Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-03-23 / 24. szám
94. szám. I Pest 9 martzius 93-1842. V Jobbágy. Ezen földművelő osztály sorsa sok változáson ment által hazánkban. Az Árpád-család uralkodása alatt szabad egyezkedés után birta urától élő földjeit, hihető , mint az a’ magyarok bejövetele idejében divatozott. Szolgált urának és vntézkedett zászlója alatt. És hogy őseink bejövetelével sorsuk nem nehezült, bizonysága annak azon kész hódolat, mellyel ők fogadtattak’s azon nyugalom, mellyel a’meghódolt nép szolgálatit a’ jelenkorig viselni tudta. Már az Árpád-család uralkodása vége felé némi csekély fizetéseket tett a’ jobbágy az uralkodó fejdelemnek is, ki hogy őket jobban használhassa, a’ Rendek megegyezésével a’velök bánás és szolgálataik módját’s mennyiségét némileg meghatározta. 1768 ban pedig b. e. Mária Terézia parancsolat által ideiglen némelly úrbéri rendszabásokat ten közzé, mellyekben ezek kötelességei ’s jogai még pontosabban meghatároztattak. Ezen rendeletek az 1836ki országgyűlés által nemcsak elfogadtattak ’s törvénynyé alapittattak , sőt a’jobbágyok még némi engedvényekben is részesültek, mellyek között legkitűnőbb az úrbéri földek eladhatásának joga, mellyröl status-gazdasági nézetink e’ következendők. A’ földművelés csak olly gyár , mint akármelly más műgyár, ’s igy mentül kevesebb költségbe kerül a’termények előállítása, annál olcsóbbak lehetnek azok , minél olcsóbb és jobb az eladó termék, annál kelendőbb az, ’s hazánkban, hol a’ földművelés túlnyomó , jobbadán csak földi termékek , mellyek idegenek által vásároltatnak meg, adják a’ pénzt. Mentül olcsóbb tehát a’ föld, annál olcsóbb lehet minden termék; ellenben , ha az drága, a’ termékek árának is nagyobbnak kell lenni, mivel a’ földnek a’ mezei gazda élelmén ’s némi kis nyereségen és fölöslegen fölül a’ vásárlási töke legalább öt percentes kamatját is meg kell teremni. ’S igy országos föladat a’ közjó tekintetéből , hogy a’ föld minél olcsóbb legyen, erre különös specificum a’ nemes és jobbágyi ősiség, melly utolsó már eltöröltetett, az elsőre pedig az izgatás (agitatio) dühe szerencsétlen átkát már már kimondotta, pedig ez időig senki sem vesztett, mit csak a’ képzelődés ’s más országok majmolása kárhoztathat, mert ha földbirtokot az ősiség miatt csak csekély áron lehet eladni , úgy csekély áron is lehet venni ; az arány mindig egy, a’pazarlót’s külországi portékán kapkodó fényűzőt kivéve , ki eladván fekvő jószágát , és soha mást szerezni nem óhajtván inkább több , mint kevesebb pénzt szeretne eltenni. De a’ vesztegető részt pártolni, legyezgetni nem nemzeti bölcseség. Jobbágyokra nézve pedig bár a’ szabad eladásnak némi hasznai látszanak annyiban, a’ mennyiben csak olly egyedek szerzenének magoknak úrbéri birtokot, kik pénztőkével bírván, mezei gazdaságukat ennek hatalmával nagyobb sikerrel folytathatnák, másfelől a’ szerezhetés joga az ipart és takarékosságot előmozdítaná, azonban tapasztalás mutatja, hogy az úrbéri telkek megvásárlása többnyire kölcsönpénzen történik ’s most már az ő úrbéri telkeket nemcsak az adózási, hanem a’ kamatok terhei is sanyarják, mellyeket leszolgálni sem lehet, hanem kész pénzzel fizetendők. Sőt itt a’ könyörületesség jótékonyságában sem részesülhet az adós, mivel szigorú hiteltörvényink következében, szokott jelleménél fogva kegyetlen pénzbirtokos, vagy zsidó lassanként vagy fölemészti az adós boldogságát, nyugalmát ’s elejét, vagy mindenét egyszerre elkoboztatva semmivé teszi, ’s még újabb földének természetét ki sem tanulva, a’ gazdálkodásból lehető legnagyobb haszonnak ismeretére sem jutva , földjeit más kezekre bocsátani kénytelen. Ennél ismét több év kívántatik arra, hogy a’ legjobb gazdálkodás rendszerét kitalálhassa’s ha ezt is újabb pénztőke terhei nyomják , birtoka nemcsak ingatag , hanem igen könnyen azt ismét elvesztheti, így röpködnek az úrbéri tartalmak megállapodás nélkül kézről kézre , a’ földet mindig jobban jobban kizsarolva, a’ termékek mindig alább szállítva, holott többé nem arról leend szó, hogy olly termények szaporittassanak, mellyek világ vásár portékái levén, drága pénzen eladhatók, hanem csak olly termények állíttassanak elő , mellyek a’ nyomorult földmivelő család életét tengetni elegendők legyenek. Ki nyer tehát az úrbéri birtok szabad eladásában? Senki más, mint azon eredeti birtokos, ki ingyen kapva földjeit, azt a’ törvények következtében később készpénzen mint sajátját eladhatja. De már ki azt egyszer megvette, azt a’ szokott terheken kivül, mint említve volt, a’ megvétel kamatinak terhei is nyomják, ’s igy ezen második birtokos már terményit maga romlása nélkül olly áron nem adhatja, mint az első. Mert ha igaz az, mit minden nyomos statusgazdasági tan erősít, hogy minden munka v.mű előállításában az előállítási költség a’ legfőbb factor , mihelyt valamelly tárgy előállítása több költségbe kerül, annak ára is szükségképen nagyobb leend annyira, hogy ki illy nagyobb áron portékáit eladni képes nem leend, az bukni kénytelen , mindaddig, mig itt az egyensúly előállván , az árnak mennyiségét meghatározza; vagy például, mivel egy font ezukor előállítása több költségbe kerül, mint egy font szappané, mindaddig, míg ez így leszen, egy font ezukornak ára nagyobb fog lenni, mint egy font szappané. Ezen nézetek következtében fontos kérdés tehát az: az úrbéri telkek szabad eladásával nyert é a’ haza? nyert é a’ jobbágy valamit? A’ szemes vizsgáló figyelmét talán nem kerülte az el, hogy még e’ tekintetből a’ jobbágyokon nyereséget, nem láthatunk. Igaz, hogy kevés az idő, mióta ez gyakorlatba vétetett, de foganatja alig lehet annyi, mint a’ mennyire számíttatott. ’S különösen: ha eddig olcsóba kerülő terményinket idegeneknek olcsón adhattuk ,’s azzal sok vevőt szereztünk , ha jövendőre az ősiség eltörlése miatt a’ termények ára magasabbra rugand, és a’ kereskedők más országokban olcsóbb portékákhoz juthatnak, kérdés: nem fogják e itt hagyni terményinket, ’s minket nem e nagyobb szegénységre juttatni? kérdés: nem találnak é Lengyelországban, Odesszában , vagy Egyiptusban olcsóbb gabonát , Bukovinában és Moldvában olcsóbb szarvasmarhát és lovat, Szerviában olcsóbb sertést ? ’stb. és ekkor hogyan teljesül túlzóink amaz édeni reménye , hogy eladhatási joggal, az ősiség eltörlesztésével az ipar és szorgalom növekedve ’s több terméket állítva elő , több pénzt fogna hozzánk külföldről beidézni . iszen a’ veremben dohosuló gabna nem gazdagság, és az e nem adható portéka nem pénz! Sőt ha az el nem adhatás következtében a’ szorgalom alabb szállt, ha mindenki csak ön szükségét törekszik födözni, ha mi a kara- Tal senki fölösleget szaporítani nem hajlandó, ki sem