Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. október-december (47. évfolyam, 235-282. szám - 1. évfolyam, 5-23. szám)
1990-10-06 / 235. szám
■ ' ' ■ 1 1 mm W4. mti DÉLVILÁG Temesvári& ÚJ SZÓ 47/235. 1990. okt. 6., szombat Ára: 5,30 Ft Romániában: 5 lej Csendes centralizáció Szentesen? Kék zászlóval a piacra — ... Nem volt bennem több drukk, mint amennyi természetes egy ilyen eseménynél. Meg voltam győződve arról: ha valóban a munkámat értékelik, és túlteszik magukat a kisebb sérelmeken — amiket óhatatlanul okoztam, és okozok ezután is —, akkor újabb időszakra meghosszabbítják igazgatói beosztásomat. Kell is a bizalom a mai kemény, és ugyanakkor bizonytalan közgazdasági viszonyok közepette. Különben nem tudnék ezekkel — közösen persze — megbirkózni! — Hallani olyan véleményt, hogy az egész „igazgatóváltási” akció a politika — hálaIstennek — sikertelen beavatkozási kísérletét mutatja a gazdasági folyamatokba. Ebből nem kér senki, mert ez a módszer a korábbi években sem vezetett jóra. — Én is így érzem, mert ugyan az elvárható gazdasági teljesítményeket állították szembe az ipari vezetők eddigi működésével, de politikai indíttatása volt a kormányzati kezdeményezésnek. Azért is tűnik pótcselekvésnek, mert először az ipari struktúrát kell megváltoztatni, és az majd kialakítja a vállalati irányítás személyre szóló következményeit is. Magyarán: még az iparnak sincs meg a maga „földtörvénye”, vagyis a privatizációra, az új gazdasági pályára vonatkozó jogi kerete! Ehelyett csendes centralizációs törekvéseket látok az állami tulajdonban levő ipari vagyon elosztása körül. Ezt a különféle minisztériumi leiratok is sugallják. — Az embernek — ha be akar jönni a gyárba — felkeltik a figyelmét a kapu előtt „földbe szúrt” hatalmas kék zászlók. Mit jelentenek? — Azt a gazdasági kulturáltságot akarjuk kifejezni, hogy mi is mélységesen egyetértünk az Európához való felzárkózás gondolatával. Ezt persze csak termékeink minőségével, árával, korszerűségével, tehát piaci tulajdonságaival tudjuk igazán megvalósítani. Példának említeném a háromtonnás pótkocsink fejlesztés alatt álló több változatát — szállítás, emelés, billentés stb. szempontjából —, amelyek a farmergazdaságok igényeit is kielégítik. SZ. R. Másfél év leforgása alatt a Szentesi Gépipari Vállalat gépészmérnök igazgatóját, Brindza Józsefet többször „betették a satuba”, mint más hasonszőrű társát a helybeli üzemekben. Első alkalommal jött az elszakadás a vásárhelyi anyavállalattól, és tavaly januárban átmenetileg a minisztérium bízta meg az immár önálló szentesi gyár irányításával. Majd a vállalati tanács a maga módján ráütötte a hiteles pecsétet a pályázati úton elnyert igazgatói címre. Ezután következtek a közismert idei tortúrák a vállalati igazgatók tisztségének ismételt megerősítésével kapcsolatban. Kosárlabda-hasonlattal élve: „csont nélkül” átment az újabb rostán, egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Gesztus, de kevés Gesztus értékű döntések tartja a Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetsége a kormánynak az aszálykárok ellensúlyozásával, kezelésével kapcsolatos határozatát, állásfoglalását —hangsúlyozta Horváth Gábor, a szövetség titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A szárazság, annak következményei — folytatta — országszerte nagyon erősen foglalkoztatják a termelőket, a feldolgozókat és a vásárlókat egyaránt. A szövetségnek az a véleménye, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések meglehetősen nehézkesen születtek meg, és bizonytalanság mutatkozik abban a tekintetben is, hogy elégségesek lesznek-e a terméskiesés áthidalására, az aszály következményeinek ellensúlyozására. A tsz-ekben végzett újabb elemzések azt bizonyítják, hogy mintegy 2—2,5 millió tonna kukorica esett ki, és minimálisan másfél millió tonna takarmány importjára lenne szükség ahhoz, hogy az állatállományt tarthassák, a szaporulatát fölnevelhessék, még ha csökkentett szinten is. A szövetség nem tartja elegendőnek a kormány általa tervezett 600 ezer tonna importot, ésnem biztosak afelől sem, hogy a takarmánypiacon nem szabadulnak-e el — ellenőrizhetetlen mértékben — az árak. A piacon ugyanis egyértelműen takarmányhiány mutatkozik, és ennek következményei tovább gyűrűznek az állattartókhoz. Emiatt — a szövetség szerint — sürgősen dönteni kellene az import növeléséről. A szövetség továbbra is magasnak tartja a 10 milliárd forintos kedvezményes hitel kamatát, bár kétségkívül alacsonyabb, mint az egyéb gazdasági hiteleké, ám a mezőgazdasági jövedelmi viszonyai között és az aszály ismeretében még ennél is nagyobb méltányosságra lenne szükség. Az viszont feltétlenül eredménynek tűnik, hogy a magántermelő is kaphat a hitelkeretből. A társadalombiztosítási járulék késedelmes befizetését sújtó büntetés „elengedése” meglehetős vitát kavart termelőszövetkezeti körökben, lévén, hogy ez korábban 2 százalék volt, majd további 2 százalékkal emelték, és most ez az emelést engedték el; az eredeti 2 százalékos büntetést tehát továbbra is fizetniük kell a szövetkezeti gazdaságoknak, amit az adott körülmények között szintén méltánytalannak tartanak. 4^ K Nem kegyelmez az infarktus Tegnap, pénteken, Makó adott otthont a megyei orvos-gyógyszerész rendezvénynek, melyen Csongrád megye és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerészein, orvosain kívül a régió többi megyéje (Bács-Kiskun, Szolnok, Békés) is képviseltette magát. Statisztikai adatok mutatják, hogy a fejlett iparosodott országok férfilakosságának 65 év alatti halálozása több, mint 30 százalékban akut biokardinális infarktust követő szívhalálra vezethető vissza. A tudományos ülés a szív és érrendszer megbetegedéseivel foglalkozott. Pár napja, október 3-án jelent meg lapunkban „Az év csalása Vásárhelyen”. Kollégám, Halász Miklós írta: öt megnevezett ember mellett még vagy másik 15 ellen folyik a nyomozás, és a károsultak 55 millió forintot érő számlák kiegyenlítésére várnak. Hasonló tartalmú cikk jelent meg a Magyar Nemzetben, és foglalkozott az üggyel — többek között — a Rádió is. Azóta csörögnek a telefonok a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság gazdaságvédelmi osztályán. Jelentkeznek az újabb és újabb károsultak. S mit tesz a nyilvánosság: 3-a óta egy kész hangyaboly a főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek telefonbejelentések: tőlünk is vittek portékát fizetés nélkül, a vállalkozói igazolvány felmutatásával, csak aláírásra a vásárhelyiek, s persze nem fizették ki az áru ellenértékét a megadott határidőre sem. Az osztály szobáiban folynak a gyanúsítotti és tanúkihallgatások, telefonon megérkeznek az újabb adalékok. Két rendőrségi autó indul Vásárhelyre, őrizetbe venni két embert a már eddig is gyanúsítottak közül az újabban kapott információk alapján. A telefonon éppen Mezőkovácsházáról jelentik be, hogy Csanki István és néhány társa 613 ezer forint értékű portékát vitt el tőlük, s bár szeptember 19. volt a határidő, máig sem egyenlítették ki számlájukat. Ám mi ez az összeg Lakatos Józseféhez képest? Ő egyetlen tételben kapott egy fillér leperkálása nélkül 20 ezer darab pólóinget. Csak aláírta az érte járó 9 millió forintról szóló számlát, valamint azt, hogy mikorra köteles kifizetni, és már vihette is. Hol van az a sok póló? Ki tudja? S ki tudja, hogy ebben az ügyben még hányan lesznek benne, egyenként és összesítve mekkora összeggel. Cikkünk megjelenése óta újabb 12 millió, forinttal gyarapodott a vásárhelyi csapat tagjai által aláírásra elvitt portékák értéke. Most, e sorok leírásakor 70 millió forintnál tart az újdonsült vállalkozók csalási bulija. A gazdaságvédelmi osztály eddigre kialakult tapasztalata az, hogy a fő szervezőknek nincs is vállalkozó engedélyük. Ők „csak” az árufélék kiválasztásában, elszállításában, raktározásában és eladásában vettek részt, mint például Mihály Károly, Hegyi Mihály és Csurár Sándor. Az igazolványt váltott „vállalkozók”, a tanácstól engedélyt kapott kétes egzisztenciák így csak kis halak az ügyben. Többnyire se pénzük, se lakásuk. E csoportba sorolható például Lakatos József, Kása József, vagy a fentebb említett, Mezőkovácsházát is megjárt Csanki István. A „vállalkozók” által átvert cégek és „bánatpénzük”? Például az Impulse Enterprise Kft. 18 millió, a Kiskunfélegyházi Cipőgyár 4 millió 479 ezer, egy székesfehérvári kft. 5 millió 946 ezer, a Makói Cipész Szövetkezet 3 millió 384 ezer, a Panager Kft. 4 millió, az Unitex 3 millió 653 ezer, a Kalmár Kereskedelmi Kft. szentesi kereskedelmi háza (Folytatás a 3. oldalon.) Terebélyesedik a vásárhelyi csalási buli — És még nincs vége ~ 20 ezer póló ingyen kapható? Már hetvenmilliós számla A A falu szava Sutba minden sémával, ideológiaketreccel és fiókba gyömöszölt gondolattöredékkel. A magyar falu megszólalt szeptember végén. Városból néz, vést, egészen más a falvak képe, a lélek világa, mint valójában. Aki nem élt legalább néhány hónapot kis településeken, az nem tudja, hogy az, ami távolról szürkének néz ki, az valójában színes. A csend közelről hangos töprengés múltról és jövőről, s nem szunynyadnak az indulatok sem, perlekednek és kibékülnek, gyarapodni akarnak, és belevesznek az őszi munkákba, de jutott idő a választásra. Ki tudták választani a polgármestert a jelöltek közül, és jó néhány helyen nem csapták el a tanácselnököt, ha az eddig jó volt nekik, vagyis nem játszotta el a bizalmat. A falu látszólagos csendjébe mindez belefér, és ez a természetes. Éppúgy, mint a józan számolni tudás. A földkérdés más arcát mutatja faluközeiben, mint például a Parlamentben, ahol a legjobban lebegő szónoklatra se kiabál közbe a nép, amikor reá hivatkozik a nekihevült honatya. Emlékezzünk: A falvak népe ’56- ban, azon a szép történelmi őszibőn, tudta, mit tegyen: elvetette a jövő évi kenyér magját, mert a természet rendjét sem forradalom, sem külföldi megszálló hadsereg fel nem boríthatta. A lélek rendjét sem. Számukra forradalom volt az, még ha jajj volt annak, aki kimondta józanul vagy bormámorban. Téeszbe terelten is érezték: eljő egy szebb idő, amikor végre okosan szeretheti földjét a tanult parasztember, kinek nem kell megtagadnia szüleit, a nemzet gyökerét adó ősöket Korunk kérdéseinek kérdése: kié legyen a föld? Akik elhagyták, azok is jogot formálnak rá; ők, a talajvesztett városlakók Mai művelőit megosztja az, hogy kinek volt birtoka, és kinek nem, kitől vettek el sokat vagy keveset... A földről pedig nem lenne jó dönteni a falu szava nélkül. Egy dolog a sérelmek orvoslása, más dolog a korszerű, tehát elsőrangú gépeket eszközöket vetőmagot és szaktudást alkalmazó gazdálkodási Szerintem a farmerlét nem zárja ki az állami nagybirtokot. Bábolna jó példa erre letűnt — tűnőben levő! — korszak legnagyobb vétke: szétverte, földúlta, ezer és ezer besúgóval fölemésztette a természetes emberi közösségeket. Családellenessége vitathatatlan. E pusztító vírus ellen legjobban a falu védte magát Legyengült ugyan, de már értelmesen beszél, kifejezi önérdekét fölmutatja a polgármestert. Eközben a városok betonflasztereiben ezer és ezer bizalmatlan, rossz kedvű ember irigykedve nézi a falvakat. A városi önkormányzatok, ahol ismeretlenül bizalmat nyerő képviselők — tisztelet a bátraknak, akik vállalják! — választják a nem tudom, milyen polgármestert; bizony, ők több lóhosszal maradnak le a falvak jó futói mögött Saílj néci. Q• • • • • • • // GRAFO-AGENT GÖSSER SOROZÓ SZÉCHENYI TÉR 6. Nyitva: 9-24 óráig ^ : 26 - 302 (f)