Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-07 / 1. szám

»19 fmatcir T. • 1. 119.) TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! szabadulásának pillanatában. Ezért a népi demokratikus állam annak a történelmi győzelemnek közvetlen eredménye, amelyet a szocializmus állama a hitlerista hódítók felett a második világhá­borúban aratott. A második feltétel szoros kap­csolatban áll a hatalom megtartá­sával és a népi demokratikus állam megerősödésével. Ez határozza meg a népi demokratikus állam osztályjellegét és lényegét. A népi demokrácia nem fegyveres felkelés eredményeként keletkezett, amely a hatalom erőszakos megragadá­sát tűzte ki célul. A népi demo­krácia nem úgy keletkezett, mint a szovjethatalom 1917 októberé­ben Oroszországban, hanem a Szovjetunió által a német fasizmus fegyveres erői felett aratott győ­zelemmel jött létre. Lengyelországban annak idején az egész államgépezet a német fa­siszta megszállók kezében volt és a németek diktatúráját szolgálta. A német fasizmus leverése ará­nyában bomladozott diktatúrájá­nak gépezete is a megszállott or­szágokban, közöttük Lengyelor­szágban is­ A hitleri Németország vereségének pillanatában a föld­alatti burzsoá földbirtokos szerve­zetek készültek e gépezet meghódí­tására. A tömegeik által, a munkásosz­tály vezetése alatt folytatott fel­szabadító harcnak egybekapcso­lása a Szovjet Hadsereg diadalmas felszabadító hadjáratával, lehetővé tette, hogy a burzsoá apparátus romjain a néptömegek forradalmi hatalmát építhessük fel. Ebből kö­vetkezik, hogy a népi demokra­tikus állam — a m­unkásosztály­­vezette néptömegek forradalmi ha­talma. Vájjon lehet-e a népi demokrá­ciát két szembenálló társadalmi rendszer vegyülékének, az egy­mással békésen összeférő szocialis­ta és kapitalista elemek tartós, sztatikus vegyülékének tekinteni? _ Világos, hogy a népi demokrá­cia kérdésének ilyen módon való feltevése teljesen hamis. A társa­dalmi fejlődés történelme folya­mán nem volt még példa arra, hogy a társadalmi rendszer anta­­gonisztikus elemei harc nélkül megfértek volna egymás mellett*". Bierut elvtárs a népi Lengyel­­ország gazdasági életét és fejlődé­sének irányzatát elemezve a kö­vetkezőkre mutatott rá: ,,Az új társadalmi rendszer alapjait építő munkásosztály fel­adata: megerősíteni és elmélyí­teni a munkásság és a parasztság szövetségét, mint a népi uralom alapját. Amíg megvannak és fejlődnek a kapitalista elemek, a kis áruter­­melő gazdaság pedig a piaci for­galom spontaneitása önkényének van kitéve, a kapitalizmus gazda­sági gyökerei új ágakat hajthat­nak, mert a kapitalizmus rendelke­zik a regeneráció lehetőségével. Amíg a kapitalista kizsákmányo­lás gazdasági gyökereit nem irt­ják ki teljesen, addig a kapitalista elemek minden erővel a kapita­lista gazdálkodás régi rendsze­rének visszaállítására fognak töre­kedni. Ezért a munkásosztálynál­ engesztelhetetlen harcot kell foly­tatnia a kapitalista elemek ellen, a kapitalista kizsákmányolás min­denféle formájának és gazdasági forrásainak teljes felszámolására kell törekednie. Ebből következik — folytatta Bierut elv­társ —, hogy a népi de­mokrácia nem két különböző tár­sadalmi rendszer összetételének vagy tartós együttélésének megje­lenési formája, hanem a kapital­ista elemek fokozatos kiszorításá­nak és felszámolásának, továbbá a jövőbeni szocialista gazdaság alapjai kifejlesztésének és meg­szilárdításának formája“. A népi demokrácia lényegének kérdését fejtegetve Bierut elvtárs azt mondotta: „A népi demokrácia a mai kor új történelmi viszonyai között ke­letkezett forradalmi hatalom kü­lönleges formája, a nemzetközi vi­szonylatban kialakult új osztály­­erőviszonyok kifejeződése ...“ Az Októberi Forradalom a pro­letariátus forradalmi mozgalmát sokkal magasabb színvonalra emelte, olyan színvonalra, ami­lyenre addig nem volt képes emel­kedni­.Az Októberi Forradalom — írta Sztálin elvtárs — az első proletárdiktatúrával a világforra­dalmi mozgalom olyan hatalmas és nyílt bázisát teremtette meg, ami­lyennel ez­­a mozgalom azelőtt sohasem rendelkezett és amelyre most támaszkodhat. Az Októberi Forradalom megteremtette a vi­lágforradalmi mozgalomnak azt a hatalmas és nyílt központját, amellyel azelőtt sohasem rendel­kezett és amely körül most tömö­rülhet, megszervezve a világ pro­letárjainak és elnyomott népeinek egységes forradalmi frontját az imperializmus ellen.’­ A Szovjetuniónak a második vi­lágháborúban aratott történelmi jelentőségű győzelme— folytatta Bierut elvtárs — újabb mély rést ütött az imperialista erők vi­lágrendszerén és újabb hatalmas bástyát épített az imperialista­­ellenes front számára. A hitlerista megszállók elleni harcot minden országban a mun­kásosztály és annak kommunista és munkáspártjai vezették. A nem­zeti szabadságharcnak és az osz­tály­harcnak ebben az egybefonó­­dásában az osztálytényező volt a döntő tényező. Mert az imperializ­mus korszakában csakis a munkás­­osztály védelmezheti következete­sen a népek függetlenségét és szu­verenitását az imperialisták mes­­terkedései ellen.­­ A dolgozó tömegek, a hitleriz­­mus által leigázott munkásosztály, valamint ennek politikai szerve­zetei a Szovjet Hadseregben olyan osztályszövetségest nyertek, amely nemcsak szabadulást hozott a hit­­lerizmus által leigázott népeknek hanem jelenlétével megbénította a reakció táborát és megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy fegyve­res erővel számoljon le a forra­dalmi mozgalommal. A Szovjet Hadsereg jelenléte biztosítékul szolgált arra, hogy az imperialista hatalmak ne irányíthassák az or­szág sorsát a nép érdekei ellen. Ilyen körülmények között a ka­­pitalistaellenes forradalom minden forradalmi megrázkódtatás nélkül, polgárháború kirobbanása nélkül és ez erőszak széleskörű alkalma­zása nélkül mehetett végbe. A lengyel népi demokrácia létre­­jöttének sajátosságai azzal magya­rázhatók, hogy keletkezése idején a megszállók apparátusát lerom­bolták, a lengyel burzsoázia állam­­apparátusi pedig már előzőleg kompromittálta magát, már szét­­zúzták, megfélemlítették és elerőt­­lenítették. De nem szabad elfelejtkezni ar­ról a rendkívül fontos történelmi igazságról, hogy ez csakis annak a hatalmas, forradalmi osztályerő­­ne­k eredményeként mehetett vég­be, amely a burzsoáziát megaka­dályozta, a dolgozókat viszont megsegítette a hatalom átvételé­ben. Ilyen feltételekkel nem rendelke­zett azoknak az országoknak a munkásosztályra,, ahová imperia­­lista hadseregek vonultak be. Ilyen feltételekkel mi is csak akkor ren­delkeztünk, amikor országunk sor­sát, függetlenségünk sorsát, a szo­cializmus felé vivő útunkat a Szovjetúnióval, a testvéri Szovjet Hadsereggel és a bolsevik párttal kötöttük egybe.“ Bierut elvtárs ezután azt a kér­dést fejtegette, hogyan megy át a népi demokrácia a szocializmusba. „Azok a legfontosabb fejlődés­törvények, amelyek meghatároz­zák a szocializmushoz vezető útun­kat, a marxizmus-leninizmus elvi tételeiből folynak: a hatalmat a munkásosztálynak kell megragadnia, amely a néptö­­megek élén halad; a munkások és parasztok szövet­ségében és a demokratikus nép­frontban a munkásosztálynak kell a vezető szerepet játszania; biztosítani kell a forradalmi po­litikai párt vezetését; engesztelhetetlen osztály­ha­rcot kell vívni; fel kell számolni a nagytőkét és a nagybirtokokat; támadó harcot kel intézni a kapi­talista elemek ellen. De ezek az általános törvények nem zárják ki a sajátos formákat és különlegességeket. A közös út lengyel különl­egessé-i­ge, a nemzeti sajátosságokból eredő jellegzetességről nem te szólva, elsősorban annak az ered­ménye, hogy a mi népi demokra­tikus országunk a Szov­jetúnió se­gítségével és támogatásával a fasizmusnak a második világhábo­rúban történt leverése eredménye­ként jött létre. A lengyelországi népi demo­krácia a szocializmushoz vivő marxista-leninista út egyik válto­zata. Ezt az utat az emberiség tör­ténelmében először Oroszország diadalmas proletariátusa építette meg. Ütünk sajátossága abból kö­vetkezik hogy bennünket nem fenyegetett im­perialista betörés; ellenkezőleg: ve­­lünk volt a testvéri, szövetséges Szovjet Hadsereg; nem kerültünk az imperialista országoktól függő gazdasági hely­zetbe, ami politikai függőséget eredményezett volna, mert testvé­ries gazdasági segítséget nyertünk a szovjet államtól; végül az első pillanatból kezdve a legnagyobb mértékben felhasz­nálhattuk a Szovjetúnió tapaszta­latait és eredményeit politikai, gazdasági, tudományos és kulturá­lis téren. Tehát miként népi demokráciánk alapját a Szovjetúnió önfeláldozó, hősi segítsége alkotja, ugyanúgy a szovjet úthoz viszonyítva némileg elérő útunk alapját a Szovjetúnió sokoldalú segítsége, a diadalmas proletárdiktatúra tapasztalatainak és eredményeinek felhasználása al­kotja, aminek eredményeként a népi demokrácia k­eretein belül sajátszerűen el­ tudjuk végezni a proletáriátus diktatúrájának funk­­cióját. A népi demokrácia, mint a mun­kásosztály vezette dolgozók politi­kai hatalmának új formája, a je­lenlegi történelmi viszonyok között legjobban biztosítja fejlődésünket a szocializmushoz vezető úton.“ II tömegek nevelése az internacionalizmus szellemében A munkásosztály politikai egy­sége — mondotta Bierut elvtárs — még jobban fokozza majd a dol­gozók öntudatát, önfeláldozását és lelkesedését, meggyorsítja építé­sünk ütemét és biztosítja gyorsabb előrenyomulásunkat a szocializmus felé. De a politikai öntudat növekedé­sének alapfeltétele a párt és a tö­megek nevelése abban a szellemé­ben, hogy megértsék, milyen óriási jelentőségük van a dolgozók nem­zetközi kapcsolatainak a mostani új történelmi szakaszban, az im­perializmus által a munkásmozga­lom, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió, a szocializmus országa ellen intézett új agresszív rohamok szakaszában. Mozgalmunk történelméből és tapasztalataiból le kell vonnunk a helyes következ­tetéseket, a jelenlegi nemzetközi helyzet elemzését össze kell kap­csolnunk ezekkel a tapasztalatok­kal és még engesztelhetetlenebb, kíméletlenebb harcot kell folytat­nunk a nacionalista törekvések megnyilvánulása ellen, mert e tö­rekvések formájában iparkodik majd az osztályellenség fejlődé­sünket, előrenyomulásunkat és szocialista építésünket feltartóz­tatni-Bierut elvtárs a nemzetközi helyzet áttekintésének szentelt szakasz befejezéséül a következő­ket mondotta: * „Az imperializmus és a szocialista** ügynökei részéről a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országok­kal szemben táplált gyűlölet jelen­leg még jobban elmélyül, mert a szabadságért és békéért világszerte kemény harcot folytató népi erők rendkívül megerősödtek és állan­dóan gyarapszanak. Az egységes imperialistaellenes frontból csak a jugoszláv nacio­nalista árulók szakadtak ki, akik az államhatalmi apparátust ki­használva, országukat és bátor né­peiket az imperializmustól való függés útjára taszítják. A Tito-féle jugoszláviai nacionalista csoport mindinkább az imperializmustól függő helyzetbe kerül és azok táborába süllyed, akik a nemzet­közi munkásmozgalom és a békét és szabadságot védelmező népi mozgalom ellen harcolnál­. A munkásmozgalom történelmi tapasztalatai arra tanítanak ben­nünket, hogy a nacionalizmus a nép szabadságtörekvéseinek legve­szélyesebb és legleplezettebb ellen­­sége és a munkásosztály tömörülése és egysége elleni harc eszköze. A nacionalizmus­­ az igazi, mély hazafiság ellentéte. A hazafiság csak akkor őszinte és valódi, ha internacionalista. Nem lehet őszin­tén és forrón szeretni saját hazán­kat anélkül, hogy harcot ne vív­nánk az emberiség szabadságáért és szociális haladásáért. A munkásmozgalomba a kispol­gári környezet nyomása következ­­tében beszivárgott nacionalista irányzatokkal szemben való éber­ség elvesztése komoly veszély, amely eltompítja az osztályöntuda­tot — hangsúlyozta Bierut elvtárs. Ezért a nacionalizmus elleni harc, a dolgozóknak a proletár inter­nacionalizmus szellemében való ne­veléséért folyó küzdelem, amelynek hagyományait az Egyesült Len­gyel Munkáspárt is örökli elődei­től — minden egyes párttag első­rendű és legfőbb kötelessége.“ ­ Párt és az állam legközelebbi feladatai Az Egyesült Lengyel Munkás­párt ideológiai nyilatkozatának tervezete — mondotta Bierut elv­társ —, amelyet a kongresszus elé terjesztünk jóváhagyás végett, megállapítja, hogy a népi demo­kratikus állam fennállásának rö­vid ideje alatt a következő sikere­ket érte el: tartósan biztosította Lengyel­­ország függetlenségét és határait; a háborús rombolás után gyor­san újjáépíti az országot, gyorsan iparosítja az országot, növeli az állami szektor fajsúlyát a gazda­sági életben; visszacsatolja és újra betele­píti a nyugati földeket; megvalósította a tervgazdálko­dás elveit és megszüntette a válsá­gokat; megszüntette a munkanélkülisé­get, állandóan javítja a munkások anyagi helyzetét, nagy lehetősége­ket nyújt a társadalmi mozgalmaik számára, állandóan fokozza a dol­gozók részvételét az állam kor­mányzásában ; nagymértékben enyhítette a pa­raszttömegek földéhségét és meg­javította életkörülményeiket; kifejlesztette az iskolaügyet min­den fokon, a széles tömegek előtt megnyitotta a műveltség, a kul­túra kapuit; megjavította a dolgozó nők hely­zetét; biztosította a munkás- és pa­rasztifjúság tanulási és munkale­hetőségét. Ezekre az eredményekre, első­sorban pedig a dolgozók egységére támaszkodva — amelynek kifeje­zője a munkásosztály politikai egy­sége —, az egyesült párt nagy tör­ténelmi feladatot: a lengyelországi szocialista rendszer alapzatának megépítését tűzi maga elé. E feladat teljesítése érdekében el kell távolítani és le kell győzni a kapitalista rendszertől örökölt nehézségek egész seregét. Ezek a nehézségek a következők: a kizsákmányoló osztályok léte és ellenséges tevékenységük a nem­zetgazdaság ellen, a dolgozók és a népi demokratikus állam ellen; az ország gazdasági elmaradott­sága és a háború és a hitlerista megszállás okozta rombolások; az ebből az elmaradottságból eredő csekély munkatermelékeny­ség és mint ennek eredménye, a tömegek még mindig nem kielé­gítő életszínvonala; a tömegek jelentős részének kul­turális elmaradottsága, amelyet a kapitalisták és földbirtokosok uralma hagyott ránk örökségül; a bürokratizmus elemei állam­­gépezetünkben stb. Az egyesült munkásosztály a párt vezetése alatt a marxizmus­­leninizmus történelmi tapasztala­tait és tanait követve, kétségtele­ s nül le fogja győzni ezeket a nehéz­ségeket. Miben áll a legfontosabb feladata a népi demokráciának, amelynek lényege meghatározásunk szerint a szocialista társadalom építése? Ez a feladat a tömegek jóléte és kultúrája olyan feltételeinek megteremtésében áll, amelyeknek elérését lehetővé teszi a modern tudomány és országunk természeti gazdagsága. A szocializmus lénye­ge nemcsak a társadalom által elő­állított munkatermékek igazságos elosztása, hanem elsősorban a ter­melőerők legmagasabb színvonala, amelyet a technikai ismeretek mai fejlettsége mellett el lehet érni. Az Októberi Forradalom győzel­me és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban — folytatta Bie­rut elvtárs — a munkások és pa­rasztok szövetségének megterem­tésével vált lehetővé. A lengyel népi demokráciának szintén szilár­dan a munkásság és parasztság szövetségére kell támaszkodnia, amikor építi a szocializmust város­ban és falun egyaránt. Nem lehet szocializmust építeni a városban anélkül, hogy ne gondoskodnánk a falu fejlődésér­ől és a mezőgazda­sági termelés növeléséről. A falu fejlődésének további távlatait Bierut elvtárs a követke­zőképpen határozta meg: „A dolgozó parasztok jólétének tartós biztosítása és a mezőgazda­­sági termelés jelentékeny növelése csakis a termelőszövetkezetek for­májában megvalósult falusi kol­lektív gazdaság viszonyai között lehetséges. Ezt a Szovjetunió ta­pasztalatai bizonyítják a legjob­ban. E szövetkezeteknek a lengyel viszonyokra alkalmazott konkrét formáit maguk a lengyel parasz­tok fogják megteremteni és meg­állapítani, a népi állam segítsé­gére, a munkásosztállyal való szövetségre támaszkodva, miután saját tapasztalataik alapján győ­ződnek meg a kollektív mezőgaz­­daság előnyeiről.*’ Mind a városban, mind­ a­­falun, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban az a legfontosabb fel­adat, hogy a termelőeszközök tö­kéletesítése, gépek és korszerű mezőgazdasági felszerelések, a ter­­melés lényeges fokozását meg­könnyítő berendezések alkalma­­zása útján emeljük a paraszti munka termelékenységét. A kor­szerű művelési és termelési mód­szerek alkalmazásának egyik aka­dálya a parasztgazdaságok szét­tagoltsága. E nehézség legyőzésé­­nek egyetlen eszköze a föld tár­sas megművelése, a gépek és me­zőgazdasági felszerelések kollek­tív használata, amire a szétforgá­csolt kisgazdaságok nem képesek. A munkások anyagi életkörül­­ményeit állandóan és rendszeresen javítani kell, hogy a munka ter­melékenységének növekedésével a munkabér is növekedjék és az ál­talános életszínvonal is emelked­jék. De nem szabad elfelejteni, hogy az ipar gyors növekedését a kul­turális színvonal és a munkások szaktudása ugyanolyan gyors nö­­vekedésének is kell követnie. Bierut elvtárs a káderek döntő jelentőségére vonatkozó sztálini szavakat idézve, a káderek kikép­zésének és nevelésének feladatát a párt legfontosabb feladataként jelölte meg. A kultúra és az ismeretek ter­jesztése — mondotta Bierut elv­társ — pártunk legfontosabb és ugyanakkor legmegtisztelőbb fel­adata is. A tömegek előtt a szo­­cializmus építése útján ki kell tárni a kaput a kultúra minden vívmánya felé. Ez pártunk fel­adata. Bierut elvtárs beszéde végén rámutatott: úgy egyesülünk, mint a lengyel proletariátus élcsapata, mint a lengyel nép vezető ereje a szocializmus felé irányuló előnyo­mulásában, mint a demokrácia és a szocializmus nemzetközi front­jának lengyel osztaga, és azért egyesülünk, hogy főrevezessük Lengyelországot a szociális igaz­ság teljes diadala, az ember em­ber által való mindenféle kizsák­mányolás megszüntetése­­ a szo­cializmus felé. (Viharos taps.)

Next