Temesvári Új Szó, 1990. január-március (2. évfolyam, 8-75. szám)

1990-01-21 / 23. szám

A VASÁRNAK MŰVELŐDÉSI MELLÉKLET (II.) 1990. JANUÁR 21. Az új hajnal vajúdásai Lidérces álomból véres verejtékkel ébredt új hajnalra a fáradt nép. A kísérteties álomképek még vissza-visszatértek, amikor már az új hajnalban nem várt nehézségek, problémák és kérdések rajzottak az új nappalra ébredők elé. A mélylélektan ismerői ilyen esetekben arról szeretnék beszélni, hogy ezek forrásai bizonyos gátlások, félelmek, kötöttségek, ellentétek ... G. G. Jung inkább pszichés gyökerekről beszél. A magamfajta egyszerű ember inkább arra gondol, hogy a lelkesedő pillanatainak elültével az ember „mindennapi“ emberré válik, aki „az ég és föld fia.“ Két külön világ hordozója egy sze- tben. S ebben a két világ .. .Hazájában" valami nincsen '■'egészen rendben. Érezte ezt mindig az ember. A régmúlt ködös homályában születik meg ez az érzés, amelyet Euripides 2590 évvel ezelőtt így fogalmazott meg: „Hosszú álmatlanságaimban gyakorta elmélkedtem az emberiség vétkeinek forrásáról. Látjuk a jót és tesszük a rosszat; ismerjük az erényt és a bűnnek adjuk át magunkat. Az élet szirtekkel van tele, melyekhez vétkes hajlandóság húz.“ (Phedra 2, 2). Jó ötszáz év múlva Pál apostol tömören fogalmaz: „A test a lélek ellen tusakodik, a lélek a test ellen“ (Gál. 5, 17), s fel is jajdul: „Én szerencsétlen ember! Ki szabadit meg a halál Testéből?“ (Róm. 7, 24), mert akadályt lát küldetésének útjában. A nehézségek feloldására utal .. ószövetségi Tóbiás (V. század) tanácsa fiához: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Oszd meg a kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal... Szemed ne legyen irigy!“ (4-15-16). A keresztény ember számára az Úr adja meg a feloldó aranyszabályt: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük“ (Mt 7, 12). A keresztény ember nagyszerűsége nem abban áll, hogy nem tesz rosszat, hanem megteszi a jót. Hadd álljon itt a francia Leon Bloy naplójából ez a vallomás: „Nem az a legszörnyűbb érzés, hogy az ember bűnöket halmozott egymásra, hanem az, hogy nem tette meg a jót, ami tellett volna erejéből... Elfog a bánat, ha arra gondolok, amit megtehettem volna, de hanyagságból elmulasztottam . .. s arról álmodoztam, amit én kívántam Istentől, s most 68 évvel itt állok üres papírral a kezemben ...“ Befejezésül pedig szóljon Jakab apostol, az élet nagy ismerője: „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűnt követ el“. (4. 17). Tegyünk minél több jót és hagyjunk fel az önzéssel! T-vár, 1990. január 12. P. Való Ferenc, a piarista templom lelkésze Hívogató a képernyő elé Ha hétfő délután — akkor magyar adás. Ülünk a képernyő előtt és alig hisszük el, hogy lám mégis folytatni lehet, a kényszerűen félbeszakított, évekig hallgatásra ítélt műsorokat. Aradits Iászló szerkesztő-operatőr a legutóbbi adás napján járt Temesváron és helyszíni közvetítést adott a Szabad Temesvár Rádió magyar adásának műsoráról. A Temesvári Új Szó olvasóinak nevében néhány kérdést tettünk fel vendégünknek: — Milyen szerkesztési elvek érvényesülnek az adásban? Hogyan képzelik el az ország magyarlakta vidékeinek jelenlétét a képernyőn? Milyen gyakran vezetnek a szerkesztők útjai Temesvárra? — A magyar adás hihetetlenül gyorsan indult be, jóformán ott, a nézők előtt szerkesztettük. Egyelőre úgy gondoltuk, hogy az aktuális eseményekre kell össz-, pontosítani a figyelmét, azt kell bemutatni, ami a legforróbb, azaz a zajló belpolitikai életet Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk nemcsak ezekben a napokban, hanem a jövőben is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség munkájára, a vidéki szervezetek tevékenységére, ezenkívül felpezsdülő szellemi életünk minden jelentős eseményére. Feltétlenül oda kell figyelnünk iskoláinkra, tudományos és irodalmi kiadványainkra, a művészeti életre. A hétfő délutáni három órás magyar adás lehetővé teszi, hogy az ország hat magyar színházának legjobb előadásaiból válogatva havonta egyszer tévészínházat iktassunk műsorunkba. Ezeket az előadásokat, mint ahogyan más, fontosabb műsorokat is, román felirattal szeretnénk ellátni, hogy jobban megismerhessék sajátos kultúránkat, problémáinkat az ország lakosai. Gondoltunk arra is, hogy főleg a szombat délelőtti, egyelőre a német adással megosztott egy órás műsorunkban a hittannal, egyes felekezeti iskolák esetleges újraindulásával és természetesen a legfrissebb információkkal lépjünk a tévénézők elé. Ami az ország magyarlakta vidékeinek, az ott élő emberek életének bemutatását illeti, érzésünk szerint sokkal tágabban kell értelmezni ezt a problémakört. Feltétlenül gondolnunk kell olyan városokra és vidékekre is mint például Craiova, Vaslui, Iasi, a csángóvidék, hogy csak néhányat említsek azon helységek közül, ahol szép számban élnek magyarok is. Tudomásunk van arról, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron beindult vagy szerveződőben van a körzeti televízió-adás, így ezeknek a közreműködését szerencsésen felhasználhatjuk. Ami Temesvárt illeti megígérem, hogy ahányszor csak tehetem eljövök ide. Nagyon érdekel az itteni képzőművészek munkássága, dokumentumfilmet szeretnék készíteni néhány kiemelkedő alkotóról. Örömmel üdvözöltem a Szabad Temesvár Rádió magyar adását, s mint tapasztalhatták máris népszerűsítettem az itteni munkát. Több szerkesztővel tárgyaltam, hogy széles külmunkatársi gárdát építsek ki ebben a városban és a megyében Végezetül meg szeretném ismételni azt, a képernyőn már elhangzott kérést, hogy írjanak nekünk. Javaslataikat, észrevételeiket, jószándékú közreműködésüket színesen veszi a szerkesztőség. Címünk: Bukarest, Calea Dorobantilor 191. Rejtély és titokzatosság övezte a „nagyfőnök“ temesvári vendégházát. Sóváron nézelődve vagy szorongásos sietséggel haladtak el előtte évek óta a járókelők. A pöffeszkedő önkényuralom előretolt bástyáit testesítette meg a két szomszédos Victoriei úti villa. Egyszerű halandó nem léphetett a mutatós falak közé. Csak fantáziánkra s a hellyel-közel kiszivárgott gyér információkra támaszkodva képzelhettük el, mi is rejtőzik tulajdonképpen a lehúzott redőnyű épületek belsejében. A legendák sokasága keringett. A lapos tetejű, amerikai stílusban emelt új épület telkét a gyermekparkból szakították ki. A bekerített terület többszöri növelésével lényegében a legifjabb nemzedékeket rövidítették és károsították meg. Már az építkezés megkezdésekor úgy eltüntették a hajdani Katalin-templom helyét jelölő obeliszket, hogy sorsáról biztosat mindmáig senki sem tud. Eleve magas fákat ültettek a zöld csempe borítású épület köré, hogy eltakarják azt a kandi tekintetek elől. A fenyősorok az évek múltával tömötté sűrűsödtek. Pár esztendő múltán a korszerű architektúrájú, elegáns épület már nem volt eléggé tágas a hékekorban megyénkben vadászgató Egy délután a vagy „munkalátogató“ zsarnok számára. Szemet vetett a mellette díszelgő egykori Somló-villára is, amelyben akkoriban épp a Bánság Múzeumának szépművészeti részlege tanyázott . Ugyan kit zavart ez a „csekélyke“ körülmény? Tény, hogy a főúri lakásnak épült villa nemigen felelt meg a képtár céljainak és igényeinek, de mindenképpen jobb és több volt a semminél. Mert az épület elvétele óta, közel másfél évtizede egyáltalán nincs ugyanis a múzeum képzőművészeti osztályának otthona. A páratlan értékű gyűjtemény hosszú idő óta a raktárakban porosodik , a veretes szobrok, festmények s iparművészeti alkotások nem kerülhetnek az érdeklődő közönség elé. A múzeumalapító Ormós Zsigmond, akinek síremlékét is meggyalázták, kiárusították a Belvárosi temetőben, minden bizonnyal nem ilyen sorsot és rendeltetést szánt Temesvár városának adományozott értékes magángyűjteményének, s Ioachim Milota sem a hoszszas raktárba süllyesztés céljával gyarapította komoly vásárlásokkal a két világháború közötti időszakban a múzeum szépművészeti kollekcióit. Míg a régi vármegyeház barokk épületének teljes rekonstrukciója elkészül, még ív\\\\\\\\\\\\\w\\\\\w\\\\\w\\\\\\vv\\\\\w^^ vendégházban minden bizonnyal beletelik néhány esztendő. Az új hajlék elkészültéig mindenképpen továbbra is jól szolgálhatott volna a hangulatos Somló-villa, amely többek között Ady Endrét is vendégül látta. No, de az épületet a művészeteknél sokkalta nagyobbra tartott kiváltságosok szolgálatára fogták. Ajtain az átalakítások s a kiegészítések után már csak az ország „első emberei“ meg a fővárosi és helyi hatalmasságok léphettek át. Különleges engedéllyel néhány megyei tit-kár-csemete is a két épület valamelyikében tölthette a nászéjszakáját. Álmomban sem hittem, hogy életemben valaha is átléphetem a temesvári vendégház-együttes küszöbét. A forradalom ragyogó győzelme egy kiadósabb látogatás lehetőségét is meghozta. Teljes délutánt tölthettem egy külföldi televíziós csoport s két újságírókollega kísértjeként a két palota fölötte drága holmikkal, de eléggé kétes és sántikáló ízléssel berendezett helyiségeiben, „fejedelmi“ lakosztályaiban. Tágas és impozáns tetővilágításos s két szint magas előcsarnok fogadja a „zöld Házban“ a belépőt. Hatalmas, erdei jelenetet sejtető mozaikkompozíció díszíti az egyik Oldalfalat, amely előtt a legkülönbözőbb növényritkaságokkal övezett szökőkutas medence pompázik. A növények közt változatos alakú, nagy költséggel készült lámpák világítanak. A szerényebb bútorzatú és kiképzésű lenti szobák inkább a kísérők valamint a testőrök elszállásolására szolgálhattak. Az emeleten, amelyre ruszkicai márványból készült elegáns lépcsősor vezet, a minden irányból kényelmes lelátást biztosító körfolyosóról nyílik az ebédlő, a társalgó, több tárgyalóterem valamint az 1-es és a 2-es számú lakosztály. Mindkettő viszonylag puritánul berendezett hálószobából, faragott bútorokkal körülbástyázott „dolgozószobákból“ valamint társalgóból s csupa márvány, körtusolós és kádas fürdőszobából áll. A falakon bánsági mesterek—Fereh Ferenc, Ion Isac, Cornel Liuba stb. — a múzeum szépművészeti részlegének gyűjteményéből „kölcsönzött“ tájképei, csendéletei. A polcokról, az asztalokról nem hiányoznak, természetesen, az elmaradhatatlan, a diktátorok által annyira kedvelt porcelán nippek, festett vázák. Szekernyés János (Folytatás a melléklet 4 oldalán) UNGOR CSABA. ANAVI ÁDAM Megírtam én a királynak (Am scris carte lampuratu kezdetű román népdal nyomán) Megírtam én a királynak, madárnép maradjon végig, vergődő fióka szárnyak tollát össze ne törjék itt, madárfészkek szét nem mállnak, ágak között ágak védik. Faluban farkasok járnak, vérszennyes az utca végig, bemocskolt homlokú házak félelemben állnak térdig — megírtam én a királynak, madárnép maradjon végig. Sóhajok kavarnak össze, körülfonnak, mint az árnyak, síró fűzfák nehéz könnye súlyától törnek az ágak. Zuhanásuk roppanása felimádkozik az égig. Megírtam én a királynak, madárnép maradjon végig.