Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. június-szeptember (47. évfolyam, 140-229. szám)
1990-06-16 / 140. szám
rarviLAG Temesvárig Visszaköszönő gondok Mártély, idegenforgalom Gurulunk. Az autóból nézvést elhanyagoltnak, gondozatlannak tűnik a táj. A mártélyi töltésoldal, a rét koszos, szemetes. Féltérdig ér a fű. Nem szebb az árvízvédelmi töltésen belüli üdülőtelep sem. Ottjártam előtt néhány nappal szörnyhalált halt egy fűzfa. Kettétörött a viharban. A csonkok árván meredeznek. Szomorúan konstatálom: szomorú dolog, hogy a fa szomorúságot sugárzó, halott ágait napok múltán is ott látom a földön. * — Mártély ma sincs üdülőhellyé nyilvánítva — mondja Simon Jenőné, a tanácselnök. — Nem jár tehát az állami támogatás. És változatlanul rendezetlen a közjogi helyzet is. A töltésen belüli területet a vásárhelyi tanács kezeli, a többi a miénk. Ez a picike tanács évente mindössze 48 millió forintból gazdálkodik. Enynyi pénzből kell rendben tartani az utakat, fenntartani az iskolát, az óvodát, gondoskodni az ivóvízhálózat épségéről, fizetni a község orvosát... Nem is sorolom tovább. Mártély a Tisza egyik legszebb gyöngyszeme. Most így jellemezhető: gyöngyszem, hibákkal. * Bihari Lajos, a kempingfőnök 1981 óta küzd azért, hogy fellendüljön az idegenforgalom. Eredmények kétségtelenül vannak. Csak hát. A főszezonban egy-egy hétvégén hét-nyolcezer ember lepi el a partot, száll meg a kempingben, vagy csak strandol. (Az ártérben mindössze egy nyilvános illemhely van.) És gondoskodni kellene ennyi ember ellátásáról is. Mártélyon nincs kiépített bolthálózat. Horváth Istvánnétól, a vb titkárától tudom: abban reménykednek, jönnek a vállalkozók. Mártély szépsége vonzó lehet! Egyelőre kevesen vannak. Az első mohikán Katona István úr, aki a Hullámtér presszót bérli. Kellemes szórakozóhely. Árvíz esetén csónakkal is megközelíthető. Katona István régebben sportvezető volt. Most vállalkozik. És talán nem a lehetetlenre. * Mártély szép. Ezt egy éppen ott tartózkodó makói kisdiáktól, Cseh Zolitól tudom. Osztálytársaival Makóról kerekeztek át reggel a Holt-Tisza partjára. A srác azt mondja, hogy ez a legszebb vidék, ahol valaha járt. Hihető mondat. Csak hát. Ha nem kotorják ki a folyómedret, néhány év múlva talán már strandolásra is alkalmatlan lesz a holtág. El fog iszaposodni. Pedig Mártély szép. Meg kellene menteni. * Pedig Mártély gyönyörű. Gyönyörűsége, íme, Enyedi Zoltán fotóján. — Pif — Becsapott ez a maffia — háborog Antoniewicz Roland, az ellenzéki Antoniewicz Roland hálás téma az újságírónak, érdekesség az olvasónak. Hálás, mert nem harapófogóval kell kihúzni belőle a szót. Nem mindennapi, tehát érdekes. Édesapja részt vett a fasizmus elleni harcban, ő maga pedig volt újságíró, műsorszerkesztő, korrektor, lapárus! A Lengyel—Magyar Országos Diákszövetség elnöke. Alapított már politikai pártot is, terjesztett röpiratot is. A Keleti pályaudvar postahivatalában hozott öszsze vele a gondviselés. Megkérdeztem, hogy van? — Köszönöm szépen, jól! Bár lehetnék jobban. — Látom, a Fidesz jelvényét hordja! — Sőt! MDF, SZDSZ — mutatja a táskáján az emblémás matricákat. 1999 — Hát, kérem szépen, én mindig is ellenzéki ember voltam ... — Igen? — Hogyne. Az elmúlt egy évben a belügyi bűnszövetkezet, az a maffia, a III/3 beugratott egy olyan ügybe, amelyhez sem elvileg, sem érzelmileg semmi közöm nem volt. Hogy úgy mondjam, ízig-vérig a hányinger kerülgetett, de hát a legelején ez az ügy nagyon ártatlannak látszott, amikor én a Kádár János Társaság ügyét elvállaltam. Akkor rákényszerítettek azzal, hogy szétverik a Cserkészszövetséget, szétverik a Magyar—Lengyel Országjáró Diákszövetséget, amelynek élén állok, s ráadásul még kitoloncolnak az országból, merthogy én papíron lengyel állampolgár vagyok. Hiába születtem én magyar állampolgárnak ’46- ban. Megemlítem, hogy a mostani miniszterelnöknek a néhai édesapja, Kisjenői Antall József a keresztapám — és hát ez is nagyon fontos tényező volt abban, hogy éppen engem vettek célba. Le akartak járatni engem, le akarták járatni az ellenzékieket, a leendő miniszterelnököt. A haldokló fenevadnak ez volt az utolsó rúgása. Sok az ellenzéki vezető barátom, ismerősöm, Göncz Árpitól kezdve Csoóri Sanyin át, Sára Sanyiig, hadd ne soroljam. Nos, ez a III/3 olyan bűnbanda volt, rosszabb, mint a szicíliai maffia. Elbert Jancsi barátom, kérem szépen, rejtélyes körülmények között meg lett gyilkolva. A büdös életében soha el nem ment volna a Balatonba, és abból húzták ki. Úszni utált, a vizet utálta. Utána a fia, majd a felesége öngyilkos lett. Na és a Fábián Zoli újságíró barátomnak a rejtélyes halála, szóval hadd ne soroljam tovább. Ez egy olyan bűnbanda, amely a legalattomosabb KGB-, Gestapo-módszereket vette igénybe. Én húsz éven keresztül magányos farkasként ellenálltam ezeknek. Hat(Folytatás a 3. oldalon.) A közeljövőben nem várható benzináremelés — mondta a sajtóban napvilágot látott „találgatásokkal” kapcsolatban Tóth József, a Mineralimpex vezérigazgatója az MTI munkatársának. A szakember hozzátette: a nyugat-európai szokásoknak megfelelően a pánikkeltést lehetőleg elkerülve kellene informálni a lakosságot az energiaiparról. Elmondta azt is, hogy 1991-től, amikor a Mikor emelik ? Még marad a benzin ára magyar—szovjet kereskedelemben áttérünk a dollárelszámolásra, mindenképpen számolni kell a kőolaj és származékai árának emelésével. m UJSZO 47/140. 1990. jún. 16., szombat Ára: 5,30 Ft, Romániában: 5 lej Szevasz, Feri! Mire ez az írás napvilágot lát, a román parlament túl lesz első munkahetén. Megválasztott képviselői megízlelik a „Magad, uram, ha szolgád nincs” parancsolatát, hiszen pesti kollégáikhoz hasonlóan, önállóságra kell berendezkedniük. Személyes életükben csakúgy, mint a mindenek felett való népképviselet dolgában. A háború utáni első független, demokratikusan választott román képviselőház kihajózza a köztársaságot a mindig háborgó kelet-európai vizekre. Kívánhatunk-e mást, már csak önérdekből is, szomszédságunk okán is, mint jó szelet, szerencsés utat és biztos kikötőt! Terres megye nemzetes urai között köszönthetjük dr. Bárányi Ferenc képviselő urat, az RMDSZ helyi listavezetőjét Válaszát önmagában hordó költőkérdés lenne: Ugyan, gondoltad volna, akár csak öt éve is, Feri bátyám? Amikor még a puszta magyar beszéd is indulatot kavart Erdély-szerte? Amikor abban is személyes bátorságod mutatkozott, hogy magyar barátaidat vendégül láttad, magyar könyveket olvastál és újságokat terjesztettél. Amikor te és temesvári, erdélyi barátaid folyvást a fenyegetettség árnyékában éltetek, egyensúlyozva az engedett, tűrt és tiltott keskeny ösvényen. Amikor megőriztétek tiszta emberségtek, európai érdeklődéseteket, világra figyelő tekintetű, értelmiségi reménységteket. Hiszen nem adtátok föl, soha, egyetlen pillanatra sem. Az önkény legsötétebb óráiban is éltettétek a reményt, amely megóvott a csüggedéstől. Ha lehetett, megjelentek írásaitok, melyek azt üzenték, nem adtátok föli Ildikó asszony és te — a napi gyógyítómunka megszokott nyomorúságos hiányai mellett — a rendszer üldözötteit istápoltátok, befogadtátok, életpéldátokkal bátorítottátok. Nem voltatok hősök, legalábbis tiltakoznátok még a szó ellen is, csak tettétek, amit kell. Szolgáltátok román hazátokat, az erdélyi-bánáti magyarokat — ahogy lehet. Pedig, mesélted (és az Égig érő kockakő című, megjelent-betiltott egykori regényedben írtad is), már orvossá válástok sem volt egyszerű. Barátaiddal, odaillő szóval élve, elvbarátaiddal együtt, hosszabb-rövidebb időre, végleg vagy csak egy évre, de kizártak a vásárhelyi orvosegyetemről. Büntetésül, mert a magyarok forradalmat csináltak ama budapesti őszön. Megbüntettek titeket, ágról szakadt, egyedül magyarságukban bűnös erdélyi parasztivadékokat. Leckét adtak nektek, életindulásra, mire készüljetek, mire számítsatok. És még utána is, hogy kegyes engedélyük nyomán visszamehettetek tanulni éhomra, éreztétek a hatalom súlyos mancsának erejét... És most, tessék: Senator márkájú arcvízzel és beretvahabbal csintalankodott veled szegedi barátod. Hát idejutott a világ mifelénk. Csak beülsz a Daciába, sipirc az országhatár! Mint hallom, Ildikó összekészítette számodra a lábasokat, sonkát, jóféle papramorgót, te pedig elrázattad magad a vonattal Bukarestbe. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor hét végén óriásán, röpülön szárnyalsz haza, hogy újabb hétkezdeten visszaröpülj! Hiába, már csak ilyen a képviselő urak élete. No, nem kell attól tartani, hogy elszakadnál választóidtól, gondoskodnak ők rólad, miként hűséges társad, Ildikó sem tétlenkedik. Áttekinti barátaitokkal a szegény sorsú öregek és rászorulók helyzetét, igyekszik fölmérni az elesettséget. Kedves Feri bátyám! Nagy útra indultál, választóid, barátaid reményeit erősen fölbiztattad. Ahogy hetedhét határon híres illatos-zamatos pálinkád koccintásakor szoktuk mondani: Isten téged megsegítsen! A hatalom páni félelme • Magyar állami népi beat Szegeden az István, készül az Attila Az igazi Illés-sztori Szörényi Levente arról, amiről eddig nem beszélhetett Hat esztendeje, az István, a király frenetikus szegedi előadás-sorozata alkalmából ismertem meg. Akkor tanultam meg becsülni ezt a halk szavú, mindig a tisztességre és a magyarság képviseletére törekvő igazi, vérbeli muzsikust. Bálványból, generációs mítoszból az egyént, a majdnem kortársat. És a mélyen magyar nemzeti elkötelezettségű embert. Azóta találkoztunk párszor, legutoljára éppen két esztendeje, de ... — Nagyot fordult a világ, mióta utoljára beszélgettünk, Levente. És most már a nyilvánosság előtt is föltehetem neked azt a kérdést, melynek fájdalma nagyon régen, úgy huszonegy éve bennem van. Bennem volt már akkor, amikor a Holdfény ’69-ről énekeltetek, amikor Rock and roll Rézi ropta, majd jött a Fonográf, a ’81-es Koncert és a többi. Merthogy az Illés, minden „lázadás" ellenére, voltaképpen kezdettől és mindvégig a Kádár-rendszer jellegzetes „terméke” volt, akárcsak az elvtársi vadászat, az Aczélféle kultúrpolitika, vagy az „útján”. És benneteket, az egész hazai és vele együtt a nemzetközi popmuzsikát irtózatos manipulációval föl- és kihasználták. Figyelemelterelőnek, narkotikumnak, mákonynak. Hogy inkább a Ne gondold !-ra őrjöngjön az ifjúság, és Bródynak írjanak szerelmes leveleket a lányok, mintsem 1956-tal, vagy a határokon túli magyarok dolgával foglalkozzanak. Az egy esztendővel ezelőtti Nagy Temetés kapcsán le is írtam: tíz magyar tinédzser közül tizenegy nem tudta, ki volt Nagy Imre, de tízből tizenkettő kapásból elsorolta az Illés-együttes fölállását, vagy, hogy Paul McCartney balkezes. Mit szólsz ehhez? — Nehéz a válasz. Nagyon bonyolult kérdés ez. Nem hazugság, hogy a beat-zene valóban a kör terméke volt, és Magyarországon nem sokkal később jelentkezett, mint nyugaton. Ott sem volt azonnal, az első pillanattól elfogadott, de náluk egyféle generációs problémának volt tekinthető, és kész. Nálunk fura vargabetűt vett az egész: lebírhatatlannak látszó erővel is szembesülni vélt általa a politikai vezetés. Idővel, nem is túlságosan sokára aztán rájöttek arra, valóban mekkora manipulációs fölhasználható erő is rejlik ugyanakkor ebben. Viszont bármilyen furcsán hangzik, ki kell jelentenem, a korabeli három zenekar, az Illés, a Metró és az Omega közül mégis mindig mi voltunk a renitensek. A nagy „felhasználás” ellenére, vagy éppen ezzel együtt. Amikor az első nyílt konfrontációk bekövetkeztek — kutyás rendőrök a koncerteken, sőt, a színpadon is —, még csak a hatalom páni félelme volt látható. Nemsokára, a ’60-as évek második felére már jóval kifinomultabb kontroll alá estünk. Egészen az 1968- as táncdalfesztiválig. — Amikor én még kissrác voltam.. És január 1-jétől megindult az új gazdasági mechanizmus, augusztus 31-én pedig bekövetkezett a Nagy Szégyen ... — A táncdalfesztiválon a díjak kétharmadát elvittük, a hatalom pedig már halálpontosan tudta: itt most a saját érdekében, teljes mértékben kifoghatja a ’68-as szelet a vitorlákból. Nagyon is szükségük volt arra a szélre, mi pedig 1968 szep(Folytatás a 2. oldalon) „Amikor én még kissrác voltam..