Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-26 / 95. szám

abban áll, hogy bánunk idegen ajkú és származatu fiai­nak nemzetiségünket, mint polgári jóllétre vezető utat, mint törvényes birtok eszközét és föl­tételét becsessé tegyük, hogy-------minden la­kosit az országnak, kik polgári és nem­­zeti joggal nem bírnak, szabadítsuk fele’ nyomástól. Se magyar, se székely, se akárki más a’ két magyarhonban , ne szenvedjen rövidséget jo­gaiban , vagy veszítsen valamit szabadságaibul. Törvé­nyesen nyerjenek jogot és szabadságot azok is, kiktől azt szűkkeblüség és rövidlátás eddig megtagadták. A’ napfény , mellytől mást megfosztunk , minket annál in­kább azért nem melegít, sem ránk kevesebbé nem,ha má­sokra is süt. És ennek haladék nélkül kell történnie , szelíd eszközök által, kivált népnevelés által és kibé­külése által azon lakostársainknak , kik még ellenségesen szemben állnak velünk. Mindenek előtt pedig ne éljen meg hasonlásban , a’ mi születés és nyelv által a’ magyar­hoz tartozik. Ha van Magyarországnak, nagy és csak nem páratlan rengeteg kiterjedése , kicsiny mégis a’ nép számára nézve , melly Árpád nyelvén beszél ’s más lakosit a’ magyarhoz nem csatolja semmi érdek , egyi­ke sem azon kötelékeknek miilyennel csakugyan más népeket körülfog alkotvány és nemzetiség. És Erdély­­ország, e’kis tér , m­é­g kisebb a’mi nemzetünket illeti, és tagjai nagyobb száma sem joggal sem köte­lességgel nem bír a’ nemzetiségben,ki van rekesztve azon korlátokbul, mellyeket az alkotvány von. Egyesülve csak és szorosan öszszekapcsolva nyújthat a’Magyarhon Er­­délylyel biztos fészket a’ kelet népének. Nem elég erős önmaga , Magyarhon nagyon erősödik Erdély által ’s imez nem veszt illy egyesülésben semmit ’s a’mivel bír jogait ’s törvényeit érintetlenül magával viszi e’ szövet­ségbe. Csak úgy kerülhetitek ki a’ végveszélyt,csak úgy derül fel a’ jövendő hajnala.“ Magyarország, így folytatja a’ doctor , előbb ur­­bért ada jobbágyainak és akkor , szintúgy kegyelemből, hozzábocsátá a’ földesúr nyelvéhez. Megfordítva bánik az erdélyi magyar nemesség : ő jogot és szabadságot annak ad, a’kinek tetszik magyarul beszélleni. És jó volt így cselekedni. Magyarhonnak jó szívű gondatlansága kevés falján majd sokba került. A’macska már megkapta a’ sültet és hátrált álnokul. Status quó-t kukurikol a’doctor; ez nem az 1842dik évbeli állapot, hanem az 1791dik évbeli. Ez az ,,An­­dreanura“, az „Unio­ 4 ,,a’ Leopoldinum.“ Egész szi­vünkből megegyezünk ’s koránsem csodálkozunk , hogy a’ neki bőszült vivó önmagát sebesíti. Sem az Andrea­­numban­, sem a’ Leopoldinumban , sem az Unióban nem adatott nektek szabadság, hogy nyelveteket diplomára, közlekedés nyelvére csavarjátok fel. 1. Ürügy. Ászkor. Oroszláz. Ezen egész szakaszban bódult a’ doctor. Angol, Francz , és Némethon félelmét az orosztul bolondság­nak jelenti. Azonban álljon itt néhány észrevétele: 1) „Kis család könnyebben hal ki, mint nagy.“ Azért törekszik a’ magyar családja nagyobbitásán. Ezen kettős igaztalanság, sajnáljuk, nem szolgál a’ szászok hasznára. Semmi történet által nincs bebizonyítva, hogy kis család könnyebben enyészik el, (nép, vagy nemzet sem), mint nagy. Az ,egyiptusi­ fér­fiak, (mint mi, a’ szerző gyöngéd példáját követvén, egy elszóródott né­pet nevezhetünk) , mind azon kis néptörzsök a’ nagy orosz birodalomban , az eszthek, livek, finnektől fogva egész a’ kirgizek­ és szamojédekig egyenesen czáfolják a’ doctor bal állítását. Az ozmánokrul, a kik Graur jobbágyaikhoz képest sokkal kevésbbé szaporodnak, és a’ kik , bol­dogult Mah­mudok oktalansága mellett kiirtott hadiserege jobb része’s azon feslettség nélkül, melly mainap a’tö­rök katonaság között elterjed, még sokáig nem volná­nak kénytelenek, olly boldog elhunyástól tartani, mily­­lyent nekik a’ kész barátság jósol egy darab idő óta); a’ magyarokrul sem (a’kik polgárháború ’s a’félhold kon­­czolási daczára, minden viszály mellett, mellybe be­lülről kívülről bonyolultak, még mindig erős magként ál­lanak fenn — ezekről ’s több illyenről nem akarunk szó­­lani. — Bámulandó azonban a’ nemsai magister strueze­­sze, ki azt hiszi, hogy mivel az ö szeme mélyen bele vergődött a’ szász nemzet, vagy inkább annak vezérei országlói bölcseségébe , mások észre nem veszik , melly igen örömest hitetnék azz el az oláhokkal, hogy kétségte­len nyereségűk leend , ha ők szászokká válnak. 2) ,,A’ nyelv elvesztésével elvesz a’ nemzetiség/4 — Ráitéljük a’ szerzőre az öncsalódás magistere czírnét.Egész Brancz és Angolhon bámuló szemmel néznek ezen emberre. Az ő nyelvük, gael- és pict földre ültetve , már régen nem Csodvig, nem Hengiszt nyelve, és híjában kérdezzük, tűnik e valahol jobban ki a’ frankok és az angol szá­szok nemzetisége mint Albion, mint éjszaki és közép Frankhon megyéiben, (a’provence-i lakos még mai nap is a’ franczia nevet magára nézve gyalázatnak tartja). És mit kell hát gondolnunk Lombardiától egész Nápolyig, Szicziliától Corszikáig, hogy harm­incz és több hóditó nép ott megállapodhaték’s mégis a’ szamnita ’s a’partheno­­péi, a’ Calaber ’s a’ Henét bélyege nem töröltetett el? Szegény nemzetiség, melly csak a’nyelvhez ragaszko­dik ! Szegény raiveltség , melly több nyelv tökéletes is­­merete mellett elfojtja a’ sajátságot, a’ nemzeti büsz­keséget, a’ hazafiságot! mindazokban, kiket megszállá azon balgatagság, külföldi vagy nem nemzeti nyelvvel úgy bírni mint anyaival !! Nevetséges állítás ! A’ doctor ur ugyan csak jó diák? de azért még csak nem cívis romanus, mégnem consularis, nem imperator , még — (bebizonyítja ezt, ama: „fruges consumere") — darabnyi Iforatz sem! 3) ,,A’ magyarok, a’ népköltö­­zésbeli egyetlen egy fenmaradt nemzet, pajtásaik sor­­sától tartanak, kik magok is berohantak, darab időig zajogtak , ’s aztán tavaszi hó gyanánt eltűntek.“ A’ zaj­­gást leszámítva, mellyre a’ pásztor ur igen hajlandónak látszik ’s mit neki egykor a’ magyarok érdemileg meg­­forbátolandhatnának , ezen hasonlításra az ő „ország­ostromló“ pajtásaival a’ magyar nemzetnek nincs mit tennie, hanem legfölebb vállat vonítani. Ezer év óta a’ magyar nemzet „lényegén“ mindazok „zajongnak“ kik irigylik neki helyesen nyert, fölséges földje bir­tokát, és a’ „lovag sereg“ már épen száz évvel ezelőtt akadályozó szétromlását azon tartomány-egyesületnek, mellynek keblében már ma azok , kik a­k­k­o­r a’ ma­gyarral nem lovagoltak, vitatják jogát hogy alkot­­ványát korszerűleg átalakítsa. 4) ,,A’ magyarok sokat beszélnek egy nagy nemzetről, mellytől ők elváltak, Atelkuzáról hol ők a’ Paczinákok előtt futásnak ira­modtak, a’khinai nagy fairül, hol a’mennyei népla­ik, az eredeti lakokrul, hol bábái segély nélkül kifejlődtek. Körösi ur galamb gyanánt röpült ki az erdélyi bár­kábul ’st. Midőn olly ember emlékezeténél, ki egész életet egy feladat megfejtésére koczkáztatott, olly feladatnak , mellynek mélységét még hazája fiai közül is kevesen fogtak fel, sőt, fájdalom , némellyek esztelen gáncso­lás és elménczkedés czéljává is tettek — ha ezen ember

Next