Temesvári Új Szó, 1990. április-június (2. évfolyam, 76-136. szám)

1990-04-03 / 76. szám

2. oldal Gátalján is van már székháza a RMDSZ-nek Gátalján, a megye vidéki hely­ségei között az elsők sorában a­­lakult meg a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség helyi szer­vezete. Sárgán József mérnök­től, a szervezet elnökétől arról érdeklődtünk mit sikerült elérni az elmúlt két hónap folyamán és melyek a legközelebbi terve­ik '' — Eddig 313 tagunk van, a lehetséges mintegy 500-ból. Ar­ra számítunk, hogy most, a kö­zelgő húsvéti ünnepek alkal­mával, majd azt követően a kulturális élet beindulásával, a község felnőtt magyar lakossá­gának további részét is bevon­hatjuk szervezetünkbe. Szá­mottevő eredményként köny­velhetjük el, hogy a községi ve­zetőség megértése folytán sike­rült irodát kapnunk a kultúr­otthon épületében. Igaz, meg­lehetősen elhanyagolt állapotban volt, de most, hogy rendbe hoz­tuk, minden tekintetben megfe­lel a célnak. Bútorzatra is kap­tunk ígéretet, s így már a kö­zeljövőben megjavulnak a szer­vezeti munka és élet tárgyi feltételei. Készülünk az első bál­ra, amelyet a megye valamely neves zenekarának részvételé­vel szeretnénk megtartani, hús­vét után. Szervezetünk fontos feladatá­nak tekinti az anyanyelvi ok­tatás kibővítését községünkben. Gátalján, sajnos az anyanyelvi oktatás majdnem teljesen elsor­vadt. Ezért úgy gondoltuk, hogy újraélesztését az óvodával kell kezdenünk. Valós lehető­ség kínálkozik ezen elképzelé­sünk gyakorlati megvalósításá­ra. Ugyancsak elvi egyetértés a­­lakult ki szervezetünk és az iskola vezetősége között azzal kapcsolatosan, hogy megteremtik a feltételeket a fakultatív a­­nyanyelvi oktatáshoz a román nyelven tanuló magyar nemzeti­ségű diákok számára További terveinkről talán azt kell még elmondanom, hogy a lista jelenleg a katolikus paró­kia épületében működik, de onnan hamarosan elköltözik. A felszabaduló helyiséget szeretnék — a katolikus egyházzal k­­zö­sen — klubhelyiségként hasz­nosítani és ugyanitt kaphatna helyet a könyvtár. A m­agyar nyelvű könyvek ugyanis jelen­leg a kultúrotthon raktárában uniósodnak. .Józsa Ödiin Segítség kitaszítottaknak Felhőnyájat hajszol a szél, hol esik, hol kiderül, nyargalnak körülöttünk az eseménynek, e­­gyiknek a vihara el sem ül egé­szen, már másik kavarja­ az in­dulatot ... — Létezik, hogy ilyen körül­mények között élnek gyerme­kek?! A csegődi otthonban lé­vőkre gondolok, akikről a már­cius 28-i Temesvári ÚJ SZÓ írt. Meghatott, felkavart bennünket... És mivel olvastuk, hogy a Han­noveri Magyar Egyesület alapít­ványt létesített az otthon megse­gítésére, elhatároztuk odahaza, hogy mi is hozzájárulunk... — mondja a szerkesztőségünket fel­kereső fiatal nő, és mint aki sze­retne gyorsan túl lenni ezen az egészen, máris nyitja a pénztár­cáját. Nézem, és nem tagadom, za­varban vagyok, akárcsak ő. A nevét nem kérdeztem, a címét sem, márpedig enélkül hogyan írjak elismervényt az összegről?! — Megmondaná, hogy kinek köszönjük meg? — közelítek. Meleg tekintetű, barna szemé­ből tartózkodást olvasok ki. — Hát. . nem is tudom, fon­tos-e. Számunkra csak annyi a lényeges hogy felzárkózhatunk a többiek mellé, akik segíteni akarnak a szegény gyermekeken Ám ha a pontosítás úgy kívánja, megmondhatom a ne­vemet: Bakos Etelkának hívnak, a Girodai út 70. szám alatt la­kunk. — Van gyermekük? — Kettő. A nagyobbik négy­éves, a kicsi kettő. És nem ta­gadom, nagyon aggódó anya va­gyok. Talán ezért is érintett o­­lyan fájón azoknak az árvák­nak a sorsa ... Szülőt nem hagy közömbösen az ilyesmi.. Utólag tudom meg róla, hogy mérnöki végzettsége dacára, egyelőre kizárólag, az anyaságot gyakorolja. Számára most ez a legfontosabb. De egyáltalán van-e, lesz-e va­laha ennél fontosabb egy asz­­szony számára? . . Az újságban kiszöl, fénykép megborzongatja a lelket, i­s. Hát még a nyers valóság?!­­ Azok­nak a látványa, akikről lemond­tak a szülők, akiket talán so­hasem kívántak maguknak, de rájuk parancsolta a „nagy nem­zetet“ álmodó zsarnok-akarnok. Miért nem mutatták meg neki bár egyszer is a csegődi otthon lakóit?! Hogy holta után is kí­sértsék! Mi maradt a cikornyás nagy szavak, az egetverő tervek nyo­mán? Látjuk, érezzük, tapasztal­juk és gyámkodhatunk ... Sípos Erzsébet ION MIHAI PACEPA VÖRÖS HORIZONTOK Egy kommunista Kémfőnök visszaemlékezése' *19. — A továbbiakban is tá­jékoztass. Van valami válasz ar­ra a kérésünkre, hogy megláto­gathassuk a Texas Instrumentst? — Igen Elvtárs beleegyeztek. — Remek. Én leszek az első kommunista elnök, aki beteszi a lábát ebbe a mikroelektronikai birodalomba. — Amikor az ösvényen halad­va egy kétemeletes épület előtt álló fiadhoz értünk, Ceausescu automatikusan köszönt: „Jó es­tet“. Évekig egy nyolcvan év kö­rüli asszony szokott itt ülni, ha­talmas sálba burkolva, fekete kendővel a fején. Ceausescu anyja volt aki férje halála után költözött ide. Egy új házat épí­tettek a­­/z imára elegánsan be­rendezve személyzettel ellátva, de ő mindig idegennek érezte magát ott, órákat töltött ezen a padon csak azért, hogy egy pil­lanatra láthassa a fiát, amint éppen valakivel a kertben sé­tál, Geaucescut anyja halála e­­lőtt, annyira lekötötték gondola­tai, hogy sohasem üdvözölte. Csak nemrég néhány hónappal anyja halála után kezdte érezni hiányát. — Elolvastam a dossziét Car­­terről és a családjáról. Kétszer is. Úgy látom, hogy az ártatlan mosolya, a halk hangja és szé­­gyellős módja ellenére Carter nem könnyű eset és kiszámítha­tatlan. De nem olyan ellentmon­dásos, ahogyan lefestetted ne­kem. Ceausescu hangsúlyozta, hogy bár Carter a hatvanadik helyen végzett a haditengerészeti akadémián, brilliáns esze van, remek memóriája, képes arra, hogy információk tömegét fogad­ja be, remek megfigyelő és ke­ményen tud dolgozni. Ceaușes­­cu, aki mielőtt politikai vezető lett nem végezte el az egyete­met, nem látott ellentmondást. Mindazonáltal Garter ellenfelei azzal vádolták őt, hogy mosolya nagyfokú makacsságot és bosszú­vágyat takar, amit Geausescu szintén teljesen természetesnek talált. — Véleményem szerint — mondta Geausescu. — Carter gyenge pontjait máshol kell ke­resni. Az egyik a nevetséges val­lásossága, ami távoltartja attól, hogy barátokat szerezzen külö­nösen a kongresszusban. Pártjá­nak egyik régi tagja még csak nem is titkolja megvetését Car­ter iránt. A másik gyenge pont­ja intenzív belső élete, azai csökkenti azt a dinamizmust, a­­mire egy elnöknek szüksége van. És végül a szerénysége és a gyanakvása — egy elnök nem lehet szerény. Aztán Geausescu kinyilatkoz­tatta fő tételét. — Garter legnagyobb hiányos­sága az, hogy tapasztalatlan. De mit várhatunk el egy olyan em­bertől, aki egész életét mogyoró­termesztéssel töltötte. Geausescu számára az volt az amerikai kormányzási rendszer legnagyobb hibája, hogy bárki­ből, akinek pénze vagy szép mo­solya volt, elnök lehetett, de épp, amikor kezdte kitanulni a szakmát, el kell hagynia a hi­vatalát Az amerikaiak nem tud­ják megérteni, hogy államfőnek lenni foglalkozás. Mindent figye­lembe véve, azt mondanám, hogy Carter barátságosnak lát­szik, akit meg tudok dolgozni, a­­hogy Nixonnal és Forddal is csináltam. Csak gyorsan kell cselekednünk. Tapasztalatlansága és naivitása miatt Carter köny­­nyen politikai problémákba ke­veredhet. Geausescu hosszan folytatta sé­táját mielőtt hirtelen megkérdez­te" — Mikor imádkoztál utoljá­ra? Kizökkenve egyensúlyomból, nem tudtam mit válaszolni. Nem volt lehetősége rá, hogy tudjon titkos reggeli és esti rítusaim­­­ról, amikor addig koncentráltam, míg hirtelen nem láttam ma­gamban a megfeszített Jézus ké­pét, és elmondtam egy hallha­tatlan imát hozzá. — Na gyerünk! Nem tudod, mikor voltál utoljára templom­ban? — De igen Elvtárs. Amikor általános iskolába jártam. — Jól van. Én is akkor vol­tam utoljára. De most mindany­­nyian ismét templomba fogunk menni, ha szükséges. Nem itt, Amerikában. — Ceausescu neve­tett. — Olvastam Carter dosszié­jában, arról, hogy milyen szo­ros kapcsolatban van a baptista miniszterével. Geausescu ezután azt hangsú­lyozta, hogy a minisztert rá kell venni arra, hogy minden nap em­lítse meg Carternek, hogy Romá­niában nincsenek gazdagok, vagy szegények, se királyok vagy kol­dusok, csak szabad emberek, a­­kiknek neveltetését, munkáját, e­­gészségét és nyugdíját az ál­lam garantálja. — Igen elvtárs. A washingto­ni ügynökségünk egy titkos meg­bízottunkon keresztül, aki a baptista egyház szervezetének a­­merikai és kanadai elnöke s már munkához látott. — Sürgessétek meg! — paran­csolta Geausescu, majd folytatta az instrukciók felsorolását arról, hogy hogyan befolyásolja az ügy­nök Carter miniszterét, és még mit kéne Carter fülébe súgni. — „Nap, nap után, nap nap után, nap nap után. Emlékszel még a „Horizont“ mottójára?“ — Ponto­san. „A vízcsepp nem erejével, hanem végtelen ismétlődésével vájja ki a követ.“ Legyen a miniszter az a vízcsepp, ami lyu­kat csinál Carter fejében. Megér­tetted? — Igen, Elvtárs. (Folytatjuk) Temesvári ÚJ SZÓ 1990. április 3. Közös nyilatkozat Adrian Motiu, az erdélyi ü­­gyekben illetékes miniszteri ran­gú államtitkár kezdeményezésére Kolozsváron pénteken találko­zóra került sor a Vatra Roma­­neasca Szövetség és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valamint Kolozs, Kovászna és Hargita megyei ifjúsági szerve­zetek képviselői között. A vita keretében, ahol az egyes problémákkal kapcsolato­san különbözőek voltak a véle­mények, felülkerekedett a dia­­lóguskészség a problémák meg­oldása érdekében. A közös nyi­latkozat, amelyben a részvevők a vita végén megállapodtak, egy minden konfliktust vagy nézeteltérést a párbeszéd útján kell megoldani, a román és ma­gyar közvélemény korrekt tájé­koztatása révén. Úgyszintén­­ki­domborítja a kölcsönös lojális tájékoztatás szükségességét. A nyilatkozat rögzíti egyben, hogy a románok és a magyarok itt éltek, élnek és itt akarnak élni, ugyanazon a földön, együtt, egyetértésben és harmonikusan, a kölcsönös tisztelet jegyében. Kinyilvánítjuk, hogy Románia a közös hazánk és elutasítunk bármilyen tendenciát, amelynek az ország dezintegrálása a cél­ja. Közösen fellépünk bármilyen viszályt keltő vagy destabilizá­ló próbálkozás ellen, bárhonnan, kintről vagy bentről jönne is — hangzi a nyilatkozat. Valamennyien megfogadjuk, — hangzik a nyilatkozat —, hogy tiszteletben tartjuk nemzetiség­re való tekintet nélkül az or­szág összes honpolgárainak e­­gyéni és­­ kollektív jogait, össz­hangban a nemzetközi dokumen­tumokkal és az ország törvényei­vel. * * A vita végén Motiu úr meg­győződését fejezte ki, hogy a kolozsvári dialógus, akárcsak az előzőleg megszervezett Hargita és Kovászna megyei, rendkívül hasznosnak bizonyult az erdélyi etnikai konfliktus elítélése szem­pontjából. Őszinte, célszerű pár­beszéd volt, egyes feszültségi pillanatokkal is, de a dialógust az az őszinte óhaj uralta, hogy kölcsönösen elfogadható feltéte­lek között oldják meg a problé­mákat — mutatott rá Motin úr. (Rompres) Győztél, galileai! f Folytatás az első oldalról) csak prédikálta a szószékről az Istenbe vetet hitet a s­zerete­­tet.­ a testvériséget, a b.-ket. az • s -get hanem saját .i •u’é f testi épségét kockáztatva fel­emelte szavát a gyengébbek megvédésére: "Hímezve a zsar­nok falurombolási politikáját, küzdve a saját száműzetése el­­len az erőszak alkalmazásának pillanatáig. A hatóságok és az egyházi felettesei által nem ta­nácsolt, irodalmi előadásokat rendezett (Nem hiába két nem­zetközi díj kitüntetettje). Tőkés László ízig-vérig igazi demokra­ta. Rá nem lehet mondani, hogy bort iszik és vizet prédi­kál." A hit, remény, szeretet és az i­sig hősét. Tőkés Lászlót nem ■'m a romániai idvénti nép-­felkelés szikrájának, s ennek ijesztőjeként tiszteli a vi­! * *I­­j. Tőkés László múltja, jelene, forradalmár jelleme feddhetet­len! Születésnapja és a püspökt­isztségbe való kinevezése al­kalmával kívánunk neki és csa­ládjának erőt, egészséget, bol­dogságot, békességet! Isten éltes­se sokáig, családja, hívei, népe, hazája, mindannyiunk örömére! Tőkés László püspök úr, annak ellenére, hogy Nagyváradon van a vezetői székhelyed, maradj meg nekünk, temesvári tisztelő­idnek, soknemzetiségű bajtár­saidnak, testvéreidnek. De mivel mindig jól sáfárkodtál az er­kölcsi és szellemi tőkéddel, le­gyen meg a Te akaratod! Béke­­híd lényed, szent küldetésed to­vábbra is világítson és hol egymáshoz közelebb az embe­­reket. Építs továbbra is hidakat Isten és ember között, ember és ember között, népek, nemze­tek között! Hiszen miként a nagyváradi költő-nesztorunk, Horváth Imre szavakba véste: „Hidak nélkül szétszakadna a Föld!“. Közvetlen, élő kapcsolatok Kovács Miklósnál, a szegedi közművelődési osztói vénák­­ ve­zetőjét kérem, hogy mondjon néhány szót a mai’ találkozóról és az együttműködési lehetőséged­ről. — Örültem hogy végre sike­rült hivatalosan is felvenni a kapcsolatot azért, hogy nagy terveinket sikerült egyeztetni, hiszen mi is úgy gondoljuk, hogy a testvériség , barátság és kapcsolat a kultúrával kezdődik. Ebben a szellemben és erről be­szélgettünk ma mégpedig már konkrétan egyesítve a tervein­ket. — Biztosan figyelemmel követ­te az erdélyi eseményeket. Gon­dolja, ez a kapcsolat hozzájárul­hat a feszültség feloldásához? — Remélem, hogy segíteni fog ez a kapcsolat — ha majd ez ki­alakul. Nagyon egyformán gon­dolkodunk a kulturális kérdé­sekről. A kulturális-közművelő­dési intézményeknek, szerveze­teknek, egyesületeknek közvetle­nül kell ismerkedniük egymás­sal, élő kapcsolatokat kell kiala­kítsanak. Nekünk, a hivatalnak az a dolgunk, hogy ezt segítsük, mintegy katalizátora legyünk e­­zeknek a kapcsolatoknak. Azt hi­szem, hogy ez lenne a dolog lé­nyege — úgyhogy ezért kell majd tenni, mégpedig a legrövidebb időn belül. , — Milyen az itteni román— magyar viszony? — Csongrád megyében vi­szonylag kis létszámban van ro­mán nemzetiség. Sajnos, erős az aszimilálódás, aminek mi nem ö­­rülünk, s igyekszünk a nemzeti­ségi kultúrát támogatni: nyelvük használatát, hagyományaik ápo­lását. Legyenek óvodák, iskolák — nem könnyű ezt megoldani, a jó szándék ellenére sem. Tehát azt hiszem, most már, ha Romá­niával és különösen Temesvárra is kialakulnak a kulturális kap­csolatok, az mindkét fél számá­ra gyümölcsöző lesz Itt nemcsak a magyar—magyar kapcsolatok­ról, hanem valóban román—ma­gyar kapcsolatról van szó. — Köszönöm a beszélgetést. Kántor Zoltán

Next