Tejipari Hírlap, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Oktatás, nevelés Elhangzott: a szakszervezetek kongresszusán Az elmúlt hónapban tartották a szakszervezetek kongresszusát. A tejipar képviseletében vett részt és szólalt fel a jelentős tanácskozáson Miklós Györgyné, a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat szb-titkára. Felszólalásában a mozgalmi munka általános kérdései mellett elsősorban a szakszervezet és az oktatás-neve­lés körüli tanulságokat, feladatokat tette szóvá, az ipar területén szer­zett tapasztalatait ismertette. Felszólalását — kis rövidítéssel — az alábbiakban ismertetjük. Tisztelt Kongresszus! Kedves Küldött Társaim! Megbízóim arra kértek, azt várják, hogy beszéljek napjaink fontos feladatáról, a szakszer­vezeti nevelőmunka szerepéről. Értem ezt a politikai, mozgalmi és szakmai nevelőmunkára egy­aránt. A kongresszusi határozatter­­vezet egyértelműen fogalmazza meg a testületek, választott tisztségviselők és aktivisták fe­lelősségét a nevelőmunkáért és azt igényli: munkánk során úgy tevékenykedjünk, hogy a dolgo­zók törekvéseit, cselekvéseit hassa át az igényesség, a köte­lességérzet és a közösségi érzés erősödése. A tisztségviselőknek bizalmi­aknak a mozgalmi munkában kell jártasnak lenniük. Ponto­san kell tudniuk, mi a felada­tuk, felelősségük, hatáskörük. E tevékenységet megérzésből, tanulás, ismeretszerzés nagyvonalúan nem lehet, nélkül, nem szabad végezni! Ezekben a kér­désekben való eligazodás hozzá­segíti az aktivistát ahhoz, hogy az alapszervezet vagy magasabb testület munkájában, és munká­jával kapcsolatosan a szakszer­vezeti érdekvédelmi és érdek­­képviseleti tevékenységet egyez­tetni tudja. Ma már mindenképpen köve­telmény, hogy a szakszervezet tisztségviselője tudjon pontosan, szakszerűen fogalmazni, beszél­ni, véleményt mondani. Erre kell egymást nevelnünk, így a de­mokrácia nemcsak elvi, hanem olyan gyakorlati lehetőség, ami­vel akarunk és tudunk is élni. Mi ugyanis azt tartottuk és tart­juk, hogy kevesen születtek szakszervezeti tisztségviselő­nek, tehát a mi feladatunk a közösségért tenni szándékozó szakszervezeti tagot közösségért tenni tudó tisztségviselővé ne­velni. Módszereink: nyílt, őszin­te légkör, türelmes, figyelmes emberi hang, segítőkész, elem­ző, vitázó oktatás. Oktatási rendszerünk együtt fejlődött társadalmi rendsze­rünkkel. Az alapokat nyújtó ok­tatási rendszerben akár utánpótlás-nevelésben, akár az a felnőttképzésben elértünk egy színvonalat. Most az intenzív ok­tatás helyett a VI. ötéves terv időszakára — úgy gondolom — új helyzet teremtődött. Ebben az új helyzetben igény van a mo­dern technikát értő, irányító, szervezni tudó munkáskollektí­vákra. Szándékosan mondtam munkáskollektívát, mivel a mo­dern technika alkalmazása már nagyobb részarányú szellemi munka igénybevételét teszi szükségessé, sőt, esetenként ki­zárja a fizikai munkát. Az át­fogóan gépesített üzemekben dolgozó munkásnak számos, a termelés menetét befolyásoló műszaki és szervezési problé­mát is meg kell oldania. Már eljutottunk oda, hogy nagy tel­jesítményű automatizált beren­dezést 40-50 millióért vásárol­hatunk, a működtetésében, üze­meltetésében viszont nehézsége­ink vannak. Ezek a berendezé­sek azt igénylik, hogy konstruk­ciójukat, működésük alapját, el­vét, de magát a termelési folya­matot ismerjék az üzemeltető munkások, sőt, megtoldanám azzal, hogy a rajta előállított termék gazdaságosságáról is le­gyen megfelelő szakismeretük. Ez indokolja a tudatosan meg­tervezett cél­jellegű oktatások szervezését, ami a technikai is­meretek,­­ technikai képzettség részterületei mellett új techno­lógiákkal, termelés­szervezési ismeretekkel is biztosítani tud­ja a megfelelő háttérszervezést. Ebből a gondolatból kiindulva szerveztük az elmúlt évben a tejipar területén a vezetőkép­zést. A vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetői véleménye alapján 26 fő 30 éven aluli tej­ipari szakmérnök került kivá­lasztásra vezetői képzésre. képzést az ipar vezetése tudato­­­san arra irányította, hogy mindenki által elért alapképzést a az iparban szükséges összefüg­gések, közgazdasági, vezetési is­meretek anyagával bővítsük és készítsük fel a fiatalokat a veze­tői munkára. Az a vélemé­nyünk: célunkat elértük, hiszen az említettek közül 15-en már vezetőként dolgoznak. Mondandómat úgy tudnám összegezni: a szakmai képzés sem lehet befejezett, kész, azt is állandóan fel kell újítani, tovább kell fejleszteni. A munkások képzése, a mun­kához kapcsolódó általános ma­gatartása kedvező lehetőséget teremt ahhoz, hogy a termelé­si tevékenységért érzett felelős­ség összekapcsolódjon a társa­dalom egész fejlődéséért ér­zett felelősséggel. Ebben a na­gyon szép és nehéz munkában van nekünk, tisztségviselőknek szakszervezeti feladatunk, ez­által segíthetjük a gazdasági építőmunkában kitűzött célok elérését. TSZSZKVEredményes öt év A TSZSZKV, a tröszt szállítá­si és szolgáltató vállalata kulcs­­fontosságú szerepet tölt be az üzemek működése és a lakosság tejtermékekkel való ellátása biztosításában. Nehéz örökséget hzott magával a múltból. Sok telephelyén mostoha munkakö­rülmények, gyakran a minimális szociális ellátottság hiánya mi­att szinte az iparban egyedül­álló mértéket ért el a munkás­vándorlás. Ezért örömteli Schubert Zol­tán vállalati igazgató sommás megállapítása: — Jelentős eredménnyel zár­tuk az ötödik ötéves tervet. Mégpedig nemcsak a vállalati nyereség, de biztos munkaerőbá­zis, jó fegyelmi helyzet és mű­szaki ellátottság tekintetében is, és ennek elsősorban a nehéz munkakörülmények voltak az okai. A szisztematikus bérfej­lesztési politika, és a munkakö­rülmények gyökeres javítása, a szociális ellátás megteremtése azt eredményezte, hogy ma nincs létszámgondunk még a legexponáltabb poszton, a szere­lőkén sem. Nem volt könnyű munka, sok anyagi áldozattal járt, de a tervidőszak alatt felépítettük Balatonszárszón, Veszprémben, Csornán, Tamási­ban, Szegeden, Egerben, Nagy­kanizsán, Keszthelyen, Budapes­ten, (Budán), Jászberényben, Karcagon állandó gépkocsitele­pünket és javítóbázisunkat, míg Szekszárd ideiglenes telep­helyet kapott. — Az áruszállítás? — Az elmúlt években a vállalat megszervezte és folytatja a vá­sárolt alvázak felépítményeinek szerelését. Budapesten és Debre­cenben termoszkarosszériákat szerelnek munkásaink, és foko­zatosan felváltja tejbegyűjtő ko­csiparkunkban a műanyag — és zömében kis befogadóképességű — tartályainkat a rozsdamentes lemezből készült, stabilabb és jól tisztítható, nagyobb űrtartal­mú felépítmény. Az év végéig 460 „kocsnkból” 150 már rozsda­­mentes tartállyal közlekedik, és szaporítják a 10 000 liter te­jet befogadó kocsikat. Ez, vala­mint a járat- és fuvarszervezés lehetővé teszi nemcsak a lét­szám megtakarítását, de szük­ségtelenné válik a járműpark számszerű növelése is. — Újabban megszűnt az üze­mek panasza a csomagolóanya­gul szolgáló műanyag „poharak” nem kielégítő minősége miatt. — Műanyagüzemünkben is jelentős műszaki és személyi változásokat hajtottunk végre. Ezzel nemcsak a technológiai fe­gyelem javult, csökkent a selejt, de 1979-ben és azóta már lénye­gében azonos kapacitással és lét­számmal ki tudjuk jó termékkel elégíteni az ipar szükségletét. A műanyaghulladékot új ter­mék előállításához felhasználva, mintegy 30 százalékkal csökken­tettük az import­terheket. — Említsük meg néhány szó­val a szolgáltató tevékenységet is. — Elégedettek vagyunk há­rom javítóbázisunk munkájával. Szerelőink nemcsak kifogásta­lan, de szép munkát végeznek az ipar újonnan létrehozott üze­mei mellett a termelőszövetke­zeti kis tejüzemekben is. Ami pedig a tej­üzemi gépek javítá­sát illeti, gyakran varázsolnak újjá lerobbant masinákat egy­részt öntevékeny alkatrész-ké­szítéssel, másrészt kitűnő szak­értelmüknek köszönhetően. Igaz, hosszúnak tartjuk a tej- és vaj­csomagoló gépek javítási idejét, de kettőn áll a vásár! Roppant nagy gond az alkatrészbeszerzés, mert házilag nem lehet mindent megcsinálni. És a küldő üzem vasasai is leszerelnek egyet s mást, ami nekünk okoz nagy gondot. Nem beszélek külön a küldött gép elhanyagolt állapo­táról ... Két éve folyik a szer­ződéses karbantartási szolgálat, és ez ma már dokumentálhatóan meghosszabbította a gépek élet­tartamát. Az a feladatunk, hogy segítsük az üzemek zavartalan működését. Ezért attól sem zár­kózunk el, hogy megvizsgáljuk: készíthetjük-e a „maszek” he­lyett a kettősen forrasztó sütő­fejeket a HM-3 as fejtöltő gé­pekre. Ehhez csak egy jó rajzot kérek. — Bartha — TEJIPARI HÍRLAP Minőségi verseny 1980 IV. negyedév Az Országos Termékminőségi Verseny keretében az 1980. IV. negyedévi termékbírálat no­vember 25-28. között került megrendezésre. A versenyszabá­lyok szerint hat kategóriában versenyeztek a nevezett üzemek termékmintákkal. A helyezési sorrend a követ­kező: Vajgyártók: I. Hajdú megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfa­lui Tejporgyár, művezető: Szabó Ferenci II. Hajdú megyei Tejipari Vállalat Gyulai Tejporgyár, mű­vezető: Veres János; III. Szolnoki Tejipari Vállalat Szolnoki Tejüzem, művezető: Bata Istvánné I. A kategóriában csak az I.-II. helyezett kapott jutalmat, mi­vel a III. helyezett versenymin­tája érzékszervi összpontszáma nem érte el a 17,00 átlagpont­számot. Túrógyártók: I. Baranya me­gyei Tejipari Vállalat Pécsi Tej­üzem, művezető: Szigeti Lász­ló; II. Fejér-Komárom megyei Tejipari Vállalat Dunaújvárosi Tejüzem, művezető: Tápler Gyárfás; III. Középmagyarországi Tej­ipari Vállalat Kecskeméti Tej­üzem, művezető: Marton József. A túrógyártók közül csak az I. helyezett termékminta érte el a 17,00 pontot, így pénzjutalom­ban csak a pécsi üzem kollektí­vája részesült. Keménysajt gyártók: Zala megyei Tejipari Vállalat Zala­szentgróti Tejüzem, művezető: Makai József, (Ementáli sajt). A versenyszabályok értelmé­ben csak az első helyezett ré­szesült jutalomban. Félkeménysajt gyártók: I. Tolna megyei Tejipari Vállalat Tamási Sajtüzem, művezető: Kiss Imréné, (Trappista sajt); II. Tolna megyei Tejipari Vál­lalat Szakályi Sajtüzem, műve­zető : Ferencz József (Óvári); III. Tolna megyei Tejipari Vállalat Dombóvári Tejüzem, művezető: Vilmos Ferenc, (Trappista). Lágy és vegyes sajt gyártók: I. Baranya megyei Tejipari Vál­lalat Bolyi Sajtüzem, művezető: Schmidt József, (Márvány sajt); II. Csongrád megyei Tejipari Vállalat Kisteleki Sajtüzem, művezető: Gombos Istvánná. (Krém fehérsajt); III. Győr-Sopron megyei Tej­ipari Vállalat Mosonmagyar­óvári Tejüzem, művezető: Ko­vács István, (Lajta sajt); ömlesztett Sajt gyártók: I.­­ apesti Tejipari Vállalat Bu­dafoki ömlesztő Üzem, műve­zető: Fenyvesi Tiborné (Vikend sajt); II. Budapesti Tejipari Vállalat Budafoki ömlesztő Üzem, mű­vezető: Fenyvesi Tiborné (Cam­ping sajt); III. Vas megyei Tejipari Vál­lalat Répcelaki Sajtgyár, műve­zető : Bonár Kálmán (Medve sajt). Gratulálunk a győzteseknek és a helyezetteknek. 1980 Az Országos Termékminősé­gi Verseny 1980. évi termékbí­rálatai négy fordulóban kerül­tek lebonyolításra. A verseny­­kiírásnak megfelelően hat kate­góriában versenyeztek a neve­zett üzemek. A versenyszabályok szerint az alábbi helyezési sorrend alakult ki: Vajkészítők kategóriájában: I. helyezett a Hajdú-Bihar me­gyei Tejipari Vállalat Berettyó­újfalui Tejporgyára. Tehéntúró készítők kategóri­ájában: I. helyezett a Fejér-Ko­márom megyei Tejipari Válla­lat Dunaújvárosi Tejüzeme. Keménysajt készítők kategó­riájában: I. helyezett a Vas me­gyei Tejipari Vállalat Répcela­ki Sajtgyára, (Ementáli sajt). Félkeménysajt készítők kate­góriájában: I. helyezett a Tolna megyei Tejipari Vállalat Tamá­si Sajtüzeme, (Edámi sajt). Lágysajt készítők kategóri­ájában: I. helyezett a Baranya megyei Tejipari Vállalat Bólyi Sajtüzeme, (Márvány sajt). ömlesztett sajt készítők kate­góriájában: I. helyezett a Buda­pesti Tejipari Vállalat Budafo­ki ömlesztőüzeme, (Vikend sajt). A kategória győztes üzemi kollektívák 3000 forint pénzju­talomban, valamint oklevél el­ismerésben részesültek és egy évre elnyerték az 1975-ben ala­pított vándorserleget. Gratulálunk a nyertes üzemi kollektíváknak. Varga László Tanuló tejesek Még alig ült el a gyermek­zsivaj, az ott üdülő gyerekek kacagásának lármája Gödön a MÉM Kék Duna üdülőjének parkjában, máris egymást vált­ják benne a Tejipari Tröszt által rendezett tanfolyamok. Az egyik óraszünetben kis csoporttal beszélgetek, és felte­szem az ilyenkor szokásos sab­lonos kérdést: — Mondj valamit a tanfo­lyamról, szükségesnek tartod azt? El lehet itt sajátítani a tej­ipar fejlett vezetéséhez szüksé­ges tudnivalókat? Kérdésemre a tatabányai fő­gépész válaszol: — Nemcsak el lehet, de kell sajátítanunk a fejlődés leg­el­modernebb módszereit. A szük­ségességéről nem beszélek, mert az frázisnak hatna. Itt egyete­mi tanárok, nagy tudású szak­emberek, tröszti vezetők és az ÉDOSZ munkavédelmi osztály­­vezetői tartják az előadásokat a párhuzamosan haladó vezetői és munkavédelmi tanfolyamon. — Neked is ez a véleményed? Számodra mi érdekes a tanfo­lyamban? — teszem fel a követ­kező kérdést a csoport másik tagjának. — Én a keszthelyi üzemből jöttem. Nekem is tetszik, hogy nemcsak újat lehet itt tanulni, hanem bizony a meglevő tudá­sunkkal ellentétes, helytálló de­finíciókat is el kell fogadnunk. — Mondj ilyen példát! — Idáig többféle meghatáro­zását is tanultam a villamos áramnak, — pld. szabad ionok vándorlása stb. — most azt ta­nítják, hogy összes tulajdonsá­gát tudjuk, magát, eredetét nem ismerjük. Vagy a közlekedésből egy példát. Úgy tudjuk, hogy az a jó fék, amely minél rövidebb távon megfogja a kocsi kerekét, hogy ne forogjon. Most azt ta­nultam, hogy ez nem jó. Az a jó, amikor a fék nem blokkol le, csak megfogja a kocsit, így nincs csúszásveszély, amely irá­ny­íthatatlan és karambolt okoz­hat. — Én Dunaújvárosból jöttem, és mivel energetikus vagyok, engem elsősorban az energia­­gazdálkodás érdekel. Hallom, hogy a „modern technológia” néha micsoda várakozáson felü­li eredményeket takar. Ugyan­is azt hallom, hogy például a tejporgyártásnál az egy mázsa tejpor előállításához szükséges 50-60 kg fűtőolaj helyett elég egy ultraszűrő, amely ugyanazt a sűrítményt produkálja, mint amit a vákuumos elpárologtató­val fűtés útján érünk el. Mi­csoda óriási fűtőolaj-megtakarí­tást jelent, ha a tejporgyárak évi, egyenkénti 200 vagon kö­rül mozgó tüzelőszükséglete megmarad.­­ Hát ez azért még csak lesz! Úgy tudom, te Csornáról jöttél és ott épül egy ilyen üzem. Te is elavultnak tartod már az 5-7 éve megépült tejporgyárakat? — Igen, a látszat valóban ezt mutatja. A tejüzem szó fogal­ma régi értelemben már telje­sen megszűnik. Eltűnik a nél­külözhetetlennek hitt, örökké csöpögő csaprendszer gumicsiz­más kezelőivel együtt. Persze azért még szükség lesz sokáig a régi üzemekre és pari­okra is. — Mikorra készül el ez a tej­fehérje koncentrátumot gyártó új üzemrész, és tudnál-e valami közelebbit mondani róla? — Sokat nem, mert a tervező mosonmagyaróváriak is csak most próbálgatják. A hétvégi pi­henőmön azt láttam, hogy az egyes részlegek már próbaüzem­ben vannak és a tervezők szor­galmasan jegyzetelik a műsze­rek paramétereit. További jó tanulást és sikeres vizsgát kívánva búcsúztam az idős diákoktól. Török József

Next