Tejipari Hírlap, 1985 (12. évfolyam, 1. szám)

1985-01-01 / 1. szám

FIATALOKRÓL MINDENKINEK A SZIE és munkája 1984-ben A tejipar ifjúsági szervezete­inek tevékenységét — a Hús­program KISZ-védnökség ke­retén belül — a Szakmai Ifjú­sági Bizottság hangolja össze, szervezi. Az ifjúsági szerveze­tekre háruló feladatok közül ér­demes néhányat kiemelni és rész­letesebben szólni róluk. Fontos feladatot jelentett 1984. évre, a tejipari vállalatoknál dol­gozó fiataloknak, hogy részt vegyenek a bakteriológiai tiszta­ság szerinti tejátvételi munká­ban. Az új minősítési rendszer ugyanis jelentős terhet rótt az iparágra, nem kevés nehézség­gel, problémával párosulva. Mit tehettek ebben vállalati fiataljaink? A bakteriológiai tisztaság sze­rinti tejátvételre való áttérés alapján a tejtermelő mezőgaz­dasági nagyüzemeket segítették helyszíni tanácsadással, tájékoz­tatással, tapasztalatcserével, az ott dolgozó fiatalok KISZ-szer­­vezetteivel való kapcsolattartás útján. Ugyancsak számottevő felada­tot jelentett az „Iskolatej ak­­ció”-ban történő közreműködés — amely a legtöbb megyében szép eredményekkel járt —, to­vábbá a tejtermékek értékesíté­sének elősegítése, különös tekin­tettel a falun élők ellátásának javítására. Hatékonyan közremű­ködtek tejipari fiataljaink a tej­termékek minőségének emelésé­ben, a gazdaságos anyagfelhasz­nálás és a technológia korszerű­sítésére hozott vállalati intézke­dések megvalósításában, ide ért­ve a tejipari visszáru csökkenté­se érdekében tett intézkedéseket is. Megemlítésre kívánkozik, a feladatok jellegét tekintve, hogy az iparág dolgozóinak több, mint fele 35 év alatti fiatal. Ennek a létszámnak közel fele a helyi KISZ-szervezetek tagjai. Az említett teendőkhöz kap­csolódott év elején a KISZ Köz­ponti Bizottsága állásfoglalásá­ból adódó feladat is, amely a nevelőotthonokban elhelyezett, veszélyeztetett gyermekek és fi­atalok helyzetével, helyzetük megjavításával foglalkozott. Mit tartalmazott ez az állásfoglalás? Azt, hogy a gyámhatóságok, is­kolák mintegy 100 ezer veszé­lyeztetett gyermeket és fiatalt tartanak nyilván — tehát a 18 éven aluli népesség 3,7 százalé­kát. A veszélyeztetettség megelő­zése, megszüntetése érdekében kereken 50 ezer fiatalkorú ré­szesül az állami gondoskodás kü­lönböző formáiból (védő-óvó in­tézkedések, segélyezés), s közel 33 ezer az állami gondozottak száma. A veszélyeztettség kivál­tó okai általában környezeti, anyagi-szociális, továbbá egész­ségügyi eredetűek. A veszélyez­tetett gyermekek és a fiatalok helyzetének javításában — a tár­sadalmi erők tevékeny közremű­ködése mellett — az alapvető feladatok lényegében az állam­ra hárulnak, de a veszélyeztett­ség társadalmi súlya, e körbe tartozó gyermekek és fiatalok helyzetének alakulása szükséges­sé teszi az ifjúsági szövetség résztvállalását is a gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi fel­adataiból. Ehhez az állásfoglaláshoz csat­lakozott ez év elején a Húsprog­ram KISZ-védnökség elnöksége, felhívással fordulva a tejipar KISZ-fiataljaihoz, hogy az or­szág 118 nevelőotthona közül há­rommal alakítsanak ki a véd­­nökségi mozgalmi feladatok ré­szét képező — patronáló kapcso­latot. A tejipari fiatalok elfo­gadták ezt a felhívást azzal, hogy a célkitűzésen túl nagy hangsúlyt kívánnak helyezni a nevelőotthonokban lévő gyerme­kekkel, fiatalokkal való emberi törődésre is. Ugyanis úgy gon­dolták, hogy legalább annyira fontos és lényeges a patronálás­­ban a gyermekekkel való törő­dés, velük való emberi foglalko­zás, mint a korszerű táplálko­zásra való nevelés. Három megyei vállalatra esett a választás: Szabolcs, Vas és Za­la megyei Tejipari Vállalatra, egy-egy nevelőotthonnal, bennük különböző korosztályú gyerekek­kel. Az akcióhoz azonban — egy­éves időtartamot ölel fel és a ta­vasz elején már elkezdődött — pénzre volt szükség és nem is kevésre. Hiszen a térítésmente­sen kiszállított tejtermékek fe­dezetére valamilyen pénzügyi forrás kellett, összevont ifjúsá­gi bizottsági ülésen az is eldőlt, kisebb, de konstruktív vitával. Megállapodás született, hogy a fedezetet a fiatalok társadalmi munkából teremtik meg, amely­hez több ezer fiatalt kell majd mozgósítani, különböző munkák elvégzésére. Az akció megvalósításához nemcsak a tejipari fiatalok hoz­zájárulása jelentett garanciát, a KISZ KB és a Tejipari Vállala­tok Trösztje vezetői támogatásán túl, hanem mindazon vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői­nek magatartása is, akik már kezdetkor megértéssel álltak a jó ügy mellé. Természetesen olyan ügyről van szó, amely nem egynéhány, vagy éppen a kije­lölt három vállalaté, hanem a tejipar egészét érintő ügyről. Az eltelt időszak alatt a szük­séges pénzfedezetet a fiatalok lé­nyegében megteremtették, mint­egy százötvenezer forint erejéig — nem kis áldozatvállalással. A három vállalat, összesen 220 nevelőotthoni gyerek és fiatal ré­szére — túlnyomó többségük há­rom—hatéves korosztály — 1984. november hó végéig 150 ezer fo­rint értékben juttatott különbö­ző tejterméket, általában rend­szeres időközönként. Ugyanezen vállalatok KISZ-fiataljai gyer­meknapot rendeztek a gyerekek számára, játékokkal ajándékoz­ták meg őket és több alkalom­mal látogatták a nevelőotthono­kat. A nevelőotthonok vezetői igen nagyra értékelték az eddig kifej­tett támogatást, kifejezték azt a reményüket, hogy az eddig kia­lakult jó kapcsolat a jövőben is megmarad, hiszen a gyermekek megszokták ezt a „patronálást”, törést jelentene náluk, ha ez fél­bemaradna. A három vállalat illetékes fia­taljai úgy határoztak, hogy egy év elteltével továbbra is folytat­ják támogató Ennek anyagi tevékenységüket, feltételeit min­denképpen megteremtik. Hoffmann István SZIB-elnök TISZTA LAPPAL INDULTAK A hetedik brigád Nem könnyű feladat szocialis­ta címért küzdő brigádot szer­vezni ott, ahol úgyszólván min­den dolgozó brigádtag, így volt ez Budafokon is, ahol hat szo­cialista brigád működött az öm­lesztőüzemben szép eredmények­kel a háta mögött. De a kerületi KISZ-bizottság javaslatára még­is úgy döntöttek, hogy megala­kítják a hetediket, csupa fiata­lokból. Szabó Istvánná, Zsuzsa, az üzemi KISZ-titkár, egyébként az anyagraktár helyettes vezetője, ugyancsak vakarta a fejét: — Nehéz feladatot kaptunk. Hogy kívánhatjuk meg, hogy a leendő brigádtagok otthagyják azt a kollektívát, amelynek ered­ményei az övéké is. „Tiszta lap­pal” indulni ugyanis azt jelen­ti, hogy elölről kell kezdeni a harcot... — Hogyan sikerült? — Úgy, hogy a legjobban moz­gatható ifiket emeltük ki. Mind­nyájan KISZ-tagok, lelkesek, és megértőek. Megmagyaráztuk, hogy az új brigádnak meg kell mutatnia, mire képes használni akar. Márpedig az, aki ná­lunk nagy szükség van a „ro­hambrigádokra” mert igen ne­héz a munkaerőhelyzet. Túl nagy a kínálat Budapesten, lasszóval fogják a munkaerőt. Éppen ezért segítenek az iskolák egy-egy he­ti társadalmi munkával az üzem­nek. Végre is közös nevezőre ju­tottunk. A jubileumi munkaver­seny szokásos vállalásai mellé, mi, az új Radnóti Miklós szocia­lista címért küzdő brigád, az üzemi munka zökkenőmentessé tételét céloztuk meg a szokvá­nyos fegyelmezett tevékenység mellett. — A brigád tehát igen vegyes lehet... — Vegyes persze, ami a mun­kaköröket illeti. De eggyé forrt kis társaság. Van közöttünk öt tag az adminisztrációból, három az anyagraktárból, ketten ter­­meléselszámolók, ketten a tmk­­ban dolgoznak. Szóval mi va­gyunk azok, akik — ha kilazul valami a szerkezetben — a he­lyére lépünk. Ebben az üzem­ben sok kampánymunka, vagy olyan tevékenység adódik, amelyre egyszerűen nem kapunk külső munkaerőt. A termelés sem nélkülözheti gyakran a gyártásban dolgozókat. S ha ilyen munka adódik, a brigád megmozdul... Berek Géza, az adminisztrá­ció vezetője, egyébként az alap­szervezet agitproposa elmondja, hogy a környező iskolák, a Bu­dai Nagy Antal gimnázium, az óvónőképző, és az általános is­kolák végzősei munkára nevelés céljával időről-időre vállalnak ugyan munkát, de erre nem le­het hagyatkozni. — Különösen nem a szünidők alatt, így aztán sorompóba lé­pünk. A nyáron több mint 150 órát dolgoztunk műszakon kívül a tömlőssajt gyűjtőcsomagolá­sával. Százórányi munkát fordí­tottunk az anyagraktár rende­zésére. De az gyakori eset, hogy megtoldjuk a műszakot, ha áru­­fogadás-rakodást kell végezni. És ilyenkor mindenki „anyag­­mozgató”. Zsuzsa is, magam is odaállunk az emelős targonca rúdjához és vidáman cipekedünk a többiekkel. Mert a munkában nincsen „rangsor”! — Úgy képzelje el — mondja Zsuzsa —, hogy a mi kiszeseink, és általában a fiataljaink mint egy kis község a nagyváros közepén, ahol mindenki úgy is­meri egymást mint saját tenye­rét. — És ha takaródét fúj a duda? — A barátságnak nem fúj! Annyira egyet akarunk, hogy nálunk mindent könnyű meg­szervezni. És ez a családias lég­kör azért is jó, mert ha közénk vetődik „kintről” valaki, hamar együtt lép velünk. A mi fiatal­jaink nagyon jól tudják, hogy a termelési eredményeknek nem­csak létrehozói, de haszonélve­zői is. Ki mit vállal, meggyőző­désből teszi és a malom nem divatos versenymoz­„muszáj”, hanem gyarapodásunkat szolgál­ja ... Zsuzsa egyébként háromgyer­mekes mama. Fia az üzemben dolgozik, itt tölti szünideje je­lentős részét gimnazista lánya. A brigád havonta egyszer szín­házba megy testületileg, állan­dó látogatói a sportcsarnoki rendezvényeknek és a KISZ-tag­­ság kollektív zokogással adózik a FRADI „sikereinek” a mécs­esek után. Télen együtt járnak a diszkóba, fogadják és viszo­nozzák a kassai tejesek látoga­tását és idén ősszel a KISZ ke­rületi bizottság anyagi hozzájá­rulásával a tejes fiatalok részvé­telével barátságvonat utazott Rigába és a hős város, Lenin­­grád felszabadulásának negyve­nedik évfordulójára. A tejesek vezetője Zsuzsa volt. B. T. A környezetvédő Ilonka néha bepörög Barna Józsefné nagy dilemma előtt állott leánykorában. Édes­anyja egyedül nevelte négy gyermekét olyan időkben, ami­kor a családok nagy részének leg­égetőbb problémája volt a min­dennapi kenyér. Szíve szerint óvónőnek tanult volna, vagy gyomra szerint — milyen a min­dig éhes tizenéves — cukrász­nak. De okos leány volt, szá­molni kezdett: fehér köpeny és havi hat-hétszáz forint sokáig, vagy kék köpeny, elől-hátul ola­jos, és havi ezerhatszáz ... A kék köpenyt választotta. Fel is sza­badult mint fémesztergályos. Kecskeméten is vannak tavaszi szerelmek és ez a járvány őt sem kerülte ki. A fiú szegedi volt és Ilonka követte a Tisza­­parti városba és a szőregi Egyet­értés Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezet lakatos üzemében kötött ki. Azután megjött a ba­ba, és a gyes alatt kifinomult némileg a barna fiatalasszony tenyere, de a háztartási munka mellett könyvet is fogott és be­iratkozott a gépipari technikum­ba. Megbecsült munkása volt a szőregi lakatosüzemnek, majd ő lett a vezetője is az üzemág­nak. Öt évvel ezelőtt újsághir­detésen akadt meg a szeme: szegedi tejipari vállalat keresett a tmk-előadót és nem sokat tépe­­lődött, jelentkezett. Azóta Ilon­ka álláshalmozó. Mai foglalko­zása esztergályos, gépipari tech­nikus, tmk-előadó, emelőgép ügyintéző, hydrotechnológus és „hivatásos” környezetvédő. De adjam át a szót neki: — Nehéz gyermekkorom jó iskola volt. Annyira jó, hogy se­gédmunkás édesbátyámat is én képeztem ki a mesterségemre. Korán megtanultam, hogy az ember — ha nem törekszik — elmarad, és ez nagyon rossz ér­zés. De azt se gondolja, hogy író­asztal után vágyakoztam. Ma is örülök, ha hátat fordítok neki. Szóval beosztásommal jár, hogy néha mellé kell ülnöm, de az külön öröm, ha elszabadulok tő­le. — A testvérek? — Bátyám esztergályos, egyik nővérem Kecskeméten Volán vállalati csoportvezető, a másik szeszfőzdét vezet... Van dolgom elég, de örülök neki: 35 targoncánk van az üze­mekben, ezeknek a javítása, szemlére való előkészítése, al­katrészbeszerzések, terhelés­próbák és a többi műszaki ten­nivaló mellett a targoncavezetői vizsgára való felkészítés, éppen elég munkát ad. Szerencsére, hogy igen jó „melóskapcsola­­taim” vannak az üzemekben. Az­után meg kellett tanulnom „vizet”. Egy évig alapozó ta­­­­folyamra jártam, és ezt elvégez­ve megszereztem a képesítést a középfokú hydrotechnológiai tan­folyam elvégzéséhez. Nemrég kaptam meg az oklevelemet... Menet közben jöttem rá, hogy „mit tud” a víz! Hogy bizony nem szólam az, hogy egyik leg­drágább kincsünk! Valósággal szenvedélyemmé vált, hogy har­coljak a nemtörődömség, a szen­­­nyezése, a pazarlása ellen, mert elképesztő, hogy az emberi tá­jékozatlanság, a hanyagság, nem­törődömség és a lustaság men­­nyi kárt okoz. Bizony nem res­­tellek rászólni arra, aki kétököl­­nyi sárga lacsinokat — kezében a gumicsővel — vízsugárral akar betessékelni a lefolyóba ahelyett, hogy elővenné a seprőt és a la­pátot. Mert szerinte a víz „in­gyen” van. Dehogy is törődik ve­le, hogy milliós bírságot fizet az üzem, és mibe kerül a víznye­rés, hálózatkarbantartás, tisztí­tás ... node nem mérgelődök, in­kább arról beszélek, hogy mit tervezünk . .. Vállalatunk a megyei víz- és csatornamű vállalattal közösen Kisteleken víztisztítóművet épít. Ez nemcsak az üzem, de a lakó­terület problémáit is megoldja. Sőt, szennyezés­mentes víz ke­rül a Szeged melletti Maty-éri csónakázó tóba. Másik elgondo­lásunk a szegedi üzem öblítővi­zes előmosásából, a készülékek­ből kiváló fehérjezsír anyag ta­karmányozási célokra való hasz­nosítása. Harmadikként Makó kerül sorra, itt is keresünk kör­nyezetvédő megoldást. Hadd jegyzem meg, hogy a dossziém­ban őrzöm a Hírlap cikkét gyulai szennyvíztisztításról. Ké­­­szülünk Gyulára, hogy megte­kintsük és az ipar érdekében hasznosítsuk majd. Annak külön örülök, hogy a vállalat vezetői mellett minden segítséget megkapok Császár Jó­zsef vegyészmérnöktől, az Or­szágos Vízügyi Hivatal főelőadó­jától, mert a környezetvédelem széles összefogás nélkül szélma­­lomharc. Ezért ne is vegye rossz­néven senki, ha „bepörgök”, amikor pazarlást, felelőtlenséget és nemtörődömséget tapaszta­lok ... Alighanem egyetértünk Ilonká­val, ha a vízpazarlókat és szen­­­nyezőket elküldenék „tapasz­talatszerzésre” Kuvaitba, ahol annyit fizetnének egy liter vízért, mint két liter benzinért. Ba­bor

Next