrbéri telkeket a’jobbágynak ingyen tulajdonává tevék, a’ nélkül, hogy ezen nevezetes és nagy ajándékért legkisebb kárpótlást kívántak volna. ’S igy jelenleg, minden jobbágy eladhatja úrbéri telkét’s hasonlót tulajdon pénzéért szerezhet magának ; minthogy pedig a’ nemzet jelenleg azon törekszik, hogy magát szellemileg és anyagilag jobb állapotba helyezze ’s ez okból a’ néptanitást mulhatlanul szükségesnek találta ; ennek előmozdítására a’ most irt ajándék következtében jogosítva érezheti magát arra, hogy jövendőre csak olly egyedek vehessenek úrbéri telkeket, kik magyarul olvasni ’s írni tudnak, és egy rövideden kiadott oktató-könyvnek minden pontját alaposan értik. Sokkal nagyobb ugyan azon ajándék, mellyet a’ haza nyújtott a’jobbágyságnak az úrbéri telkek tulajdona átengedésével; mert egy abc-és oktató-könyvet akármi nyelven legyen az szerkesztve, egy év leforgása alatt akárki is tulajdonává tehet, szintúgy az oláh mint a’ tót, a’ nemet mint a’ rácz, és miután illy csekély áldozat által magát olly nagy jótétemény részesévé teheti, hogy pénze után örök földbirtokot vásárolhat, nem kétkedhetni azon, hogy jövendőre mindenki ne törekedjék illy csekély áldozatot vinni a’ haza oltárára önhasznáért , mit különben minden haszon nélkül csak polgári kötelességből is tartoznék teljesitni. Ekkor a’ tanulásnak ’s tanításnak életműszeres alapja lévén , minden egyed erőtetés nélkül fog azon törekedni, hogy e’ csekély tudományt magának megszerezhesse, a’ belső méltánylás is sugalván neki azt, hogy még is minden nemzetnek van joga azt kívánni, hogy azon egyedek , kik földjének áldásibul élnek , a’ nemzettel beszélni tudjanak, vagy is ennek nyelvét értsék. Ekkor megszűnik azon félelem is , mintha a’ magyar nyelvvel vagy az ó hitet, v. az evang. vallást volna szándéka a’ nemzetnek kitörleni, ’s csak azon eszme támad, hogy a’ nemzet jogosítva van polgáritól az igazi hazafiságot megkívánni, ’s igy a’ hit dolga kimaradván, a’ féltékenység megszűnik nemcsak a’ hitre , hanem a’ nemzetiségre is ; ha ugyanigaz, hogy azért, mivel valaki az angol nyelvet érti, angollá nem lett. Sőt ezen intézvénynyel, ha ugyan idegen nyelvű hazánkfiai tovább is maradni akarnának , inkább nyerni fognak, mert ha magyarul haszon tekintetéből tanulnak, önnyelvüket szivük sugallából raivelhetik. G. I. A’ v . (Franczia novella. Folytatás.) Végre megjelent Laboissiére. Mindig divatos öltözete soha sem volt olly válogatott mint most; gyémántgombok, aranylánczok ’s gyűrűktől tündöklék’s a’vendégek közül egyedül ő jelenék meg czipésen ’s recze harisnyásan. Egyenesen Bailleul assz. felé tartott, meghajtó magát előtte ’s legnagyobb illetlenséggel köszönté ; a’ háziúrnak is szinte csak durva hangon löké oda egy „Jó napot!44 Adolfiiára pedig olly pillanatot vetett, hogy el kelle pirulnia. Aztán körültekinte a’teremben ’s áldozatát kérése. Chaudieu hátat fordita neki ’s valakivel beszélt az ablaknál, midőn Laboissiére őt megpillantó, büszkén fölegyenesedék mint harczos kakas ’s ellenesére a’ terem ellenkező végéről olly váratlan szavakkal riasztott, hogy tus tint minden alak elnémult. „Igen különösnek találom, Chaudieu ur 44. kiáltó ,hogy ön itt megjelenni bátorkodott, holott jól tudó, mikép én is eljövendelt. Én megtiltám tegnap önnek, miszerint velem ugyanazon helyen megjelenni ne merjen. Minthogy tehát emlékezete olly rövid, lovagostorom ín,ijt fölfrisítendi kissé.44 Álmélkodás követe e’ hallatlan kihívást ’s a’ vendégek, kik csak a’jó asztalról álmodozanak, egyszerre elveszték ét vágyokat; a háziasszony’s lyánya fölkelének halványan ’s remegve. Bailleul ur , ki csak neje ellenében vala bátortalan , boszosan rohant azon férfinak, ki házát illy botrány színhelyévé tenni