Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-07 / 1. szám
»19 fmatcir T. • 1. 119.) TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! szabadulásának pillanatában. Ezért a népi demokratikus állam annak a történelmi győzelemnek közvetlen eredménye, amelyet a szocializmus állama a hitlerista hódítók felett a második világháborúban aratott. A második feltétel szoros kapcsolatban áll a hatalom megtartásával és a népi demokratikus állam megerősödésével. Ez határozza meg a népi demokratikus állam osztályjellegét és lényegét. A népi demokrácia nem fegyveres felkelés eredményeként keletkezett, amely a hatalom erőszakos megragadását tűzte ki célul. A népi demokrácia nem úgy keletkezett, mint a szovjethatalom 1917 októberében Oroszországban, hanem a Szovjetunió által a német fasizmus fegyveres erői felett aratott győzelemmel jött létre. Lengyelországban annak idején az egész államgépezet a német fasiszta megszállók kezében volt és a németek diktatúráját szolgálta. A német fasizmus leverése arányában bomladozott diktatúrájának gépezete is a megszállott országokban, közöttük Lengyelországban is A hitleri Németország vereségének pillanatában a földalatti burzsoá földbirtokos szervezetek készültek e gépezet meghódítására. A tömegeik által, a munkásosztály vezetése alatt folytatott felszabadító harcnak egybekapcsolása a Szovjet Hadsereg diadalmas felszabadító hadjáratával, lehetővé tette, hogy a burzsoá apparátus romjain a néptömegek forradalmi hatalmát építhessük fel. Ebből következik, hogy a népi demokratikus állam — a munkásosztályvezette néptömegek forradalmi hatalma. Vájjon lehet-e a népi demokráciát két szembenálló társadalmi rendszer vegyülékének, az egymással békésen összeférő szocialista és kapitalista elemek tartós, sztatikus vegyülékének tekinteni? _ Világos, hogy a népi demokrácia kérdésének ilyen módon való feltevése teljesen hamis. A társadalmi fejlődés történelme folyamán nem volt még példa arra, hogy a társadalmi rendszer antagonisztikus elemei harc nélkül megfértek volna egymás mellett*". Bierut elvtárs a népi Lengyelország gazdasági életét és fejlődésének irányzatát elemezve a következőkre mutatott rá: ,,Az új társadalmi rendszer alapjait építő munkásosztály feladata: megerősíteni és elmélyíteni a munkásság és a parasztság szövetségét, mint a népi uralom alapját. Amíg megvannak és fejlődnek a kapitalista elemek, a kis árutermelő gazdaság pedig a piaci forgalom spontaneitása önkényének van kitéve, a kapitalizmus gazdasági gyökerei új ágakat hajthatnak, mert a kapitalizmus rendelkezik a regeneráció lehetőségével. Amíg a kapitalista kizsákmányolás gazdasági gyökereit nem irtják ki teljesen, addig a kapitalista elemek minden erővel a kapitalista gazdálkodás régi rendszerének visszaállítására fognak törekedni. Ezért a munkásosztálynál engesztelhetetlen harcot kell folytatnia a kapitalista elemek ellen, a kapitalista kizsákmányolás mindenféle formájának és gazdasági forrásainak teljes felszámolására kell törekednie. Ebből következik — folytatta Bierut elvtárs —, hogy a népi demokrácia nem két különböző társadalmi rendszer összetételének vagy tartós együttélésének megjelenési formája, hanem a kapitalista elemek fokozatos kiszorításának és felszámolásának, továbbá a jövőbeni szocialista gazdaság alapjai kifejlesztésének és megszilárdításának formája“. A népi demokrácia lényegének kérdését fejtegetve Bierut elvtárs azt mondotta: „A népi demokrácia a mai kor új történelmi viszonyai között keletkezett forradalmi hatalom különleges formája, a nemzetközi viszonylatban kialakult új osztályerőviszonyok kifejeződése ...“ Az Októberi Forradalom a proletariátus forradalmi mozgalmát sokkal magasabb színvonalra emelte, olyan színvonalra, amilyenre addig nem volt képes emelkedni.Az Októberi Forradalom — írta Sztálin elvtárs — az első proletárdiktatúrával a világforradalmi mozgalom olyan hatalmas és nyílt bázisát teremtette meg, amilyennel eza mozgalom azelőtt sohasem rendelkezett és amelyre most támaszkodhat. Az Októberi Forradalom megteremtette a világforradalmi mozgalomnak azt a hatalmas és nyílt központját, amellyel azelőtt sohasem rendelkezett és amely körül most tömörülhet, megszervezve a világ proletárjainak és elnyomott népeinek egységes forradalmi frontját az imperializmus ellen.’ A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott történelmi jelentőségű győzelme— folytatta Bierut elvtárs — újabb mély rést ütött az imperialista erők világrendszerén és újabb hatalmas bástyát épített az imperialistaellenes front számára. A hitlerista megszállók elleni harcot minden országban a munkásosztály és annak kommunista és munkáspártjai vezették. A nemzeti szabadságharcnak és az osztályharcnak ebben az egybefonódásában az osztálytényező volt a döntő tényező. Mert az imperializmus korszakában csakis a munkásosztály védelmezheti következetesen a népek függetlenségét és szuverenitását az imperialisták mesterkedései ellen. A dolgozó tömegek, a hitlerizmus által leigázott munkásosztály, valamint ennek politikai szervezetei a Szovjet Hadseregben olyan osztályszövetségest nyertek, amely nemcsak szabadulást hozott a hitlerizmus által leigázott népeknek hanem jelenlétével megbénította a reakció táborát és megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy fegyveres erővel számoljon le a forradalmi mozgalommal. A Szovjet Hadsereg jelenléte biztosítékul szolgált arra, hogy az imperialista hatalmak ne irányíthassák az ország sorsát a nép érdekei ellen. Ilyen körülmények között a kapitalistaellenes forradalom minden forradalmi megrázkódtatás nélkül, polgárháború kirobbanása nélkül és ez erőszak széleskörű alkalmazása nélkül mehetett végbe. A lengyel népi demokrácia létrejöttének sajátosságai azzal magyarázhatók, hogy keletkezése idején a megszállók apparátusát lerombolták, a lengyel burzsoázia államapparátusi pedig már előzőleg kompromittálta magát, már szétzúzták, megfélemlítették és elerőtlenítették. De nem szabad elfelejtkezni arról a rendkívül fontos történelmi igazságról, hogy ez csakis annak a hatalmas, forradalmi osztályerőnek eredményeként mehetett végbe, amely a burzsoáziát megakadályozta, a dolgozókat viszont megsegítette a hatalom átvételében. Ilyen feltételekkel nem rendelkezett azoknak az országoknak a munkásosztályra,, ahová imperialista hadseregek vonultak be. Ilyen feltételekkel mi is csak akkor rendelkeztünk, amikor országunk sorsát, függetlenségünk sorsát, a szocializmus felé vivő útunkat a Szovjetúnióval, a testvéri Szovjet Hadsereggel és a bolsevik párttal kötöttük egybe.“ Bierut elvtárs ezután azt a kérdést fejtegette, hogyan megy át a népi demokrácia a szocializmusba. „Azok a legfontosabb fejlődéstörvények, amelyek meghatározzák a szocializmushoz vezető útunkat, a marxizmus-leninizmus elvi tételeiből folynak: a hatalmat a munkásosztálynak kell megragadnia, amely a néptömegek élén halad; a munkások és parasztok szövetségében és a demokratikus népfrontban a munkásosztálynak kell a vezető szerepet játszania; biztosítani kell a forradalmi politikai párt vezetését; engesztelhetetlen osztályharcot kell vívni; fel kell számolni a nagytőkét és a nagybirtokokat; támadó harcot kel intézni a kapitalista elemek ellen. De ezek az általános törvények nem zárják ki a sajátos formákat és különlegességeket. A közös út lengyel különlegessé-ige, a nemzeti sajátosságokból eredő jellegzetességről nem te szólva, elsősorban annak az eredménye, hogy a mi népi demokratikus országunk a Szovjetúnió segítségével és támogatásával a fasizmusnak a második világháborúban történt leverése eredményeként jött létre. A lengyelországi népi demokrácia a szocializmushoz vivő marxista-leninista út egyik változata. Ezt az utat az emberiség történelmében először Oroszország diadalmas proletariátusa építette meg. Ütünk sajátossága abból következik hogy bennünket nem fenyegetett imperialista betörés; ellenkezőleg: velünk volt a testvéri, szövetséges Szovjet Hadsereg; nem kerültünk az imperialista országoktól függő gazdasági helyzetbe, ami politikai függőséget eredményezett volna, mert testvéries gazdasági segítséget nyertünk a szovjet államtól; végül az első pillanatból kezdve a legnagyobb mértékben felhasználhattuk a Szovjetúnió tapasztalatait és eredményeit politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren. Tehát miként népi demokráciánk alapját a Szovjetúnió önfeláldozó, hősi segítsége alkotja, ugyanúgy a szovjet úthoz viszonyítva némileg elérő útunk alapját a Szovjetúnió sokoldalú segítsége, a diadalmas proletárdiktatúra tapasztalatainak és eredményeinek felhasználása alkotja, aminek eredményeként a népi demokrácia keretein belül sajátszerűen el tudjuk végezni a proletáriátus diktatúrájának funkcióját. A népi demokrácia, mint a munkásosztály vezette dolgozók politikai hatalmának új formája, a jelenlegi történelmi viszonyok között legjobban biztosítja fejlődésünket a szocializmushoz vezető úton.“ II tömegek nevelése az internacionalizmus szellemében A munkásosztály politikai egysége — mondotta Bierut elvtárs — még jobban fokozza majd a dolgozók öntudatát, önfeláldozását és lelkesedését, meggyorsítja építésünk ütemét és biztosítja gyorsabb előrenyomulásunkat a szocializmus felé. De a politikai öntudat növekedésének alapfeltétele a párt és a tömegek nevelése abban a szellemében, hogy megértsék, milyen óriási jelentőségük van a dolgozók nemzetközi kapcsolatainak a mostani új történelmi szakaszban, az imperializmus által a munkásmozgalom, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió, a szocializmus országa ellen intézett új agresszív rohamok szakaszában. Mozgalmunk történelméből és tapasztalataiból le kell vonnunk a helyes következtetéseket, a jelenlegi nemzetközi helyzet elemzését össze kell kapcsolnunk ezekkel a tapasztalatokkal és még engesztelhetetlenebb, kíméletlenebb harcot kell folytatnunk a nacionalista törekvések megnyilvánulása ellen, mert e törekvések formájában iparkodik majd az osztályellenség fejlődésünket, előrenyomulásunkat és szocialista építésünket feltartóztatni-Bierut elvtárs a nemzetközi helyzet áttekintésének szentelt szakasz befejezéséül a következőket mondotta: * „Az imperializmus és a szocialista** ügynökei részéről a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal szemben táplált gyűlölet jelenleg még jobban elmélyül, mert a szabadságért és békéért világszerte kemény harcot folytató népi erők rendkívül megerősödtek és állandóan gyarapszanak. Az egységes imperialistaellenes frontból csak a jugoszláv nacionalista árulók szakadtak ki, akik az államhatalmi apparátust kihasználva, országukat és bátor népeiket az imperializmustól való függés útjára taszítják. A Tito-féle jugoszláviai nacionalista csoport mindinkább az imperializmustól függő helyzetbe kerül és azok táborába süllyed, akik a nemzetközi munkásmozgalom és a békét és szabadságot védelmező népi mozgalom ellen harcolnál. A munkásmozgalom történelmi tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a nacionalizmus a nép szabadságtörekvéseinek legveszélyesebb és legleplezettebb ellensége és a munkásosztály tömörülése és egysége elleni harc eszköze. A nacionalizmus az igazi, mély hazafiság ellentéte. A hazafiság csak akkor őszinte és valódi, ha internacionalista. Nem lehet őszintén és forrón szeretni saját hazánkat anélkül, hogy harcot ne vívnánk az emberiség szabadságáért és szociális haladásáért. A munkásmozgalomba a kispolgári környezet nyomása következtében beszivárgott nacionalista irányzatokkal szemben való éberség elvesztése komoly veszély, amely eltompítja az osztályöntudatot — hangsúlyozta Bierut elvtárs. Ezért a nacionalizmus elleni harc, a dolgozóknak a proletár internacionalizmus szellemében való neveléséért folyó küzdelem, amelynek hagyományait az Egyesült Lengyel Munkáspárt is örökli elődeitől — minden egyes párttag elsőrendű és legfőbb kötelessége.“ Párt és az állam legközelebbi feladatai Az Egyesült Lengyel Munkáspárt ideológiai nyilatkozatának tervezete — mondotta Bierut elvtárs —, amelyet a kongresszus elé terjesztünk jóváhagyás végett, megállapítja, hogy a népi demokratikus állam fennállásának rövid ideje alatt a következő sikereket érte el: tartósan biztosította Lengyelország függetlenségét és határait; a háborús rombolás után gyorsan újjáépíti az országot, gyorsan iparosítja az országot, növeli az állami szektor fajsúlyát a gazdasági életben; visszacsatolja és újra betelepíti a nyugati földeket; megvalósította a tervgazdálkodás elveit és megszüntette a válságokat; megszüntette a munkanélküliséget, állandóan javítja a munkások anyagi helyzetét, nagy lehetőségeket nyújt a társadalmi mozgalmaik számára, állandóan fokozza a dolgozók részvételét az állam kormányzásában ; nagymértékben enyhítette a paraszttömegek földéhségét és megjavította életkörülményeiket; kifejlesztette az iskolaügyet minden fokon, a széles tömegek előtt megnyitotta a műveltség, a kultúra kapuit; megjavította a dolgozó nők helyzetét; biztosította a munkás- és parasztifjúság tanulási és munkalehetőségét. Ezekre az eredményekre, elsősorban pedig a dolgozók egységére támaszkodva — amelynek kifejezője a munkásosztály politikai egysége —, az egyesült párt nagy történelmi feladatot: a lengyelországi szocialista rendszer alapzatának megépítését tűzi maga elé. E feladat teljesítése érdekében el kell távolítani és le kell győzni a kapitalista rendszertől örökölt nehézségek egész seregét. Ezek a nehézségek a következők: a kizsákmányoló osztályok léte és ellenséges tevékenységük a nemzetgazdaság ellen, a dolgozók és a népi demokratikus állam ellen; az ország gazdasági elmaradottsága és a háború és a hitlerista megszállás okozta rombolások; az ebből az elmaradottságból eredő csekély munkatermelékenység és mint ennek eredménye, a tömegek még mindig nem kielégítő életszínvonala; a tömegek jelentős részének kulturális elmaradottsága, amelyet a kapitalisták és földbirtokosok uralma hagyott ránk örökségül; a bürokratizmus elemei államgépezetünkben stb. Az egyesült munkásosztály a párt vezetése alatt a marxizmusleninizmus történelmi tapasztalatait és tanait követve, kétségtele s nül le fogja győzni ezeket a nehézségeket. Miben áll a legfontosabb feladata a népi demokráciának, amelynek lényege meghatározásunk szerint a szocialista társadalom építése? Ez a feladat a tömegek jóléte és kultúrája olyan feltételeinek megteremtésében áll, amelyeknek elérését lehetővé teszi a modern tudomány és országunk természeti gazdagsága. A szocializmus lényege nemcsak a társadalom által előállított munkatermékek igazságos elosztása, hanem elsősorban a termelőerők legmagasabb színvonala, amelyet a technikai ismeretek mai fejlettsége mellett el lehet érni. Az Októberi Forradalom győzelme és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban — folytatta Bierut elvtárs — a munkások és parasztok szövetségének megteremtésével vált lehetővé. A lengyel népi demokráciának szintén szilárdan a munkásság és parasztság szövetségére kell támaszkodnia, amikor építi a szocializmust városban és falun egyaránt. Nem lehet szocializmust építeni a városban anélkül, hogy ne gondoskodnánk a falu fejlődéséről és a mezőgazdasági termelés növeléséről. A falu fejlődésének további távlatait Bierut elvtárs a következőképpen határozta meg: „A dolgozó parasztok jólétének tartós biztosítása és a mezőgazdasági termelés jelentékeny növelése csakis a termelőszövetkezetek formájában megvalósult falusi kollektív gazdaság viszonyai között lehetséges. Ezt a Szovjetunió tapasztalatai bizonyítják a legjobban. E szövetkezeteknek a lengyel viszonyokra alkalmazott konkrét formáit maguk a lengyel parasztok fogják megteremteni és megállapítani, a népi állam segítségére, a munkásosztállyal való szövetségre támaszkodva, miután saját tapasztalataik alapján győződnek meg a kollektív mezőgazdaság előnyeiről.*’ Mind a városban, mind afalun, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban az a legfontosabb feladat, hogy a termelőeszközök tökéletesítése, gépek és korszerű mezőgazdasági felszerelések, a termelés lényeges fokozását megkönnyítő berendezések alkalmazása útján emeljük a paraszti munka termelékenységét. A korszerű művelési és termelési módszerek alkalmazásának egyik akadálya a parasztgazdaságok széttagoltsága. E nehézség legyőzésének egyetlen eszköze a föld társas megművelése, a gépek és mezőgazdasági felszerelések kollektív használata, amire a szétforgácsolt kisgazdaságok nem képesek. A munkások anyagi életkörülményeit állandóan és rendszeresen javítani kell, hogy a munka termelékenységének növekedésével a munkabér is növekedjék és az általános életszínvonal is emelkedjék. De nem szabad elfelejteni, hogy az ipar gyors növekedését a kulturális színvonal és a munkások szaktudása ugyanolyan gyors növekedésének is kell követnie. Bierut elvtárs a káderek döntő jelentőségére vonatkozó sztálini szavakat idézve, a káderek kiképzésének és nevelésének feladatát a párt legfontosabb feladataként jelölte meg. A kultúra és az ismeretek terjesztése — mondotta Bierut elvtárs — pártunk legfontosabb és ugyanakkor legmegtisztelőbb feladata is. A tömegek előtt a szocializmus építése útján ki kell tárni a kaput a kultúra minden vívmánya felé. Ez pártunk feladata. Bierut elvtárs beszéde végén rámutatott: úgy egyesülünk, mint a lengyel proletariátus élcsapata, mint a lengyel nép vezető ereje a szocializmus felé irányuló előnyomulásában, mint a demokrácia és a szocializmus nemzetközi frontjának lengyel osztaga, és azért egyesülünk, hogy főrevezessük Lengyelországot a szociális igazság teljes diadala, az ember ember által való mindenféle kizsákmányolás megszüntetése a szocializmus felé. (Viharos taps.)