Tekintet, 1993 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3-4. szám
re nem inni, fürdeni kezdenek! Öntik magukra a hideg kútvizet, már tele a porta: törökkel, arabbal, kurddal. A keletről nyugatra menekülők napközben a partiumi falu határában a kazlakban húzták meg magukat, hogy aztán éjjel indíts Magyarországra! Az országhatár egy jó nekiiramodás, ám előtte, úgy látszik, le kell hűtsék magukat. Úgy átforrósodtak a kazlak tövében, a szalmába bújva, hogy szökés előtt a legszívesebben kútba ugranának. A gazda atyja idejében, Trianon után igen eleven csempészélet volt a faluban, virult az embercsempészet is. Aztán a második háború alatt és után. Ez most, ebben a században, a harmadik nagy szökevényáradat. Kezdődött a Romániából menekülő magyarokkal és nem magyarokkal, folytatódik az Ázsiából a nyugat-európai Kánaánba szaladókkal. Ki tudja, meddig tart? S hogy mi lesz a vége. A kényszerű vendéglátók meglepődtek, dehát, úgy látszik, megszokták, mi folyik a határon. A szökevényeket a falu nem veszi észre, bizonyára együttérez velük. Két-három évvel ezelőtt ment innen is a fiatalság a már akkor szabadnak hitt Magyarországra. S egy pohár vizet senkitől sem tagadnak meg. De hogy fürödni akarjanak! E szép nyári éjszakán a kút majdnem kiszáradt. Theátrális csírátlanítása Mutyi — nevezzük Mutyinak — arról volt nevezetes, hogy jobbadán csak a fiúkat szereti. Úgy is lehet mondani, hogy kizárólag, dehát az emberek többsége hajlamos a megértésre, s teret hagy a képzeletnek, a beláthatatlan jövendőnek. S mit tesz Isten, nekik lett igazuk! Azoknak, akik összeröhögve csak annyit mondtak, ha Mutyi került szóba: Téged is szeretne? Mert Mutyi amúgy igen jó aktor, azt is lehet mondani, a tájegység legjobb típusú aktora. Abban az értelemben is, persze, hogy a tartomány leghíresebb buzeráns hírbe keveredett színművésze, méginkább mint annak a típusnak a legtehetségesebb megjelenítője, amely többnyire vékony csírahangon intézi dolgait, s minden mozdulatával elárulja nőies mivoltát. Persze attól még lehetne férfi! Lett is. Mondom, ne siesd el! 94