Tejipari Hírlap, 1985 (12. évfolyam, 1. szám)
1985-01-01 / 1. szám
FIATALOKRÓL MINDENKINEK A SZIE és munkája 1984-ben A tejipar ifjúsági szervezeteinek tevékenységét — a Húsprogram KISZ-védnökség keretén belül — a Szakmai Ifjúsági Bizottság hangolja össze, szervezi. Az ifjúsági szervezetekre háruló feladatok közül érdemes néhányat kiemelni és részletesebben szólni róluk. Fontos feladatot jelentett 1984. évre, a tejipari vállalatoknál dolgozó fiataloknak, hogy részt vegyenek a bakteriológiai tisztaság szerinti tejátvételi munkában. Az új minősítési rendszer ugyanis jelentős terhet rótt az iparágra, nem kevés nehézséggel, problémával párosulva. Mit tehettek ebben vállalati fiataljaink? A bakteriológiai tisztaság szerinti tejátvételre való áttérés alapján a tejtermelő mezőgazdasági nagyüzemeket segítették helyszíni tanácsadással, tájékoztatással, tapasztalatcserével, az ott dolgozó fiatalok KISZ-szervezetteivel való kapcsolattartás útján. Ugyancsak számottevő feladatot jelentett az „Iskolatej akció”-ban történő közreműködés — amely a legtöbb megyében szép eredményekkel járt —, továbbá a tejtermékek értékesítésének elősegítése, különös tekintettel a falun élők ellátásának javítására. Hatékonyan közreműködtek tejipari fiataljaink a tejtermékek minőségének emelésében, a gazdaságos anyagfelhasználás és a technológia korszerűsítésére hozott vállalati intézkedések megvalósításában, ide értve a tejipari visszáru csökkentése érdekében tett intézkedéseket is. Megemlítésre kívánkozik, a feladatok jellegét tekintve, hogy az iparág dolgozóinak több, mint fele 35 év alatti fiatal. Ennek a létszámnak közel fele a helyi KISZ-szervezetek tagjai. Az említett teendőkhöz kapcsolódott év elején a KISZ Központi Bizottsága állásfoglalásából adódó feladat is, amely a nevelőotthonokban elhelyezett, veszélyeztetett gyermekek és fiatalok helyzetével, helyzetük megjavításával foglalkozott. Mit tartalmazott ez az állásfoglalás? Azt, hogy a gyámhatóságok, iskolák mintegy 100 ezer veszélyeztetett gyermeket és fiatalt tartanak nyilván — tehát a 18 éven aluli népesség 3,7 százalékát. A veszélyeztetettség megelőzése, megszüntetése érdekében kereken 50 ezer fiatalkorú részesül az állami gondoskodás különböző formáiból (védő-óvó intézkedések, segélyezés), s közel 33 ezer az állami gondozottak száma. A veszélyeztettség kiváltó okai általában környezeti, anyagi-szociális, továbbá egészségügyi eredetűek. A veszélyeztetett gyermekek és a fiatalok helyzetének javításában — a társadalmi erők tevékeny közreműködése mellett — az alapvető feladatok lényegében az államra hárulnak, de a veszélyeztettség társadalmi súlya, e körbe tartozó gyermekek és fiatalok helyzetének alakulása szükségessé teszi az ifjúsági szövetség résztvállalását is a gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi feladataiból. Ehhez az állásfoglaláshoz csatlakozott ez év elején a Húsprogram KISZ-védnökség elnöksége, felhívással fordulva a tejipar KISZ-fiataljaihoz, hogy az ország 118 nevelőotthona közül hárommal alakítsanak ki a védnökségi mozgalmi feladatok részét képező — patronáló kapcsolatot. A tejipari fiatalok elfogadták ezt a felhívást azzal, hogy a célkitűzésen túl nagy hangsúlyt kívánnak helyezni a nevelőotthonokban lévő gyermekekkel, fiatalokkal való emberi törődésre is. Ugyanis úgy gondolták, hogy legalább annyira fontos és lényeges a patronálásban a gyermekekkel való törődés, velük való emberi foglalkozás, mint a korszerű táplálkozásra való nevelés. Három megyei vállalatra esett a választás: Szabolcs, Vas és Zala megyei Tejipari Vállalatra, egy-egy nevelőotthonnal, bennük különböző korosztályú gyerekekkel. Az akcióhoz azonban — egyéves időtartamot ölel fel és a tavasz elején már elkezdődött — pénzre volt szükség és nem is kevésre. Hiszen a térítésmentesen kiszállított tejtermékek fedezetére valamilyen pénzügyi forrás kellett, összevont ifjúsági bizottsági ülésen az is eldőlt, kisebb, de konstruktív vitával. Megállapodás született, hogy a fedezetet a fiatalok társadalmi munkából teremtik meg, amelyhez több ezer fiatalt kell majd mozgósítani, különböző munkák elvégzésére. Az akció megvalósításához nemcsak a tejipari fiatalok hozzájárulása jelentett garanciát, a KISZ KB és a Tejipari Vállalatok Trösztje vezetői támogatásán túl, hanem mindazon vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőinek magatartása is, akik már kezdetkor megértéssel álltak a jó ügy mellé. Természetesen olyan ügyről van szó, amely nem egynéhány, vagy éppen a kijelölt három vállalaté, hanem a tejipar egészét érintő ügyről. Az eltelt időszak alatt a szükséges pénzfedezetet a fiatalok lényegében megteremtették, mintegy százötvenezer forint erejéig — nem kis áldozatvállalással. A három vállalat, összesen 220 nevelőotthoni gyerek és fiatal részére — túlnyomó többségük három—hatéves korosztály — 1984. november hó végéig 150 ezer forint értékben juttatott különböző tejterméket, általában rendszeres időközönként. Ugyanezen vállalatok KISZ-fiataljai gyermeknapot rendeztek a gyerekek számára, játékokkal ajándékozták meg őket és több alkalommal látogatták a nevelőotthonokat. A nevelőotthonok vezetői igen nagyra értékelték az eddig kifejtett támogatást, kifejezték azt a reményüket, hogy az eddig kialakult jó kapcsolat a jövőben is megmarad, hiszen a gyermekek megszokták ezt a „patronálást”, törést jelentene náluk, ha ez félbemaradna. A három vállalat illetékes fiataljai úgy határoztak, hogy egy év elteltével továbbra is folytatják támogató Ennek anyagi tevékenységüket, feltételeit mindenképpen megteremtik. Hoffmann István SZIB-elnök TISZTA LAPPAL INDULTAK A hetedik brigád Nem könnyű feladat szocialista címért küzdő brigádot szervezni ott, ahol úgyszólván minden dolgozó brigádtag, így volt ez Budafokon is, ahol hat szocialista brigád működött az ömlesztőüzemben szép eredményekkel a háta mögött. De a kerületi KISZ-bizottság javaslatára mégis úgy döntöttek, hogy megalakítják a hetediket, csupa fiatalokból. Szabó Istvánná, Zsuzsa, az üzemi KISZ-titkár, egyébként az anyagraktár helyettes vezetője, ugyancsak vakarta a fejét: — Nehéz feladatot kaptunk. Hogy kívánhatjuk meg, hogy a leendő brigádtagok otthagyják azt a kollektívát, amelynek eredményei az övéké is. „Tiszta lappal” indulni ugyanis azt jelenti, hogy elölről kell kezdeni a harcot... — Hogyan sikerült? — Úgy, hogy a legjobban mozgatható ifiket emeltük ki. Mindnyájan KISZ-tagok, lelkesek, és megértőek. Megmagyaráztuk, hogy az új brigádnak meg kell mutatnia, mire képes használni akar. Márpedig az, aki nálunk nagy szükség van a „rohambrigádokra” mert igen nehéz a munkaerőhelyzet. Túl nagy a kínálat Budapesten, lasszóval fogják a munkaerőt. Éppen ezért segítenek az iskolák egy-egy heti társadalmi munkával az üzemnek. Végre is közös nevezőre jutottunk. A jubileumi munkaverseny szokásos vállalásai mellé, mi, az új Radnóti Miklós szocialista címért küzdő brigád, az üzemi munka zökkenőmentessé tételét céloztuk meg a szokványos fegyelmezett tevékenység mellett. — A brigád tehát igen vegyes lehet... — Vegyes persze, ami a munkaköröket illeti. De eggyé forrt kis társaság. Van közöttünk öt tag az adminisztrációból, három az anyagraktárból, ketten termeléselszámolók, ketten a tmkban dolgoznak. Szóval mi vagyunk azok, akik — ha kilazul valami a szerkezetben — a helyére lépünk. Ebben az üzemben sok kampánymunka, vagy olyan tevékenység adódik, amelyre egyszerűen nem kapunk külső munkaerőt. A termelés sem nélkülözheti gyakran a gyártásban dolgozókat. S ha ilyen munka adódik, a brigád megmozdul... Berek Géza, az adminisztráció vezetője, egyébként az alapszervezet agitproposa elmondja, hogy a környező iskolák, a Budai Nagy Antal gimnázium, az óvónőképző, és az általános iskolák végzősei munkára nevelés céljával időről-időre vállalnak ugyan munkát, de erre nem lehet hagyatkozni. — Különösen nem a szünidők alatt, így aztán sorompóba lépünk. A nyáron több mint 150 órát dolgoztunk műszakon kívül a tömlőssajt gyűjtőcsomagolásával. Százórányi munkát fordítottunk az anyagraktár rendezésére. De az gyakori eset, hogy megtoldjuk a műszakot, ha árufogadás-rakodást kell végezni. És ilyenkor mindenki „anyagmozgató”. Zsuzsa is, magam is odaállunk az emelős targonca rúdjához és vidáman cipekedünk a többiekkel. Mert a munkában nincsen „rangsor”! — Úgy képzelje el — mondja Zsuzsa —, hogy a mi kiszeseink, és általában a fiataljaink mint egy kis község a nagyváros közepén, ahol mindenki úgy ismeri egymást mint saját tenyerét. — És ha takaródét fúj a duda? — A barátságnak nem fúj! Annyira egyet akarunk, hogy nálunk mindent könnyű megszervezni. És ez a családias légkör azért is jó, mert ha közénk vetődik „kintről” valaki, hamar együtt lép velünk. A mi fiataljaink nagyon jól tudják, hogy a termelési eredményeknek nemcsak létrehozói, de haszonélvezői is. Ki mit vállal, meggyőződésből teszi és a malom nem divatos versenymoz„muszáj”, hanem gyarapodásunkat szolgálja ... Zsuzsa egyébként háromgyermekes mama. Fia az üzemben dolgozik, itt tölti szünideje jelentős részét gimnazista lánya. A brigád havonta egyszer színházba megy testületileg, állandó látogatói a sportcsarnoki rendezvényeknek és a KISZ-tagság kollektív zokogással adózik a FRADI „sikereinek” a mécsesek után. Télen együtt járnak a diszkóba, fogadják és viszonozzák a kassai tejesek látogatását és idén ősszel a KISZ kerületi bizottság anyagi hozzájárulásával a tejes fiatalok részvételével barátságvonat utazott Rigába és a hős város, Leningrád felszabadulásának negyvenedik évfordulójára. A tejesek vezetője Zsuzsa volt. B. T. A környezetvédő Ilonka néha bepörög Barna Józsefné nagy dilemma előtt állott leánykorában. Édesanyja egyedül nevelte négy gyermekét olyan időkben, amikor a családok nagy részének legégetőbb problémája volt a mindennapi kenyér. Szíve szerint óvónőnek tanult volna, vagy gyomra szerint — milyen a mindig éhes tizenéves — cukrásznak. De okos leány volt, számolni kezdett: fehér köpeny és havi hat-hétszáz forint sokáig, vagy kék köpeny, elől-hátul olajos, és havi ezerhatszáz ... A kék köpenyt választotta. Fel is szabadult mint fémesztergályos. Kecskeméten is vannak tavaszi szerelmek és ez a járvány őt sem kerülte ki. A fiú szegedi volt és Ilonka követte a Tiszaparti városba és a szőregi Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lakatos üzemében kötött ki. Azután megjött a baba, és a gyes alatt kifinomult némileg a barna fiatalasszony tenyere, de a háztartási munka mellett könyvet is fogott és beiratkozott a gépipari technikumba. Megbecsült munkása volt a szőregi lakatosüzemnek, majd ő lett a vezetője is az üzemágnak. Öt évvel ezelőtt újsághirdetésen akadt meg a szeme: szegedi tejipari vállalat keresett a tmk-előadót és nem sokat tépelődött, jelentkezett. Azóta Ilonka álláshalmozó. Mai foglalkozása esztergályos, gépipari technikus, tmk-előadó, emelőgép ügyintéző, hydrotechnológus és „hivatásos” környezetvédő. De adjam át a szót neki: — Nehéz gyermekkorom jó iskola volt. Annyira jó, hogy segédmunkás édesbátyámat is én képeztem ki a mesterségemre. Korán megtanultam, hogy az ember — ha nem törekszik — elmarad, és ez nagyon rossz érzés. De azt se gondolja, hogy íróasztal után vágyakoztam. Ma is örülök, ha hátat fordítok neki. Szóval beosztásommal jár, hogy néha mellé kell ülnöm, de az külön öröm, ha elszabadulok tőle. — A testvérek? — Bátyám esztergályos, egyik nővérem Kecskeméten Volán vállalati csoportvezető, a másik szeszfőzdét vezet... Van dolgom elég, de örülök neki: 35 targoncánk van az üzemekben, ezeknek a javítása, szemlére való előkészítése, alkatrészbeszerzések, terheléspróbák és a többi műszaki tennivaló mellett a targoncavezetői vizsgára való felkészítés, éppen elég munkát ad. Szerencsére, hogy igen jó „melóskapcsolataim” vannak az üzemekben. Azután meg kellett tanulnom „vizet”. Egy évig alapozó tafolyamra jártam, és ezt elvégezve megszereztem a képesítést a középfokú hydrotechnológiai tanfolyam elvégzéséhez. Nemrég kaptam meg az oklevelemet... Menet közben jöttem rá, hogy „mit tud” a víz! Hogy bizony nem szólam az, hogy egyik legdrágább kincsünk! Valósággal szenvedélyemmé vált, hogy harcoljak a nemtörődömség, a szennyezése, a pazarlása ellen, mert elképesztő, hogy az emberi tájékozatlanság, a hanyagság, nemtörődömség és a lustaság mennyi kárt okoz. Bizony nem restellek rászólni arra, aki kétökölnyi sárga lacsinokat — kezében a gumicsővel — vízsugárral akar betessékelni a lefolyóba ahelyett, hogy elővenné a seprőt és a lapátot. Mert szerinte a víz „ingyen” van. Dehogy is törődik vele, hogy milliós bírságot fizet az üzem, és mibe kerül a víznyerés, hálózatkarbantartás, tisztítás ... node nem mérgelődök, inkább arról beszélek, hogy mit tervezünk . .. Vállalatunk a megyei víz- és csatornamű vállalattal közösen Kisteleken víztisztítóművet épít. Ez nemcsak az üzem, de a lakóterület problémáit is megoldja. Sőt, szennyezésmentes víz kerül a Szeged melletti Maty-éri csónakázó tóba. Másik elgondolásunk a szegedi üzem öblítővizes előmosásából, a készülékekből kiváló fehérjezsír anyag takarmányozási célokra való hasznosítása. Harmadikként Makó kerül sorra, itt is keresünk környezetvédő megoldást. Hadd jegyzem meg, hogy a dossziémban őrzöm a Hírlap cikkét gyulai szennyvíztisztításról. Készülünk Gyulára, hogy megtekintsük és az ipar érdekében hasznosítsuk majd. Annak külön örülök, hogy a vállalat vezetői mellett minden segítséget megkapok Császár József vegyészmérnöktől, az Országos Vízügyi Hivatal főelőadójától, mert a környezetvédelem széles összefogás nélkül szélmalomharc. Ezért ne is vegye rossznéven senki, ha „bepörgök”, amikor pazarlást, felelőtlenséget és nemtörődömséget tapasztalok ... Alighanem egyetértünk Ilonkával, ha a vízpazarlókat és szennyezőket elküldenék „tapasztalatszerzésre” Kuvaitba, ahol annyit fizetnének egy liter vízért, mint két liter benzinért. Babor