Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-03-24 / 12. szám
12dik szám Pest martius 24kén. TÁRSALKODÓ. 1848. Párhuzam a’ magyar és képviseleti alkotványok között. A’ febr. 2kén tartatott 32ik országos rendi ülésben Nógrád vármegye részéről bejelentetett, hogy annak idején olly törvényjavaslat fog inditványoztatni, miszerint az utasítások megtartására nézve különös esküforma dolgoztatnék ki, mi- mint a’ követ országgyűlés után csak akkor vállalhasson el királyi hivatalt, ha hű eljárásáról küldőinek bizonyságát kirondja. Ha ezen indítvány törvénnyé válik, benne alkotmányos életünk annak egy nagyszerű tanujelét fogja birni, miként a’magyarok fogalmai a’ szabadságról, az alkotványos külföld ellenkező példái közeped ’s hazai centralistáink ellenkező tanításai daczára is, ernyedetlen önállással ’s megromolhatlan, sajátszerű jó ízléssel munkálnak vagy legalább az események hatalma által arra vitetnek, hogy így munkáljanak az öröklött ősi alkotvány korszerű kifejlesztésén. Annyi bizonyos, miszerint valamint nemzetiségünk csolátlan áll az idegenszerű népek tarka özönében, szintúgy alkotványos életünk is,hanem eszméink ízlésétől, bizonyosan az események fejleményeitől, sajátszerű modorbanis iránybani munkálásra vitetik. Íme ez utasítások azoktól is gyakoroltatnak, kik azoknak ellenségei, és azok is kötelezőbb erőre iparkodnak azokat emelni, kik azt állítják,hogy mielőbbi megszüntetésöket kívánják. Szükség azonban , hogy alkotványunk illy életben járó kérdései öntudatosan fejtessenek meg. És e’ kérdések iránt tisztába jőni már csak azért is első föladata nemzetünknek, mivel gyorsan közélg azon idő, a mellyben határoznia kellene alkotványunk jövendőjéről, alkotványunk pedig ollyas, min egyszer túladva , soha többé viszsza nem szerezhető, holott a’ divatos képviseleti rendszer, valamint egy nap megteremhet, szintúgy egy nap el is enyészhetik. Sokat szólott már időszaki sajtónk a’ képviselet és centrálisaimról , és szólott, főleg a’ Jelenkor, nyomosan a’ megyerendszerről is. De a’ két rendszer minden oldalról még sem hányatott meg. Azért is jelen sorok írója olly szempontból kisértendi meg alkotványunkat a’ képviseleti rendszerrel öszszehasonlitani, mellyből az még nem, vagy nem eléggé vizsgáltatott. E’ szerint tárgyalni fogja először a képviseleti, aztán a’ magyar rendszerbeli törvényhozást, ’s végre a’végrehajtók felelősségének ez utóbbi rendszerhez illő módját. I. A’ képviseleti törvényhozás. Megégetvén a’ történet lángja a’ hűbér-rendszert, a’ hamvaiból fölszáll Phoenixet élőnkbe röpité. A’ Phoenix bűvös és szemkápráztató, utunkat elállja, tovább nem haladhatunk; szükség azt félre hajtanunk, vagy mellette kell maradnunk. A’ Phoenix a’ képviseleti rendszer. — Mindenki látja, miként a’ politikai világ roppantul megváltozott, a’ legerősb dynastiák megrenditvék vagy fölforgatvák, a’ hűbéri egyenetlenség bástyái öszszeroskadtak, ’s alig tapasztalható valahol némi mozgás, azonnal csak nyílásra várt vulkánként kitör a’ szenvedelem, melly az állapotok kiegyenlítését ’s a’ régi hatalomnak népképviselet általi korlátozását követeli. És az állapotok egyenlőbbek, az emberek egymáshoz hasonlóbbak, erőtlenebbek ’s csekélyebbek lesznek; a’ társadalom hatalma ellenben, mint a mindent magában fölkaroló személységé, kiterjedtebbé, korlátlanabbá ’s vállalkozóbbá fejlődik, és a’ központosítás ezer különféle módokon szilárdul ’s rendszeresül. Immár minden oldalról harsogtatni halljuk, hogy szabadságról képviseleti rendszer nélkül ma már álmodni sem lehet. Nagy isten! hát olly függővé teremted az ember sőt nemzetek szabadságát, hogy az csak a’ világ divatának kegyelméből élhetne ? Azt mondja a’ ,Reform‘ lelkes írója: „Bár merre nézünk e’ világon, mindenütt a’ központosítás eszméjét látjuka’ szabadság ’s a’ despotia czéljainak elérésére ugyanazon egy eszközhöz nyúl, amaz, hogy egyenlő szabadságot, ez, hogy egyenlő elnyomást idézzen elő; mindkettő, hogy magát külhatalom ellen biztosítsa.“ Nagy isten! hát már az erény és bűn urai öszszeolvadnak, hát már a’ szabadság egy utón jár a’ despotiával, ’s ezzel egy utón kell azt vezetni külhatalom elleni biztosításért most, midőn tollvonások intézik az országok ügyeit?! Bizony, bizony maholnap csak műértők tudandnak különbséget tenni a’ rendezett szabadság és rendezett szolgaság közt.— Mindnyájunk előtt tisztán áll az alkotványtan főelve, miszerint a’ törvényhozó hatalom csak a’ népnek vagy többségének, fejedelmeével egyesült, akaratát illetheti. De a’képviselet elmélete azon eszméből indult ki, hogy mivel sok ezerekre sőt milliókra szaporodott nemzet együtt nem tanácskozhatik, tehát szükség, hogy az, akaratának tolmácsául, saját kebléből egy választványt szabadon emeljen ki, melly az ország képére teremtetvén, azt minden részeiben ’s való viszonyaiban híven képviselve, törvényhozó hatalmát gyakorolja. — Immár ha elgondoljuk, hogy egyes egyedül azon akarat tolmácsolható, melly kijelentetett; ha pedig a’nemzet nem tanácskozhatik, akkor az akaratát sem jelentheti ki; következéskép a’ melly nemzet nem tanácskozhatik, annak akarata nem tolmácsolható; könnyű átlátnunk, miként a’ képviselő választvány nem a’ nemzet akaratának tolmácsa, hanem egyedül önmagáénak előterjesztője. Érzé és tanusstá ezt legközelebb is,i. é. febr. 7én Duvergier de Hauranne, kijelentvén, „hogy nem fog a’ miniszterek ellen panaszkodni a’ kamara előtt, mert a’ tapasztalás régóta megmutatta, hogy ez haszontalan fáradság lenne, hanem az országhoz szól, és annak törvényszéke előtt vádolja be a’ minisztereket és a’ kamara többségét.“ És a’ nemzet meghallá a’ vádat, ’s egy pár hét múlva meg lön buktatva a’ minisztérium, de koránsem a’ kamra többsége, hanem forradalom által, melly nemcsak a’ többséget megváltoztatta, hanem a’ kamrákat, sőt a’ királyságot is elnyerte.— 1846ki sept.ben a’parancsoló fölhatalmazások iránti vitában Guizot a’ választók ezen jogát ostromolván, kiemelé, miszerint érdeme, bölcsesége és szépsége az a’ franczia kormányformának , hogy az absolut erőszak sehol sem találtatik benne; sehol sincs hatalom, mellynek joga lenne, megvitatás , vizsgálat nélkül mondhatni ,ezt akarom, ennek kell megtenni; mindenütt szabad vitatás és szabad vizsgálat csatlakozik minden tételhez. És beszéde folytán elmondá szépen a’miniszter , miként a’ szövetséges rendszernél a’ fölhatalmazottak kinevezését egyes statusokban a’ függő kérdések valódi vizsgálata előzi meg: tanácskoznak a’ dolgok fölött, mielőtt a’ személyekről határoznának; ellenben Francziaországban a’ választógyülekezeteket nem illeti a’ tanácskozás és vizsgálat, csak a’ követek megválasztása. Ez tény, mellyből napfényként világos, miszerint a’ franczia, miként minden képviseleti, alkotványban nem csatlakozik mindenütt szabad vitatás minden tételhez, a’ követek megválasztását a’ függő kérdések vizsgálata nem előzi meg, a’ nép meg van akaratának természetes súlyától fosztva, annak használása neki csak a’követek megválasztására engedtetik meg, ’s épen ez által a’ szabad vitatás, a’ nemzet tömegének akarata egy vagy két kamarába záratik. Igaz, némelly statusjogtanitók, mint Rotteck, megengedik , hogy a’ népképviselők ezen tiszták körében feleletmentesek ugyan a’ kormány irányában, hanem küldőik irányában felelősségük a’ tiszta elméletben észjogi alappal bírván meg Ezen derék ’s korszerű ezikk még utóbbi átalakulási eseményink előtt készült. Szerk.