Temesvári Új Szó, 1990. április-június (2. évfolyam, 76-136. szám)
1990-04-03 / 76. szám
2. oldal Gátalján is van már székháza a RMDSZ-nek Gátalján, a megye vidéki helységei között az elsők sorában alakult meg a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség helyi szervezete. Sárgán József mérnöktől, a szervezet elnökétől arról érdeklődtünk mit sikerült elérni az elmúlt két hónap folyamán és melyek a legközelebbi terveik '' — Eddig 313 tagunk van, a lehetséges mintegy 500-ból. Arra számítunk, hogy most, a közelgő húsvéti ünnepek alkalmával, majd azt követően a kulturális élet beindulásával, a község felnőtt magyar lakosságának további részét is bevonhatjuk szervezetünkbe. Számottevő eredményként könyvelhetjük el, hogy a községi vezetőség megértése folytán sikerült irodát kapnunk a kultúrotthon épületében. Igaz, meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, de most, hogy rendbe hoztuk, minden tekintetben megfelel a célnak. Bútorzatra is kaptunk ígéretet, s így már a közeljövőben megjavulnak a szervezeti munka és élet tárgyi feltételei. Készülünk az első bálra, amelyet a megye valamely neves zenekarának részvételével szeretnénk megtartani, húsvét után. Szervezetünk fontos feladatának tekinti az anyanyelvi oktatás kibővítését községünkben. Gátalján, sajnos az anyanyelvi oktatás majdnem teljesen elsorvadt. Ezért úgy gondoltuk, hogy újraélesztését az óvodával kell kezdenünk. Valós lehetőség kínálkozik ezen elképzelésünk gyakorlati megvalósítására. Ugyancsak elvi egyetértés alakult ki szervezetünk és az iskola vezetősége között azzal kapcsolatosan, hogy megteremtik a feltételeket a fakultatív anyanyelvi oktatáshoz a román nyelven tanuló magyar nemzetiségű diákok számára További terveinkről talán azt kell még elmondanom, hogy a lista jelenleg a katolikus parókia épületében működik, de onnan hamarosan elköltözik. A felszabaduló helyiséget szeretnék — a katolikus egyházzal kzösen — klubhelyiségként hasznosítani és ugyanitt kaphatna helyet a könyvtár. A magyar nyelvű könyvek ugyanis jelenleg a kultúrotthon raktárában uniósodnak. .Józsa Ödiin Segítség kitaszítottaknak Felhőnyájat hajszol a szél, hol esik, hol kiderül, nyargalnak körülöttünk az eseménynek, egyiknek a vihara el sem ül egészen, már másik kavarja az indulatot ... — Létezik, hogy ilyen körülmények között élnek gyermekek?! A csegődi otthonban lévőkre gondolok, akikről a március 28-i Temesvári ÚJ SZÓ írt. Meghatott, felkavart bennünket... És mivel olvastuk, hogy a Hannoveri Magyar Egyesület alapítványt létesített az otthon megsegítésére, elhatároztuk odahaza, hogy mi is hozzájárulunk... — mondja a szerkesztőségünket felkereső fiatal nő, és mint aki szeretne gyorsan túl lenni ezen az egészen, máris nyitja a pénztárcáját. Nézem, és nem tagadom, zavarban vagyok, akárcsak ő. A nevét nem kérdeztem, a címét sem, márpedig enélkül hogyan írjak elismervényt az összegről?! — Megmondaná, hogy kinek köszönjük meg? — közelítek. Meleg tekintetű, barna szeméből tartózkodást olvasok ki. — Hát. . nem is tudom, fontos-e. Számunkra csak annyi a lényeges hogy felzárkózhatunk a többiek mellé, akik segíteni akarnak a szegény gyermekeken Ám ha a pontosítás úgy kívánja, megmondhatom a nevemet: Bakos Etelkának hívnak, a Girodai út 70. szám alatt lakunk. — Van gyermekük? — Kettő. A nagyobbik négyéves, a kicsi kettő. És nem tagadom, nagyon aggódó anya vagyok. Talán ezért is érintett olyan fájón azoknak az árváknak a sorsa ... Szülőt nem hagy közömbösen az ilyesmi.. Utólag tudom meg róla, hogy mérnöki végzettsége dacára, egyelőre kizárólag, az anyaságot gyakorolja. Számára most ez a legfontosabb. De egyáltalán van-e, lesz-e valaha ennél fontosabb egy aszszony számára? . . Az újságban kiszöl, fénykép megborzongatja a lelket, is. Hát még a nyers valóság?! Azoknak a látványa, akikről lemondtak a szülők, akiket talán sohasem kívántak maguknak, de rájuk parancsolta a „nagy nemzetet“ álmodó zsarnok-akarnok. Miért nem mutatták meg neki bár egyszer is a csegődi otthon lakóit?! Hogy holta után is kísértsék! Mi maradt a cikornyás nagy szavak, az egetverő tervek nyomán? Látjuk, érezzük, tapasztaljuk és gyámkodhatunk ... Sípos Erzsébet ION MIHAI PACEPA VÖRÖS HORIZONTOK Egy kommunista Kémfőnök visszaemlékezése' *19. — A továbbiakban is tájékoztass. Van valami válasz arra a kérésünkre, hogy meglátogathassuk a Texas Instrumentst? — Igen Elvtárs beleegyeztek. — Remek. Én leszek az első kommunista elnök, aki beteszi a lábát ebbe a mikroelektronikai birodalomba. — Amikor az ösvényen haladva egy kétemeletes épület előtt álló fiadhoz értünk, Ceausescu automatikusan köszönt: „Jó estet“. Évekig egy nyolcvan év körüli asszony szokott itt ülni, hatalmas sálba burkolva, fekete kendővel a fején. Ceausescu anyja volt aki férje halála után költözött ide. Egy új házat építettek a/z imára elegánsan berendezve személyzettel ellátva, de ő mindig idegennek érezte magát ott, órákat töltött ezen a padon csak azért, hogy egy pillanatra láthassa a fiát, amint éppen valakivel a kertben sétál, Geaucescut anyja halála előtt, annyira lekötötték gondolatai, hogy sohasem üdvözölte. Csak nemrég néhány hónappal anyja halála után kezdte érezni hiányát. — Elolvastam a dossziét Carterről és a családjáról. Kétszer is. Úgy látom, hogy az ártatlan mosolya, a halk hangja és szégyellős módja ellenére Carter nem könnyű eset és kiszámíthatatlan. De nem olyan ellentmondásos, ahogyan lefestetted nekem. Ceausescu hangsúlyozta, hogy bár Carter a hatvanadik helyen végzett a haditengerészeti akadémián, brilliáns esze van, remek memóriája, képes arra, hogy információk tömegét fogadja be, remek megfigyelő és keményen tud dolgozni. Ceaușescu, aki mielőtt politikai vezető lett nem végezte el az egyetemet, nem látott ellentmondást. Mindazonáltal Garter ellenfelei azzal vádolták őt, hogy mosolya nagyfokú makacsságot és bosszúvágyat takar, amit Geausescu szintén teljesen természetesnek talált. — Véleményem szerint — mondta Geausescu. — Carter gyenge pontjait máshol kell keresni. Az egyik a nevetséges vallásossága, ami távoltartja attól, hogy barátokat szerezzen különösen a kongresszusban. Pártjának egyik régi tagja még csak nem is titkolja megvetését Carter iránt. A másik gyenge pontja intenzív belső élete, azai csökkenti azt a dinamizmust, amire egy elnöknek szüksége van. És végül a szerénysége és a gyanakvása — egy elnök nem lehet szerény. Aztán Geausescu kinyilatkoztatta fő tételét. — Garter legnagyobb hiányossága az, hogy tapasztalatlan. De mit várhatunk el egy olyan embertől, aki egész életét mogyorótermesztéssel töltötte. Geausescu számára az volt az amerikai kormányzási rendszer legnagyobb hibája, hogy bárkiből, akinek pénze vagy szép mosolya volt, elnök lehetett, de épp, amikor kezdte kitanulni a szakmát, el kell hagynia a hivatalát Az amerikaiak nem tudják megérteni, hogy államfőnek lenni foglalkozás. Mindent figyelembe véve, azt mondanám, hogy Carter barátságosnak látszik, akit meg tudok dolgozni, ahogy Nixonnal és Forddal is csináltam. Csak gyorsan kell cselekednünk. Tapasztalatlansága és naivitása miatt Carter könynyen politikai problémákba keveredhet. Geausescu hosszan folytatta sétáját mielőtt hirtelen megkérdezte" — Mikor imádkoztál utoljára? Kizökkenve egyensúlyomból, nem tudtam mit válaszolni. Nem volt lehetősége rá, hogy tudjon titkos reggeli és esti rítusaimról, amikor addig koncentráltam, míg hirtelen nem láttam magamban a megfeszített Jézus képét, és elmondtam egy hallhatatlan imát hozzá. — Na gyerünk! Nem tudod, mikor voltál utoljára templomban? — De igen Elvtárs. Amikor általános iskolába jártam. — Jól van. Én is akkor voltam utoljára. De most mindanynyian ismét templomba fogunk menni, ha szükséges. Nem itt, Amerikában. — Ceausescu nevetett. — Olvastam Carter dossziéjában, arról, hogy milyen szoros kapcsolatban van a baptista miniszterével. Geausescu ezután azt hangsúlyozta, hogy a minisztert rá kell venni arra, hogy minden nap említse meg Carternek, hogy Romániában nincsenek gazdagok, vagy szegények, se királyok vagy koldusok, csak szabad emberek, akiknek neveltetését, munkáját, egészségét és nyugdíját az állam garantálja. — Igen elvtárs. A washingtoni ügynökségünk egy titkos megbízottunkon keresztül, aki a baptista egyház szervezetének amerikai és kanadai elnöke s már munkához látott. — Sürgessétek meg! — parancsolta Geausescu, majd folytatta az instrukciók felsorolását arról, hogy hogyan befolyásolja az ügynök Carter miniszterét, és még mit kéne Carter fülébe súgni. — „Nap, nap után, nap nap után, nap nap után. Emlékszel még a „Horizont“ mottójára?“ — Pontosan. „A vízcsepp nem erejével, hanem végtelen ismétlődésével vájja ki a követ.“ Legyen a miniszter az a vízcsepp, ami lyukat csinál Carter fejében. Megértetted? — Igen, Elvtárs. (Folytatjuk) Temesvári ÚJ SZÓ 1990. április 3. Közös nyilatkozat Adrian Motiu, az erdélyi ügyekben illetékes miniszteri rangú államtitkár kezdeményezésére Kolozsváron pénteken találkozóra került sor a Vatra Romaneasca Szövetség és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valamint Kolozs, Kovászna és Hargita megyei ifjúsági szervezetek képviselői között. A vita keretében, ahol az egyes problémákkal kapcsolatosan különbözőek voltak a vélemények, felülkerekedett a dialóguskészség a problémák megoldása érdekében. A közös nyilatkozat, amelyben a részvevők a vita végén megállapodtak, egy minden konfliktust vagy nézeteltérést a párbeszéd útján kell megoldani, a román és magyar közvélemény korrekt tájékoztatása révén. Úgyszinténkidomborítja a kölcsönös lojális tájékoztatás szükségességét. A nyilatkozat rögzíti egyben, hogy a románok és a magyarok itt éltek, élnek és itt akarnak élni, ugyanazon a földön, együtt, egyetértésben és harmonikusan, a kölcsönös tisztelet jegyében. Kinyilvánítjuk, hogy Románia a közös hazánk és elutasítunk bármilyen tendenciát, amelynek az ország dezintegrálása a célja. Közösen fellépünk bármilyen viszályt keltő vagy destabilizáló próbálkozás ellen, bárhonnan, kintről vagy bentről jönne is — hangzi a nyilatkozat. Valamennyien megfogadjuk, — hangzik a nyilatkozat —, hogy tiszteletben tartjuk nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes honpolgárainak egyéni és kollektív jogait, összhangban a nemzetközi dokumentumokkal és az ország törvényeivel. * * A vita végén Motiu úr meggyőződését fejezte ki, hogy a kolozsvári dialógus, akárcsak az előzőleg megszervezett Hargita és Kovászna megyei, rendkívül hasznosnak bizonyult az erdélyi etnikai konfliktus elítélése szempontjából. Őszinte, célszerű párbeszéd volt, egyes feszültségi pillanatokkal is, de a dialógust az az őszinte óhaj uralta, hogy kölcsönösen elfogadható feltételek között oldják meg a problémákat — mutatott rá Motin úr. (Rompres) Győztél, galileai! f Folytatás az első oldalról) csak prédikálta a szószékről az Istenbe vetet hitet a szeretetet. a testvériséget, a b.-ket. az • s -get hanem saját .i •u’é f testi épségét kockáztatva felemelte szavát a gyengébbek megvédésére: "Hímezve a zsarnok falurombolási politikáját, küzdve a saját száműzetése ellen az erőszak alkalmazásának pillanatáig. A hatóságok és az egyházi felettesei által nem tanácsolt, irodalmi előadásokat rendezett (Nem hiába két nemzetközi díj kitüntetettje). Tőkés László ízig-vérig igazi demokrata. Rá nem lehet mondani, hogy bort iszik és vizet prédikál." A hit, remény, szeretet és az isig hősét. Tőkés Lászlót nem ■'m a romániai idvénti nép-felkelés szikrájának, s ennek ijesztőjeként tiszteli a vi! * *Ij. Tőkés László múltja, jelene, forradalmár jelleme feddhetetlen! Születésnapja és a püspöktisztségbe való kinevezése alkalmával kívánunk neki és családjának erőt, egészséget, boldogságot, békességet! Isten éltesse sokáig, családja, hívei, népe, hazája, mindannyiunk örömére! Tőkés László püspök úr, annak ellenére, hogy Nagyváradon van a vezetői székhelyed, maradj meg nekünk, temesvári tisztelőidnek, soknemzetiségű bajtársaidnak, testvéreidnek. De mivel mindig jól sáfárkodtál az erkölcsi és szellemi tőkéddel, legyen meg a Te akaratod! Békehíd lényed, szent küldetésed továbbra is világítson és hol egymáshoz közelebb az embereket. Építs továbbra is hidakat Isten és ember között, ember és ember között, népek, nemzetek között! Hiszen miként a nagyváradi költő-nesztorunk, Horváth Imre szavakba véste: „Hidak nélkül szétszakadna a Föld!“. Közvetlen, élő kapcsolatok Kovács Miklósnál, a szegedi közművelődési osztói vénák vezetőjét kérem, hogy mondjon néhány szót a mai’ találkozóról és az együttműködési lehetőségedről. — Örültem hogy végre sikerült hivatalosan is felvenni a kapcsolatot azért, hogy nagy terveinket sikerült egyeztetni, hiszen mi is úgy gondoljuk, hogy a testvériség , barátság és kapcsolat a kultúrával kezdődik. Ebben a szellemben és erről beszélgettünk ma mégpedig már konkrétan egyesítve a terveinket. — Biztosan figyelemmel követte az erdélyi eseményeket. Gondolja, ez a kapcsolat hozzájárulhat a feszültség feloldásához? — Remélem, hogy segíteni fog ez a kapcsolat — ha majd ez kialakul. Nagyon egyformán gondolkodunk a kulturális kérdésekről. A kulturális-közművelődési intézményeknek, szervezeteknek, egyesületeknek közvetlenül kell ismerkedniük egymással, élő kapcsolatokat kell kialakítsanak. Nekünk, a hivatalnak az a dolgunk, hogy ezt segítsük, mintegy katalizátora legyünk ezeknek a kapcsolatoknak. Azt hiszem, hogy ez lenne a dolog lényege — úgyhogy ezért kell majd tenni, mégpedig a legrövidebb időn belül. , — Milyen az itteni román— magyar viszony? — Csongrád megyében viszonylag kis létszámban van román nemzetiség. Sajnos, erős az aszimilálódás, aminek mi nem örülünk, s igyekszünk a nemzetiségi kultúrát támogatni: nyelvük használatát, hagyományaik ápolását. Legyenek óvodák, iskolák — nem könnyű ezt megoldani, a jó szándék ellenére sem. Tehát azt hiszem, most már, ha Romániával és különösen Temesvárra is kialakulnak a kulturális kapcsolatok, az mindkét fél számára gyümölcsöző lesz Itt nemcsak a magyar—magyar kapcsolatokról, hanem valóban román—magyar kapcsolatról van szó. — Köszönöm a beszélgetést. Kántor Zoltán