Technika, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

— ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE — XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR — ARA: 3.— Ft — autoteszt: HONDA TOURING A PETROLKÉMIA JÖVŐJE Ford CapriRS 2600 ''VVA,VAV.\W.VA%VA%\V.%VAV.Vr//A\V.V.t;.VA.V..y..V.V.VAV.V.V, MUSZTÍS műonwtggal Automatika a fotózásban A fényképezés és az amatőr filmezés korunk legelterjedtebb hobbyjává lépett elő. A fényképezőgép, filmfelvevőgép uta­zásaink, kirándulásaink, családi sétáink egyik fő kelléke lett, de nélkülözhetetlen az üzleti és tudományos élet számtalan területén is, segíti a szakemberek, tudó­sok sőt a bűnüldöző szervek munkáját, alkalmazhatósága szinte korlátlan. A kamerák és egyéb fotós segédeszkö­zök gyártása világszerte jelentős iparág — és jó üzlet — lett, konstruktőrök ezrei foglalkoznak a gépek megbízhatóságának, komfortosságának fokozásával, hogy mi­nél többen kapjanak kedvet megvásárlá­sukra vagy meglévő, régebbi kameráik újra, korszerűbbre való kicserélésére. Egyre több és több ember foglalkozik tehát fényképezéssel, egyre fokozódnak az igények a gépekkel és a velük készí­tett felvételekkel, filmszalagokkal szem­ben, ugyanakkor viszont egyre kevesebb idő jut a fényképezéssel, a fényképező­gépekkel való „törődésre”. A ma embe­rének jogos igénye, hogy különösebb technikai felkészültség nélkül minden te­kintetben kifogástalan felvételeket tud­jon készíteni, hogy kirándulás vagy mun­ka közben ne kelljen fényképezőgépével alkat „piszmogni”.­ ­ Eredményekben­­ gazdag, boldog új esztendőt kiván ám minden kedves S# olvasóidnak Ez az igény tette szükségessé és indo­kolttá a korszerű félautomata és automa­ta gépek születését, melyek használata egyszerű és kényelmes, minimális „előta­nulmányt” igényel, olyan műszerek lét­rehozatalát, melyek helyettünk gondol­kodnak és százszázalékos eredményt biz­tosítanak. A dolognak persze gazdaságossági ol­dala is van, hiszen az egyre terjedő színes fényképezés drágább nyersanyagait hasz­nálva már nem mindegy, hogy milyen „hatásfokkal” dolgozunk. Amikor a fényképezés automatizálásá­ról beszélünk, elsősorban a fényrekesz és a zársebesség önműködő beállítására gon­dolunk, mint a helyes megvilágítás, a technikailag kifogástalan kép úgyszólván kizárólagos kellékére és feltételére. Az automata és félautomata kamerák „lelke” a megvilágításmérő, mely három főegységre bontható: az érzékelő, a jel­ző, valamint a beállító és kiegészítő szer­kezetre. A régi, hagyományos fénymérők­ben a közismert szeléncella vagy fény­elem, melynek tulajdonsága, hogy a be­eső fénnyel arányos villamos energiát szolgáltat. Ez az energiamennyiség igen kicsi, mintegy 10—40 mikroamper négy­zetcentiméterenként, függvénye tehát az érzékelő nagyságának is és ez a körül­mény a gépek nagyságát is előnytelenül befolyásolja. A fényelem által termelt áramot egy apró ampermérő regisztrálja, melynek skáláját fotóexpozíciós időben vagy blendeértékben kalibrálják. Ez a kis műszer a készülék jelzőberendezése. A megvilágításmérők gyártásában for­radalmi változást hozott a fotoellenállá­­sok, fototranzisztorok és fotodiódák al­kalmazása. Mindhárom félvezető eszköz tulajdonsága azonos: ellenállásukat a megvilágítás erősségének függvényében változtatják. Hátrányuk a fényelemmel szemben, hogy energiát nem termelnek, szükség van tehát külön áramforrásra is. A fotoellenállások­kal tulajdonképpen a fény hatására fellépő ellenállás-változá­sokat mérjük. A korszerű megvilágításmérőknél má­r szinte kizárólag ezt a megoldást alkal­mazzák, a műszer mérete és érzékenysége sokkal kedvezőbb, így egyrészt lehetősé­get nyújt a fényképezőgépek méreteinek és súlyának csökkentésére, másrészt ép­pen apró mérete alkalmassá teszi a fény­képező objektívek mögött történő elhe­lyezésére, tehát az objektíven keresztül történő fénymérésre. A teljesen automata gépek­ vezérlésé­hez általában lényegesen több energia szükséges, mint amennyit a fényelemeik szolgáltatni képesek. A fotóellenállással, melynek skáláját fotóexpozíciós időben működő megvilágításmérők áramkörük­be iktatott energiaforrásuk segítségével ezt a feladatot is el tudják végezni. További előnyük, hogy jelleggörbéjük egyenes szakasza az alsó értékeknél sok­kal hosszabb, így olyan megvilágítási kö­rülmények között is pontosak, amikor a szeléncellás fénymérők meg sem mozdul­nak. Erre a célra leginkább bevált a CdS (cadmium suicid) fotoellenállás, melynek érzékenysége napfényre és műfényre egy­aránt megfelelő. A megvilágításmérők pontos működé­sének jelentős tényezője még a külső hő­mérséklet. Fényképezőgépeinktől, fény­mérőinktől megkívánjuk, hogy mínusz 20 és plusz 30 fok között pontosan működje­nek. A fényelemek, fotoellenállások hő­fokfüggését az áramkörbe iktatott ther- Elektronikus zár. A kép bal oldalán a zárszerkezet, a jobb oldalon a vezérlő egység látható.

Next