Tejipari Hírlap, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
TEJIPARI HÍRLAP A TEJIPARI VÁLLALATOK TRÖSZTJÉNEK LAPJA Kibernetika az üzemben Egy „halkszavú adminisztrátor” A Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál az üzem portája melletti kis épületben július óta várakozik a Videoton VT—30 típusú kis számítógépe. Egyelőre két kis helyiségben folyik a munka. Az egyikben a központi vezérlő és adattároló berendezés mellett négyképernyős kijelző zöld fényei villognak. A képernyő előtt Kerekes Edit programozó ujjai játszanak a billentyűkön. A másikban hangosan feleselnek egymással a vállalat régi adatrögzítő gépei, s mellettük — egyelőre még ugrásra készen — várakoznak a Videoton-terminálok. Kerekes Edit már a gimnáziumban is matekos volt, s az egyetem elvégzése után most dolgozza be magát ebbe a nagyon kevesek által ismert munkakörbe. — Valóban, kevesen ismerik és értik. Rengeteg gyakorlatra, „matematikus fejre”, kétéves folyamattervezői és egyéves rendszerszervezői tanfolyamra van szükségem ahhoz, hogy szót értsünk egymással. De aki megbarátkozik a számokkal, az meg is szereti ezt a korszerű gépet. Nekem már vannak sikerélményeim ... Benkó György matematikus elsőéves volt, amikor a szegedi egyetemen oktatni kezdték a számítástechnika tudományát és harmadéves, amikor a programozótanfolyam indult. — Több mint négy éve vagyok a vállalatnál. A számítógépes adatfeldolgozást a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumában működő számítógép végezte bérmunkában a vállalat részére a mai napig. Munkánk abban merült ki, hogy a gépre vitt értékesítési programot finomítottuk, azaz hozzáigazítottuk a vállalat sajátosságaihoz, hogy könnyebben kezelhetőek legyenek a szükséges adatokat tartalmazó „táblák”, kimutatások; utána a rendszernek a tejipari üzemekre való kiterjesztésén dolgoztunk. — A gépi adatfeldolgozás igen beruházásigényes. Ha van működő berendezés, nem lenne indokolt bérmunkában végeztetni? — Vállalati szempontból nem előnyös. Mi az egyetemi számítóközpontnak évente nyolcmillió forintot fizetünk ki. Saját gépünkkel a kiadások mellett is ötmilliót takarítunk meg majd évente. Egyelőre még gyakorolunk, tanulunk saját számítógépünkön, mert a gépet szállító cég szakemberei folyamatosan készítik a programokat. Eddig elkészült az adatrögzítési-átviteli és a törzsadatokat tartalmazó (vevők, boltok nevét, címét, MNB-számát, áruskáláit, keretrendjét stb.) információtömeg. Csak az utóbbi mintegy kétmillió betűnyi, hogy a nagyságrendet érzékeltessem. Februárban várjuk a napi értékesítési adatok és a bizonylatok programját és így tovább. Márciusra előreláthatólag már gépünkön megy a programok feldolgozásától a számlák készítéséig az egész értékesítési rendszer. De marad bérmunka is, elsősorban azért, mert ez csekély költséggel jár. Ilyen a hóvégi statisztika készítése és a felvásárlási rendszer. Viszont márciusban visszük saját gépünkre az anyagkönyvelést és az év végén a munkahelyi fogyóeszköz-nyilvántartást. Ezek az idei terveink. 1984-ben a termelés elszámolására kerítünk sort. — Mi lesz a könyvelőgépekkel? — Ha egy gép „csal”, akkor azt már senki műszerész meg nem gyógyítja — mondja Benkó György, aki a számítástechnikai osztály vezetője a 13 fős stábban. — Nagy összegbe kerülne kicserélésük. Éppen azért választottuk a korszerűbb megoldás. És azért is, mert ez a gép ellent is tud mondani. A hibás utasítást egyszerűen nem teljesíti, megtagadja a parancsot, mert gépi „agya” azonnal reagál a számszaki és logikai tévedésre. S ha korrekciókra, a termelés vagy a piaci igények miatti változtatásra van szükség, az könnyen betáplálható. Hogy mit jelent a csattogóberregő öreg könyvelőmasinák mellett dolgozni, ahhoz elegendő bepillantani a zsúfolt gépterembe. Tekintet a számsorokon, ujjak a billentyűkön, s a fülekbe bekúszik jobbról-balról munka zaja, a fél szavak, gyors a adatközlések, de a figyelem nem lazulhat, mert ha igen, kezdődik a vég nélküli hibakeresés. Egyelőre ez a jelen. Hátuk mögött a Videoton termináljai hallgatnak, mert ezek géptársaikkal együtt némák és zöld fényük mindig az igazat mondja. Csak a nyomtatóberendezés szakítja meg majd a csendet, amíg fegyelmezetten papírra veti a gépi agy munkáját. — háti — ^ TEJIPARI kS hírlap ____________t Ilii», liánul,» Lim A Tejipar Vállalatok Trösztjének lapja 1502 Budapest, Bartók Béla u. 120. Felelős szerkesztő: Farkas László Kiadja: Lapkiadó Vállalat Budapest Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Készült: Nyírségi Nyomda, Nyíregyháza Felelős vezető: Jäger Zoltán 83. — 30 926 (HÍREK) A Dunaújvárosban január második felében megrendezett tapasztalatcsere keretében tizennyolc műszaki szakember előtt tartottak bemutatót az ott kikísérletezett és a gyakorlatban bevált kettős zacskóforrasztás elterjesztése érdekében, amelyet a vállalat mindhárom üzeme sikerrel alkalmaz. A vállalat szívesen látja a módszer iránt érdeklődő társüzemek jelentkezését, mivel az új sütőszerkezetet ma már egy termelőszövetkezet saját üzemében gyártja. Üzembe lépett Győr üzemének új hűtőberendezése. A régit jégakkumulációs rendszerű váltotta fel, és ez a korábbinál jobb üzembiztonságot tesz lehetővé amellet, hogy gazdaságosabban használhatja fel a szükséges energiát. □ A mosonmagyaróvári sajtüzem munkásaiból 15 tagú vállalati gazdasági társulás alakult, amely a rendes munkaidőn túl vállalta a belföldi fogyasztásra és exportra induló sajtok kiszerelését, belső anyagmozgatását és rakodását. A Csorna tejporgyárában évente 260 tonna tejfehérjeporkoncentrátum készül. Új termékként az üzem megkezdte a 250 grammos dobozoknak a koncentrátummal való töllését, amelyek DUSI márkanévvel kerülnek forgalomba. □ Miskolc Gervais üzemében megszűnt az ízesítőanyag gépek melletti töltögetése. Az adalékanyagot az alagsorban helyezték el, onnan szivattyú szállítja fel közvetlenül az adagológép tartályába. Megszűnt a gépek melletti zsúfoltság, a csurgás-csepegés és a csúszásveszély. □ Az év elején a nyíregyháziak szakszervezeti bizottsága a vállalati vezetéssel rövid továbbképzést szervez a szakszervezeti tisztségviselők, a szocialista brigádvezetők és a gazdasági vezetők részére, hogy biztosítsa a gazdasági szabályozó rendeletek egyöntetű értelmezését és a gyümölcsöző együttműködést. □ Eredményes évet zárt a Borsod megyei Tejipari Vállalat újító kollektívája. A vállalat négy üzeméből 1982-ben 116 újítási javaslat érkezett be. Megvizsgálásuk után ennek 80 százalékát fogadta el a vállalat. KENHETŐ A Toronto melletti Guelph Egyetem tudósai olyan módszerek után kutatnak, amellyel javítani lehet a vaj kenhetőségét. A vaj molekulák szerkezetének tanulmányozásával arra keresnek választ, hogyan lehet a vaj kenhetőségét növelni anélkül, hogy annak zsírtartalmán változtatnának. A kutatásuk célja, hogy segítséget adjanak a gyártóknak jobb minőségű termék előállítására. KECSKETEJ TABLETTÁBAN Egy franciaországi kis tejfeldolgozó vállalat, az Etavlissements Prolait (Niort) az állami mezőgazdasági kutatóintézettel karöltve kidolgozta a kecsketej tabletta formában való feldolgozását, és már meg is kapta Kínából az első száztonnás megrendelést. Régebben a vállalat kecsketejből készült tejport szállított ugyanoda. A tablettákat olyan kínai iskolákban akarják a gyermekek között szétosztani, ahol nem áll rendelkezésre ivóvíz a tejpor feloldására. Franciaországban felesleg keletkezik kecsketejben, mert a sajtgyártásnak nincsen szüksége a piacra kerülő teljes mennyiségre. A francia vállalat termelésének 60 százalékát exportálja, és már eddig is különböző új tejipari gyártmányokkal jelent meg a piacon. AZ OSZTRÁK TEJHELYZET Ausztrában naponta átlagosan 5,5 millió liter tejet vásárolnak fel a tejüzemek, amiből tej és tejitalok, vaj, sajt és túró készülnek. Az osztrák tejipar évente mintegy 10 milliárd Schilling értéket hoz létre. Az áruválaszték széles, több mint 60 féle hazai sajtot, 100 féle folyékony terméket kínálnak, az osztrák teavaj a nemzetközi piacon is keresett. A tejgazdaság aktív értékesítési politikát folytat a legmodernebb marketingmódszerek igénybevételével és elismerten hatásos propagandamunkával. Jelentős az exportja sajtból és tejporból, ugyanakkor az exportpiacokon egyre nagyobb nehézségekkel találkozik. A mezőgazdaságon belül 134 ezer osztrák tejtermelő gazda évente 17 milliárd Schillinget költ gépekre és eszközökre, kereken 9 milliárd Schillinget gazdasági épületekre és talajjavításra. Ehhez jönnek a tejüzemek beruházásai, melyek 1981-ben 724 millió Schillingbe kerültek. VILÁGTERMELÉS A becslések szerint tavaly az egész világon 500 millió tonna tejet termeltek, 30 millió tonnával többet, mint 1981-ben. Ha ezt a mennyiséget elosztanánk, akkor földünk minden lakosára 135 liter tej jutott volna tavaly. LOMBIKBORJÚ Világra jött és vígan él az első „lombikborjú” a Szovjetunióban. Az állatgenetikai kísérletekben új fejezetet nyitó eredményt a Puskin városában levő, a haszonállatok tenyésztésével és szaporításával foglalkozó kutatóintézet tudósai érték el. A kísérletek eredménye az lehet, hogy mód nyílik a legkiválóbb állatok utódai számának jelentős növelésére: a legjobban tejelő tehenek, amelyek normálisan csak öt-hét utódot hozhatnak a világra, ezentúl idegen anyák testében nevelődött magzatokkal szaporíthatják utódaik számát. TEJ A MONGOL SZTYEPPÉRŐL Mongólia szarvasmarha-állománya rendkívül nagy, mintegy 24 millió darab. Az állomány nagyobb része ridegtartású, ezért a hozamok nem túl magasak, de a tej, a hús és a marhabőr minősége kiváló. Ennek az a magyarázata, hogy a szarvasmarha természetes anyagokkal táplálkozik s állandóan friss levegőn tartózkodik. A vándoroltató legeltetés még sokáig meghatározó lesz, jóllehet az utóbbi időben egyre növekszik a helyhez kötött szarvasmarhatartás. Az elmúlt 5 évben 15 ezer férőhellyel bővült az istállók befogadóképessége. Van olyan gazdaság, ahol a hozam már megközelíti az évi 3000 litert tehenenként. A városok és ipari komplexumok közelében szovjet segítséggel 22 tejfeldolgozó létesült néhány esztendő alatt. Összeállította: Csányi Istvánné Örökrangadók A Ferencvárosi Torna Club nyolcvanéves történetének legérdekesebb fejezetei azok az örökrangadók, amelyeket a szomszédvárral, az Üllői úttól légvonalban alig több mint egy kilométerre levő Hungária úti legénységgel vívtak. Az FTC— MTK-összecsapásoknak mindig megvolt a különös varázsa, amely tízezerszám vonzotta a szurkolókat. Az emlékezés alkalmából szólaljanak meg a mérkőzések egykori hősei. Dalnoki Jenő: „A találkozók közül a legkedvesebb, a legemlékezetesebb az 1954-ben vívott népstadionbeli örökrangadó. 3:1- re győztünk, pedig a találkozónak az első számú favoritja a nálunk akkor lényegesen jobb játékerőt képviselő Vörös Lobogó volt. Ha visszagondolok az összeállításukra, akkor még ma is remeg a lábam: Gellér — Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács I., Zakariás — Sándor, Hidegkúti, Palotás, Szolnok és Szimcsák I. Amikor Vilezsál Őszi góljával győzelmünket bebiztosítottuk , és kialakult végeredmény, szinte agyonöleltük, csókoltuk örömünkben. Felejthetetlen szép emlék. Egykori riválisunk, Sándor Csikarra a nagy párharcok ellenére szeretettel gondolok vissza. Már nem tudom, melyik meccsen történt, de Csikart alaposan faragtam Fegyelmi elé kerültem, de az én aranyszívű barátom még ott is kiállt értem. A bizottság elnökének kérdésére mindig csak azt hajtogatta: „A Jenőről csak a legjobbakat tudom mondani.” Sándor Károly: „Ha az örökrangadókat felidézem magamban, még ma is összeszorul a torkom. No, nem azért, mert most divat és úrrá lett mindenkin a nosztalgiahullám. Hadd áruljak el most utólag valamit. Rólam, aki csak ismer, tudja, hogy elég lezser vagyok, sohasem voltam ideges típus. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a drukk, belső feszültség. Labdarúgóként sohasem hagyott el a jó értelemben vett magabiztosság, sohasem érdekelt, hogy ki ellen kell játszanom. Engem nem lehetett megfélemlíteni még azzal sem, ha azt mondták, emberevő hátvéddel kerülök szembe. A Ferencváros elleni örökrangadókat megelőző napokban mégis nyugtalan voltam. Orrá lett rajtam a feszültség, akármerre is tereltem a gondolataimat, mindig csak a mérkőzés jutott eszembe. A városban az embereknek is ez volt a fő témája, akárhol jártam, a várható eredményt latolgatták. Kérdeztek, faggattak a szurkolók, az újságok már napokkal előbb a várható párharcokat sejttették. Rajtam pedig fokozatosan úrrá lett az egészséges versenyláz, amely nélkül véleményem szerint nem lehet jó teljesítményt nyújtani. Nyugtalan voltam, mint a versenyló a nagy futam előtt, már alig vártam a játékvezetői sípszót, azt a pillanatot, hogy a labdához érjek. Na és még valami az örökrangadókkal kapcsolatban. Ha emlékeznem kell, rögtön két nagyszerű ferencvárosi labdarúgó jut eszembe: Kispéter Mihály és Dalnoki Jenő. Kispéter Miskával egy városból valók vagyunk. Ő is szegedi, én is. Pendelyes gyerekként még szedtem neki a labdát a móravárosi pályán és csodáltam magabiztos, elegáns játékát. Úgy becézték, úgy nevezték el a játékostársak, hogy Kalács. Ez mindent kifejez. Olyan jó volt, olyan melegszívű, hogy illett rá ez a név. Szinte hihetetlen, hogy már több mint tizenöt esztendeje nincs köztünk. — Dalnoki Jenő, bármily meglepő sokak számára, a legkorrektebb ellenfelem volt. Keményen, határozottan játszott, de sohasem alattomosan. A győzelem érdekében nem adott kíméletet az ellenfélnek, a sikerért küzdött, hajtott, de saját testi épségét is képes volt veszélyeztetni csapata, a Ferencváros érdekében. Nem emlékszem rá, hogy valaha is előfordult volna, hogy hátulról orvul megrúgta volna ellenfelét. Szemtől szembe ellenben úgy lépett oda, hogy néha-néha még a fű is füstölt. Becsületesen küzdött, de nem gonosz, szikás módon. Borzalmas fizikai ereje volt. Amikor nekifutottam, olyan érzésem volt, mintha betonfalnak mentem volna. A szíve fantasztikus volt, akaratereje pedig ritkaságszámba ment. A Ferencvárosért, a zöld-fehér színekért élt-halt, nem volt olyan mérkőzés, melyet félvállról tudott volna venni. Ha az igazi fradistát kellene íróként papírra vetni, akkor csak az ő tulajdonságaiból merítenék. Gyenes J. András FRADI-SAROK