Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. október-december (47. évfolyam, 235-282. szám - 1. évfolyam, 5-23. szám)

1990-10-06 / 235. szám

A szentesi népművelés dilemmái M­agzatelhajtáson kívül Kimondani persze könnyű, sőt megcsinálni se nehéz, de seregnyi mellékhatása is támad azonnal a gyógymód­nak. Az első az elsilányodás veszélye; minden jöhet, ami­ben pénz van. Erre utalhat a címben említett magzatel­­hajtási csipkelődés is, de van ennél vastagabb is. Mi kü­lönbözteti meg akár a vájt­­fülű látogatóban is az érté­ket a értéktelentől.­ Az egye­dit, az utolérhetetlent a tö­megcikktől, a silány bubo­réktól? Ezen már évtizedek óta rágódik a népművelés, de receptet még nem tudott ad­ni rá. A második: van még pénz az emberek zsebében! A hentes, a fűszeres, a kő­műves, a vízvezeték-szerelő — az adóhivatalt ne is említ­sük! — mind arra utazik, hogy kimuzsikálja belőle a forintokat. A padlássöprés annyiban humánus csele­kedet volt a mostani gyakor­lathoz képest, hogy csupán egy-egy réteget nyomorított meg. Akinek pedig már „le­söpörték a padlását”, akinek kiforgatták a zsebeit, bülbül­­szavak se tudják becsalogat­ni a pénzért kapható kul­túrára. Ha még marad egyál­talán ideje rá, akkor se. Csöppet se vigasztalhatja a kultúra hirdetőit az a tény, hogy az ő padlásukat is söp­ri ugyanaz a söprű, a terem­bérleten kívül szinte minden bevételük adózik. Ha ezt a kegyetlen játékot netán ösz­tönzésnek akarná bárki is fölfogni, azt gondolhatná, akkor jár legjobban a mű­velődési ház, ha önmaga semmit nem szervez, csak kiadja a házat. Akár laska­­­gomba-termesztésre is. Mi­vel össznépi társasjáték lett a padlássöprés — hogy to­vábbra is ennél a szónál ma­radjunk —, a mértékéről kü­lön szólnunk fölösleges. Min­denki érzi a maga bőrén. Ár­emelés, infláció, adó — ezek a kulcsszavai mai gazdálko­dásunknak. Aprócska gyógyír viszont a nagy lelki megrázkódtatá­sokra, hogy a pénztárkönyv­vel is alátámasztott statiszti­kák talán hitelesebbek let­tek. Tavaly 220 ezer ember fordult meg náluk, idén elő­reláthatóan 15 ezerrel keve­sebb lesz záráskor a létszám. Hatalmas szám ez is, igaz, tavalyra várták már a csök­kenést, de az is aggasztó, hogy egy év múlva köszönt rájuk. Tizenegy bérletet árulnak mostanában, ezen is lehet mérni a várhatóan ke­vesebb látogató számát, de a bérletezéssel más gondok is vannak. Idén szedik be a pénzt, de egy-egy előadás költségeit jövőre kell állni­uk. És hogy milyenek lesz­nek a jövő esztendő kiadá­sai? A jövendőmondó Sybilla se tudta volna megjósolni. Töretlen viszont a népmű­velők optimizmusa: vala­hogy­ majd csak lesz jövőre is. Hogy mit változtathat ezen az optimizmuson az ön­­kormányzat? Megkérdeztük ezt is Kruzslicz Pál igazga­tótól. Egyetlen szóval felelt: mindent. Nem lehet tudni, mivel, hogyan és kivel akar gazdálkodni majd. Sejteni se lehet, mert azt se tudni, ki lesz benne. Arra biztosan ha­mar rájön mindenki, a ke­reskedelemben hamarabb fordul a forint, és csak keve­sen tudják, áttételesen és tartósan mégis a kulturális befektetések termik a leg­nagyobb kamatot. Akiből okos ember lesz, vagy oko­sabb, mint volt, azonnal másként termel, és másként él. — Ha kultúrabarát lesz az önkormányzat, jól járunk __ mondja az igazgató —, de jól jár ő maga is. A kulturált­ságnál szilárdabb alapot semmi sem adhat neki. — Régen ezt úgy mond­tuk, ha az elmélet behatol a tömegekbe anyagi erővé vá­lik. Úgy akarják kimenekí­teni a kultúrát a körbeforgás bűvös köréből, hogy a köz­hasznú tanfolyamok válto­zatlanul értelmesek legye­nek, de amellett a kor divat­jait se szeretnék kihagyni. Sajnálják viszont, hogy a nyugati országok gyakorla­tához még mindig nem tud­nak fölzárkózni. Olyan tan­folyamokat még mindig nem rendezhetnek, amelynek a végén vizsgázhatnak a részt­vevők, és valamilyen jogosít­ványt kaphatnak. Bárki ren­dezhet ilyeneket művelődési házainkban, de a népműve­lők nem­ a növényvédők is, mások is, és ez nagyon jó, de az már nem, hogy a számító­­gépes korszak küszöbén ren­geteg számítógépes tanfo­lyamot rendezhetnek, de „igazolást” csak arról adhat­nak, hogy látogatták. Hogy ott meg is tanulnak valamit, arról nem szólhatnak. Pedig a legkiválóbb szakértőket kapcsolják be az ismeretek továbbadásába. Az előbb említettük a mű­veltségünkbe fektetett pén­zek­­ gyors megtérülését Mennyivel jobban megtérül­ne a számítógépes képzésbe fektetett pénz például, ha nemcsak játszadozásnak fog­nák föl, hanem valamilyen használható végzettséget is adna egy-egy tanfolyam. Kellő szigorúság a vizsgák után természetesen. És mennyivel többen vágnának bele! Drága még nálunk'­ a számítógép Ha csak játék­nak tekintjük, még drágább HORVÁTH DEZSŐ Csúfondárosan hangzik, de úgy tűnik, találó a mon­­dat. A szentesi művelődési ház egyik munkatársa mondta állítólag, mindent csinálnak már, csak magzat­elhajtást nem végeznek. Rákényszerültek pár évvel ez­előtt — talán éppen öt éve —, hogy belekapaszkodja­nak abba, ami pénzt hoz a házhoz. Sőt ösztönözték is a munkatársakat, hogy ne legyenek félénkek, bátran kez­deményezzenek. Hogyan lehetett legjobban ösztönözni őket? Operettformula következik most, mindenki isme­ri: amióta a föníciaiak föltalálták a pénzt, nem lehet gond belőle. A mai köznyelvezet anyagi ösztönzésnek mondja. Aki tehát több pénzes rendezvényt szervezett, és sikerrel be is vezetett, az többet kapott a fizetése mellé. Vasárnap délben nyílik a 37. őszi tárlat Vasárnap délben a Tor­nyai János Múzeum termei­ben megnyílik a 37. Vásár­helyi őszi Tárlat. A 320 mű­vet felsorakoztató kiállítást Dömötör János, a múzeum igazgatója nyitja meg. Német szakemberek Vásárhelyen A társadalombiztosítás ■ ■ w ww • jovoje Érdekesnek ígérkező elő­adást szervez a Magyar Or­vosi Kamara vásárhelyi szervezete. A társadalombiz­tosítás jövője és lehetőségei címmel október 11-én este 6 órakor rendezik az ese­ményt, melynek színhelye: Vásárhely, Városi Tanács díszterme. A valamennyiün­ket érintő téma azért tűnik kiemelkedőnek, mert az elő­adáson jelen lesznek az Al­lianz német biztosító társa­ság szakemberei, akik el­mondják azt, hogy hazájuk­ban hogyan működik a tár­sadalombiztosítás. Képvisel­teti magát a Hungária Biz­tosító is, valamint előadást tart dr. Grezsa Ferenc or­szággyűlési képviselő, aki el­mondja, hogy a kormány­párt hogyan képzeli el a rendszernek magyarországi működését. • Ezúton is köszönetét feje­zi ki a szervezőbizottság azoknak a vásárhelyi gyá­raknak, üzemeknek, magán­­vállalkozóknak, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették az előadás megrende­zését. A nagy várakozást megelőző beszélgetésre min­den érdeklődőt szeretettel vár a MOK vásárhelyi szer­vezete. Az igazi Akkó Város a föld alatt Az izraeli Akkóban most nyíló színházi fesztivál elő­készítése során az építőmun­kások föld alatti folyosóra bukkantak. Ezen elindulván, már régészek bevonásával, föld alatti, az idők folyamán betemetett egész városra bukkantak: az igazi és ere­deti Akkóra. A várost a ke­resztes lovagok építették. Ez volt fővárosuk és legfőbb erődítményük jó másfél év­századon át. A lelet e­zen­ fontosabb archeológiai feltá­rás évtizedek óta Izraelben. 16. De menni kell tovább. Kínnal-vérrel elérjük az erdő túlsó szélét, és tovább nem mehetünk. Nem is tud­nánk. Sebesültvivők, egész­ségügyiek jönnek, és műsza­kiak is, valahonnan hátulról. Nem győzik elvinni a sebe­sülteket, halottakat. A derengésben tüzelőállá­­sokat építünk a szélső fák tövében géppuskának, golyó­szórónak, és mi, a maradék, valami teknőfélét ásunk ma­gunknak, amibe belefekhe­­tünk. Így nem láthat meg az ellenség, és némi védelmet is nyújt, golyó meg szilánk ellen. Felkel a nap, széjjelnéz. Remélem, meg van eléged­ve. A­z ember megtette a ma­gáét! Meddig tarthat ez még? Most ott kuksolok egy vastag törzsű fa mellett, a frissen ásott teknőben. Fe­dél nélküli koporsóra ha­sonlít ez, amit még nem zártak le. Kimerültségünk csak nagyon lassan oldódik. Eőttünk füves térség, aztán ismét erdő. Ebbe húzódtak be innen a ruszkik. Dél felé jár, amikor a szemben levő erdőből két szovjet katona kióvakodik, fehér kendőt lobogtatva. Néhány métert előre jön­nek, figyelnek erősen, és lobogtatják a kendőt. Szólánccal kiabálunk hát­ra, hogy legalább egy szá­zadparancsnok jöjjön előre, mert itt most valami eddig nem tapasztalt dolog fog történni. Az oroszok megad­ják magukat. Egy hadnagy jön előre, meg a géppuskások parancs­noka, és a szomszéd alaku­lattól is még ketten. Már a túloldalon is né­gyen vannak, fehér kendőt lobogtatva. A mieink is előre mennek egy kicsit, hogy jól lehessen látni őket is. Átintenek, hogy jöjjenek közelebb. Azok fegyvertelenül, ken­dőt lobogtatva,, jönnek is lassan, állandóan jobbra­­balra tekintgetve. A mieink derékszíján pisztoly, de be­csukott táskában. Tőlem jobbra, 10-20 méterre van­nak, jól látom őket. Amonnan is tisztek jöt­tek, talán­­százados a legna­gyobb rangú, ők is fiatalok, harmincon alul lehet mind. Kis sapkájuk félrecsapva, és a mi erdőnk előtt mosolyog­va kezet fognak. — Azt mondják, hogy tárgyalni szeretnének a ma­gyarokkal — mondja a mie­ink közül az egyik, aki tud beszélni velük. HORVÁTH ISTVÁN (Folytatjuk.) Egy zászlós följegyzései T­iszta lappal Tisztelt Olvasó! Minthogy a szegedi tanács — és vele a végrehajtó bizottság — mandátuma az önkor­mányzati választásokkal lejárt, a továbbiakban nem remélhetjük, hogy a kulturális élet területéről is hozott seregnyi, elhibázott, művészet- és értékellenes, nem egyszer jogsértő határozatát korrigálja, így fennhatósá­gukkal a tengeri kígyóvá tekeredett színházbotrány arcpirító fordulataiban sem állhat be változás. Hason­ló remények forrása immáron az önkormányzat lehet. Annak idején a kontraszelekciós kultúrpolitika, az erkölcs- és jogsértő akció elleni tiltakozásunk nyomaté­­kául beszüntettük színházi rovatunk működését, mivel a Délmagyarországnál és néhány fővárosi lapnál dol­gozó kollégáink mellett szerkesztőségünk újságíróit is inszinuálták. Az önkormányzattal azonban új helyzet áll elő, s lemaradni s­em szeretnénk — megfosztani ol­vasóinkat információktól — a reményeink szerint meg­pezsdülő, művészet- és értékorientáltan mozduló kul­turális-művészeti közéletünk eseményeiről, ezért a ma­gunk részéről feloldjuk az önként vállalt embargót. Igyekezetünkkel elősegítve, ha tiszta víz kerül a pohár­ba, induljon mindenki tiszta lappal is. Régiek, újak egyaránt. ­mi világ Mitől szexis a nő? Sok mindentől. Hogy ez a sok mégis mennyi, megtud­ható Julia Grice fent idé­zett című könyvéből, mely nemrég jelent meg Magyar­­országon is, a Novotrade Ki­adónál, s élénk keresettség­nek örvend. Ez persze egyáltalán nem csoda, hisz a szerző mindent leír e tág témáról, ami 223, sűrűn szedett oldalba bele­fér. A szexepil jórészt a ter­mészet ajándéka — persze —, de nincs olyan természe­tes adottság, amit ne lehetne némi tudatossággal még in­kább tökélyre vinni. Vagy ha hiányzik — megteremte­ni. Annál is inkább,mivel a szexepil sokkal inkább vi­selkedésmód, mint tényleges külső jellegzetesség. Julia Grice számtalan ismert, vagy kevéssé ismert megállapítása arra szolgál, hogy a vonzóvá válni akaró, illetve az ilyen tárgyú vonzerejükkel mit kezdeni nem tudó nőket se­gítse. Szól magáról a női testről, a viselkedésről, a sa­játos női vegytanról, a test­beszédről, továbbá a ruhá­zattól a sminken át a hajvi­seletig, a flörtölés techniká­jától a szexuális vonzáson és taszításon át sok mindenig. Nemigen elméletieskedik — viszont számtalan példával teszi szemléletessé a tárgyat. Ami persze — egyébként is szemléletes. És, hogy honnét szedi a szerző a regiment példát? ... Mint a fülszövegben olvas­ható: a kötet számtalan nő­vel készített interjúk tucat­jaira, a Playboyra, a Psycho­logy Today című szakfolyó­iratra, híressé vált nők élet­rajzaira, szakemberek véle­ményére támaszkodik, s fi­gyelmét nem kerülik el a nagy divatcégek tapasztala­tai sem. A sok-sok egyedi esetből kitűnően használható általánosításokat von le, konkrét tanácsokkal látva él, a vonzerejüket fokozni kí­vánó nőket. Érdemes tehát egyszeri beruházásként meg­venni e könyvet, egy egész életre elegendő utasítást tar­talmaz. Ára csekély, csak 235 forint. F.CS. A Délvilágszépe $ Szilvia A Délvilág e heti szépét a sokrétű, színes feladatok vonzzák. Éppen ezért válasz­totta munkahelyül a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központot , ahol a gyer­mekektől az idősekig min­denkivel foglalkozhat. Több­nyire napi tíz-tizenkét órá­ban, ... Leginkább a gyer­­m­ekp­rogramok szervezése lelkesíti. Olyannyira kedveli a területet, hogy már negyedéves főiskolásként is népművelőként dolgozott. Volt persze egy kitérő, is az életében — ám a szakmasze­retet visszacsábította. Neve: MAGYAR SZILVIA. Ked­velt otthoni időtöltése: var­rás, kötés. Kedvenc színe: a lila. Életének eddigi legna­gyobb élménye: egy hónapos nászút Itáliában ... — efesé — Lídia horoszkópja KOS (HI. 20.—IV. 21): Nyug­­talanság élűd benned a követ­kező héten. Ezt a ldelégületlen érdel­nek, s a . benned , feszülő energ­giaik okozzák. Bontakoztasd ka alkotókedved! BIKA (IV. 21.—V. 310. Mind könnyebben kerülnek birtokod­ba a szellemi javak, ám ez nem elégít ki. Tűnődj többet szeretteiddel! IKREK (V. 22.—VI. 21): Ki­csit könnyelműen hallgatsz ösztöneidire, de ez csak időn­ként okoz súrlódásokat. Még szükséged lehet a környezet se­gítségére, ne veszítsd el mások bizalmát! RAK (VI. 22.—VII. 23.): Egyre erőteljesebben igyekszel cél­jaidat elérni, de szaporodnak az akadályok is. Ez azonban cs­ak átmeneti állapot. OROSZLÁN (VII. 24.—VIII. 23.): Továbbra is szinte zavar­talan az élet valamennyi színte­re. Vigyázz, nehogy elkényel­­m­űsedj, és ne légy könnyelmű se! SZŰZ (vnI. 23.—IX. 23.) : Az érzelmek unalmát a szellem­­ek váltják fel, s ösztöneid helyett iniká­bb az eszed vezérel. Ne ta­gadd meg azért magadtól az önfeledt pillanatokat sem! MÉRLEG (IX. 24 —X 23.) : Vá­gyaid is összhangban vannak a feltáruló lehetőségekkel. Hasz­náld hát ki a pillanatot! SKORPIÓ (X. 24—XI. 22.) Szabadjára engedett indulataid konfliktusokat okozhatnak. Ka­matoztasd meglevő képességei­det! NYILAS (XI. 23.—XII. 21.) : Bizonytalan vagy e héten. En­nek ellenszere a céltudatos szellemi tevékenység, s persze a 10 társaság. BAK (XII. 22.—I. 20.): Egyre biztosabban válogatod ki azokat a dolgokat, amelyekkel felmél­evülten kell foglalkoznod. Ta­lán csak a partneredet hanya­golod el kissé. VÍZÖNTŐ (I. 21.—II. 29.): Fel­jebbvalóiddal szemben is igyek­szel érvényre juthatná el­gondo­­lásai­dat, s ha ez nem párosul meggondolatlansággal, célt is is érhetsz csakúgy, mint a szó-HALAK (II. 20.—III. 20.). Kép­viseld erőteljesebben jogaidiat tetemben, az érzelmi életben is! A szelle­miek terén könnyebb lesz a dolgod. SZOMBAT, 1990. OKTÓBER 6.

Next