Temesvári Új Szó, 1991. július-szeptember (3. évfolyam, 389-453. szám)

1991-07-02 / 389. szám

T­emesvári 111/389., KEDD, 1991. július 2. 4. oldal, ára: 5 lej Alapítva: 1944-ben BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP 1 „A közös utat keressük...“ Interjú OCTAVIAN OLTEANUVAL, Románia budapesti nagykövetségének kulturális- és sajtóattaséjával A Temesvári Golgota saj­tóbe­mutatóján találkoztunk össze Ol­­teanu úrral a Litea-ban, ebben a csodálatos kis műépítészeti gyöngyszemben, átellenben a Hilton szállóval, a reklámszöveg szerint, pont 99 lépésnyire a Ha­lászbástyától Olteanu úr azzal lepett meg, hogy elmondotta, régóta ismeri könyveimet, fő­ként a román nyelvűeket, s most izgatottan olvassa a Temesvári Golgotát is. Mivel akcentus nél­kül gyönyörűen fejezte ki ma­gát magyarul, nyilván az első kérdésem az volt: „Hol tanult meg ilyen jól magyarul?“ — Gyermekkoromban az ut­cán, Szatmár környékéről szár­mazom. Sok magyar barátom volt. Sőt, a családban is voltak magyar rokonaim. Ez a kétnyel­vűség, vagy majdnem kétnyelvű­ség számomra tehát majdnem természetes állapot. — Hasznát vette eddig ennek a második nyelvnek? — Természetesen. Hiszen egye­temista koromban, mikor kide­rült hogy jól tudok magyarul, felajánlották, hogy dolgozzam a _ _______________ külügyben. Ez óriási lehetőség volt, nyilván elvállaltam. — Tehát már a forradalom e­­lőtt a kirürgy keretébe került? — Igen. Egy újságíró kollégá­jának el is mondottam hogy a régi rendszerbeli legnagyobb bű­nöm az, hogy nagyon jó tanuló voltam. S mint eminens tanulót, felkértek a pártba való belépés­re, s én beléptem a jövőm­ érde­kében. Aztán­ már említettem, hogy a magyar nyelv ismerete a külügybe segített. Csakhogy, mint utóbb kiderült, semmi sem egyértelmű. Ugyanaz a magyar tudás, ami előbb a külügybe e­­melt, később gyanús elemmé tett, amikor elkezdődött a „magyar fertőzöttség“ elleni tisztogató kampány. Akkor a családfámon levő „magyar beütések“ miatt vettek vizsgálat alá. S ha nem jó a forradalom nyilván kirúg­nak a külügyből. — Külügyi emberként bizonyo­san sokat utazott... — Sokat? Ez első külföldi Mandics György 'Folytatás a 3 oldalon. Végvári kirándulás Gyorsan közeleg a tanév vége, így mi, tanulók is szabadabbak vagyunk. Ezt kihasználva Tol­­nay Eszter és Gáspár Mária ta­nárok vezetésével eleget tettünk a végváriak kedves meghívásá­nak és a Lyukasóra című dara­bot előadó csoportunk oda láto­gatott. Nemcsak a szerep varázsa tartott lázban bennünket, hanem maga a kirándulás is. Vonattal utaztunk, jó hangulatban érkez­tünk Végvárra, ahol már vár­tak ránk. Miután leraktuk cso­magjainkat megcsodáltuk a ked­ves falu szép, rendezett házait Dolgos, szorgalmas emberekről árulkodott a rend, a tisztaság és a sok virág.. A mezőn, min keresztül mentünk kedvünkre szaladgálhattunk, zajonghattunk, nem szóltak ránk a szomszédok. Az erdőben újabb élményekkel gazdagodtunk. Kíváncsian lestük a madarakat a lombok között, találgattuk, vajon melyik milyen madár. Végre megérkeztünk a gyümöl­csösbe, ahol jó étvággyal elfo­gyasztottuk az otthonról hozott elemózsiát. Szomjunkat friss pa­tak vízével oltottuk. Majd pedig labdáztunk, napoztunk. Közben házigazdáink terülj asztalkát varázsoltak. Volt ot­t minden: finom házikenyér, sza­lonna nyársra húzva. zsenge zöldhagyma, paradicsom és hoz­zá hús forrásvíz Ilyen finomat már rég nem falatoztunk. A kirándulást, délután 6 ó­­rakor, az előadás követte. Zsú­foltságig telt ház fogadott ben­nünket. Hogy, hogy tetszett a végváriaknak az előadás? Arról valljanak ők, a véget nem érő taps csak sejtette, hogy tetszett nekik az amit bemutattunk. Kö­szönjük végvárnak, megható volt! Előadás után újabb meglepe­tés: gazdáink diszkót rendeztek ahol jót táncoltunk együtt Igazi barátok lettünk. Kissé bágyadtan, de ujjongó szívvel tértünk haza. Az úton jutott eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni a végváriakat mi­ért is hívják így községüket, mi­lyen történelmi múlt áll mögöt­tük Elhatároztam, hogy majd itthon nézek után. Az ÚJ SZÓ- ban is kérem, aki tud világosít­son fel. Előre is köszönöm. Kovács Laura Ildikó a Bartók Béla Líceum V A osz­tályos tanulója Este hetes szünet a perben Miután szabadlábra helyezték Teodorescu és Anastasiu vádlot­takat, a bíróság tagjai úgy dön­töttek, hogy pihennek egy kicsit, kiég is érdemlik, hiszen két ér­tékes kémelhárító szekust adtak vissza a társadalomnak, csupán azzal a feltétellel, hogy 90 na­pig nem hagyhatják el Bukares­tet. Tehát a per a jövő héten folytatódik. . (B. A.) I Nyugtalan tábornokok ! A napokban került forga­­­lomba egy új dokumentum­­i könyv, melynek címe Tábor-­­ nokok nyugtalansága (Neliniş- I tea generalilor). Szerzője Nic I­colae Durac, temesvári kato­­­­natiszt, akit 1990-ben tartalék­­­­ba helyeztek ■ azért, mert a­­ CADA egyik kezdeményezője­­ volt. A hadsereg forradalom­­ utáni felsőbb vezetőségének­­ nincs érdekében demokrati­­­­zálni a katonai struktúrákat, s mivel akkor kitudódna, mi­­l­­yen szerepet játszottak a for­­r­radalomban résztvett katonai­­ vezetők, Stanculescu volt vé­­­­delmi miniszterrel az élen. Az­­ említett kötet nem személyes­­ bosszúvágyból született, ha­­­­nem a teljes igazság kiderí- t tésének szükségéből. Nicolae­­ Durac megírja könyvében a­­ CADA történetét és ezúttal­­ leleplezi mindazokat a manő­­v­vereket, amelyek a hatalom­­ kulisszáiban folytak a demok­­­­ráciára vágyó csoport tevé­­­­kenységének megakadályozá­­­­sára. Szembenézve a kocká­­­­zattal, a szerző „gerilla“-hara­r­cot indít a nép meghazudto­­l­­ása ellen.­­ A kötetet egyelőre csupán­­ szabadárusításban lehet meg­szerezni, az Opera téren. Ára: 1 150 lej. Brîtulusa Armatica I_________________________________ KISEBBSÉGVÉDELMI KONFERENCIA GENFBEN Tegnap kezdődött Genfben az Európai Együttműködési és Biz­tonsági értekezlet számunkra legfontosabb szakértői találkozó­­ja, melynek témája a kisebbség­­védelem. A találkozó létrejötte forra­dalmat jelent a nemzetközi poli­tikai életben. A Helsinki-i záró­dokumentumok ugyan tartal­mazzák a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó kitételeket, de azoknak gyakorlatban való alkalmazását minden állam bel­­ügyeként kezelhette. Nemzetkö­zileg összehangolt kisebbségvé­delmi szabályzat kidolgozása, a­­melynek alkalmazását számon is kéri az aláíró országoktól azt bi­zonyítja, hogy a téma már nem lesz tabu többé. A Genfben most kidolgozásra kerülő kisebb­ségvédelmi stratégia alapkérdése az elfogadott döntések gyakorlat­ba ültetése. A román küldöttséget Traian Chebeleu vezeti, aki előzőleg e­­gyeztető tárgyaláson vett részt a Bába Iván vezette magyar ki­sebbségvédelmi szakértőcsoport­tal. Elindulása előtt azt nyilat­kozta, hogy Románia kész a nemzetközileg legigényesebb szab­ványoknak megfelelő kisebbség­­védelmi törvényeket hozni. A román küldöttség beszámol a forradalom óta eltelt időszakban elért eredményekről és „fehér könyvet“ mutatnak be a romá­niai nemzeti kisebbségek helyze­téről. p. 7. STIPE MESICS JUGOSZLÁVIA ÚJ ELNÖKE Remélhetőleg elnémulnak a fegyverek Jugoszláviában és tár­gyalóasztalnál döntik el a vitás kérdéseket. Az Európai Közös­ség nyomására a Jugoszláv Ál­lamelnökség mégis szövetségi el­nökké választotta a horvát Sti­pe Mesicset, egyszersmint ő lesz a szövetségi hadsereg főparancs­noka. Ante Markovics szövetségi kor­mányfő közben Ljubljanában, majd Zágrábban tárgyalt a szlo­vén illetve a horvát féllel a szö­vetségi csapatok visszavonásáról. Belgrád követeli azonban, hogy a két tagköztársaság három hó­napra függessze fel függetlensé­gi nyilatkozatát. A már három napja kihirdetett tűzszünet ellenére még vasárnap éjjel is történtek fegyveres ösz­­szecsapások. Ljubljanában ostromállapot van, az utcák üresek, barikádok állnak és mindenkit ellenőriz­nek. Vasárnap reggel légiriadó volt, de kiderült, hogy a szövet­ségi gépek csak felderítőrepülé­sen voltak. Genscher német külügyminisz­ter Belgrádba utazott, hogy az Európai Válságkezelő mechaniz­mus küldötteként közvetítsen a szembenálló felek között. FELOSZLOTT A VARSÓI SZERZŐDÉS Prágában összegyűltek a volt szocialista országok államfői il­­letve miniszterelnökei, hogy megadják a végtisztességet a Var­sói Szerződésnek. Beszmertnyik szovjet külügyminiszter szerint a VSZ-nek a hidegháború idején stabilizáló szerepe volt, de köz­ben változott a világ, nincsen többé szükség erre a tömbre. (Rácz F. Kornél felvétele) Temesvár, 1991. július..

Next