Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-03-24 / 12. szám

12dik szám Pest martius 24kén. TÁRSALKODÓ. 1848. Párhuzam a’ magyar és képviseleti alkotványok között. A’ febr.­­ 2kén tartatott 32ik országos rendi ülésben Nóg­­rád vármegye részéről bejelentetett, hogy annak idején olly törvényjavaslat fog inditványoztatni, miszerint az utasítások megtartására nézve különös esküforma dolgoztatnék ki, mi- mint a’ követ országgyűlés után csak akkor vállalhasson el ki­rályi hivatalt, ha hű eljárásáról küldőinek bizonyságát kirondja. Ha ezen indítvány törvénnyé válik, benne alkotmányos éle­tünk annak egy nagyszerű tanujelét fogja birni, miként a’ma­gyarok fogalmai a’ szabadságról, az alkotványos külföld el­lenkező példái közeped ’s hazai centralistáink ellenkező ta­nításai daczára is, ernyedetlen önállással ’s megromolhatlan, sajátszerű jó ízléssel munkálnak vagy legalább az események hatalma által arra vitetnek, hogy így munkáljanak az örök­lött ősi alkotvány korszerű kifejlesztésén. Annyi bizonyos, mi­szerint valamint nemzetiségünk csolátlan áll az idegenszerű né­pek tarka özönében, szintúgy alkotványos életünk is,hanem eszméink ízlésétől, bizonyosan az események fejleményeitől, sajátszerű modorbani­­s iránybani munkálásra vitetik. Íme ez utasítások azoktól is gyakoroltatnak, kik azoknak ellenségei, és azok is kötelezőbb erőre iparkodnak azokat emelni, kik azt állítják,hogy mielőbbi megszüntetésöket kívánják. Szükség azon­ban , hogy alkotványunk illy életben járó kérdései öntudato­san fejtessenek meg. És e’ kérdések iránt tisztába jőni már csak azért is első föladata nemzetünknek, mivel gyorsan közélg azon idő, a­ mellyben határoznia kellene alkotványunk jö­vendőjéről, alkotványunk pedig ollyas, min egyszer túl­adva , soha többé viszsza nem szerezhető, holott a’ divatos képviseleti rendszer, valamint egy nap megteremhet, szint­úgy egy nap el is enyészhetik. Sokat szólott már időszaki sajtónk a’ képviselet és centrá­lisaimról , és szólott, főleg a’ Jelenkor, nyomosan a’ megye­­rendszerről is. De a’ két rendszer minden oldalról még sem hányatott meg. Azért is jelen sorok írója olly szempontból ki­­sértendi meg alkotványunkat a’ képviseleti rendszerrel öszsze­­hasonlitani, mellyből az még nem, vagy nem eléggé vizsgál­tatott. E’ szerint tárgyalni fogja először a képviseleti, az­tán a’ magyar rendszerbeli törvényhozást, ’s végre a’vég­rehajtók felelősségének ez utóbbi rendszerhez illő módját. I. A’ képviseleti törvényhozás. Megégetvén a’ történet lángja a’ hűbér-rendszert, a’ hamvaiból fölszáll Phoe­­nixet élőnkbe röpité. A’ Phoenix bűvös és szemkápráztató, utunkat elállja, tovább nem haladhatunk; szükség azt félre hajtanunk, vagy mellette kell maradnunk. A’ Phoenix a’ képvi­seleti rendszer. — Mindenki látja, miként a’ politikai világ roppantul megváltozott, a’ legerősb dynastiák megrenditvék vagy fölforgatvák, a’ hűbéri egyenetlenség bástyái öszszeros­­kadtak, ’s alig tapasztalható valahol némi mozgás, azonnal csak nyílásra várt vulkánként kitör a’ szenvedelem, melly az állapotok kiegyenlítését ’s a’ régi hatalomnak népképviselet általi korlátozását követeli. És az állapotok egyenlőbbek, az emberek egymáshoz hasonlóbbak, erőtlenebbek ’s csekélyeb­bek lesznek; a’ társadalom hatalma ellenben, mint a mindent magában fölkaroló személységé, kiterjedtebbé, korlátlanabbá ’s vállalkozóbbá fejlődik, és a’ központosítás ezer különféle módokon szilárdul ’s rendszeresül. Immár minden oldalról har­­sogtatni halljuk, hogy szabadságról képviseleti rendszer nél­kül ma már álmodni sem lehet.­­ Nagy isten! hát olly füg­gővé teremted az ember sőt nemzetek szabadságát, hogy az csak a’ világ divatának kegyelméből élhetne ? Azt mondja a’ ,Reform‘ lelkes írója: „Bár merre nézünk e’ világon, mindenütt a’ központosítás eszméjét látjuk­­a’ szabadság ’s a’ despotia czéljainak elérésére ugyanazon egy eszközhöz nyúl, amaz, hogy egyenlő szabadságot, ez, hogy egyenlő elnyomást idézzen elő; mindkettő, hogy magát külhatalom ellen biztosítsa.“ Nagy isten! hát már az erény és bűn urai öszszeolvadnak, hát már a’ szabadság egy utón jár a’ despotiával, ’s ezzel egy utón kell azt vezetni külhatalom elleni biztosításért most, midőn tollvonások intézik az orszá­gok ügyeit?! Bizony, bizony maholnap csak műértők tudand­­nak különbséget tenni a’ rendezett szabadság és rendezett szolgaság közt.— Mindnyájunk előtt tisztán áll az alkotványtan főelve, mi­szerint a’ törvényhozó hatalom csak a’ népnek vagy többsé­gének, fejedelmeével egyesült, akaratát illetheti. De a’kép­viselet elmélete azon eszméből indult ki, hogy mivel sok eze­­rekre sőt milliókra szaporodott nemzet együtt nem tanácskoz­­hatik, tehát szükség, hogy az, akaratának tolmácsául, sa­ját kebléből egy választványt szabadon emeljen ki, melly az ország képére teremtetvén, azt minden részeiben ’s való viszonyaiban híven képviselve, törvényhozó hatalmát gya­korolja. — Immár ha elgondoljuk, hogy egyes egyedül azon akarat tolmácsolható, melly kijelentetett; ha pedig a’nemzet nem ta­­nácskozhatik, akkor az akaratát sem jelentheti ki; következés­kép a’ melly nemzet nem tanácskozhatik, annak akarata nem tolmácsolható; könnyű átlátnunk, miként a’ képviselő választ­­vány nem a’ nemzet akaratának tolmácsa, hanem egyedül önmagáénak előterjesztője. Érzé és tanusstá ezt legközelebb is,i. é. febr. 7én Duvergier de Hauranne, kijelentvén, „hogy nem fog a’ miniszterek ellen panaszkodni a’ kamara előtt, mert a’ tapasztalás régóta megmutatta, hogy ez haszontalan fáradság lenne, hanem az országhoz szól, és annak törvény­széke előtt vádolja be a’ minisztereket és a’ kamara többsé­gét.“ És a’ nemzet meghallá a’ vádat, ’s egy pár hét múlva meg lön buktatva a’ minisztérium, de koránsem a’ kamra több­sége, hanem forradalom által, melly nemcsak a’ többséget megváltoztatta, hanem a’ kamrákat, sőt a’ királyságot is el­nyerte.— 1846ki sept.ben a’parancsoló fölhatalmazások iránti vitában Guizot a’ választók ezen jogát ostromolván, kiemelé, miszerint érdeme, bölcsesége és szépsége az a’ franczia kor­mányformának , hogy az absolut erőszak sehol sem találtatik benne; sehol sincs hatalom, mellynek joga lenne, megvita­tás , vizsgálat nélkül mondhatni­ ,ezt akarom, ennek kell meg­tenni; mindenütt szabad vitatás és szabad vizsgálat csatlako­zik minden tételhez. És beszéde folytán elmondá szépen a’mi­niszter , miként a’ szövetséges rendszernél a’ fölhatalmazot­­tak kinevezését egyes statusokban a’ függő kérdések valódi vizsgálata előzi meg: tanácskoznak a’ dolgok fölött, mielőtt a’ személyekről határoznának; ellenben Francziaországban a’ választógyülekezeteket nem illeti a’ tanácskozás és vizsgálat, csak a’ követek megválasztása. Ez tény, mellyből napfény­ként világos, miszerint a’ franczia, miként minden képvise­leti, alkotványban nem csatlakozik mindenütt szabad vitatás minden tételhez, a’ követek megválasztását a’ füg­gő kérdések vizsgálata nem előzi meg, a’ nép meg van akaratának ter­mészetes súlyától fosztva, annak használása neki csak a’köve­tek megválasztására engedtetik meg, ’s épen ez által a’ szabad vitatás, a’ nemzet tömegének akarata egy vagy két kama­rába záratik. Igaz, némelly statusjogtanitók, mint Rotteck, megenge­dik , hogy a’ népképviselők ezen tiszták körében feleletmente­sek ugyan a’ kormány irányában, hanem küldőik irányában felelősségük a’ tiszta elméletben észjogi alappal bírván meg­ Ezen derék ’s korszerű ezikk még utóbbi átalakulási eseményink előtt készült. Szerk.

Next