Technika, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
♦ KAMERATESZT ♦ ELEKTRONIKA ♦ MEZŐGAZDASÁG ?e/St: Pcmo/onic RH 5020L /zlrec rádiómagnó A gépjárműipar korszerű gyártási eljárásai p"1 Földrengéskutatás a Szovjetunióban A kutatás-fejlesztés világtendenciái I. rész ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1983. JANUÁR — ÁRA 5,60 Ft — Új szerkezeti anyag: a FÉflfsÜVEG arsFV HANGFALAK Az eredmény, amelyet egy HiFi-berendezéstől elvárhatunk, az egyes egységeinek minőségétől függ. Ezek közül pedig a legkritikusabbak az első és az utolsó láncszem, vagyis a lemezjátszó, illetve ennek hangszedő rendszere és a hangdoboz. Ugyanis ezeknek a minőségét döntő mértékben a mechanikai jellemzők határozzák meg, amelyeket sokkal nehezebb kézben tartani, mint az elektromos jellemzőket a korszerű elektronika segítségével. Ebben a cikkben csak a hangdobozokkal kapcsolatos fontosabb nehézségeket és megoldási lehetőségeiket tekintjük át röviden. Mindenekelőtt nézzük, mi történik akkor, amikor a mikrofon, tuner, lemezjátszó vagy magnódekk felerősített, különböző erősségű és frekvenciájú elektromosjelei eljutnak a hangszóróhoz, amelynek mozgó részei a membrán és a lengőtekercs. A lengőtekercsen átfolyó jeláram , ingadozásainak megfelelően a lengőtekercs súrlódásmentesen mozog a mágnes és a mag közötti légrésben és mozgatja a membránt, amely rezgésbe hozza a levegő molekuláit. Ezt, mint hanghullámokat, fülünk hangként érzékeli. Az elv tehát egyszerű, természethű hangvisszaadás megvalósítása azonban annál nehezebb. A megoldandó feladatok A tökéletes hangszóró membránja által keltett hanghullámoknak pontosan le kell képezniük az erősítő bemenetére adott elektromos jeleket minden zavaró hatás nélkül. Gyakorlatilag azonban ezt nemigen lehet megvalósítani. Míg a tisztán elektronikai készülékek a követelményeknek megfelelően minden nagyobb nehézség nélkül megtervezhetők, kivitelezhetők, működésük műszerekkel ellenőrizhető, a elektroakusztikai egységek, így a hangsugárzók esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Ennek két oka van. Először is a hangérzékelés erősen szubjektív jellegű. Nagyon bonyolult az a folyamat, amelynek eredményeként a fülünk által felfogott hangminta eljut agyunkhoz, hogy azt értékelhessük. A másik nehézség az, hogy nincs olyan hangszórómembrán, amely képes pontosan követni az egész hangfrekvenciás tartományban az eredeti hangforrás által keltett rezgéseket. A jó hangszórónak ugyanis nyolc oktávnál nagyobb hangtartományt kellene átfognia (mintegy 10 cm-től több méterig terjedő hanghullámokat kisugároznia). A membrán ideális mozgását befogása és a nagyságától függő tehetetlensége akadályozza, miközben zavaró hatások is keletkezhetnek, amilyen pl. a rezonancia és az interferencia. Mivel a hangszóró membránja mozgása közben nemcsak elölről gyakorol nyomást a levegőre, hanem hátulról is a hangdoboz belseje felé, itt hangzászavart okozó rezonancia keletkezhet. Ez a vastag falú doboz megfelelő kialakításával, a belsejében jelentkező rezgések tökéletes csillapításával (pl. vattabéléssel) nyomható el. Interferencia pl. akkor keletkezhet, ha egy helyiségben két hangforrás azonos frekvenciasávban sugároz és a hanghullámok bizonyos helyeken ellentétes fázisban találkozva egymással kioltódnak, más helyeken pedig, megegyező fázis esetén felerősödnek. Érthető tehát, hogy nehéz feladat egy hangdobozba több olyan (Folytatás a 2. oldalon.) 1. ábra: 160 VV szinuszos teljesítményű Grundig HiFi hangtorony 22 hangsugárzóval BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!