Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. január-március (48. évfolyam, 4-75. szám)

1991-01-05 / 4. szám

48/4. 1991. jatt. 5., szombat Ára: 6,60 Ft Romániában: 6 lej Ritka munkahely • Dolgozókat keresnek Nem száll el Ikarus A megyei Munkaügyi Szol­gáltató Irodánál arról ér­deklődtem, hogy most, év elején létezik-e olyan vál­lalat, ahol nem a kézbe nyomják a munkakönyve­ket, hanem éppen ellenke­zőleg, dolgozókat keresnek. Azt az információt kaptam, hogy például az Ikarus Sze­gedi Leányvállalata hegesz­tőket, lakatosokat, festőket, esetleg betanított munkáso­kat keres. Meglepett a hír, hiszen tavaly komoly prob­lémái voltak az Ikarusnak. Hiszen az elmúlt év első felében szinte teljesen le­álltak a termeléssel a szo­cialista exportstop miatt. — Most valóban mégis munkásokat keresnek? — kérdeztem Telihay Lászlót, a szegedi leányvállalat igazga­tóját. — Igen, munkásokra van szükségünk. Sőt, nem csak most, hanem az elmúlt év második felében is hiányunk volt fizikai munkásokból, de a megkezdődött privatizáci­ós bizonytalanságok miatt végleges döntést e kérdés­ben is csak az elmúlt na­pokban lehetett hozni. Te­hát mostantól keresünk és veszünk föl fizikai dolgozó­kat. — Ez összefügg az Ika­­rusra meghirdetett nem­zetközi privatizációs pá­lyázattal? — Igen, elsősorban ezzel függ össze, mert a nagy érdeklődés mellett lezárult pályázat nyertese olyan fel­tételeket és piaci lehetősé­geket vállalt, amelyek már most kellő biztonságot ad­nak az idei feladatok ellá­tásához is. — Ki az a pályázó, aki a mai bonyolult világban ilyen megoldásra hajlan­dó a tőkéjét befektetni? — Ma már ez sem titok, mert december 21-én hir­dették ki, hogy a legkedve­zőbb feltételekkel a Közép- Európai Fejlesztési Bank egy szovjet konzorciummal nyerte meg a pályázatot. Nem csak a szinten tartást, hanem fejlesztési és piaci lehetőségeket is képesek biz­tosítani az Ikarus és az egész magyar járműgyártás számára. — A szovjet részvétel is megbízhatónak látszik? — Igen. Mert gyakorlati­lag nem szovjet, hanem a köztársaságok (Ukrán, Orosz, B­elorusz) és a moszkvai közlekedési vállalat részvé­teléről van szó, jelentős készpénzbefizetés, és ezen túlmenően tárgyi aport, vagyis javítóműhelyek, ok­tatóközpontok stb. adásá­val. — S a további pénzfor­rások honnan jönnek ösz­­sze? — Elsősorban egy tajvani bankház, valamint francia és amerikai befektető tár­saság adja a működőképes­séghez szükséges készpénz­betétet, de igen jelentős a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat és egy magyaror­szági bank részvétele is. — Mindez mikor, ho­gyan valósul meg? — Jelenleg a szanáló szer­vezettel és a Vagyonügynök­séggel közös szerződés-elő­készítés folyik gyors ütem­ben. Ezt még januárban alá­írják. A végleges szervezeti és irányítási forma előrelát­hatólag áprilisban létrejö­het. — Ez mit jelent a sze­gedi leányvállalatnak? — Szervezeti, irányítási formában talán kisebb vál­tozást még akkor is, ha részvénytársasággá alakíta­nak át bennünket. De mun­kaellátás szempontjából már most is érezhetően nagyobb biztonságot és bizonyos fo­kig nagyobb jövedelmet is jelent. — Beszélgetésünk ele­jén említette, hogy első­sorban a privatizációs pá­lyázat megnyerése utáni helyzet miatt keresnek munkásokat. És másodsor­ban? — Az okok közül talán a legfontosabb az, hogy a szovjet féllel, illetve a köz­társaságokkal már az első negyedévre kétezer szóló- és csuklósbusz szállítására írt alá szerződést a vállalat. Természetesen dollárért. És biztatóak a további tárgya­lások is. Hát ezért is kere­sünk munkásokat. TÁRNAI LÁSZLÓ Kollégámmal csak némi huzavona után jutottunk be tegnap a Szegedi Éliker vál­lalati tanácsának ülésére. Először ugyanis el akarták tanácsolni a sajtót. Azonnal szavazásra került hát a sor, s a vt tagjai nagy többség­gel úgy döntöttek: nincs titkuk a nyilvánosság előtt, vegyünk csak részt az ülé­sen mi, újságírók is. A vállalati tanács rendkí­vüli ülését 9 vt-tag kérésé­re hívták össze. Igaz, ők legkésőbb december 27-ig szerettek volna sort keríteni erre a tanácskozásra, amit viszont csak mostanra hív­tak össze. Mindjárt kezdet­ben éles vita alakult ki a napirend kapcsán. A válla­lati tanács tagjai előtt ugyanis két napirendi ja­vaslat feküdt. Az egyik az, amit az ülést kezdeményező 9 tag állított össze, a má­sik pedig a vt elnökének meghívójában foglalt ja­vaslat. Ismét szavazásra ke­rült hát sor, amelyen vé­gül is a kezdeményezők na­pirendi javaslatát fogadták el. E huzavona ismertetése tán fölöslegesnek tűnhet, mégsem az. Mert valamit ér­zékeltethet abból a feszült légkörből, ami ott volt. Min­den résztvevő pontosan tud­ta ugyanis, hogy messze többről van szó, mint ami az írásos napirendi javasla­tokból kiderülhetett. Hisz lapunk olvasói számos írá­sunkból értesülhettek már arról, hogy a vállalatnál óriási feszültségek alakul­tak ki. Elsősorban azt kö­vetően, hogy 1990. szeptem­ber 19-én a vállalati tanács nem erősítette meg beosztá­sában az igazgatónőt, dr. Solymossy Margitot, ám megbízta az igazgatói teen­dők ellátásával addig, amíg pályázat útján be nem töl­tik ezt a posztot. Mindenki úgy hitte, hogy legkésőbb januárig eldől a kérdés, ki lesz az új igaz­gató. Nem így történt. Töb­bek közt, mert a cégnél ki­alakult feszültségek kapcsán a szegedi polgármesteri hi­vatal törvényességi vizsgá­latot kért a vállalat fel­ügyeletét ellátó cégbíróság­tól, amely több pontban el­marasztalta a cég vezetését, amint arról lapunkban már beszámoltunk. A bírósági döntés eredményeként ér­vénytelenné vált a közben szabálytalanul kiírt pályázat is, ráadásul a cégbíróság ha­tározatával szemben mind a polgármesteri hivatal, mind pedig a vállalat vezetése fellebbezett. Jelentősen meg­nyúlt tehát az „interreg­num” időszaka, a vállalat­nál kialakult feszültségek pedig immár veszélyes mé­reteket öltöttek. Ráadásul az igazgatónő eredeti szer­ződése szerinti munkaviszo­nya december 27-én meg­szűnt. Mindezek ismeretében a vt-ülésen részt vevő polgár­­mester, dr. Lippai Pál ki­fejtette azon véleményét, hogy a vállalatnál kialakult feszültségek már a város közérzetére is kihatnak, s veszélyeztetik a vállalat működését. Felszólította a vt tagjait, hogy döntsenek felelősen a cég dolgaiban, rendezzék a kialakult ál­datlan helyzetet. Többórás vita után szüle­tett meg a döntés: titkos szavazással határoznak ar­ról, meghosszabbítják-e dr. Solymossy Margit igazgatói megbízását. A vállalati ta­nács végül 12:6 arányban (kétharmados többséggel) úgy döntött, visszavonja az igazgatói teendőkre adott megbízást. Ezután nyílt sza­vazással (13 igen, 5 tartóz­kodás) Faragó Lajos első igazgatóhelyettest bízta meg az átmeneti időszakra az igazgatói munkakör ellátá­sával. SZ. I. Vt-döntés a Szegedi Ésikernél Felmentették az igazgatót LAKODALMAS MATOR és HŰTŐKOCSI 1991. évre előjegyezhető EVŐESZKÖZ, ÉTKÉSZLET KÖLCSÖNÖZHETŐ Varga Árpád kölcsönző Szeged, Gizella u. 48.6726. Telefon: 62/55-689. Telephely: Makó, Bajza u. Műszerészműhely kerékpárok garanciális és fizető javítása, kések, húsdarálók, ollók stb. élezése Vásárhely, Bajcsy-Zs. u. 51. Kft.-k, FIGYELEM! Igény szerint vállalja: munkaügyi nyilvántartás, sztk-ügyinté­­zés, bérelszámolás, adóelszámolás, főkönyvi könyvelés, áfa­kimutatás, folyószámla-nyilvántartás, számlázás ügyeinek le­bonyolítását!­ord.: Minden szerdán 8-16 óra között. Tel.: 62/42-299. SZÁM-ADÓ Építőipari, Szervezési és Számítástechnikai Szolgáltató Kft. Hódmezővásárhely, Kinizsi u. 13. Január 7—21-éig farmervásár a MORANDI BUTIKBAN /i/i/i n e9Ységáron’ Quf] Ft amíg a készlet 1­1 tart! Hódmezővásárhely, Ady E. u. 1. ! Hová tűntek a fejmosók?­ gen, igen, az­ Állami Számvevőszék jóváhagyott munkaterv szerint látja el az előírt feladatait. Ezek közé nem tartoznak a soron kívüli beadványok. Nagy baj, állapodunk meg a szatymazi jegyzővel, mert hiszen honnan kérhetnék a helyi önkormányzat pénz­ügyi helyzetének alapos vizsgálatát. Honnan? A munka­terv munkaterv, az élet az élet, vizsgálódjék a falu pénzügyi ellenőrző bizottsága. Pár­tatlanul, profi módon képes-e ilyesmire a per? Az ÁSZ szerint igen, mert ugye, a munkaterv szent. De ki fog­­lalkozik a beadványokkal, a ma már pejoratívan csen­gő közérdekű bejelentésekkel? Most így, utólag már kígyót-békát lehet mondani a web-re, de... De mégiscsak létezett egy szervezet, ame­lyik foglalkozott — esetleg időnként manipuláltan — bizonyos „állampolgári” ügyekkel. Iratanyaguk átfésü­­lése biztosan megérdemelne egy kis figyelmet. Messze van tőlünk az ÁSZ, egész munkaterv választ el ben­nünket. Kétségeinket eloszlatandó, azért szaktanácso­kért fordulhatunk hozzájuk. Nesze neked, önkormány­zat! Mi az egyszerűbb? Ne halljunk, ne lássunk, ne gondolkodjunk, és mindjárt elűzettetik a vizsgálódási kényszer. Mondhatom m­ász! Hónapok óta figyelgetem a fodrászüzleteinket. Fogynak, akár a vendégek és az alkalmazottak. Előbb a helyi pénztárosok tűntek el. Pokoli nehéz lehetett rá­jönni, hogy egy kasszírnő ténylegesen mennyit is dol­gozik a nyolc órából. Megfizették, megfizettük. Persze, azért ámulok a fodrászok tehetségén. Képzeljék, ők is képesek kasszírozni. Nem csalódtam bennük. Sőt meg is mossák a vendég haját. Újabb nagy lépés a szak­­mában. Eltűnőben vannak tehát a fejmosók is. (Az élet egyéb területein azért akad még belőlük!) Szóval, nincs már pénztáros, nincs már külön, fizetett hajmosó. Szé­dül bele az ember. Attól meg különösen, hogy a szö­vetkezetek, vállalatok nem akarják eladni az üzleteiket. A fodrász tehát már minden, csak nem tulajdonos. Fi­zet — és nem csak ő, de a vendég is —, mint a köles. Mert az apparátus élni akar. Mert az apparátus, akár egy zabagép. Még akkor is, ha karcsúsították. És az ap­parátus okos: az IKV-tól bérelt helyiségeit kiadja pél­dául játékteremnek. (Feltehetően, sokkal jobban járnak, mintha szolgáltatnának.) A bérlemény bérlőjének bér­lője is boldog. Gratulálunk. V­alami kis rádiós rétegműsorban hallottam a mi­nap: magyar titkosszolgálati ügynökök kérik a letelepedésüket Dél-Afrikában. A hír végigsö­pört egy ENSZ-közgyűlésen. Hivatalos források orrvér­zésig cáfoltak. Szó sincs arról, hogy a közelmúltban 44 magyar család telepedett le Afrikában, és kiszolgálják az apartheidet. A híresztelések alaptalanok. Ha fel is adjuk a ,kételkedünk, tehát vagyunk” elvünket, még­sem alhatunk igazán nyugodtan. Tényleg, mi lett a ma­gyar titkosszolgálat embereivel? Feltehetően szép szám­mal akadt közöttük ifjú is! ők most mit csinálnak? Nyugdíjasok? Vállalkozók? De mire vállalkoznak? Feltehetően, biztosan valami perverzitás, hogy sze­­retem a tiszta, világos képleteket, és tisztelem az egy­értelmű szándékokat A magyar közéleti csárdás azon­ban kimondottan bosszant Hejderutyutyu!­ s. Idtattr' fcof/terc A palotai Marxékat is lecserélik Csanádpalota Nagyközség Képviselő-testületének is ko­moly döntéseket kellett hoz­ni. A más régiókban már szakaszosan elkezdett utca­­névváltozásokat is folytat­ták. A határozat alapján a Marx és Lenin nevét viselő utcát Szt. István nevére vál­toztatták, Áchim András he­lyett Gerbera, Fürst Sán­dor helyett Hóvirág, Sallai Imre után Tulipán nevet vi­selnek az utcák. Tolbuhin Deák Ferencre, az Orgona Asztalos P. Kálmánra mó­dosította nevét. A Hadak útja ezek után Pécskai sor lesz. A változásokat 1991. ápri­lis 30-ig kell végrehajtani. — paso — LÉPCSŐK m ' SACÉLSZEREZETEp |20 éve *10 év garancia §§§ Exkluzív referenciák ;; .~¡&nc$jyt­ínőség 1^1 REÁLIS ÁCU •TERVEZÉS • KIVITELEZÉS 62/53-162* 16 elte

Next