Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. április-június (48. évfolyam, 80-151. szám)
1991-04-06 / 80. szám
48/80. 1991. ápr. 6., szombat Ára: 6,20 Ft Romániában: 6 lej Ávós nyugdíj: 17 ezer 600 — Ki lövetettem ■ ... ■ ... ■ - ■■ * ,■ Mosonmagyaróváron? — Emlékezik a helyőrségparancsnok Kocsit kísért Ambrus őrnagy Hogy mi szerint minősített az elmúlt 35 év Magyarországon, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy két mosonmagyaróvári parancsnok milyen nyugdíjat kapott Dudás István ezredes — 55 évesen — 17 ezer 600 forinttal ment nyugdíjba, számos elismerés mellett, pedig köztudott volt a politikai vezetés körében, hogy ő annak a határőr-ávós laktanyának a parancsnoka, amelyik előtt 1956. október 26-án több mint százan haltak meg. Fegyvertelen felvonulók. Míg a helyőrség parancsnoka, Ambrus József őrnagy, aki a Magyar Néphadsereg helyi alakulatának parancsnokaként nem védte meg fegyverrel az ávósokat, hatvanévesen 3 ezer 32 forinttal mehetett el a Zöldért szentesi telepéről, ahol kocsikísérőként dolgozott, közel két évtizeden keresztül. * — Önálló műszaki zászlóalj parancsnoka voltam, és mint helyőrségparancsnokhoz, fegyelmileg hozzám tartozott a határőr ÁVH-s zászlóalj, de a belügyeikbe nem avatkozhattam be. — Átállt a nép oldalára? — Mi az, hogy átállt? Ott voltam előtte és utána is helyőrségparancsnok 1955. október 1-jétől, 1957. február 7-én tartóztattak le. Abban az időben, amikor a pártvezérek saját megfutamodásuk feledtetésére ellenséget kreáltak azért, hogy ők hősök lehessenek. A Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetéséért akart felelősségre vonatni az ügyész, de bizonyíték hiányában első fokon csak 8 évre ítéltek. Az ügyész fellebbezésére lett 15 év. A halál helyett. Dr. Ledényi katonai különtanácsa nem sokat teketóriázott. Együtt ültem Kopácsi Sándor rendőr ezredessel, Márton András honvéd ezredessel és a többiekkel. Főbűnöm végül is az volt — ezt mindannyian tudtuk —, hogy én nem lövettem „megtorlásul” a tömegbe. Helyette dr. Székelyhídi László orvos főhadnagyot — ma országgyűlési képviselő — rendeltem ki a sortűz után mentőszolgálatra. — Hogyan értesült a vérengzésről? — Dudás jelentette. — Miként? — Felhívott telefonon, és elmondta, hogy tüntető tömeg érkezett a laktanya elé, és a határőrlaktanya védelmére elhelyezett katonák közül az egyik idegességében meghúzta a ravaszt. Erre a többiek is tüzelni kezdtek... — Tehát nem volt parancs? — Én is azt tudom mondani ma is, hogy Dudás pár perccel az esemény után ezt jelentette. Azt hiszem, ma is ezt mondja és — mint öreg katona — el is tudom képzelni. Megeshetett. — Hol raboskodott, alezredes úr? — Győr, Kozma utca, Vác, majd újra a Gyűjtőfogház. — Mikor szabadult és hogyan? — 1963. március 26-án Kopácsi a „küblicestungból”, a rabújságból olvasta fel az amnesztiáról szóló tudósítást. Arról szólt, hogy akinek köztörvényes bűncselekménye neon volt, az szabadul. — Véget ért a büntetése? — Ugyan. Közgadásztechnikusi végzettségem volt, és életem végéig, míg bírtam a munkát, tulajdonképpen segédmunkás munkakörben dolgoztam, minimálbérért. Ma is olyan kicsi a nyugdíjam, hogy szégyenszemre el kellett fogadnom — ha a szociális otthonban meg tudják oldani, az ígéretek szerint — a házhoz hozott ingyen ebédet. 6 ezer 846 forintból több mint 4 ezer 500 a rezsi a házra, ahol lakom. Még OTP-tartozásom is van, és most az is 1500 forinttal emelkedik havonta. 38 évi munkaviszonyomat ismertek el, mert a börtönéveket eddig nem számították be. Talán most sor kerül rá. NÁDOR ISTVÁN Varga Ferenc temetőcsősztől hallottam Szentesen, hogy együtt dolgozott 1965—66-ban felvásárlókocsikísérőként, a Mezőker helyi kirendeltségén, két volt katonatiszttel. Mindkettő él. Egyikük annak a szentesi alakulatnak a parancsnoka volt, amelyik megmentette a várost az oktalan vérfürdőtől, mert lefegyverezte a pártházba menekült járási-városi funkcionáriusokat, a másik pedig Mosonmagyaróvár helyőrségparancsnoka volt 1956-ban, és katonaorvost küldött a tömegmészárlás színhelyére, segítségnyújtásra. Egyikük Gujdár Sándor őrnagy, a később híressé vált Honvéd-kapus édesapja, a másik pedig Ambrus József. Ma már mindketten nyugdíjasok. Közel a hetvenhez. És mindketten alezredesek! Ambrus József őrnagyhoz tartozott fegyelmi vonatkozásban a határőrlaktanya, és rendfokozata is magasabb volt, mint Dudás István ÁVH-s századosé. Tehát koronatanú. Tudja. Lenne oka a bosszúra. Nem bosszúálló. Pedig 6 év 46 napot ült, a lefokozás, letartóztatás, életfogytiglanra szóló ítélet után. ő a parancsnok. Alárendeltje pedig a mennybe ment. Jön a segély, mire költsük? Újabb 6 millió Hatmillió dollár értékű támogatást ajánlott fel Magyarországnak Finnország, Svájc és Olaszország kormánya, mégpedig az UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezlete) és a GATT (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) által közösen fenntartott Nemzetközi Kereskedelmi Központon (ITC) keresztül. A pénzt ez évtől összesen öt projectre, közöttük egy konzervipari, egy baromfiipari, egy elektronikai-informatikai programra, továbbá egy kereskedelmi információs és management-tréning programra, végül pedig egy exportfinanszírozási program számára folyósítják. Az elkövetkezendő három évre szóló projectek odaítéléséről véglegesen a jövő héten Génfben az ITC 24. közgyűlésén döntenek. Itt vitatják meg és fogadják el a szervezet költségvetését a következő öt évre, és kijelölik azokat a főbb kereskedelemfejlesztési területeket is, illetve megállapítják a kereskedelem-prioritási sorrendeket, amelyek alapján ez idő alatt a fejlődő országokat, illetve Kelet-Európa államait támogatni kívánják. A 21 éve működő szervezet munkájában egyébként a Magyar Gazdasági Kamara 15 éve vesz részt. (MTI) : Mrli. .Ili________ .. .. _ ____ ____________ mDélvilágszépe_ , ava/ A/a/reA — A terveim?... Nos, ezek többnyire még csak álmok. S az álmoknak köz* tudomásúlag az a természe* tűk, hogy vagy bejönnek, vagy nem — mondja Berecz Andrea. Egyébiránt Szegeden él, a nagyáruházban dolgozik, a nőifehérnemű* osztályon eladó. (A fehérneműk eladók, Bem ő.) S hogy mit csinál szabadidejében? Kézimunkázik és klasszikusokat olvas, ami peig mai napság aligha mondható túl elterjedt kedvtelésnek. Nem gyakori az sem, amit most mond: — Jó érzés, hogy le vagyok kötve, nem szeretek csapongani. Van egy vőlegényem, s nemcsak én törődöm vele, hanem ő is énvelem — így a Délvilág e heti szépe, kinek kedvenc színei egyébként: a narancssárga, a szénfekete, s a hófehér. (Fotó: Pintér József) Testvértelenül ragikus sorsú nép, mondja a történész, ma már kendőzetlenül élve a véleménymondás szabadságával. Valóban azok, mert időről időre válaszukhoz érnek, ahol rendre megtagadják addig vallott értékeiket Most az oroszokról van szó, de ki vonhatná kétségbe, hogy mindezt — alig tompított formában — ránk is igaz. Talán az a legfőbb különbségünk, hogy nekünk, magyaroknak sosem is volt küldetéstudatunk, szemben a nagy szomszéddal, ők a múlt századtól kezdődően meg-megújuló rohamokkal kívánták a világot boldogítani — tekintet nélkül a világra. Legutolsó, hét évtizedet megélt ábrándjukkal vörösbe vonták a haladó emberiséget, örökös holnapi fölfordulást ígérve mindannyiunknak. Most itt vergődünk, mint a mámoros ünnepek utáni szenvedők, keresve a tegnapelőtti, évtizedek előtti utolsó fogódzókat. Nyomorult történelmi cselvetés, hogy évtizedek jövőbe kacsargása után most egyszeriben tegnapi, azelőtti magunkat irigyeljük, mert akkor még reméltünk. Ma előre nézve ködös káprázatok vetülnek elénk, kinek-kinek vérmérséklete szerinti színezettel. Helyzetünk persze magyarázható, legföljebb ettől még a mienk marad. Miképpen a tegnapi vicc is kesernyésen visszaköszön: függetlenséget cserélnénk kedvező földrajzi fekvésért De nem csak mi! Mert ha az éhező milliók meglódulnak, egyszeriben megoldódik az üresen hagyott és lepusztított laktanyák gondja. Vagy éppenhogy elkezdődik? Nézőpont függvénye. Mi, Duna-völgyi kis népek polgárai, most egyszeriben csalóka ábrándozásba sodródhatunk, mondván, végre eljött a szomszédoktól független, testvér, télenk jó világ. Első indulataink édes mámorának engedve, fölrobbantjuk, letiporjuk tegnapi uraink itthagyott felségjeleit melyek az elátkozott birodalmat hirdették. Sekély e kéj, ráadásul terméketlen. Ivánok, Nagyezsdák millió fognak ezután is közöttünk szomszédolni, s fölöttük nincs hatalmunk, noha fordítva már nem ilyen egyértelmű az uralomhiány. Persze, mindig is hátrányban volt az érzelmes politika, noha kevés pusztítóbb mételyt ismer a történelem. Mindig háborúkat nagy megtérettetéseket okozott ha jogos vagy ostoba előítéletek mentén születtek politikai döntéseink. Ez alól az a szégyenletes tény sem ad fölmentést, hogy kis népektől elnyomóik az engedelmességgel együtt követelik az alázatot is. Pontosabban, nem elég a kötelességtudó cselekvés, a fenyítő kezet rendesen csókra nyújtják. Lásd az aczélos jelszót — élni tudtunk a szabadsággal április negyedikén csakúgy, mint a nászt áhítatos ünneplésekor. Sajna, úgy hallik, üröm cseppent a felhőtlen átállás mézfolyásába. Némely értetlen nyugatiak nem átallották fanyalogni NATO-ba törekvésünket látván. Annyira még nem vagyunk rendszerváltottak, de annyira már igen, hogy nyugtalanítsuk a tegnapi Nagy Testvért. Vajon csak az elfogultság láttatja szavahihetetlenségünk bizonyítékát a rendszerváltás díszletcseréjében? Hiszen nem azt formáljuk, ami a fejekben s szívekben lakozik, miként nem hallani elmélyült önvizsgálatról sem nagyjaink, sem a köznép esetében. Ezért, ha nem vigyázunk, romló körülmények közepette folytatjuk a megszokott képmutatást... " Pengeváltás A vásárhelyi kábel másik vége Az újságíró bevezetőjében „közszájon forgó témaként” írt a városi kábeltelevízióhálózatról. A cikkben az önkormányzat hatósági csoportvezetőjétől kért és kapott információkat. Kiemeli, hogy döntésre április 8-án, bírósági per útján kerül sor. Ezt a megközelítést — mivel a perben szereplő egyik felet hallgatta meg a szerző — igazságtalannak tartjuk, a közhangulat és a bíróság befolyásolására ösztönöz. A szóban forgó 6,7 MFt-ot érő hálózatból 5,5 MFt lakossági és közületi befizetés az 1,2 MFt pedig vállalati veszteség volt. A veszteséget a kft. vállalta 3 év elteltével visszafizetni a vállalatnak. Vállalatunk a szervezési, bonyolítási, majd az üzemeltetési feladatokat látta el. Szakemberhiány miatt kezdeményezte, majd alakította meg társaival együtt a Hódinfó Kft-t, mely semmilyen jogszabályt nem sért. A hálózat mindenképpen a város lakosságának szolgáltat, nem kárára az önkormányzatnak. A rendszer telepített, el nem vihető, több haszon csak a szolgáltatás díjának felemelésével remélhető. A vállalatról tett általánosítás a „kótyavetyélésről” szintén nem helytálló, mivel semmilyen ingatlant, eszközt a vállalat el nem adott, ez rosszindulatú hangulatkeltés. KARDOS ISTVÁN gazdasági igazgató-helyettes (Az ügy fejleményeire a bírósági per kapcsán a jövő héten visszatérünk) NEM KELL SZÁMON TARTANIA KÖTELEZETTSÉGEIT...! Nyisson átutalási betétet! Nálunk a kamat: 17%. Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet Hódmezővásárhely — Mártély — Mindszent — Székkutas.