Technika, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

2 PÁNIKELEMZÉS SZÁMÍTÓGÉPPEL (Folytatás az 1. oldalról) fajtáival, valamint a pánik megelőzésé­nek kérdéseivel Párizsban egy jóformán egyedülálló kutató intézmény foglalko­zik. Elnevezése: Lélektana Kutató Köz­pont Katasztrófa Következmények Elhá­rítására. Az intézet igazgatója, Chambes­­sais ezredes szerint a pánik összetett és nehezen definiálható jelenség, amelyet egy mondattal nem lehet jellemezni. Az emberiség történetében a természeti katasztrófákat, a háborúkat gyakran kö­vette a pánik. A pánik és a katasztrófa között esetenként szoros a kapcsolat. A pánik azonban nem minden esetben egy­­egy katasztrófa után alakul ki, előfordul, hogy spontán robban ki és terjed tovább. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy természeti katasztrófákkal az embernek mindig szembe kellett néznie. A Biblia említést tesz vízözönről, de más ókori em­lékekben, a Gilgaimes-ben, a régi hindu, perzsa, görög és skandináv írásokban is számos utalás olvasható különféle ka­tasztrófákra. Ifjabb Pliniusnak Tacitus­­hoz intézett két levelében Pompei pusz­tulása olvasható i. u. 79-ben. Sajnos nap­jainkig lehet sorolni a tűzhányó-ki­töré­seket, járványokat, áradásokat, földren­géseket stb. Szomorú adataink vannak az ókorig visszamenően a katasztrófák okoz­ta veszteségekről. A legtöbb halálos áldozatot a járvá­nyok okozták a történelem folyamán. Itt milliókról beszélhetünk. Egy-egy földren­gésnél százezreket lehet említeni egészen egymilliós veszteségig. Viszonylag keve­sebb áldozatot követeltek a tűzesetek, ahol a 2000-es veszteség már nagyon ma­gas szám. 1666-ban leégett London, de mindössze egy ember esett a lángok ál­dozatául.­­ A természeti katasztrófák elemzésének kiindulópontja az 1911-ben megjelent W. James amerikai pszichológus munkája volt, amelyben az 1906-os san-franciscói földrengésnek a lakosságra gyakorolt lé­lektani hatását elemezte. Kilenc évre rá Samuel H. Prince angol kutató emberi magatartásokat analizált egy lőszerszállí­tó hajó felrobbanása után Halifax kikö­tőben. Ennél a borzalmas erejű robbanás­nál 1600 ember vesztette életét. A kataszt­rófák lélektani következményeit beha­tóan vizsgálni azonban csak az 50-es években kezdték el. Tyhurst kanadai professzor alapította meg az első olyan intézetet, amely a katasztrófák lélektani és szociológiai vetületeit vizsgálja. Ennek hatására alakult meg az USA-ban a Na­tional Opinion Research Center és a Di­saster Center, Franciaországban pedig a Katasztrófa Kutató Központ, amelynek leányvállalata az említett Lélektani Ku­tató Központ Katasztrófa Következmé­nyek Elhárítására elnevezésű intézmény. A­ katasztrófák lélektani hatásának és a pánik kutatásának tudománya tehát vi­szonylag fiatal tudomány, amely sajnos a múlt tapasztalataiból nemigen tud merí­teni. Arról ugyanis maradta­k feljegyzé­sek, hogy ekkor és ekkor volt egy föld­rengés, meghalt ennyi meg ennyi ember, és hány ház dőlt össze. Nincsenek­ azon­ban feljegyzések arról, hogy a természeti katasztrófa milyen lélektani hatást gya­korolt az átélőkre. Az igazság az, hogy ezt a hatást napjainkban is nehéz felmér­ni. A Lélektani Kutató Központban a pá­nikot három osztályba sorolják. Ezek: 9 a szabad ég alatt keletkező és terje­dő pánik, 9 suttogó pánik (vaklárma) és 9 zárt térben keletkező és terjedő pá­nik. A felsorolásban az első és a harmadik csoportba tartozó pánik kitörésének rend­szerint van valami kiváltó oka. A vak­lárma viszont a legtöbbször különösebb ok, csapás nélkül keletkezik, de előfor­dulhat, hogy igen veszélyes méreteket ölt, sőt emberáldozatokat is követel. Szabad ég alatti pánik a történelem fo­lyamán a háborúk és hadjáratok idején tört ki sok esetben. Egy tipikus példa az a kaotikus állapot, amely az 1910-es vil­­lámháború idején a francia országutakon volt megfigyelhető. Az utakat elözönlő és különböző irányba menekülő lakosság tö­megeivel valósággal összekeveredtek a visszavonuló francia csapatok, páncélos oszlopok, tüzér ütegek. A suttogó pániknak számos megnyilvá­nulása van, a háborús rémhírektől kezd­ve a tőzsdei válságokon keresztül, a jár­vány jósolgatásokig, mint az 1970-es pá­rizsi kolera-hisztéria esetében. A legtipi­kusabb, egyben talán a legtragikusabb vaklárma a második világháború előesté­jén az Egyesült Államokban játszódott le. Olyan fejezet ez a pánik históriájának történetében, amelyet nem lehet kihagyni.­­ 1938. október 31-én este 8 órakor a Co­lumbia Brodcasting System rádiótársaság adói nyugtalanító híreket kezdtek sugá­rozni. A szokásos esti időjárásjelentést olvasták be, majd váratlanul megszakí­tották az adást. A bemondó közölte, hogy New Jersey államban gázrobbanásokat észleltek. A rövid hír után a rádió tánc­zenét kezdett adni, majd néhány perc múlva beolvasták, hogy Trenton és Princeton között titokzatos földön kívüli tárgyak zuhannak le, valószínűleg meteo­ritok. A hír után a rádió klasszikus zenét kezdett adni. Percek múltak el, majd is­mét a rádióbemondó következett és kö­zölte, hogy az előbbi hír téves volt. Nem meteoritekről van szó, hanem űrhajók ér­­­keztek az említett területre. Az űrhajókból gépemberszerű alakok ugrálnak ki, kezükben lángszóró és gáz­gránát. Úgy tűnik, támadásra fejlőd­nek fel. A bemondó elhallgatott, majd lassú egyházi zene következett. Az egy­házi zene megszakítása után a bemondó következett: „... egymás után érnek föl­det az újabb és újabb űrhajók. Úgy lát­szik a marslakók meg akarják hódítani a Földet... Csapataink Grovers Mill­nél felvették a harcot az ellenséggel ... Egy 7000 emberből álló egységünkből mind­össze 120 maradt életben, a többi holtan, vagy súlyosan sérülten a csata színhelyén fekszik. A legtöbb veszteséget az okozta, hogy a marslakók hatalmas fémlábaik­kal a földbe taposták katonáinkat... Az Egyesült Államok kormányának eltökélt szándéka, hogy a harcot nem adja fel. Mindent elkövet, hogy megvédje állam­polgárainak életét és vagyonát”. Befeje­zésül megkondulta­k a new-yorki templo­mok harangjai. A valóságban a rádió H. G. Wells „A világok harca” c. regényének hangjátékát közvetítette. A hangjáték rendezője és dramaturgja Orson Welles volt, aki 23 éves korában így debütált rádiórendező­ként. Nevét egyik napról a másikra meg­ismerte a világ. A rádiójáték elhangzott. Az USA-ban pedig elszabadult a pokol. Becslések szerint az adást 2... 6 millió ember hallgatta végig, de a rémhír gyor­san terjedt, és hihetetlenül rövid időn belül megmutatkozott a hatás. Egyes vá­rosokban elnéptelenedtek az utcák, míg más helységekben kitódultak az emberek az utcákra, terekre. Louisiana, Alabama és Georgia államokban az utak mentén asszonyok, férfiak térdeltek és imádkoz­tak, gyerekek sírtak. New Jersey-ben és Newark-ban mentő- és tűzoltóautók mo­torjait járatták. A kórházakban riadalom tört ki, orvosok szüntelenül hívogatták telefonon a szerkesztőségeket, további hí­reket kérve. Philadelphiában a lakosság fel-alá szaladgált az utcán, és a motoron száguldó rendőröket minduntalan megál­lították a kétségbeesett emberek. Mem­phisben és Birminghamben síró emberek — egyesek gázálarcban — közlekedtek az utcán. A princetoni egyetem hallgatói „meteorvadász” csapatot alakítottak, hogy zseblámpával és kalapáccsal a „helyszín­re” menjenek. Többen öngyilkosságot kö­vettek el. A postákon zűrzavar volt és ké­sőbb már nem lehetett telefonvonalat sem kapni. Másnap mindenszentek ünnepe volt. Amerika gyászolt és szégyenkezett. 1949-ben Ecuadorban megismételték ezt a rádiójátékot, amelyet a yuirói HCQRX rádióállomás közvetített. Természetesen az amerikai helységneveket ecuadori vá­ros- és falunevekkel cserélték fel. Ebben az országban jóval kevesebb volt a lélek­­szám és még annál is kevesebb a rádió­­készülékek száma, mint az USA-ban. A hatás, ha nem is milliókat érintett, de ugyanaz volt, mint az Egyesült Államok­ban. A két nép reagálása között azonban volt egy lényeges különbség. Az ameri­kaiak másnap szégyenkeztek, hogy be­csapták őket. Az ecuadori indián lakos­ság azonban másnap megrohanta a qui­­tói rádió székházát, összetörte a berende­zéseket, majd felgyújtotta a helyiségeket. Az eredmény: a tűzeset miatt 15 halott. Hihetetlen pánikhatása volt ennek a rádiójátéknak. Kimutatni bár nem lehet, de valószínű, hogy az Orson Welles-féle hangjáték pszichikai bölcsője volt annak az UFO-pániknak, amely a háború után tört ki az Egyesült Államokban és az öt­venes években kulminált, de utóhullámai még ma is érezhetőek. Három feltételezés A marslakók támadása 1. ábra: Az atomháború réme új pánik­forrás a második világháború óta 2. ábra: Ez a 16. századból származó festmény az 1755-ös lisszaboni földren­gést és szökőárat eleveníti meg 3. ábra: A pánik napjainkban a sugárhajtású repülőgép gyorsaságával terjed ­ Tudományos kutatás szempontjából a pszichológus, a szociológus a nyílt téri és a suttogó pánik kialakulásának, terjedé­sének nyomon követésében jóformán te­hetetlen. Ezeket sem visszapörgetni, sem térben behatárolni, sem modellezni nem lehet. Nincs az az emberi agy, vagy szá­mítógép, amely fel tudná térképezni azt a kaotikus állapotot és azt a pánikot, amely az említett 1940-es összeomlás előtt keletkezett, amikor az országutakon ösz­­szekeveredett a menekülő lakosság a visszavonuló francia hadsereg szétszaka­dozott egységeivel. Ez már magában is egy kaotikus állapot, amit fokoztak az or­szágutak fölött megjelent és a tömegbe géppuskázó német és olasz vadászr­epü­lők, miközben a náci zuhanóbombá­zók vijjogó szirénáik bekapcsolásával ol­dották­­ki bombaterheiket, ami tovább nö­velte a páni félelmet a francia katonák és lakosság körében. Lélektani szempontból térben és idő­ben oly sok irányú hatóerő érvényesült a villámháború utolsó napjaiban, hogy ezt a helyzetet számítógéppel szimulálni kép­telenség. Ugyanez vonatkozik az 1938-as amerikai rádió-pánikra, amelynek hatá­sát, kiterjedését sem akkor, sem utólag ma nem lehet felmérni. Biztatóbbnak ígérkezik azonban a zárt téri pánik ki­alakulásának, terjedésének, anatómiájá­nak kutatása. Zárt téri pánik a legtöbbször ár­uházak­­ban, színházakban vagy szállodákban ü fel a fejét, tűzesetek alkalmával. A pá­niknak ez a faja is robbanásszerű gyorsa­sággal terjed, de térben behatárolható. A hatást nem lehet felmérni ­ Segít­­ a számítógép Napjainkban­­az ember sokféle feladat­kört ruház át a számítógépekre. A számí­tógép űrhajókat irányít, sakkozik, rajzó , zenét­­komponál, és folyamatban van az olyan típusú számítógépek fejleszts­e, amelyek már az­ emberi hangra reagál­nak és eredményeiket nemcsak számod­ban adják meg az ember számára. Eddig még nem osztottak ki olyan nehéz fel­(Folytatás a 4. oldalon) TECHNIKA 1978/1.

Next