Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-01-31 / 9. szám

TÁRSALKODÓ. 97. szám 1847. Pest január 31 kén Népviség-enyhitési javaslat. Míg egy madarat látunk a’ levegőben, nyúlnyomot a’ hó­lepte erdőkben, halat a’vízben, elég gabnát a’ nyerészkedők raktáraiban, nagy hajókat, mellyek gabnával terhelten úsznak fel­felé a’ Dunán, lakodalmas népet a’ falukban ’s emésztést e­­lősegítő essensiákat a’ pohárszékekben , addig nem foghatom meg, mikép vetemülhet valaki azon gondolatra, hogy ember­barátival csontokat ’s lóhust étetni javasoljon, illyesmit csak ol­­lyas tehet, ki tudja Isten, milly háborús körülményekben szü­­lemlett penészette könyvekből herél ki egy czikket, hogy nevét alá bigyeszthesse. Ha valaki inségovó javaslatot akar tenni, csapja be do­hos könyvét, menjen a’ szenvedők közé, ott nézze magát körül; mit ott hall és lát, azt közölje szóról szóra, javaslatát onnan merítse, a’ könyvekbül kibuvárkodott javaslatnál az sokkal talp­­raesettebb leend. Én tehát nem könyvből írok, csak azt, mit éltemben ta­pasztaltam ’s mit szívem indítványoz, fogom közleni a’ szenve­dők iránt könyörületes emberbarátokkal. Meglehet különösnek fog az tetszeni, mit mondandók, de az éhenhalás váljon nem bor­zasztókig különös­é?! Tél lévén, már termeszteni nem lehet, azért a’ készet kell úgy használni, hogy abból minden embernek jusson képesint, tehát azoknál, kiknek van, a’fölösleges fogyasztást kell gátolni, ’s az ezáltal fenmaradó feleslegből azoknak juttatni, kiknek nincs. Ez ínség idejében nagyon természetes, ez ellen nem hiszem hogy jámbor kebelbül csak egy hang is szólalna fel, de hogyan történjék ez a’ legjobb móddal ? az kérdeztetik mindenütt. — Sokféleképen: 1) Minden megyében’s városban ez ügyben több állandóan működő inségi biztosság kinevezendő, melly az Ínségnek a’me­gye utasításához képesti enyhítése iránt rögtön intézkedhessék. Nem kívánnám ezt a’ tisztviselőkre bízni, mert ezeknek dolguk más ’s azért ebbeli hivatásukban pontosan nem járhatnának el. Egyik közgyűléstől a’másikig sem szabad a’ dolgot halasztani, mert az éhség gonosz baj, azt csak egy napig tűrhetni béké­vel, a’többi kétségbeesés, vagy haldoklás napjai. 2) Mód az, mellyet Pestmegye példája után talán minden megye megtelt már: t. i. megyeileg megajánlott ’s a’ közne­messég által fizetendő inségi segélyek. Én azonban e’ módot eléggé nem helyeslem alázatos nézetem szerint azért, mert biz az csak palliativ orvoslásmód ’s ha általa rövid időre elfojtatik is a’baj, az később itt vagy ott még is csak kiütend, ugyan is e’ kevés segélypénz, melly mindenesetre bajjal be fog szedetni, a’ szegény közmunkákra alkalmazandó nép közt fog kiosztatni, ez által a’ népnek szer fog adatni kezébe, melly szer segedelmé­vel a’ piaczon mint vevő fog concurrálni, minek az lesz követke­zése, hogy a’gabna árát a’ szegény nép maga ezen segélypénz­zel följebb fogja rugtatni, ’s akkor épen ott leszünk vele, a’ hol voltunk; azért ezen mód magában nem elegendő, más módot szükség tehát elővenni, vagy ezen mód mellett még olly intéz­kedéseket is foganatba venni, mellyek az általam megjövendölt roszszat elhárítsák — erről a’ 3dik ’s 4dik pontban szólandok. Ezen módot én még azért sem javasoltam volna, mert általa némelly közmunkáknak nemesek költségii végeztetésök mellett, még a’ nemesség adózáshozi szoktatására is czélozván, e’jó buzgóságban a’népviségen segithetési édes czél keseritte­­tett meg — mert számos szegény nemes család, melly szinte éhezik és segélyt igényel, megadóztatik általa; itt a’ czél el van tévesztve. Továbbá ezen adó kulcsául a’ földbirtok tűzetvén ki, a’ termesztő adóztatik meg, miért? kérdem — büntetésül talán hogy neki sem termett annyi, mennyivel elegendő cselédet tart­hasson? már is nem egy kénytelen cselédjei egy részét elbo­csátani; hát még ha egy vagy két cseléd fizetését is ezen adó­ra kell kiadnia, akkor ezeket is bocsássa el ? igy ki fog neki té­len dolgozni’s ki fogja jövő tavaszkor földjét művelni? még egyszer mondom, ezen intézkedésben véleményem szerint lo­gikai ’s közgazdászati következetlenség tűnik ki. Azért én egy más módot, melly szinte adózáson alapul, de melly a’tulajdonképeni ’s a’többi mellékes czélnak is hiba nélkül megfelel, javaslok ’s ezt sürgetőleg azért is teszem, mert tökéletesen meg vagyok győződve, hogy az érintett se­gélypénzek csak cseppek leendvén a’ tengerbe, a’ nyomor újabb segélyt igénylend. 3­ . Inségi adó alá vétessenek minden fogyasztási e­­lőmozditó intézetek u. m. vendéglők, tőzsérek, fűszerárusok ’sz. a’ közlakomák, és lakozások csak bizonyos meghatározott inségidij mellett tartathassanak. — Úgy szinte minden egyéb, emésztést elősegítő eledelek ’s italok leginkább megrovatan­­dók. Különösen megrovandóknak vélem még a’ szeszes italokat leginkább azért, mert gabnábul vagy gyümölcsbül égettetnek. Illyetén adóztatások által a’ fölösleges fogyasztás ellen nagy akadály gördittetnék ’s igy a’ tápszerek arányosabban osz­tatván fel, az ínségben sínylődök száma természetesen csök­kenne — ’s ha inségeskedők még ekkor is találtatnának, a­­zokon. — 4) Az inségi adóból kellene segitni — ezt pedig úgy, hogy bizonyos legszükségesb ’s czélszerűbb közmunka kez­detvén meg, ahol munkásokat az inségi segélyt igénylők al­kalmaztassanak, ezek azonban készpénzzel ne fizettessenek; mert könnyen fölverhetnék a’ tápszerek árát egymásra, hanem az inségi biztosság által ott, hol legjutányosabban megsze­rezhető, árcsökkentési után vásárlóit tápszerekkel elégittes­­senek ki. ( 5) A’ kereskedelmi társaság magának egész népszerű­séget szerezhetne az által, ha mint hiszszük, programmjába nem ütköző illy tárgyú működéseit az uralkodó ínségre fi­­gyelmezőleg úgy intézné, hogy mivel közhiedelem szerint ne­ki kell legjobban ismerni az ország és termények körülmé­nyeit, az inségi biztosságokkal egyetértőleg pótolhatná a’ hi­­­ányt onnan, hol aránylag fölösleget létezni tud ’s ha továbbá az országból nemcsak kivinne, hanem be is hozna. 6) Szükséges országos intézkedés a’ kivitel ’s behoza­tal irányában. 7) Bár mint tiszteltem is Pestmegye t­­rendeit, de a’mar­hahús ára felemeltetését akkor, midőn azt majd minden megye csökkentette, érintetlen nem hagyhatom ’s ha e’megye iránti nagy tiszteletem nem hitethetné velem azt el, hogy ebben a’ tiszt. rendeket valamelly előttem ismeretlen de magasb czél vezérlé,a’huslimitatióval kibékülni sehogy sem tudnék. Azonban úgy hiszem, hogy azon ínség, mellyben az embert már ló­hússal ’s csontlével akarják etetni, felülmúl minden egyéb ér­dekelt czélt; ’s a’hús árának a’fővárosban’s környékén­ csök­kentését sürgetőleg javaslom. Minthogy húsról van szó, érintetlenül nem hagyhatom a’ következőt: a’ szegény nép ugyanis nem takarmány-hiányból, mert az tűrhetőleg van mindenütt, hanem azért, hogy magának kenyeret vehessen, a’ nélkül sem tejelő borjas tehenét eladja ’s eladja még azért is, hogy takarmánybul is pénzelhessen — szép gazdaság! — A’ tehén tehát, melly gazdájának tejjel folyó patakja volt, azonkívül még majd minden évben egy szép borjút is szokott­ hozni mészáros kézre jut’s levágatik ’s belőle meglehet pár hét vagy hónap múlva nap­világot látandott borjú vettetik ki — a’ milly szánakodásra méltó illy borjuk sorsa,olly káros is, mert az egész magyar hazában illy elvesztegetett borjuk száma évenként ■több ezerre megy ’s ez már magában is nagy kár, hát még ha

Next