Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
4 Előterjesztés a Kormány részére a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988.(XII.20.) MT. rendelet módosításáról Budapest, 1992. október EGYEZTETVE: Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, Területi Önkormányzatok Országos Szövetsége, Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetsége, Kisvárosi Önkormányzatok Szövetsége, Magyar Iparszövetség, Vállalkozók Országos Szövetsége, Munkástanácsok Országos Szövetsége, I. A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet megszüntette mindazokat az adminisztratív korlátozásokat, amelyek a kiépülő piacgazdaság elveivel nem voltak összhangban. Elősegítette, hogy a közúti közlekedési szolgáltatást végzők és az újonnan piacra lépők gazdasági érdekek által vezérelt tevékenységüket szabályozott körülmények között, színvonalasan láthassák el. Az 1989. január 1. napján hatályba lépett minisztertanácsi rendelet az akkori elképzelések szerint elvárt hatást elérte. Az azóta bekövetkezett gazdasági változások azonban olyan feszültségeket keletkeztettek, amelyeket jogszabály-módosítással kell feloldani. II. A közúti közlekedési szolgáltatások körében - különösen a taxizásban - jelentős túlkínálat alakult ki. Ennek hatására az érdekképviseleti szervek - a korábbi teljes liberalizációt támogató álláspontjukat felülvizsgálva - a piac ellehetetlenülésének megakadályozására piackorlátozó intézkedések bevezetését szorgalmazták, követelték. A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény a taxival végzett közforgalmú személyszállítást nem minősítette koncessziónál körbe tartozó tevékenységnek (mert nem kizárólagos állami tevékenység, illetőleg nem az állami tulajdon működtetésével jár). A taxival végzett közforgalmú személyszállítás (a továbbiakban: taxizás) tekintetében válságos helyzet alakult ki. A taxizás piaca 1981-ben bővült a magántaxisokkal, amikor a 31/1981. (IX.14.) MT rendelet területi korlátozással, kisipari engedély (iparjogosítvány) alapján egy darab, saját tulajdonú, évenként műszaki vizsgálatra utalt személygépkocsival engedte meg a vállalkozást. Az 1982-es módosítás a területi korlátozás lehetőségét megszüntette, megtartotta azonban a vállalkozásra vonatkozó szigorú személyi és tárgyi feltételeket (többek között a 6 évnél idősebb jármű használatának tilalmát és a darabszámkorlátozást). Az 1989. január 1 -jén hatályba lépett 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: 1.) a piacgazdaság és az adminisztratív korlátozások leépítésének elveit követte. Ettől kezdve: 1. A taxizáshozműködési engedély” nem kellett. (A tevékenységre háttérjogszabályaként a vállalati törvény, a szövetkezeti törvény, a társasági törvény és az egyéni vállalkozásról szóló törvény volt alkalmazható. 2. A B. 3. §-a a rendszeres gazdasági tevékenységként végzett közlekedési szolgáltatást végzők számára csak bejelentési kötelezettséget írt elő. 3. A tevékenységre a személyszállítási szerződésekről szóló 20/1981. (VI. 19.) MT rendelet ugyan szerződéskötési kötelezettséget mondott ki (amely a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21 §-ában is megjelent), de a taxizás szabad piacán e rendelkezésnek alig volt hatása. 4. A jármű minősítésére, megjelenésére, a R. 8. §-a, 9. §-a és a 12 §-a tartalmazott normatív feltételeket (ezek mögött a jármű műszaki rendeletek állnak: az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet és a 6/1990 (IV. 21.) KöHÉM rendelet). 5. A taxisnak a R. 11. §-a szerint szolgáltatói képesítést kellett szereznie, amelynek témaköreit a R. I. számú melléklet tartalmazza. A szakmai ismeretek nem bizonyultak elegendőnek, a tevékenység színvonalas ellátásához. 6. A R. 25 §-ában meghatározott ellenőrzési felhatalmazás nem nyújtott kellő biztosítékot a közlekedési hatóságoknak az ellenőrzés hatékony ellátásához még az 1988. évi I. törvény 44. § alapján sem. A vállalkozás szabályainak megszegése ugyanis általában nem a közlekedési szolgáltatás területén nyilvánult meg, hanem az áralkalmazást a versenyszabályokat, az adózást stb. érintette. Meg kell említenünk továbbá, hogy a költségvetési szervként működő területi közlekedési felügyeletek - megyei tanácsi hatóságként és centrális irányítású közigazgatási szervként is - olyan feladatok ellátását igyekeztek és igyekeznek ma is elsősorban maradéktalanul megoldani, amelyek nem ellenőrzési jellegűek, hanem teljesítésükért hatósági eljárási díjat szedhetnek. Az ellenőrzési feladatok ellátását nehezíti a létszám- és anyagiak hiánya mel- Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, Országos Taxis Kamara, Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetsége, Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete, Magánfuvarozók Országos Ipartestülete, Magyar Autóklub