Temesvári Új Szó, 1990. január-március (2. évfolyam, 8-75. szám)

1990-02-10 / 39. szám

T­emesvár II. évfolyam, 39. szám SZOMBAT, 1990. február 10. 4 oldal, ára 50 báni BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP ?7- 0 „Mit akarnak a magyarok?" Tiszta vizet a pohárba Foglalkoztat a kérdés: kinek használ az a kusza helyzet, ami az oktatásügy kapcsán kialakult. A feszült légkör. A forradalom első napjaiban napvilágot látott az a nyilatko­zat, amelyet a NMF Tanácsa tett közzé, miszerint a nemzeti ki­sebbségeket megillető valameny­­nyi jogot az új vezetés szavatol számunkra. Ez az elvi kinyilat­koztatást követően szükséges lett volna, megítélésem szerint, ob­jektíven tájékoztatni a román közvéleményt a kisebbségek tra­gikus helyzetéről, a román nyel­vű sajtóban. Akkor világos lett volna mindenki számára, hogy az ország vezetése arra kötelezte el magát, hogy védi jogainkat. Akkor talán egyesek nem igye­keztek volna nehezíteni, akadn­ok az iskolák szétválasztását , lett volna szabad hitelt ad­ni a rágalmazók állításainak. Irán nőnket pedig szeparatizmus­sal vádolni Tapasztalnunk kell, hogy a mulasztás okán még magyar és magyar között is félreértés van az ügy kapcsán Egyik magyar ismerősöm a na­pokban az utcán azzal támadott le, hogy mi van a helyi magyar líceumban. A román gyerekeket kitették az utcára? Mit akarnak a magyarok ? - Egy­ik napról a má­sikra visszakapni jogaikat? A válaszommal nem szaporítom a szót. Keserű a szám íze, mert a­­mikor egyik napról a másikra megfosztottak jogainktól, az is­merősömhöz hasonló egyének nem voltak így felháborodva Két nap és két éjszaka tömöt­tem azokban a decemberi na­pokban az Opera téren. Más nemzetiségűekkel együtt Soha olyan közel nem éreztem maga­mat hozzájuk, mint akkor. Baráti kézfogáshoz mindkét fél akarata szükséges Ilyennek é­­reztem annak a maros­vásárhe­lyi tanárnőnek a szavait aki e kérdésben n­yitatkozott. Józsa Ödön újságíró meggyőzően írt erről a lapban. Igen, ha ilyen személyiséget látok, hallok beszélni, bízni tu­dok ab­ban, merem remélni, hogy a demokrácia nálunk is valóság lesz De csak ha minden kérdésben tiszta vizet ü­’Hulk a pohárba. Nász Julianna, a Gubán gyár dolgozója Itt a Füles— — Interjú, keresztrejtvénnyel az asztalon­­ Bizony mit nem adna a ke­resztrejtvén­yfejtő olvasó, ha most rögtön elébe tenném azt a gyönyörűszép, 15x15 centi­­méteres rejtvény mezőt, amely­nek megfejtéséért, mint aláb­bi beszélgetésünkből kiderül értékes jutalmat elismerést kaphatnak. Tiszai László a magyaror­szági Füles hetilap főszerkesz­tője, aki Bajai Ernő ismert r­égi keresztre­j­t­vény-szerk­esz­­tő, a kiadvány állandó mun­katársa és Fűtő Ferenc szer­kesztő kíséretében érkezett néhány órára Temesvárra, s akivel szerkesztőségünkben el­beszélgettünk, minden kér­dést félretéve, „in médiás rés? bejelentette, hogy ajándékot hozott a Temesvári ÚJ SZÓ olvasóinak. Miről is van szó! — Aradi és temesvári láto­gatásunk célja — mondotta a főszerkesztő — hogy a helyi lapokkal baráti és személyes kapcsolatot alakítsunk ki. O­­lyan kapcsolatot, amely a lap olvasóinak és elsősorban a rejtvén­yfejtőknek kedvez. Szerkesztőségünk éppen­zért felajánlott az aradi, illetve a temesvári magyar újságnak egy rejtvényt, amelynek meg­fejtését várjuk. A borítékra, amelyet a Füles szerkesztősé­ge címére kell elküldeni (Bu­dapest VI., Anker kör. 2—4. szám 1872), a rejtvény meg­jelenésétől számított tíz na­pon belül, jeligeként a Te­mesvári ÚJ SZÓ nevét kell felírni, ez nemcsak a kiala­kuló barátság jele lesz ha­nem megkönnyíti a küldemé­nyek osztályozását is. A he­lyes megfejtők között külön­böző jutalmakat sorsolunk ki. A sorsolást közjegyző felügye­letében végezzük s a nyerte­sek könyvjutalmat (lexikono­kat, szótárakat), valamint 5, egyenként előfizetést fél évre szóló Füles kapnak. (Rez.) ^ (Folytatás a 3. oldalon) MUNKÁBAN A BMDSZ Indulás Óteleken Kiss Ferenc tanárt, az általá­nos iskola igazgatóját, a BMDSZ óteleki szervezetének elnökét kérdeztük meg: — Melyek azok a legfontosabb célkitűzések, amelyekért a szer­vezet jelenleg tevékenykedik és milyennek látja az indulást? — Programunkban több konk­rét cél szerepel, én most há­romról szólnék bővebben. I. A tagtoborzás A munka jól halad, főleg Óteleken Elhatároztuk a­­zonban hogy a környező falvak (főleg Pusztinis) szórványma­­g­yarságával is foglalkozunk, ő­­ket is be kívánjuk vonni a szer­vezeti életbe 2. Ótelek önálló községi státuszának a visszaszer­zése. Ez az egész falu egyik leg­nagyobb vágya és elhatározá­sunk, hogy a legfelsőbb szintekig is eljárunk ennek az akaratnak a megvalósítása érdekében. Ezen a téren Heinrich József plébános úr vállalta a munka nehezét és már több hivatalban is eljárt az ügyben. 3. A kultúrtevékenség felújítása és fellendítése. Úgy tű­nik, hogy Elekes Csabában meg­találtuk azt , a személyt, aki haj­landó és képes a művelődési te­vékenység irányítására. Itt igen nagy feladatok várnak ránk. Kezdve onnan, hogy rendbe kell hozni magát a kultúrotthont, újjá kell szervezni az egész tevékeny­séget. A faluban valaha igen élénk kúttárélet volt, szeretnénk ehhez méltóan folytatni — bár azzal számoltunk, hogy néhány évtized alatt gyökeresen megvál­toztak a körülmények. Külön gond hogy milyen formát talál­junk a fiatalok művelődési-szó­rakozási igényeinek a kielégíté­sére. Olyan megoldásokat kere­sünk, amelyeket az emberek va­lóban megfelelőnek találnak és megukénak éreznek. Könyvtárat szeretnénk létesíteni, meg hason­ló gondok foglalkoztatnak. Ami az indulást illeti, az a körülmé­nyekhez képest kielégítőnek mondható. — Kívánunk további jó mun­kát és hozzá mielőbbi sikereket. Józsa Ödön Tőkés László jószolgálati útja Tőkés László igehirdető és küldetést teljesítő jószolgálati kör• útja hatodik napján Magyarország legfelső vezetőivel találkozott Fogadta őt Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság Ideiglenes El­nöke, délelőtt Németh Miklós miniszterelnökkel találkozott, majd Pozsgai Imre államminiszterrel. A temesvári református lelkész délután a Néprajzi múzeum keretében megnyitotta azt a kiállí­tást, amelyet a Fekete Doboz és Balázs Béla filmstúdió rendezett közösen fotó és videoanyagokból, amelyeket a forradalom után készítettek Romániában, de főként Temesváron. Ezek után az Ilyés-emlékházban a Bethlen-emlékdíjat vette át a nagy költő özvegye jelenlétében. Délutáni programja zárómozzanataként is­tentiszteletet tartott a Kálvin-téri református templomban (M. Gyr.) NEM FERTŐZÖTT A TEMESVÁRI IVÓVÍZ! A Temesvári Szabad Televí­zió és egyik testvérlapunk arról tájékoztatta a nézőket, illetve az olvasókat, hogy Erik Borgen norvég szakember elemzései je­lezték: a megyeközpont ivóvize baktériumokkal fertőzött és csakis forralva fogyasztható. A temesvári közegészségügyi, az­ egészségügyi és járványügyi központ, valamint a megyei helységgazdálkodási vállalatcso­port szakembereinek elemzése ezzel szemben arra a­ következ­tetésre vezetett, hogy a lakos­sághoz juttatott ivóvíz minden tekintetben megfelel az érvény­ben lévő előírásoknak, tehát fertőzésveszély nélkül fogyaszt­ható. (Az említett három szak­intézmény laboratóriumában na­ponta harminc vízpróbát vesz­nek és elemeznek.) A cáfolatot aláíró három in­tézmény képviselői — dr. Kar­dos Tibor, dr. Viorel Munteanu és Constanta Iyisu­­biológus — ugyanakkor elhatárol­ják magu­kat dr. Ovici Vu­­rplea megállapí­tásától, miszerint a temesvári ivóvíz fogyasztása káros a cse­csemők egészségére, mivel erről eddig senki nem tájékoztatta a szakintézményeket, beleértve az említett orvost is. Egy ember aki nem mondott igent! (!) Amennyiben valaki — ad ab­surdum — a múlt év szeptembe­rének derekán, a XIV. pártkon­gresszust megelőző hetekben, hó­napokban írta volna meg és kö­zölte­ volna az esetét, igazi szen­zációval szolgált volna Olvasói­nak. Sajnos erre érthető okokból nem kerülhetett sor. Így aztán most igyekszünk számot adni a gátolfalak körében nagy port ka­vart, közel öt hónapos esemény­ről, amelynek hírértékét vala­melyest mérsékelte ugyan a köz­ben világszenzációt produkáló időszak­­, hősének bátorsága sz­ókirhoadása és egyenes jelleme azonban mindenként elismerést, megbecsülést és népszerűsítést érdemel. Ennyit bevezetésként, a n­oem mindennapi gátaljai történéshez. S ezek után meséljen a főhős, Mészán­­os Dénes, a resicai fém­művek­­volt öntője (32 évig), a volt román kommunista párt tagja, aki még most sem mon­dott le­ arról, hogy egy utolsó gyűlésre összehívja alapszerveze­tének tagjait, s elvtársainak sze­mébe mondja véleményét: a le­tűnt­ rendszerről, a pártról, s an­nak néhány helyi hangadójáról, szószólójáról . Ah­hoz, hogy a szeptemberi esetét jobban megértse, utal­nom kell az előzményekre. Val­omikor­­­99 12-ben felkértek, hogy lépjek a pártba, tudatták velem, hogy anélkül nem emelkedhetek a c­­írumkafcuily­­­ismglétrán. Az is igaz viszont, hogy akkor még megnézték kit vesznek fel, való­ban példát mutat-e munkatár­sainak? Beiratkoztam. Rövidesen csoportvezető lettem. Úgy nézett ki a dolog, hogy jó lóra tettem. De aztán az rövidesen botladoz­ni kezdett, s néhány év után kezdtük építeni az „aranykorsza­­kot“, a h­atástalanság homályá­ból előtűntek a „fényévek“, s velük együtt a sötétség, az éhe­zés, a hideg, a hazugság és a sze­mélyi kultusz. IVG-ben nyugdí­jas lettem, volt időm jobban szétnézni itt a községben, s az országban, elgondolk­ózni mind­azon ami velünk történik Mi­közben arról beszéltek nekünk, hogy ennyi meg ennyi millió tonna gabonát termesztünk, a pékségből vásárolt kenyeret a ku­tyáin se ette­­meg, a szövetkezeti boltból már nem vásárolhattunk semmit csak szilváért, libatollért, tojásért, m­iközben a községi el­öl­­­járóink a legjobb falatokat kap­ták a szigetfalusi „fehér házból“. Ilyen előzmények után, egy múlt nyári pártgyűlésen, a ter­melőszövetkezet elnöke arról tá­jékoztatott, hogy hektáronként 3200 kiló búzát termesztettek. Előzőleg azonban az újságban azt olvastam­, hogy 1400 kilós volt a gátaljai búzatermés. A szep­tember 111-i választási közgyűlés beszámolójában már csak 2500 kilós búzahozamról esett szó. Ezek a nyilvánvaló hazugságok felbosszantották, s én is szót kér­tem az említett gyűlésen. Hoz­zászólásomban a­­szervezeti sza­bályzatra hivatkoztam, amely becsületességet, őszinteséget kér minden párttagtól, s közben lép­­ten-nyomon, hivatalosan is ha­zudunk az embereknek. A párt­tagok is tudják-látják ezt, s azért nem akarnak felszólalni, hogy ne kelljen hazudniuk. Aki pedig igazat mond, annak megkötik a kezét. Meglehetősen formabontó felszólalásom bombaként hatott a teremben ülőkre,és különösen azok után, hogy bejelentettem: Nicolae Ceausescu pártfőtitkárrá való újra­választását csak abban az esetben támogatnám, hogyha nem találnának erre megfelelő fiatalt!­ g. k. (FOLYTATJUK) Felmentő ítélet a „juhász per "-ben Felmentették mindazokat, kiket a törvényszék elé állhdtak a „juhászper“ kapcsán. Az ítéle­tet február 8-án olvasta fel Ni­­colae Stoichescu alezredes, a Temesvári Katonai Törvényszék alelnöke­. (B. A.) K­onk­tírszít­i törés • Sorin Florea, a temesvári építészeti fakultás esti tanfolya­mának ifj. éves diákja lakásán (Miorita Utca 1. blokk. 67. szol­da), a károsultak feljelentése nyomán, a rendőrség lopott ja­vakat talált, amelyek a Milcov utca 4. és 6. szám alatti lakások­ból származnak. A tettes eltűnt Aki tud S. F. hollétéről értesít­se a rendőrséget a/ 1 59-05­80 telefonon • Véget ért a gúláz a 27 éves Mircea temesvári lakos ügyében, Electrotimis vállalat 23. raktárának volt a felelőse, setét irathamisítással vádolják: a négy h­amis nyugta értéke 10 388 lej. • Február 6-án a 19 éves Virág József „kölcsön“ vette apja I­ TM-6213-as rend­számú Dacia gépkocsiját és bár nem rendelkezett hajtási jogo­sítvánnyal elindult „kocsikázni“ a Canalul Bega utcába jutott, ahol elütötte a 4 éves Mirabela Novacovici­ot, aki az utcán ját­szott A gyermek súlyosan meg­sérült. Brindusa Armanca vizs- Sosoi aki az száma Az 11- RMDSZ HÍREK — A RMDSZ Temesvár városi szervezete kéri mindazon tagjait, akik pénzügyi kérdésekben jára­tos szakemberek, tanácskozás cél­jából jelenjenek meg szerdán 12 órakor a Temesvári ÚJ SZÓ 138- as szobájában. —­ Szintén a Temesvár városi szervezet kéri fel tagjait hogy a kisnyugdíjasok s­egélyből élők, sokgyermekesek jelentkezzenek hétfőtől 10—14 óra között ,138- as szobában esetleges segélyek jogosultlistáinak összeállítására.

Next