Technika, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
2 PÁNIKELEMZÉS SZÁMÍTÓGÉPPEL (Folytatás az 1. oldalról) fajtáival, valamint a pánik megelőzésének kérdéseivel Párizsban egy jóformán egyedülálló kutató intézmény foglalkozik. Elnevezése: Lélektana Kutató Központ Katasztrófa Következmények Elhárítására. Az intézet igazgatója, Chambessais ezredes szerint a pánik összetett és nehezen definiálható jelenség, amelyet egy mondattal nem lehet jellemezni. Az emberiség történetében a természeti katasztrófákat, a háborúkat gyakran követte a pánik. A pánik és a katasztrófa között esetenként szoros a kapcsolat. A pánik azonban nem minden esetben egyegy katasztrófa után alakul ki, előfordul, hogy spontán robban ki és terjed tovább. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy természeti katasztrófákkal az embernek mindig szembe kellett néznie. A Biblia említést tesz vízözönről, de más ókori emlékekben, a Gilgaimes-ben, a régi hindu, perzsa, görög és skandináv írásokban is számos utalás olvasható különféle katasztrófákra. Ifjabb Pliniusnak Tacitushoz intézett két levelében Pompei pusztulása olvasható i. u. 79-ben. Sajnos napjainkig lehet sorolni a tűzhányó-kitöréseket, járványokat, áradásokat, földrengéseket stb. Szomorú adataink vannak az ókorig visszamenően a katasztrófák okozta veszteségekről. A legtöbb halálos áldozatot a járványok okozták a történelem folyamán. Itt milliókról beszélhetünk. Egy-egy földrengésnél százezreket lehet említeni egészen egymilliós veszteségig. Viszonylag kevesebb áldozatot követeltek a tűzesetek, ahol a 2000-es veszteség már nagyon magas szám. 1666-ban leégett London, de mindössze egy ember esett a lángok áldozatául. A természeti katasztrófák elemzésének kiindulópontja az 1911-ben megjelent W. James amerikai pszichológus munkája volt, amelyben az 1906-os san-franciscói földrengésnek a lakosságra gyakorolt lélektani hatását elemezte. Kilenc évre rá Samuel H. Prince angol kutató emberi magatartásokat analizált egy lőszerszállító hajó felrobbanása után Halifax kikötőben. Ennél a borzalmas erejű robbanásnál 1600 ember vesztette életét. A katasztrófák lélektani következményeit behatóan vizsgálni azonban csak az 50-es években kezdték el. Tyhurst kanadai professzor alapította meg az első olyan intézetet, amely a katasztrófák lélektani és szociológiai vetületeit vizsgálja. Ennek hatására alakult meg az USA-ban a National Opinion Research Center és a Disaster Center, Franciaországban pedig a Katasztrófa Kutató Központ, amelynek leányvállalata az említett Lélektani Kutató Központ Katasztrófa Következmények Elhárítására elnevezésű intézmény. A katasztrófák lélektani hatásának és a pánik kutatásának tudománya tehát viszonylag fiatal tudomány, amely sajnos a múlt tapasztalataiból nemigen tud meríteni. Arról ugyanis maradtak feljegyzések, hogy ekkor és ekkor volt egy földrengés, meghalt ennyi meg ennyi ember, és hány ház dőlt össze. Nincsenek azonban feljegyzések arról, hogy a természeti katasztrófa milyen lélektani hatást gyakorolt az átélőkre. Az igazság az, hogy ezt a hatást napjainkban is nehéz felmérni. A Lélektani Kutató Központban a pánikot három osztályba sorolják. Ezek: 9 a szabad ég alatt keletkező és terjedő pánik, 9 suttogó pánik (vaklárma) és 9 zárt térben keletkező és terjedő pánik. A felsorolásban az első és a harmadik csoportba tartozó pánik kitörésének rendszerint van valami kiváltó oka. A vaklárma viszont a legtöbbször különösebb ok, csapás nélkül keletkezik, de előfordulhat, hogy igen veszélyes méreteket ölt, sőt emberáldozatokat is követel. Szabad ég alatti pánik a történelem folyamán a háborúk és hadjáratok idején tört ki sok esetben. Egy tipikus példa az a kaotikus állapot, amely az 1910-es villámháború idején a francia országutakon volt megfigyelhető. Az utakat elözönlő és különböző irányba menekülő lakosság tömegeivel valósággal összekeveredtek a visszavonuló francia csapatok, páncélos oszlopok, tüzér ütegek. A suttogó pániknak számos megnyilvánulása van, a háborús rémhírektől kezdve a tőzsdei válságokon keresztül, a járvány jósolgatásokig, mint az 1970-es párizsi kolera-hisztéria esetében. A legtipikusabb, egyben talán a legtragikusabb vaklárma a második világháború előestéjén az Egyesült Államokban játszódott le. Olyan fejezet ez a pánik históriájának történetében, amelyet nem lehet kihagyni. 1938. október 31-én este 8 órakor a Columbia Brodcasting System rádiótársaság adói nyugtalanító híreket kezdtek sugározni. A szokásos esti időjárásjelentést olvasták be, majd váratlanul megszakították az adást. A bemondó közölte, hogy New Jersey államban gázrobbanásokat észleltek. A rövid hír után a rádió tánczenét kezdett adni, majd néhány perc múlva beolvasták, hogy Trenton és Princeton között titokzatos földön kívüli tárgyak zuhannak le, valószínűleg meteoritok. A hír után a rádió klasszikus zenét kezdett adni. Percek múltak el, majd ismét a rádióbemondó következett és közölte, hogy az előbbi hír téves volt. Nem meteoritekről van szó, hanem űrhajók érkeztek az említett területre. Az űrhajókból gépemberszerű alakok ugrálnak ki, kezükben lángszóró és gázgránát. Úgy tűnik, támadásra fejlődnek fel. A bemondó elhallgatott, majd lassú egyházi zene következett. Az egyházi zene megszakítása után a bemondó következett: „... egymás után érnek földet az újabb és újabb űrhajók. Úgy látszik a marslakók meg akarják hódítani a Földet... Csapataink Grovers Millnél felvették a harcot az ellenséggel ... Egy 7000 emberből álló egységünkből mindössze 120 maradt életben, a többi holtan, vagy súlyosan sérülten a csata színhelyén fekszik. A legtöbb veszteséget az okozta, hogy a marslakók hatalmas fémlábaikkal a földbe taposták katonáinkat... Az Egyesült Államok kormányának eltökélt szándéka, hogy a harcot nem adja fel. Mindent elkövet, hogy megvédje állampolgárainak életét és vagyonát”. Befejezésül megkondultak a new-yorki templomok harangjai. A valóságban a rádió H. G. Wells „A világok harca” c. regényének hangjátékát közvetítette. A hangjáték rendezője és dramaturgja Orson Welles volt, aki 23 éves korában így debütált rádiórendezőként. Nevét egyik napról a másikra megismerte a világ. A rádiójáték elhangzott. Az USA-ban pedig elszabadult a pokol. Becslések szerint az adást 2... 6 millió ember hallgatta végig, de a rémhír gyorsan terjedt, és hihetetlenül rövid időn belül megmutatkozott a hatás. Egyes városokban elnéptelenedtek az utcák, míg más helységekben kitódultak az emberek az utcákra, terekre. Louisiana, Alabama és Georgia államokban az utak mentén asszonyok, férfiak térdeltek és imádkoztak, gyerekek sírtak. New Jersey-ben és Newark-ban mentő- és tűzoltóautók motorjait járatták. A kórházakban riadalom tört ki, orvosok szüntelenül hívogatták telefonon a szerkesztőségeket, további híreket kérve. Philadelphiában a lakosság fel-alá szaladgált az utcán, és a motoron száguldó rendőröket minduntalan megállították a kétségbeesett emberek. Memphisben és Birminghamben síró emberek — egyesek gázálarcban — közlekedtek az utcán. A princetoni egyetem hallgatói „meteorvadász” csapatot alakítottak, hogy zseblámpával és kalapáccsal a „helyszínre” menjenek. Többen öngyilkosságot követtek el. A postákon zűrzavar volt és később már nem lehetett telefonvonalat sem kapni. Másnap mindenszentek ünnepe volt. Amerika gyászolt és szégyenkezett. 1949-ben Ecuadorban megismételték ezt a rádiójátékot, amelyet a yuirói HCQRX rádióállomás közvetített. Természetesen az amerikai helységneveket ecuadori város- és falunevekkel cserélték fel. Ebben az országban jóval kevesebb volt a lélekszám és még annál is kevesebb a rádiókészülékek száma, mint az USA-ban. A hatás, ha nem is milliókat érintett, de ugyanaz volt, mint az Egyesült Államokban. A két nép reagálása között azonban volt egy lényeges különbség. Az amerikaiak másnap szégyenkeztek, hogy becsapták őket. Az ecuadori indián lakosság azonban másnap megrohanta a quitói rádió székházát, összetörte a berendezéseket, majd felgyújtotta a helyiségeket. Az eredmény: a tűzeset miatt 15 halott. Hihetetlen pánikhatása volt ennek a rádiójátéknak. Kimutatni bár nem lehet, de valószínű, hogy az Orson Welles-féle hangjáték pszichikai bölcsője volt annak az UFO-pániknak, amely a háború után tört ki az Egyesült Államokban és az ötvenes években kulminált, de utóhullámai még ma is érezhetőek. Három feltételezés A marslakók támadása 1. ábra: Az atomháború réme új pánikforrás a második világháború óta 2. ábra: Ez a 16. századból származó festmény az 1755-ös lisszaboni földrengést és szökőárat eleveníti meg 3. ábra: A pánik napjainkban a sugárhajtású repülőgép gyorsaságával terjed Tudományos kutatás szempontjából a pszichológus, a szociológus a nyílt téri és a suttogó pánik kialakulásának, terjedésének nyomon követésében jóformán tehetetlen. Ezeket sem visszapörgetni, sem térben behatárolni, sem modellezni nem lehet. Nincs az az emberi agy, vagy számítógép, amely fel tudná térképezni azt a kaotikus állapotot és azt a pánikot, amely az említett 1940-es összeomlás előtt keletkezett, amikor az országutakon öszszekeveredett a menekülő lakosság a visszavonuló francia hadsereg szétszakadozott egységeivel. Ez már magában is egy kaotikus állapot, amit fokoztak az országutak fölött megjelent és a tömegbe géppuskázó német és olasz vadászrepülők, miközben a náci zuhanóbombázók vijjogó szirénáik bekapcsolásával oldottákki bombaterheiket, ami tovább növelte a páni félelmet a francia katonák és lakosság körében. Lélektani szempontból térben és időben oly sok irányú hatóerő érvényesült a villámháború utolsó napjaiban, hogy ezt a helyzetet számítógéppel szimulálni képtelenség. Ugyanez vonatkozik az 1938-as amerikai rádió-pánikra, amelynek hatását, kiterjedését sem akkor, sem utólag ma nem lehet felmérni. Biztatóbbnak ígérkezik azonban a zárt téri pánik kialakulásának, terjedésének, anatómiájának kutatása. Zárt téri pánik a legtöbbször áruházakban, színházakban vagy szállodákban ü fel a fejét, tűzesetek alkalmával. A pániknak ez a faja is robbanásszerű gyorsasággal terjed, de térben behatárolható. A hatást nem lehet felmérni Segít a számítógép Napjainkbanaz ember sokféle feladatkört ruház át a számítógépekre. A számítógép űrhajókat irányít, sakkozik, rajzó , zenétkomponál, és folyamatban van az olyan típusú számítógépek fejlesztse, amelyek már az emberi hangra reagálnak és eredményeiket nemcsak számodban adják meg az ember számára. Eddig még nem osztottak ki olyan nehéz fel(Folytatás a 4. oldalon) TECHNIKA 1978/1.