Tejipari Hírlap, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

TEJIPARI­­ HÍRLAP A TEJIPARI VÁLLALATOK TRÖSZTJÉNEK LAPJA Kibernetika az üzemben Egy „halkszavú adminisztrátor” A Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál az üzem portája melletti kis épületben július óta várakozik a Videoton VT—30 tí­pusú kis számítógépe. Egyelőre két kis helyiségben folyik a munka. Az egyikben a központi vezérlő és adattároló berendezés mellett négyképernyős kijelző zöld fényei villognak. A képer­nyő előtt Kerekes Edit progra­mozó ujjai játszanak a billen­tyűkön. A másikban hangosan feleselnek egymással a vállalat régi adatrögzítő gépei, s mel­lettük — egyelőre még ugrásra készen — várakoznak a Video­­ton-terminálok. Kerekes Edit már a gimnázi­umban is matekos volt, s az egyetem elvégzése után most dolgozza be magát ebbe a na­gyon kevesek által ismert mun­kakörbe. — Valóban, kevesen ismerik és értik. Rengeteg gyakorlatra, „matematikus fejre”, kétéves fo­lyamattervezői és egyéves rend­szerszervezői tanfolyamra van szükségem ahhoz, hogy szót ért­sünk egymással. De aki megba­rátkozik a számokkal, az meg is szereti ezt a korszerű gépet. Nekem már vannak sikerélmé­nyeim ... Benkó György matematikus elsőéves volt, amikor a szegedi egyetemen oktatni kezdték a számítástechnika tudományát és harmadéves, amikor a progra­mozótanfolyam indult. — Több mint négy éve va­gyok a vállalatnál. A számító­­gépes adatfeldolgozást a József Attila Tudományegyetem kiber­netikai laboratóriumában műkö­dő számítógép végezte bérmun­kában a vállalat részére a mai napig. Munkánk abban merült ki, hogy a gépre vitt értékesítési programot finomítottuk, azaz hozzáigazítottuk a vállalat sajá­tosságaihoz, hogy könnyebben kezelhetőek legyenek a szüksé­ges adatokat tartalmazó „táb­lák”, kimutatások; utána a rend­szernek a tejipari üzemekre való kiterjesztésén dolgoztunk. — A gépi adatfeldolgozás igen beruházásigényes. Ha van mű­ködő berendezés, nem lenne in­dokolt bérmunkában végeztetni? — Vállalati szempontból nem előnyös. Mi az egyetemi számí­tóközpontnak évente nyolcmil­lió forintot fizetünk ki. Saját gépünkkel a kiadások mellett is ötmilliót takarítunk meg majd évente. Egyelőre még gyakoro­lunk, tanulunk saját számítógé­pünkön, mert a gépet szállító cég szakemberei folyamatosan ké­szítik a programokat. Eddig el­készült az adatrögzítési-átviteli és a törzsadatokat tartalmazó (vevők, boltok nevét, címét, MNB-számát, áruskáláit, keret­rendjét stb.) információtömeg. Csak az utóbbi mintegy kétmil­lió betűnyi, hogy a nagyságren­det érzékeltessem. Februárban várjuk a napi értékesítési ada­tok és a bizonylatok programját és így tovább. Márciusra előre­láthatólag már gépünkön megy a programok feldolgozásától a számlák készítéséig az egész ér­tékesítési rendszer. De marad bérmunka is, elsősorban azért, mert ez csekély költséggel jár. Ilyen a hóvégi statisztika készí­tése és a felvásárlási rendszer. Viszont márciusban visszük sa­ját gépünkre az anyagkönyve­lést és az év végén a munkahe­lyi fogyóeszköz-nyilvántartást. Ezek az idei terveink. 1984-ben a termelés elszámolására kerí­tünk sort. — Mi lesz a könyvelőgépek­kel? — Ha egy gép „csal”, akkor azt már senki műszerész meg nem gyógyítja — mondja Ben­kó György, aki a számítástech­nikai osztály vezetője a 13 fős stábban. — Nagy összegbe ke­rülne kicserélésük. Éppen azért választottuk a korszerűbb meg­oldás. És azért is, mert ez a gép ellent is tud mondani. A hi­bás utasítást egyszerűen nem teljesíti, megtagadja a paran­csot, mert gépi „agya” azonnal reagál a számszaki és logikai té­vedésre. S ha korrekciókra, a termelés vagy a piaci igények miatti változtatásra van szükség, az könnyen betáplálható. Hogy mit jelent a csattogó­­berregő öreg könyvelőmasinák mellett dolgozni, ahhoz elegen­dő bepillantani a zsúfolt gépte­rembe. Tekintet a számsorokon, ujjak a billentyűkön, s a fülek­be bekúszik jobbról-balról munka zaja, a fél szavak, gyors a adatközlések, de a figyelem nem lazulhat, mert ha igen, kezdődik a vég nélküli hibakeresés. Egye­lőre ez a jelen. Hátuk mögött a Videoton termináljai hallgatnak, mert ezek géptársaikkal együtt némák és zöld fényük mindig az igazat mondja. Csak a nyomta­tóberendezés szakítja meg majd a csendet, amíg fegyelmezetten papírra veti a gépi agy munká­ját. — háti — ^ TEJIPARI kS hírlap ____________t Ilii­», liánul,» Lim A Tejipar­ Vállalatok Trösztjének lapja 1502 Budapest, Bartók Béla u. 120. Felelős szerkesztő: Farkas László Kiadja: Lapkiadó Vállalat Budapest Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Készült: Nyírségi Nyomda, Nyíregyháza Felelős vezető: Jäger Zoltán 83. — 30 926 (HÍREK) A Dunaújvárosban január má­sodik felében megrendezett ta­pasztalatcsere keretében tizen­nyolc műszaki szakember előtt tartottak bemutatót az ott kikí­sérletezett és a gyakorlatban be­vált kettős zacskóforrasztás el­terjesztése érdekében, amelyet a vállalat mindhárom üzeme si­kerrel alkalmaz. A vállalat szí­vesen látja a módszer iránt ér­deklődő társüzemek jelentkezé­sét, mivel az új sütőszerkezetet ma már egy termelőszövetkezet saját üzemében gyártja.­­ Üzembe lépett Győr üze­mének új hűtőberendezése. A régit jégakkumulációs rendsze­rű váltotta fel, és ez a korábbi­nál jobb üzembiztonságot tesz lehetővé amellet, hogy gazdasá­gosabban használhatja fel a szükséges energiát. □ A mosonmagyaróvári sajt­üzem munkásaiból 15 tagú vál­lalati gazdasági társulás alakult, amely a rendes munkaidőn túl vállalta a belföldi fogyasztásra és exportra induló sajtok kisze­relését, belső anyagmozgatását és rakodását. A Csorna tejporgyárában évente 260 tonna tejfehérjepor­­koncentrátum készül. Új ter­mékként az üzem megkezdte a 250 grammos dobozoknak a kon­­centrátummal való töllését, ame­lyek DUSI márkanévvel kerül­nek forgalomba. □ Miskolc Gervais üzemében megszűnt az ízesítőanyag gépek melletti töltögetése. Az adalék­anyagot az alagsorban helyezték el, onnan szivattyú szállítja fel közvetlenül az adagológép tartá­lyába. Megszűnt a gépek melletti zsúfoltság, a csurgás-csepegés és a csúszásveszély. □ Az év elején a nyíregyházi­ak szakszervezeti bizottsága a vállalati vezetéssel rövid to­vábbképzést szervez a szakszer­vezeti tisztségviselők, a szo­cialista brigádvezetők és a gaz­dasági vezetők részére, hogy biztosítsa a gazdasági szabályozó rendeletek egyöntetű értelmezé­sét és a gyümölcsöző együttmű­ködést. □ Eredményes évet zárt a Borsod megyei Tejipari Vállalat újító kollektívája. A vállalat négy üzeméből 1982-ben 116 újí­tási javaslat érkezett be. Meg­vizsgálásuk után ennek 80 szá­zalékát fogadta el a vállalat. KENHETŐ A Toronto melletti Guelph Egyetem tudósai olyan módsze­rek után kutatnak, amellyel ja­vítani lehet a vaj kenhetőségét. A vaj molekulák szerkezetének tanulmányozásával arra keres­nek választ, hogyan lehet a vaj kenhetőségét növelni anélkül, hogy annak zsírtartalmán vál­toztatnának. A kutatásuk célja, hogy segítséget adjanak a gyár­tóknak jobb minőségű termék előállítására. KECSKETEJ TABLETTÁBAN Egy franciaországi kis tejfel­­dolgozó vállalat, az Etavlisse­­ments Prolait (Niort) az állami mezőgazdasági kutatóintézettel karöltve kidolgozta a kecsketej tabletta formában való feldolgo­zását, és már meg is kapta Kí­nából az első száztonnás meg­rendelést. Régebben a vállalat kecsketejből készült tejport szál­lított ugyanoda. A tablettákat olyan kínai iskolákban akarják a gyermekek között szétosztani, ahol nem áll rendelkezésre ivó­víz a tejpor feloldására. Franciaországban felesleg ke­letkezik kecsketejben, mert a sajtgyártásnak nincsen szüksége a piacra kerülő teljes mennyi­ségre. A francia vállalat terme­lésének 60 százalékát exportálja, és már eddig is különböző új tejipari gyártmányokkal jelent meg a piacon. AZ OSZTRÁK TEJHELYZET Ausztrában naponta átlagosan 5,5 millió liter tejet vásárolnak fel a tejüzemek, amiből tej és tejitalok, vaj, sajt és túró ké­szülnek. Az osztrák tejipar évente mintegy 10 milliárd Schilling értéket hoz létre. Az áruválaszték széles, több mint 60 féle hazai sajtot, 100 féle folyé­kony terméket kínálnak, az osztrák teavaj a nemzetközi pia­con is keresett. A tejgazdaság aktív értékesítési politikát foly­tat a legmodernebb marketing­­módszerek igénybevételével és elismerten hatásos propaganda­­munkával. Jelentős az exportja sajtból és tejporból, ugyanakkor az exportpiacokon egyre na­gyobb nehézségekkel találkozik. A mezőgazdaságon belül 134 ezer osztrák tejtermelő gazda évente 17 milliárd Schillinget költ gépekre és eszközökre, ke­reken 9 milliárd Schillinget gaz­dasági épületekre és talajjaví­tásra. Ehhez jönnek a tejüzemek beruházásai, melyek 1981-ben 724 millió Schillingbe kerültek. VILÁGTERMELÉS A becslések szerint tavaly az egész világon 500 millió tonna tejet termeltek, 30 millió tonná­val többet, mint 1981-ben. Ha ezt a mennyiséget elosztanánk, akkor földünk minden lakosára 135 liter tej jutott volna tavaly. LOMBIKBOR­JÚ Világra jött és vígan él az első „lombikborjú” a Szovjetunióban. Az állatgenetikai kísérletekben új fejezetet nyitó eredményt a Puskin városában levő, a haszon­állatok tenyésztésével és szapo­rításával foglalkozó kutatóinté­zet tudósai érték el. A kísérletek eredménye az le­het, hogy mód nyílik a legki­válóbb állatok utódai számának jelentős növelésére: a legjobban tejelő tehenek, amelyek normá­lisan csak öt-hét utódot hozhat­nak a világra, ezentúl idegen anyák testében nevelődött mag­zatokkal szaporíthatják utódaik számát. TEJ A MONGOL SZTYEPPÉRŐL Mongólia szarvasmarha-állo­mánya rendkívül nagy, mintegy 24 millió darab. Az állomány nagyobb része ridegtartású, ezért a hozamok nem túl magasak, de a tej, a hús és a marhabőr mi­nősége kiváló. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a szarvasmar­ha természetes anyagokkal táp­lálkozik s állandóan friss leve­gőn tartózkodik. A vándoroltató legeltetés még sokáig meghatá­rozó lesz, jóllehet az utóbbi idő­ben egyre növekszik a helyhez kötött szarvasmarhatartás. Az elmúlt 5 évben 15 ezer férőhel­­­lyel bővült az istállók befogadó­­képessége. Van olyan gazdaság, ahol a hozam már megközelíti az évi 3000 litert tehenenként. A városok és ipari komplexumok közelében szovjet segítséggel 22 tejfeldolgozó létesült néhány esz­tendő alatt. Összeállította: Csányi Istvánné Örökrangadók A Ferencvárosi Torna Club nyolcvanéves történetének legér­dekesebb fejezetei azok az örök­rangadók, amelyeket a szom­szédvárral, az Üllői úttól légvo­nalban alig több mint egy ki­lométerre levő Hungária úti le­génységgel vívtak. Az FTC— MTK-összecsapásoknak mindig megvolt a különös varázsa, amely tízezerszám vonzotta a szurkolókat. Az emlékezés alkal­mából szólaljanak meg a mér­kőzések egykori hősei. Dalnoki Jenő: „A találkozók közül a legkedvesebb, a legem­lékezetesebb az 1954-ben vívott népstadionbeli örökrangadó. 3:1- re győztünk, pedig a találkozó­nak az első számú favoritja a nálunk akkor lényegesen jobb játékerőt képviselő Vörös Lobo­gó volt. Ha visszagondolok az összeállításukra, akkor még ma is remeg a lábam: Gellér — Ko­vács II., Börzsei, Lantos — Ko­vács I., Zakariás — Sándor, Hi­degkúti, Palotás, Szolnok és Szimcsák I. Amikor Vilezsál Őszi góljával győzelmünket bebiztosítottuk , és kialakult végeredmény, szinte agyonölel­­­tük, csókoltuk örömünkben. Fe­lejthetetlen szép emlék. Egyko­ri riválisunk, Sándor Csikarra a nagy párharcok ellenére szere­tettel gondolok vissza. Már nem tudom, melyik meccsen történt, de Csikart alaposan faragtam Fegyelmi elé kerültem, de az én aranyszívű barátom még ott is kiállt értem. A bizottság elnöké­nek kérdésére mindig csak azt hajtogatta: „A Jenőről csak a legjobbakat tudom mondani.” Sándor Károly: „Ha az örök­rangadókat felidézem magam­ban, még ma is összeszorul a torkom. No, nem azért, mert most divat és úrrá lett minden­kin a nosztalgiahullám. Hadd áruljak el most utólag valamit. Rólam, aki csak ismer, tudja, hogy elég lezser vagyok, soha­sem voltam ideges típus. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a drukk, belső feszültség. Labdarúgóként sohasem hagyott el a jó érte­lemben vett magabiztosság, so­hasem érdekelt, hogy ki ellen kell játszanom. Engem nem le­hetett megfélemlíteni még azzal sem, ha azt mondták, emberevő hátvéddel kerülök szembe. A Fe­rencváros elleni örökrangadókat megelőző napokban mégis nyug­talan voltam. Orrá lett rajtam a feszültség, akármerre is terel­tem a gondolataimat, mindig csak a mérkőzés jutott eszembe. A városban az embereknek is ez volt a fő témája, akárhol jár­tam, a várható eredményt latol­gatták. Kérdeztek, faggattak a szurkolók, az újságok már na­pokkal előbb a várható párhar­cokat sejttették. Rajtam pedig fokozatosan úrrá lett az egészsé­ges versenyláz, amely nélkül vé­leményem szerint nem lehet jó teljesítményt nyújtani. Nyugta­lan voltam, mint a versenyló a nagy futam előtt, már alig vár­tam a játékvezetői sípszót, azt a pillanatot, hogy a labdához ér­jek. Na és még valami az örök­rangadókkal kapcsolatban. Ha emlékeznem kell, rögtön két nagyszerű ferencvárosi labdarú­gó jut eszembe: Kispéter Mihály és Dalnoki Jenő. Kispéter Mis­kával egy városból valók va­gyunk. Ő is szegedi, én is. Pen­­delyes gyerekként még szedtem neki a labdát a móravárosi pá­lyán és csodáltam magabiztos, elegáns játékát. Úgy becézték, úgy nevezték el a játékostársak, hogy Kalács. Ez mindent kife­jez. Olyan jó volt, olyan meleg­szívű, hogy illett rá ez a név. Szinte hihetetlen, hogy már több mint tizenöt esztendeje nincs köztünk. — Dalnoki Jenő, bármily meg­lepő sokak számára, a legkor­rektebb ellenfelem volt. Kemé­nyen, határozottan játszott, de sohasem alattomosan. A győze­lem érdekében nem adott kímé­letet az ellenfélnek, a sikerért küzdött, hajtott, de saját testi épségét is képes volt veszélyez­tetni csapata, a Ferencváros ér­dekében. Nem emlékszem rá, hogy valaha is előfordult volna, hogy hátulról orvul megrúgta volna ellenfelét. Szemtől szembe ellenben úgy lépett oda, hogy néha-néha még a fű is füstölt. Becsületesen küzdött, de nem gonosz, szikás módon. Borzalmas fizikai ereje volt. Amikor neki­futottam, olyan érzésem volt, mintha betonfalnak mentem vol­na. A szíve fantasztikus volt, akaratereje pedig ritka­ságszámba ment. A Ferencvá­rosért, a zöld-fehér színekért élt-halt, nem volt olyan mérkő­zés, melyet félvállról tudott vol­na venni. Ha az igazi fradistát kellene íróként papírra vetni, akkor csak az ő tulajdonságai­ból merítenék. Gyenes J. András FRADI-SAROK

Next