Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-10-14 / 82. szám

dékot tudott szavainak adni ’s melly szintolly hízelgő, mint erős lehetett; tekintetének hatalma, szelleme túlnyomósága, cse­lekvése és beszédének valami eredeti sajátszerűsége, jám­borsága tudvágyával, takarékossága jótékonyságával, a’kön­nyűség, mellyel sok dolgait végzé, őszintesége véleménye ki­mondásában, forró érzése az ország iránt — személyének mind­ezen tulajdonai, mellyeket minden tette bizonyított ’s mellyek olly különfélék és nagyok valának, hogy a’ királyi hatalom meg nem jutalmazhatá méltóan azokat, csak erős benyomást te­hettek egy élénk ’s kedélyteljes jellemű fiatal fejdelemre, kinek eléggé volt kifejlődve itélőtehetsége, hogy felfoghasson illyen nagyságot. Illy találkozást meggátolni, a’ fejdelem ’s első stá­tusszolga közti jó egyetértést, mielőtt az keletkezett volna, megsemmiteni, ez volt a’ flandriai nagyok legbuzgóbb törek­vése. —­A’ korgyengeség, melly feldulólag boszulá meg ma­gát egy régóta szemmel tartott zsákmányon, vagy tán (hogy egy szomorú sejtelmet kimondjunk) gonosztevő kéz, melly mér­get adott mértékletes étkeibe, útja közepén kényszerité meg­­állani Ximénest ’s imígy könyörtelenül egyesült elleneivel. A’ bibornok, ki megérté az uj harczot, meg nem ijedett tőle, de megirt Károlynak mindent, mit neki mondani, vele közleni, neki tanácsolni szükségesnek tartott. De a’ levelet flandriai ud­­varonczok magyarázták; a’ kormányzó bátorságát, melly még­is választá a’ módot, miként tudassa Spanyolország királya jövetele czélját, beavatkozásnak tekinték a’ fölség jogaiba, hasznos közleményeire többé nem ügyeltek, tanácsát többé meg nem hallgatták ’s épen ellenkezőjét tevék annak, mit ő szükségesnek tartott és óhajtott. E’ gyűlöletes ellentörekvés, melly szintolly káros volt Spanyolország ügyeire, mint hála—­dalian személyére nézve, olly mértékben keserité­riménest el, hogy minden vigyázatot ’s mérsékletet mellőzni kezdett; hogy gyűlöletének rézst nyitott ’s az idegen tanácsokra hangosan pa­­naszkodék; hogy gyöngéiket feltárá, minden hibájokra újjal mu­tatott, kapzsiságukat ’s megvesztegethetőségüket napfényre ál­­litá, minden szerencsétlenséget, melly Spanyolországot e’ be­folyás által fenyegeté, nevén megnevezett, leveleket a’király­nak ezen értelemben irt, ki azokat máskép bizonyosan nem ol­vasta, mint az illetők magyarázatával, kiknek magyarázó mód­­jokat könnyen képzelhetni. Ezen állapotban, mellybe őt a’ körülmények találkozása hozta, Bos-Equiliosban, mostani tartózkodása helyén találjuk őt. Mint azelőtt meggörbedve ül karszékében, de már nincs ereje fölegyenesülni, a’ mikor akar. Az öszszerogyás gyön­­geséggé lön ’s mit azelőtt erőnyerés végett ten, most erőhít­lány miatt kell tennie. Tekintete homályos; hangja néha resz­­keteg; mozdulataiban van valami tántorgó, mint ha nem is kö­vetnék már akarata irányát Csak lelke és szelleme maradott változatlanul, de egyenlő szeszélye, állandó nyugottsága min­denek előtt elveszett. Majd jó, türelmes, szelíd a’ lágyságig; aztán ismét szigorú, kemény, türelmetlen, igényteljes a’ mél­tánytalanságig ismét asztalnál ül, de ezúttal mindenféle iro­mánynyal lepecsételt ’s lepecsétetlen levelek, okiratok, és ja­vaslatok vannak rajta, mellyeket ő kikeres, öszszehajt, átol­vas és széttép, vagy futólag beléjök bukkan ’s aláírja, bizony­ságul, mi kevéssé van ügybuzgalma ’s képessége meggyön­gülve. Megint nincs egyedül, de semmi leskelődő ’s ellensze­gülő vetélytárs, csak jó angyala, kedves Valentinája áll mel­lette , ki aggódó gonddal lesi minden mozdulatát Ez halvány és szenved ’s látható nyugtalanságot olvashatni vonalmaiban, öltözve hanyagul van ’s egykori vidorságából mi sem látszik fenmaradottnak, mint egy kényszerű mosoly, melly alá lélek— fájdalmát törekszik elrejteni a’ bibornok előtt- E’ szobában mély csend uralkodik, de nem azért, mint ha a’ nagy férfi egészen el volna hagyatva; a’ kisvárnak, amellyben meg kelle állnia, szomszéd előteremében együtt találjátok a’ tisztek­ és szolgá­kat, kik­et útjában kísérek; sokan önként is utaztak utána; ’s köztök donna Valentina sok hölgye vala. Hangos panasz nem hallik; az üledék csinált gyászpompáját itt nem láthatni, hanem mindenki arcza valódi belszomorgást fejez ki; idétlen szolgá­latkészséggel nem futkosnak vadul szerteszét, de ha parancs adatik, azon perczben szaporán és pontosan végrehajtva lát­juk azt; senki félelméről nem beszél, de ha csend parancsol­­tatik, lélekzetet sem hallunk ’s a’ nők, kik félben nem sza­kítják imájokat, gondolatban küldik azt az istenséghez föl. Az a’ szeretet, hála ’s tökéletes tisztelet szép engedelmessége. ’S künn kezeit tördelve és jajgatva áll a’ nép, kiáltozva egymás­nak , hogy a’ toledói érsek beteg, hogy a’ francziák és flan­­driaiak mérget adtak szentjöknek ’s boszút esküsznek a’ fran­cziák és flandriaiak ellen, vagy a’ templomokba futnak, ön­ként böjtölnek és imádkoznak, vagy utólsó filléröket föláldoz­zák a’ szabaditó védszentnek adandó viaszgyertyára, hogy is­mét életerőt kapjon az egyetemes jóltevő. Ezt a’nép teszi, melly jótetteinek csak durva fölszinét láthatá; ’s a’nagyok, kik meg­mérhetek érdemeinek egész mélyét, a’ király, kinek ő egy vi­lágrészszel megnagyobbítva sértetlenül tartá meg ez egymás után következett négy kormány alatti zavarok ’s igaztalansá­­gok közt Spanyolország koronáját, kinek nagysága­ ’s jogá­ért ő 25 hoszszu évig harczolt, — ezek mit tőnek? Oh! mi nagyon megkeserítik ezen utólsó estpiromat egy hoszszu nap után , felvilágosításomat rögtön sötétségnek ne­vezve ,­ halljuk őt fölkiáltani. ,Hogyan! tanácsom Spanyolor­szág üdvére nem volna már a’ legjobb! Hogyan ! az út, mely­­lyet mutattam, tévút volna! Csalódtam volna azon eszközök­ben, mellyek azt gyámolitandók! Hogyan! élnem kellene ’s ha­zám nélkülözhetne: Sz. szűz! Minő szó! Azt tegyék a’nyo­­morúk , hogy kétkedjem önmagam felől! Oh, e’ szívfájdalom meg fog ölni! ’s e kedvetlenülve veté el a’tollat. „Oh monsenior, az önt nem fogja megölni! Csak e­­gyellenegyszer beszéljen önnel a’ király, meg fogja tudni, mi nélkülözhetlen ön reá nézve; hiszen ön még mindig legfőbb szol­gája a’ statusnak! Az országnak mindeddig nincs más kormány­zója, csak ön!“ meggyőződéssel mondá Valentina. „Csak tűr­jön ön’s maradjon mindaddig nyugottan, mig felüdül e’gyen­geségből, mellyet bizonyosan a’ gyűlölet....“ ,Ah, mit beszél ön gyűlöletről?– vágott szavába Ximé­­nes. ,Embereim közöl, kik közöttem vannak, kit bántottam meg, hogy halálomat óhajtsák? De ha csakugyan emberek okai e betegségnek, isten bocsásson meg nekik, ők kárt tesz­nek hazájoknak ’s a’ szegényeknek. Még sok jót akartam tenni. Ha e’ gyöngeség nagyobbulni fog, a’ biblia általai kiadását sem látandom már, mellyel annyi sok hasznot szándékozám tenni az egyházban ’s melly annyi sok fáradságba, annyi sok pénzbe került, —ah! ’s aztán mindenki elvonul tőlem, papok úgy, mint a’ nemesség, ’s az uj csillaghoz vonzódik!­ „A’ statustanács tagjai viszszajöttek,’ reményteljes mo­­solylyal mondá Valentina. ,Igen, de az nagy merészség is volt, oda menni paran­csunk nélkül, noha az méltányos volt a’ királytól, hogy el nem fogadá őket. Mi könnyű most neki megbocsátanom, mi­után tudom, hogy Károly igazságos! De mondja meg Valen­tina, kedves gyermekem, mit sem tud ön jegyeséről, mit sem a’ kis Gauthierről, csak mit nekem Madridból írnak, hogy hi­vatalát Fernandónál elhagyta?! Valentina szomorúan rázta fejét. ,Ő rá is elragadt a’ példa; én dicsérem Amerstorffot, ki most ugyanazon erőt használja elleneim ellen, mellyet azelőtt ellenem fordított. Nem szép Gauthiertől, de önnek meg kell neki bocsátani.A „Soha!“ mély megindulással kiáltott a’ seniora, „hogy elhagyta önt, azt feledjem vagy bocsássam meg neki?“ .Ha itt volna, magam adnám neki azon tanácsot. A’ fi­atal ember bízza szerencséjét ujdon épített gályára, melly szi­lárdul ’s biztosan siklik a’ vizen , nem pedig ócska hajótöre­dékre. Én kényszeritettem volna őt elhagyásomra, ha sejtém, hogy elleneim győznek.­ „Én megvetném őt, ha azt tenni képes volna!“ .De ők nem győzendnek!– kiáltott a’ bibornok, gondo­latai folyamát követve­ ,ők nem győznek. Spanyolország rém fog egy Chiavres kapzsiságának átadatni, hogy ő és neje pén­zért árulják a’ legfőbb hivatalokat! Spanyolország nem fogj egy

Next