Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. október-december (47. évfolyam, 235-282. szám - 1. évfolyam, 5-23. szám)

1990-10-06 / 235. szám

■ ' ' ■ 1 1 m­m W4. m­ti DÉLVILÁG Temesvári& ÚJ SZÓ 47/235. 1990. okt. 6., szombat Ára: 5,30 Ft Romániában: 5 lej Csendes centralizáció Szentesen? Kék zászlóval a piacra — ... Nem volt bennem több drukk, mint amennyi természetes egy ilyen ese­ménynél. Meg voltam győ­ződve arról: ha valóban a munkámat értékelik, és túl­teszik magukat a kisebb sé­relmeken — amiket óhatat­lanul okoztam, és okozok ezután is —, akkor újabb időszakra meghosszabbítják igazgatói beosztásomat. Kell is a bizalom a mai kemény, és ugyanakkor bizonytalan közgazdasági viszonyok kö­zepette. Különben nem tud­nék ezekkel — közösen per­sze — megbirkózni! — Hallani olyan véle­ményt, hogy az egész „igaz­gatóváltási” akció a politika — hála­­Istennek — sikerte­len beavatkozási kísérletét mutatja a gazdasági folya­matokba. Ebből nem kér senki, mert ez a módszer a korábbi években sem veze­tett jóra. — Én is így érzem, mert ugyan az elvárható gazdasá­gi teljesítményeket állítot­ták szembe az ipari vezetők eddigi működésével, de po­litikai indíttatása volt a kormányzati kezdeménye­zésnek. Azért is tűnik pót­cselekvésnek, mert először az ipari struktúrát kell meg­változtatni, és az majd ki­alakítja a vállalati irányítás személyre szóló következ­ményeit is. Magyarán: még az iparnak sincs meg a ma­ga „földtörvénye”, vagyis a privatizációra, az új gazda­sági pályára vonatkozó jogi kerete! Ehelyett csendes centralizációs törekvéseket látok az állami tulajdonban levő ipari vagyon elosztása körül. Ezt a különféle mi­nisztériumi leiratok is su­gallják. — Az embernek — ha be akar jönni a gyárba — fel­keltik a figyelmét a kapu előtt „földbe szúrt” hatal­mas kék zászlók. Mit jelen­tenek? — Azt a gazdasági kultu­ráltságot akarjuk kifejezni, hogy mi is mélységesen egyetértünk az Európához való felzárkózás gondolatá­val. Ezt persze csak termé­keink minőségével, árával, korszerűségével, tehát piaci tulajdonságaival tudjuk iga­zán megvalósítani. Példának említeném a háromtonnás pótkocsink fejlesztés alatt álló több változatát — szál­lítás, emelés, billentés stb. szempontjából —, amelyek a farmergazdaságok igénye­it is kielégítik. SZ. R. Másfél év leforgása alatt a Szentesi Gépipari Vál­lalat gépészmérnök igazgatóját, Brindza Józsefet több­ször „betették a satuba”, mint más hasonszőrű társát a helybeli üzemekben. Első alkalommal jött az elsza­kadás a vásárhelyi anyavállalattól, és tavaly januárban átmenetileg a minisztérium bízta meg az immár önálló szentesi gyár irányításával. Majd a vállalati tanács a maga módján ráütötte a hiteles pecsétet a pályázati úton elnyert igazgatói címre. Ezután következtek a köz­ismert idei tortúrák a vállalati igazgatók tisztségének ismételt megerősítésével kapcsolatban. Kosárlabda-ha­sonlattal élve: „csont nélkül” átment az újabb rostán, egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Gesztus, de kevés Gesztus értékű döntések tartja a Mezőgazdasági Szö­­vetkezetek és Termelők Országos Szövetsége a kor­mánynak az aszálykárok el­lensúlyozásával, kezelésé­vel kapcsolatos határoza­tát, állásfoglalását —­­hangsúlyozta Horváth Gá­bor, a szövetség titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A száraz­ság, annak következményei — folytatta — országszerte nagyon erősen foglalkoztat­ják a termelőket, a feldol­gozókat és a vásárlókat egyaránt. A szövetségnek az a véleménye, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések meglehetősen nehézkesen születtek meg, és bizonyta­lanság mutatkozik abban a tekintetben is, hogy elégsé­gesek lesznek-e a termés­­kiesés áthidalására, az aszály következményeinek ellensúlyozására. A tsz-ekben végzett újabb elemzések azt bizonyítják, hogy mintegy 2—2,5 millió tonna kukorica esett ki, és minimálisan másfél millió tonna takarmány importjá­ra lenne szükség ahhoz, hogy az állatállományt tart­hassák, a szaporulatát föl­nevelhessék, még ha csök­kentett szinten is. A szövet­ség nem tartja elegendőnek a kormány általa tervezett 600 ezer tonna importot, és­­nem biztosak afelől sem, hogy a takarmánypiacon nem szabadulnak-e el — el­lenőrizhetetlen mértékben — az árak. A piacon ugyan­is egyértelműen takar­mányhiány mutatkozik, és ennek következményei to­vább gyűrűznek az állattar­tókhoz. Emiatt — a szövet­ség szerint — sürgősen dön­teni kellene az import nö­veléséről. A szövetség továbbra is magasnak tartja a 10 milli­árd forintos kedvezményes hitel kamatát, bár kétség­kívül alacsonyabb, mint az egyéb gazdasági hiteleké, ám a mezőgazdasági jöve­delmi viszonyai között és az aszály ismeretében még en­nél is nagyobb méltányos­ságra lenne szükség. Az vi­szont feltétlenül eredmény­nek tűnik, hogy a magán­­termelő is kaphat a hitelke­retből. A társadalombizto­sítási járulék késedelmes befizetését sújtó büntetés „elengedése” meglehetős vi­tát kavart termelőszövet­kezeti körökben, lévén, hogy­ ez korábban 2 száza­lék volt, majd további 2 százalékkal emelték, és most ez az emelést enged­ték el; az eredeti 2 százalé­kos büntetést tehát tovább­ra is fizetniük kell a szö­vetkezeti gazdaságoknak, amit az adott körülmények között szintén méltányta­lannak tartanak. 4^ K Nem kegyelmez az infarktus Tegnap, pénteken, Makó adott otthont a megyei or­vos-gyógyszerész rendez­vénynek, melyen Csongrád megye és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerészein, or­vosain kívül a régió többi megyéje (Bács-Kiskun, Szol­nok, Békés) is képviseltette magát. Statisztikai adatok mutatják, hogy a fejlett ipa­rosodott országok férfila­kosságának 65 év alatti ha­lálozása több, mint 30 szá­zalékban akut biokardinális infarktust követő szívhalál­ra vezethető vissza. A tudo­mányos ülés a szív és ér­rendszer megbetegedéseivel foglalkozott. Pár napja, október 3-án jelent meg lapunkban „Az év csalása Vásárhelyen”. Kollégám, Halász Miklós ír­ta: öt megnevezett ember mellett még vagy másik 15 ellen folyik a nyomozás, és a károsultak 55 millió fo­rintot érő számlák kiegyen­lítésére várnak. Hasonló tar­talmú cikk jelent meg a Ma­gyar Nemzetben, és foglalko­zott az üggyel — többek kö­zött — a Rádió is. Azóta csörögnek a telefonok a Csongrád Megyei Rendőr­­főkapitányság gazdaságvé­delmi osztályán. Jelentkez­nek az újabb és újabb ká­rosultak.­­ S mit tesz a nyilvánosság: 3-a óta egy kész hangyaboly a főkapitányság gazdaságvé­delmi osztálya. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek telefonbejelenté­sek: tőlünk is vittek porté­kát fizetés nélkül, a vállal­kozói igazolvány felmutatá­sával, csak aláírásra a vá­sárhelyiek, s persze nem fi­zették ki az áru ellenérté­két a megadott határidőre sem. Az osztály szobáiban foly­nak a gyanúsítotti és tanú­­kihallgatások, telefonon meg­érkeznek az újabb adalé­kok. Két rendőrségi autó in­dul Vásárhelyre, őrizetbe venni két embert a már ed­­dig is gyanúsítottak közül az újabban kapott informá­ciók alapján. A telefonon éppen Mezőkovácsházáról je­lentik be, hogy Csanki Ist­ván és néhány társa 613 ezer forint értékű portékát vitt el tőlük, s bár szeptember 19. volt a határidő, máig sem egyenlítették ki szám­lájukat. Ám mi ez az összeg Lakatos Józseféhez képest? Ő egyetlen tételben kapott egy fillér leperkálása nél­kül 20 ezer darab pólóinget. Csak aláírta az érte járó 9 millió forintról szóló szám­lát, valamint azt, hogy mi­korra köteles kifizetni, és már vihette is. Hol van az a sok póló? Ki tudja? S ki tudja, hogy ebben az ügyben még hányan lesznek benne, egyenként és összesítve mek­kora összeggel. Cikkünk megjelenése óta újabb 12 millió, forinttal gyarapodott a vásárhelyi csapat tagjai által aláírásra elvitt porté­kák értéke. Most, e sorok leírásakor 70 millió forint­nál tart az újdonsült vállal­kozók csalási bulija. A gazdaságvédelmi osztály eddigre kialakult tapasztala­ta az, hogy a fő szervezők­nek nincs is vállalkozó en­gedélyük. Ők „csak” az áru­félék kiválasztásában, el­szállításában, raktározásában és eladásában vettek részt, mint például Mihály Károly, Hegyi Mihály és Csurár Sán­dor. Az igazolványt váltott „vállalkozók”, a tanácstól engedélyt kapott kétes eg­zisztenciák így csak kis ha­lak az ügyben. Többnyire se pénzük, se lakásuk. E cso­portba sorolható például La­katos József, Kása József, vagy a fentebb említett, Me­­zőkovácsházát is megjárt Csanki István. A „vállalkozók” által át­vert cégek és „bánatpén­zük”? Például az Impulse Enterprise Kft. 18 millió, a Kiskunfélegyházi Cipőgyár 4 millió 479 ezer, egy szé­kesfehérvári kft. 5 millió 946 ezer, a Makói Cipész Szö­vetkezet 3 millió 384 ezer, a Panager Kft. 4 millió, az Unitex 3 millió 653 ezer, a Kalmár Kereskedelmi Kft. szentesi kereskedelmi háza (Folytatás a 3. oldalon.) Terebélyesedik a vásárhelyi csalási buli — És még nincs vége ~ 20 ezer póló ingyen kapható? Már hetvenmilliós számla A A falu szava S­utba minden sémával, ideológiaketreccel és fiók­ba gyömöszölt gondolattöredékkel. A magyar falu megszólalt szeptember végén. Városból néz, vést, egészen más a falvak képe, a lélek világa, mint valójában. Aki nem élt legalább néhány hónapot kis településeken, az nem tudja, hogy az, ami távolról szürkének néz ki, az valójában színes. A csend közel­ről hangos töprengés múltról és jövőről, s­ nem szuny­­nyadnak az indulatok sem, perlekednek és kibékülnek, gyarapodni akarnak, és belevesznek az őszi munkákba, de jutott idő a választásra. Ki tudták választani a pol­gármestert a jelöltek közül, és­ jó néhány helyen nem csapták el a tanácselnököt, ha az eddig jó volt nekik, vagyis nem játszotta el a bizalmat. A falu látszólagos csendjébe mindez belefér, és ez a természetes. Épp­úgy, mint a józan számolni tudás. A földkérdés más arcát mutatja faluk­özeiben, mint például a Parlamentben, ahol a legjobban lebegő szó­noklatra se kiabál közbe a nép, amikor reá hivatkozik a nekihevült honatya. Emlékezzünk: A falvak népe ’56- ban, azon a szép történelmi őszibőn, tudta, mit tegyen: elvetette a jövő évi kenyér magját, mert a természet rendjét sem forradalom, sem külföldi megszálló hadse­reg fel nem boríthatta. A lélek rendjét sem. Számuk­ra forradalom volt az, még ha jajj volt annak, aki ki­mondta józanul vagy bormámorban. Téeszbe terelten is érezték: eljő egy szebb idő, amikor végre okosan szeretheti földjét a tanult parasztember, kinek nem kell megtagadnia szüleit, a nemzet gyökerét adó ősöket Korunk kérdéseinek kérdése: kié legyen a föld? Akik elhagyták, azok is jogot formálnak rá; ők, a ta­lajvesztett városlakók Mai művelőit megosztja az, hogy kinek volt birtoka, és kinek nem, kitől vettek el sokat vagy keveset... A földről pedig nem lenne jó dönteni a falu szava nélkül. Egy dolog a sérelmek orvoslása, más dolog a korszerű, tehát elsőrangú gépeket eszközöket vetőmagot és szaktudást alkalmazó gazdálkodási Sze­rintem a farmerlét nem zárja ki az állami nagybirto­kot. Bábolna jó példa erre­ letűnt — tűnőben levő! — korszak legnagyobb vétke: szétverte, földúlta, ezer és ezer besúgóval fölemésztette a természetes emberi közösségeket. Családellenessége vitathatatlan. E pusztító vírus ellen legjobban a falu védte magát Legyengült ugyan, de már értelmesen beszél, kifejezi önérdekét fölmutatja a polgármestert. Eközben a városok betonflasztereiben ezer és ezer bizalmatlan, rossz kedvű ember irigykedve nézi a falvakat. A városi önkormányzatok, ahol isme­retlenül bizalmat nyerő képviselők — tisztelet a bát­raknak, akik vállalják! — választják a nem tudom, mi­lyen polgármestert; bizony, ők több lóhosszal maradnak le a falvak jó futói mögött Saílj né­ci. Q• • • • • • • // GRAFO-AGENT GÖSSER SOROZÓ SZÉCHENYI TÉR 6. Nyitva: 9-24 óráig ^ : 26 - 302 (f)

Next