Tejipari Hírlap, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Oktatás, nevelés Elhangzott: a szakszervezetek kongresszusán Az elmúlt hónapban tartották a szakszervezetek kongresszusát. A tejipar képviseletében vett részt és szólalt fel a jelentős tanácskozáson Miklós Györgyné, a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat szb-titkára. Felszólalásában a mozgalmi munka általános kérdései mellett elsősorban a szakszervezet és az oktatás-nevelés körüli tanulságokat, feladatokat tette szóvá, az ipar területén szerzett tapasztalatait ismertette. Felszólalását — kis rövidítéssel — az alábbiakban ismertetjük. Tisztelt Kongresszus! Kedves Küldött Társaim! Megbízóim arra kértek, azt várják, hogy beszéljek napjaink fontos feladatáról, a szakszervezeti nevelőmunka szerepéről. Értem ezt a politikai, mozgalmi és szakmai nevelőmunkára egyaránt. A kongresszusi határozattervezet egyértelműen fogalmazza meg a testületek, választott tisztségviselők és aktivisták felelősségét a nevelőmunkáért és azt igényli: munkánk során úgy tevékenykedjünk, hogy a dolgozók törekvéseit, cselekvéseit hassa át az igényesség, a kötelességérzet és a közösségi érzés erősödése. A tisztségviselőknek bizalmiaknak a mozgalmi munkában kell jártasnak lenniük. Pontosan kell tudniuk, mi a feladatuk, felelősségük, hatáskörük. E tevékenységet megérzésből, tanulás, ismeretszerzés nagyvonalúan nem lehet, nélkül, nem szabad végezni! Ezekben a kérdésekben való eligazodás hozzásegíti az aktivistát ahhoz, hogy az alapszervezet vagy magasabb testület munkájában, és munkájával kapcsolatosan a szakszervezeti érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységet egyeztetni tudja. Ma már mindenképpen követelmény, hogy a szakszervezet tisztségviselője tudjon pontosan, szakszerűen fogalmazni, beszélni, véleményt mondani. Erre kell egymást nevelnünk, így a demokrácia nemcsak elvi, hanem olyan gyakorlati lehetőség, amivel akarunk és tudunk is élni. Mi ugyanis azt tartottuk és tartjuk, hogy kevesen születtek szakszervezeti tisztségviselőnek, tehát a mi feladatunk a közösségért tenni szándékozó szakszervezeti tagot közösségért tenni tudó tisztségviselővé nevelni. Módszereink: nyílt, őszinte légkör, türelmes, figyelmes emberi hang, segítőkész, elemző, vitázó oktatás. Oktatási rendszerünk együtt fejlődött társadalmi rendszerünkkel. Az alapokat nyújtó oktatási rendszerben akár utánpótlás-nevelésben, akár az a felnőttképzésben elértünk egy színvonalat. Most az intenzív oktatás helyett a VI. ötéves terv időszakára — úgy gondolom — új helyzet teremtődött. Ebben az új helyzetben igény van a modern technikát értő, irányító, szervezni tudó munkáskollektívákra. Szándékosan mondtam munkáskollektívát, mivel a modern technika alkalmazása már nagyobb részarányú szellemi munka igénybevételét teszi szükségessé, sőt, esetenként kizárja a fizikai munkát. Az átfogóan gépesített üzemekben dolgozó munkásnak számos, a termelés menetét befolyásoló műszaki és szervezési problémát is meg kell oldania. Már eljutottunk oda, hogy nagy teljesítményű automatizált berendezést 40-50 millióért vásárolhatunk, a működtetésében, üzemeltetésében viszont nehézségeink vannak. Ezek a berendezések azt igénylik, hogy konstrukciójukat, működésük alapját, elvét, de magát a termelési folyamatot ismerjék az üzemeltető munkások, sőt, megtoldanám azzal, hogy a rajta előállított termék gazdaságosságáról is legyen megfelelő szakismeretük. Ez indokolja a tudatosan megtervezett céljellegű oktatások szervezését, ami a technikai ismeretek, technikai képzettség részterületei mellett új technológiákkal, termelésszervezési ismeretekkel is biztosítani tudja a megfelelő háttérszervezést. Ebből a gondolatból kiindulva szerveztük az elmúlt évben a tejipar területén a vezetőképzést. A vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetői véleménye alapján 26 fő 30 éven aluli tejipari szakmérnök került kiválasztásra vezetői képzésre. képzést az ipar vezetése tudatosan arra irányította, hogy mindenki által elért alapképzést a az iparban szükséges összefüggések, közgazdasági, vezetési ismeretek anyagával bővítsük és készítsük fel a fiatalokat a vezetői munkára. Az a véleményünk: célunkat elértük, hiszen az említettek közül 15-en már vezetőként dolgoznak. Mondandómat úgy tudnám összegezni: a szakmai képzés sem lehet befejezett, kész, azt is állandóan fel kell újítani, tovább kell fejleszteni. A munkások képzése, a munkához kapcsolódó általános magatartása kedvező lehetőséget teremt ahhoz, hogy a termelési tevékenységért érzett felelősség összekapcsolódjon a társadalom egész fejlődéséért érzett felelősséggel. Ebben a nagyon szép és nehéz munkában van nekünk, tisztségviselőknek szakszervezeti feladatunk, ezáltal segíthetjük a gazdasági építőmunkában kitűzött célok elérését. TSZSZKVEredményes öt év A TSZSZKV, a tröszt szállítási és szolgáltató vállalata kulcsfontosságú szerepet tölt be az üzemek működése és a lakosság tejtermékekkel való ellátása biztosításában. Nehéz örökséget hzott magával a múltból. Sok telephelyén mostoha munkakörülmények, gyakran a minimális szociális ellátottság hiánya miatt szinte az iparban egyedülálló mértéket ért el a munkásvándorlás. Ezért örömteli Schubert Zoltán vállalati igazgató sommás megállapítása: — Jelentős eredménnyel zártuk az ötödik ötéves tervet. Mégpedig nemcsak a vállalati nyereség, de biztos munkaerőbázis, jó fegyelmi helyzet és műszaki ellátottság tekintetében is, és ennek elsősorban a nehéz munkakörülmények voltak az okai. A szisztematikus bérfejlesztési politika, és a munkakörülmények gyökeres javítása, a szociális ellátás megteremtése azt eredményezte, hogy ma nincs létszámgondunk még a legexponáltabb poszton, a szerelőkén sem. Nem volt könnyű munka, sok anyagi áldozattal járt, de a tervidőszak alatt felépítettük Balatonszárszón, Veszprémben, Csornán, Tamásiban, Szegeden, Egerben, Nagykanizsán, Keszthelyen, Budapesten, (Budán), Jászberényben, Karcagon állandó gépkocsitelepünket és javítóbázisunkat, míg Szekszárd ideiglenes telephelyet kapott. — Az áruszállítás? — Az elmúlt években a vállalat megszervezte és folytatja a vásárolt alvázak felépítményeinek szerelését. Budapesten és Debrecenben termoszkarosszériákat szerelnek munkásaink, és fokozatosan felváltja tejbegyűjtő kocsiparkunkban a műanyag — és zömében kis befogadóképességű — tartályainkat a rozsdamentes lemezből készült, stabilabb és jól tisztítható, nagyobb űrtartalmú felépítmény. Az év végéig 460 „kocsnkból” 150 már rozsdamentes tartállyal közlekedik, és szaporítják a 10 000 liter tejet befogadó kocsikat. Ez, valamint a járat- és fuvarszervezés lehetővé teszi nemcsak a létszám megtakarítását, de szükségtelenné válik a járműpark számszerű növelése is. — Újabban megszűnt az üzemek panasza a csomagolóanyagul szolgáló műanyag „poharak” nem kielégítő minősége miatt. — Műanyagüzemünkben is jelentős műszaki és személyi változásokat hajtottunk végre. Ezzel nemcsak a technológiai fegyelem javult, csökkent a selejt, de 1979-ben és azóta már lényegében azonos kapacitással és létszámmal ki tudjuk jó termékkel elégíteni az ipar szükségletét. A műanyaghulladékot új termék előállításához felhasználva, mintegy 30 százalékkal csökkentettük az importterheket. — Említsük meg néhány szóval a szolgáltató tevékenységet is. — Elégedettek vagyunk három javítóbázisunk munkájával. Szerelőink nemcsak kifogástalan, de szép munkát végeznek az ipar újonnan létrehozott üzemei mellett a termelőszövetkezeti kis tejüzemekben is. Ami pedig a tejüzemi gépek javítását illeti, gyakran varázsolnak újjá lerobbant masinákat egyrészt öntevékeny alkatrész-készítéssel, másrészt kitűnő szakértelmüknek köszönhetően. Igaz, hosszúnak tartjuk a tej- és vajcsomagoló gépek javítási idejét, de kettőn áll a vásár! Roppant nagy gond az alkatrészbeszerzés, mert házilag nem lehet mindent megcsinálni. És a küldő üzem vasasai is leszerelnek egyet s mást, ami nekünk okoz nagy gondot. Nem beszélek külön a küldött gép elhanyagolt állapotáról ... Két éve folyik a szerződéses karbantartási szolgálat, és ez ma már dokumentálhatóan meghosszabbította a gépek élettartamát. Az a feladatunk, hogy segítsük az üzemek zavartalan működését. Ezért attól sem zárkózunk el, hogy megvizsgáljuk: készíthetjük-e a „maszek” helyett a kettősen forrasztó sütőfejeket a HM-3 as fejtöltő gépekre. Ehhez csak egy jó rajzot kérek. — Bartha — TEJIPARI HÍRLAP Minőségi verseny 1980 IV. negyedév Az Országos Termékminőségi Verseny keretében az 1980. IV. negyedévi termékbírálat november 25-28. között került megrendezésre. A versenyszabályok szerint hat kategóriában versenyeztek a nevezett üzemek termékmintákkal. A helyezési sorrend a következő: Vajgyártók: I. Hajdú megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyár, művezető: Szabó Ferenci II. Hajdú megyei Tejipari Vállalat Gyulai Tejporgyár, művezető: Veres János; III. Szolnoki Tejipari Vállalat Szolnoki Tejüzem, művezető: Bata Istvánné I. A kategóriában csak az I.-II. helyezett kapott jutalmat, mivel a III. helyezett versenymintája érzékszervi összpontszáma nem érte el a 17,00 átlagpontszámot. Túrógyártók: I. Baranya megyei Tejipari Vállalat Pécsi Tejüzem, művezető: Szigeti László; II. Fejér-Komárom megyei Tejipari Vállalat Dunaújvárosi Tejüzem, művezető: Tápler Gyárfás; III. Középmagyarországi Tejipari Vállalat Kecskeméti Tejüzem, művezető: Marton József. A túrógyártók közül csak az I. helyezett termékminta érte el a 17,00 pontot, így pénzjutalomban csak a pécsi üzem kollektívája részesült. Keménysajt gyártók: Zala megyei Tejipari Vállalat Zalaszentgróti Tejüzem, művezető: Makai József, (Ementáli sajt). A versenyszabályok értelmében csak az első helyezett részesült jutalomban. Félkeménysajt gyártók: I. Tolna megyei Tejipari Vállalat Tamási Sajtüzem, művezető: Kiss Imréné, (Trappista sajt); II. Tolna megyei Tejipari Vállalat Szakályi Sajtüzem, művezető : Ferencz József (Óvári); III. Tolna megyei Tejipari Vállalat Dombóvári Tejüzem, művezető: Vilmos Ferenc, (Trappista). Lágy és vegyes sajt gyártók: I. Baranya megyei Tejipari Vállalat Bolyi Sajtüzem, művezető: Schmidt József, (Márvány sajt); II. Csongrád megyei Tejipari Vállalat Kisteleki Sajtüzem, művezető: Gombos Istvánná. (Krém fehérsajt); III. Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat Mosonmagyaróvári Tejüzem, művezető: Kovács István, (Lajta sajt); ömlesztett Sajt gyártók: I. apesti Tejipari Vállalat Budafoki ömlesztő Üzem, művezető: Fenyvesi Tiborné (Vikend sajt); II. Budapesti Tejipari Vállalat Budafoki ömlesztő Üzem, művezető: Fenyvesi Tiborné (Camping sajt); III. Vas megyei Tejipari Vállalat Répcelaki Sajtgyár, művezető : Bonár Kálmán (Medve sajt). Gratulálunk a győzteseknek és a helyezetteknek. 1980 Az Országos Termékminőségi Verseny 1980. évi termékbírálatai négy fordulóban kerültek lebonyolításra. A versenykiírásnak megfelelően hat kategóriában versenyeztek a nevezett üzemek. A versenyszabályok szerint az alábbi helyezési sorrend alakult ki: Vajkészítők kategóriájában: I. helyezett a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyára. Tehéntúró készítők kategóriájában: I. helyezett a Fejér-Komárom megyei Tejipari Vállalat Dunaújvárosi Tejüzeme. Keménysajt készítők kategóriájában: I. helyezett a Vas megyei Tejipari Vállalat Répcelaki Sajtgyára, (Ementáli sajt). Félkeménysajt készítők kategóriájában: I. helyezett a Tolna megyei Tejipari Vállalat Tamási Sajtüzeme, (Edámi sajt). Lágysajt készítők kategóriájában: I. helyezett a Baranya megyei Tejipari Vállalat Bólyi Sajtüzeme, (Márvány sajt). ömlesztett sajt készítők kategóriájában: I. helyezett a Budapesti Tejipari Vállalat Budafoki ömlesztőüzeme, (Vikend sajt). A kategória győztes üzemi kollektívák 3000 forint pénzjutalomban, valamint oklevél elismerésben részesültek és egy évre elnyerték az 1975-ben alapított vándorserleget. Gratulálunk a nyertes üzemi kollektíváknak. Varga László Tanuló tejesek Még alig ült el a gyermekzsivaj, az ott üdülő gyerekek kacagásának lármája Gödön a MÉM Kék Duna üdülőjének parkjában, máris egymást váltják benne a Tejipari Tröszt által rendezett tanfolyamok. Az egyik óraszünetben kis csoporttal beszélgetek, és felteszem az ilyenkor szokásos sablonos kérdést: — Mondj valamit a tanfolyamról, szükségesnek tartod azt? El lehet itt sajátítani a tejipar fejlett vezetéséhez szükséges tudnivalókat? Kérdésemre a tatabányai főgépész válaszol: — Nemcsak el lehet, de kell sajátítanunk a fejlődés legelmodernebb módszereit. A szükségességéről nem beszélek, mert az frázisnak hatna. Itt egyetemi tanárok, nagy tudású szakemberek, tröszti vezetők és az ÉDOSZ munkavédelmi osztályvezetői tartják az előadásokat a párhuzamosan haladó vezetői és munkavédelmi tanfolyamon. — Neked is ez a véleményed? Számodra mi érdekes a tanfolyamban? — teszem fel a következő kérdést a csoport másik tagjának. — Én a keszthelyi üzemből jöttem. Nekem is tetszik, hogy nemcsak újat lehet itt tanulni, hanem bizony a meglevő tudásunkkal ellentétes, helytálló definíciókat is el kell fogadnunk. — Mondj ilyen példát! — Idáig többféle meghatározását is tanultam a villamos áramnak, — pld. szabad ionok vándorlása stb. — most azt tanítják, hogy összes tulajdonságát tudjuk, magát, eredetét nem ismerjük. Vagy a közlekedésből egy példát. Úgy tudjuk, hogy az a jó fék, amely minél rövidebb távon megfogja a kocsi kerekét, hogy ne forogjon. Most azt tanultam, hogy ez nem jó. Az a jó, amikor a fék nem blokkol le, csak megfogja a kocsit, így nincs csúszásveszély, amely irányíthatatlan és karambolt okozhat. — Én Dunaújvárosból jöttem, és mivel energetikus vagyok, engem elsősorban az energiagazdálkodás érdekel. Hallom, hogy a „modern technológia” néha micsoda várakozáson felüli eredményeket takar. Ugyanis azt hallom, hogy például a tejporgyártásnál az egy mázsa tejpor előállításához szükséges 50-60 kg fűtőolaj helyett elég egy ultraszűrő, amely ugyanazt a sűrítményt produkálja, mint amit a vákuumos elpárologtatóval fűtés útján érünk el. Micsoda óriási fűtőolaj-megtakarítást jelent, ha a tejporgyárak évi, egyenkénti 200 vagon körül mozgó tüzelőszükséglete megmarad. Hát ez azért még csak lesz! Úgy tudom, te Csornáról jöttél és ott épül egy ilyen üzem. Te is elavultnak tartod már az 5-7 éve megépült tejporgyárakat? — Igen, a látszat valóban ezt mutatja. A tejüzem szó fogalma régi értelemben már teljesen megszűnik. Eltűnik a nélkülözhetetlennek hitt, örökké csöpögő csaprendszer gumicsizmás kezelőivel együtt. Persze azért még szükség lesz sokáig a régi üzemekre és pariokra is. — Mikorra készül el ez a tejfehérje koncentrátumot gyártó új üzemrész, és tudnál-e valami közelebbit mondani róla? — Sokat nem, mert a tervező mosonmagyaróváriak is csak most próbálgatják. A hétvégi pihenőmön azt láttam, hogy az egyes részlegek már próbaüzemben vannak és a tervezők szorgalmasan jegyzetelik a műszerek paramétereit. További jó tanulást és sikeres vizsgát kívánva búcsúztam az idős diákoktól. Török József