Temesvári Új Szó, 1990. január-március (2. évfolyam, 8-75. szám)

1990-01-04 / 8. szám

T­emesvári II. évfolyam, 8. szám CSÜTÖRTÖK, 1990. január 4. 4 oldal, ára 50 bani Ion Iliescu újévi beszédéből Tisztelt romániai polgártársak! Közeledünk az országunk szá­mára történelmi fordulatot ho­zott esztendő végéhez. A tömegek rendíthetetlen aka­rata és az ifjúság határozott fel­lépése nyomán megdőlt Ceauses­­cu személyi diktatúrája, mely ó­­riási károkat okozott az ország­nak és példátlan szenvedéseket a román népnek. Mélyreható társadalmi feszült­ségek sokéves felgyülemlése, a népi elégedetlenség és harag i­­gazi kirobbanása megfutamította a diktátort. De ő már nem sza­badulhatott a megérdemelt és elkerülhetetlen büntetéstől. Ez a felszabadulás, sajnos, fájdalmas véráldozatba került. A diktátor szolgálatában kiter­velt és megszervezett borzalmas megtorló apparátus tüzet nyitott a tüntetőkre Temesváron, majd a diktátor elmenekülése után terrorista alakulatok léptek mű­ködésbe a fővárosban és az or­szág más városaiban a tömeg­mozgalomból spontánul megszü­letett és alig lábra állt új hata­lom destabilizác­iója céljából. Ám a régi rendszer marad rá­­,­, a­nnak semminemű próbálkozá­sa sem forgathatja már vissza a történelem kerekét. A végbe­ment folyamat megmásíthatat­lan. A népi forradalom győzött és legyőzhetetlen marad. Szeretném megragadni az al­kalmat, hogy mélységes kegyele­temet fejezzem ki mindazoknak, akik életüket áldozták a forrada­lom ügyéért, mélységes elismeré­semet mindazoknak, akik cselek­vően részt vettek a diktatúra megrohamozásában és megdönté­sében. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy megbecsülés ille­ti hadseregünket. 1. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, a megszületett új rendszer mélységesen népi és humánus jellegét hangsúlyozan­dó, elhatározta a halálbüntetés megszüntetését — összhangban a tömegekből jövő javaslatokkal és diákok csoportjának azzal a gondolatával, hogy „a két diktá­tor legyen az utolsó, aki megér­demelte ezt a sorsot“. Ez nem jelenti az éberség gyengülését — mindazokra, a gyilkosságokban vétkesekre, igazságos ítélkezés vár. 2. Az új hatalom első törek­vései közé tartozott — amint az látható volt ezekben a napok­ban — a régi rendszer népelle­nes törvényeinek hatálytalanítá­sa, akárcsak egy sor kezdeti in­tézkedés az emberek életkörül­ményeinek javítása érdekében. — Hatálytalanítottuk a gazda­sági egységek tevékenységét béklyózó előírásokat — első lé­pésként a túlzott centralizmus felszámolása felé és a decentra­lizáció kezdeteként: — eltöröltünk olyan törvénye­ket és rendeleteket, amelyek sú­lyosan károsították az egyéni szabadságjogokat, az emberi jo­gokat; — konkrét intézkedéseket tet­tünk a lakossági ellátás javítá­­­sára élelmiszerrel, energiával, tü­zelőanyaggal. A lakosságnak juttatott villamosenergia- és föld­gázmennyiségek ebben az­ idő­szakban 40­—45 százalékkal na­gyobbak, mint a múlt év megfe­lelő időszakában voltak; — beszüntettük az élelmiszer­kivitelt és az élelmiszeripari, könnyűipari vállalatokban és a közfogyasztási cikkeket termelő más ágazatokban fellelhető kész­leteket leszállítjuk a kereskedel­mi egységeknek; — előirányoztuk közfogyasztási cikkek,behozatalát; — csökkentettük a­­ lakosság­nak leszállított villamos energia díját és következik a földgáz dí­jának csökkentése (1 lejre köb­méterenként!); — elhatároztuk olyan költséges beruházási munkálatok beszünte­tését, amelyekhez a nagyzási hó­bortban szenvedő volt diktátor útmutatására, gazdasági megala­pozási tanulmányok nélkül lát­tak hozzá. A felszabadult eszközöket az ellenforradalom által a főváros­ban és az ország más városaiban megrongált létesítmények kija­vítására fordítjuk. A kormány feladatul kapta, tanulmányozzon és javasoljon in­tézkedéseket, hogy március fo­lyamán rátérjünk az 1 napos munkahétre. Ugyanakkor a Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsának veze­tősége és a kormány számos in­tézkedést határozott el a mező­gazdaság és a parasztság támo­gatására, — ellenőrizve az idei mező­­gazdasági termeléssel kapcsolatos hamis jelentéseket — amelyeket (FnUilatn't a­­­nhthloní A­rnutti Waijimin­tési Elnök: Ion Iliescu; Első elnök­­helyettes: D Dumitru Mazilu; Alel­­nökök: Cazimir Ionescu; Király Károly; Titkár: Dan Martian; Tagok: Bogdan Teodoriu; Vasile Neacsa; Silviu Brucan; Gheorghe Manole; Ion C­aramitru; Nicolae adu. Létrehozták egyben a tanács alábbi munkabizottságait: 1. Gazdasági újjáépítési és fej­lesztési bizottság — elnök: Bog­dan Teodoriu. 2. Alkotmányügyi, jogügyi és front Tanácsa Végrehaj Emberjogi bizottság — elnök: Dumitru Mazilu 3. Ifjúságügyi bizottság — el­nök: Vasile Neacea. 4. Környezeti és ökológiai e­­gyensúly-ügyi bizottság — elnök: Cazimir Ionescu. 5. Tudomány- és oktatásügyi bizottság­— elnök: Gheorghe Ma­nole. 6. Művelődésügyi bizottság — elnök: Ion Caramitru. 7. Nemzeti kisebbségi bizott­ság — elnök: Király Károly. 1) Bik­ójának nssm­lélfil. 8. Külpolitikai bizottság — el­nök: Silviu Brucan. 9. Helyi közigazgatási bizott­ság — elnök: Radu Nicolae. 10 Szervezési bizottság — irá­nyító: Mihail Montanu. 11 A tanácsi felhatalmazottak kollektívája — irányító: Sergiu Nicolaescu. 12. A közönséggel és a tömeg­tájékoztatási eszközökkel való kapcsolatok kollektívája: Da­n Radulescu, Cristina C­iontu, Fio­rina Budinici. Tőkés László üzenete A Bánsági Magyarok Demokrata Szövetségének Testvéreim! — Engedjétek meg, hogy eképpen szólítsalak, hiszen a demokrácia bibliai olvasatban testvériséget is jelent. És mi már-már elvesztőtlen testvérek­ként egymásra találtunk a sza­badságban. Üzenetem vezérgondolatát egy beszédes ige adja! „Annak oká­ért a szabadságban, melyre min­ket Krisztus megszabadított, áll­jatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat a szolga­ságnak igájával“ (Gál. 5,1). Vagyis meg kell tanulnunk él­ni a szabadsággal, mert ellenke­ző esetben nagyon könnyen új­ból nyakunkba varrhatják, illet­ve nyakunkba vehetjük a szol­gaságot. Köszönöm, hogy nem fe­ledkeztetek meg rólam, és ígé­rem, hogy számíthattok rám. A­ ma „küldetéses vétó“ szellemé­ben azonban kérlek, hogy ügyel­jetek szabadságunk tisztaságára, nehogy változott körülmények között újból megismétlődjék az a háború utáni óvatlanság, mely­nek következtében magyar szer­vezeti életünk, eléggé nem kár­hoztatható opportunizmussal és szűklátókörösséggel a vesztére tö­rő nacionalista reakció karjaiba szaladt és voluntarista túlbuzga­­lommal írta alá saját halálos íté­letét. Annak, hogy ezt a csapdát el­kerülhessük, egyik legfontosabb biztosítéka — véleményem sze­rint — a személyi tényező. Fáj­dalmas és megalázó, purifikációs hadjárat nélkül ugyan, de hatá­rozottan el kell határolódnunk mindenkitől, aki már indulásból kompromittálhat­ná szövetségün­ket. A személyi hitel fontossága minden eddiginél világosabban bebizonyosodott a közép-kelet­­európai és ezen belül a hazai megújulás jelenlegi folyamatá­ban. A kérdés megnyugtató meg­oldásának egyik legjobb eszköze talán a bizalmi szavazás, mely­nek mindnyájan alá kell vet­nünk magunkat. Nehogy a meg­mentési tanácsokban újjászerve­ződő levitézlett harcosok mód­jára nálunk is teret találjanak a magukat átmentő és a múltat konszolidáló opportunisták vagy éppen karrieristák. De nemcsak ez és egyéb gon­dok foglalkoztatnak,hanem első­sorban kimondhatatlanul örven­­dek annak, hogy idáig eljutot­tunk és bízó hitünket várakozá­son felül igazolták a bekövetke­zett események. Fogadjátok test­véri jókívánságaimat, együttérző fájdalmamat a gyászolókkal, mígnem magam is csatlakozha­tom hozzátok az országos gon­dok temesvári barikádjain. Harcos üdvözletemet és újévi jókívánságaimat küldöm — test­véri szeretettel. Tőkés László 1­990. január 1. A temesvári református gyülekezetnek Testvéreim! Végig kitartottam azon ál­láspontom mellett, hogy tőletek csak a nyers erőszak szakíthat el, s köztetek maradok, ameddig Isten engedi. .Így is történt. Is­ten ideig-óráig elszólitott körö­tökből — de az egyházunkat ért gyalázat a szenvedő Krisztus gya­lázata, mely húsvétkor megte­remti az élet gyümölcseit. Továbbra is a Tietek vagyok, és várom, hogy hazatérhessek. Addig is áldott ötesztendőt kí­vánok, a szilágy menyei gyüleke­zet lelkes közösségével együtt, 1990. jan. 1-én. Sok-sok szeretettel, Tőkés László lelkipásztor Ilii. — „Álljatok meg a hitben, legyetek bátrak és erősek!“ Köszöntünk, Kedves Olvasó! Újjászületésünk 18. napján, 1990. január 4-én, lapunk első idei számában tisztelettel köszön­tünk, Kedves Olvasó! Miközben súlyos áldozatok á­­rán kivívott szabadságunk sza­bad sajtójának útját, program­ját igyekszünk körvonalazni, kér­dések sokaságára keressük a vá­laszt, akárcsak hazánk megannyi munkaközössége és polgára. Az évtizedekig ránk nehezedett diktatúra következtében szellemi életünket is pangás jellemezte, s az­ újságírás sem működhetett rendeltetésének megfelelően. Hiá­ba zsonglőrködtünk a szavakkal, hogy a tiltások ellenére össze­tartásra és kitartásra biztassunk, mert nem mindenki rendelkezett a sorok közötti üzenetek kulcs­szavaival s így rejtjeles üzene­teink legtöbbször megfe­jtetlenek maradtak. Következésképpen a sajtó általában a társadalom fél­revezetésének eszköze maradt. Olyan körülmények között, a­­mikor a korrupt — ízlés és szak­tudás nélküli — pártvezetők uta­sításának szolgai követésére kényszerítették az újságírót, a­­mikor cinizmussal folyamodtak a terror és a csábítás eszközeihez, előbb-utóbb még azokból is soka­kat hatalmába kerített a léhaság, a közöny, vagy a meghasonulás, akik elhivatottsággal indultak a pályán. A besúgók egész láncola­ta és megannyi dirrektíva béní­totta gondolkodásunkat és cselekvésünket. A módszeres po­litikai és szellemi nyomás, a ma­gyar nyelv elfojtására irányuló immár teljesen leplezetlen törek­vések, a­­kíméletlen cenzúrai körmönfont öncenzúra létrehozá­sa tudat­válságot idézett elő. Et­től a krízistől — amint a szabad­ság első napjaiban tapasztalhat­tuk — nem­ könnyű megszaba­dulni. Tudjuk, hogy az örökölt nehéz­ségeket — a gazdaságiak mellett az említett beidegződéseket is —­­csak összefogással győzhetjük le. Határtalan távlatok nyíl­tak meg előttünk, az egész nép előtt. "Ezekkel élnünk kö­telesség, mert ha nem tesz­­szük, akkor veszítünk. Nem könnyű a dolgunk, ugyanis a magyar nyelven olvasók tábora — a romboló nemzetiségi iskola­­politika (amelynek következté­ben a puszta nemzeti létünk is veszélybe került) kitervelt ered­ményeként — látványosan meg­fogyatkozott. Ennek ellenére de­rűlátók vagyunk, mert ha sikerül minden jogába visszahelyezni a bátor és becsületes szókimondást, ha sikerül elérnünk, hogy ked­ves olvasóink szívében a kételyt és a gyanakvást a bizalom váltsa fel, s így együttműködésre kész­tetni velünk, akkor ezt a forra­dalmi csatát is megnyerjük. Európa kitárta előttünk kapuit. Segítő kezek nyúlnak felénk az országhatárokon át, a belpolitikai viszonyok is ígéretesen haladnak a demokratizálódás felé. Ebben a megálmodott társadalomban a nemzetiségek egyenlő jogi sors­társként élhetnek a románokkal, akikkel a szabadság harcmeze­jén vérál­dozatokkal kötöttek ú­­jabb testvéri szerződést. Ilyen jelen és távlat ösztönöz bennünket a Temesvári Új Szó szerkesztőit most a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, és ígérjük neked. Kedves Olvasó, hogy élünk mindazokkal a lehe­tőségekkel, melyek hozzájárulnak lapunk, lapátok igazi újsággá té­teléhez. Olyan ablakot szeret­nénk kizárni az olvasó előtt, a­­melyen szabadon kitekinthet Európa és az egész világ felé, és olyan tükröt állítani, amely csak az igazat — még ha az nem is mindig kedvező — mu­tatja. A pontos és becsületes tá­jékoztatás mellett pedig, minél több érdekes olvasmányt szeret­nénk kínálni, emberi sorsokat és gondolatokat felmutatni, hogy ne maradhasson magára senki, aki­nek támaszra van szüksége. •Örülünk a szabadságnak, d­e bevalljuk, hogy mi is most tanu­lunk járni ezen a rég áhított ú­­ton. Azt is tudjuk, hogy a szán­dék nem elegendő a sokféle olva­sói igényt kielégítő újság szer­kesztéséhez, szaktudás szükséges. Szerencsére a hazai és az — im­már nem tabu — magyarországi újságírásnak számunkra hozzá­férhető példamutató hagyományai vannak. Természetesen menetköz­ben olvasóink igényei, észrevéte­lei alapján állandóan igazítunk a szabadság szellemében elindított újságunk pályáján. Köszönjük hát bizalmadat. Kedves Olvasó és kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a forradalom­ban született Temesvári Új Szó­ban. Boldog új évet kívánunk! A szerkesztőség A ÚJMNTESI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG IOTIGIANIS BIZOTTSÁGA Ma, 1989 december 31-én meg­alakult Újszentesen az Újszente­­si Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Bizottsága. A bizottság elhatározta: 1. Tudomásul veszi a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának közleményét, azonosul annak programjával és támogatja azt. 2. Csatlakozik a Bánsági Ma­gyar Demokrata Szövetséghez, melynek állásfoglalását magáé­nak tekinti. 3. Megfelelő arányban képvi­seltetni óhajtja magát a községi Nemzeti Megmentési Front Ta­nácsában. 4. Célja a községi státus visz­­szaszerzése, a választási rendszer szabályozását követően, támo­gatni helyi lakos megválasztását a tanácsba és a magyarajkú la­kosság jog- és esélyegyenlőségé­nek megvalósítását. AZ ideiglenes bizottság Bányai Ferenc Ild­ó Ferenc Gödör Lajos Tóth Béla Fodor András 5. Szándéka a testvéri szolida­ritás ügyének megszilárdítása ér­dekében a kulturális együttmű­ködés és a helyi ökumenikus mozgalom előmozdítása.­­1. Feladatának tekinti a ma­gyarajkú lakosság törvény által biztosított összes jogainak védel­mét és tiszteletben tartását. 7. Jelen tevékenységében a ra­b­un élő honpolgárok hátrányos megkülönböztetése ellen emeli fel szavát — közellátás, nyugdíj, gyermeksegély, stb­­. Kérjük a helyi közintézmé­nyekben a magyar nyelv szabad használatát, valamint községünk nevének kétnyelvű kiírását, u­­­gyanakkor a közintézmények e­­setében is. 9. A polgári védelem kineve­zettje ismerte a községben élő nemzeti kisebbségek nyelvét. T­­GJAI: Bereczky Lajos Pintér György Taseki Zoltán Forai Lajos

Next