Temesvári Új Szó, 1991. október-december (3. évfolyam, 454-514. szám)

1991-10-01 / 454. szám

T­emesvári III./454., KEDD, 1991. október 1. 4 oldal, ára: 5 lej. ALAPÍTVA: 1944-BEN. BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP Mélyponton a hatalom Lemondott a Roman kormány? Bányász­nyomásra megbukott a Roman-krmány. A súlyos gaz­dasági válságot így hasonlóan súlyos belpolitikai válság tetézi. Azok az európai szakértők, akik egy segélyprogram részleteiről tárgyaltak Bukarestben, dolgavé­­gezetlenül távoztak. Nincsen ki­vel tárgyalnunk — mondták. Ho­gyan jutott ide az ország a for­radalom óta eltelt másfél-két év alatt? 1990. elején, a kezdeti eufória után elég hamar lett volna al­kalmunk kijózanodni. Katasztro­fális gazdasági helyzetet örököl­tünk az „aranykortól“, a for­­radalmat pedig „eltérítették“: sínében második vonalbeli ak­­visták és opportunista karrier is­­vet­ték át a politikai hatal­mat. Az ellenzék idejében fi­gyelmeztetett erre, és a hatalom válasza sem késett: jött január 29., február 18. és végül júni­us 13—15. Az ellenzék teljes megsemmisítése csak a nemzet­közi közvélemény nyomására maradt el. Nemzetközi téren a front­de­mokraták igen hamar elszigetel­ték Romániát. Ez kihatott a gazdaságra is, a külföldi tőke széles ívben elkerülte Románi­át. Hiába próbálkozott Petre Ro­man sokkterápiával, ultraliberá­­lis gazdaságpolitikája tele volt ellenmondásokk­al. A tervutasí­tásos gazdaság összeomlott, a munkát többé nem motiválta a kényszer, de a privatizálás ké­sett, így az érdekeltség nem vet­te át a kényszer szerepét. Pet­re Romanék bedobták a román gazdaságot a mélyvízbe, de az, ahelyett, hogy megtanult volna úszni, fuldokolni kezdett.. Az általános csődhelyzetben felerősödött, a konzervatív erők kórusa: jobb volt a mi időnk­ben! És a kilátástalan helyzetben levő tömegek kezdtek hinni, ne­kik, hiszen elveszített munkahe­lyük helyébe senki sem kínált másikat. Vitatható a miniszter­­elnöknek az az állítása, misze­rint ezek a konzervatív erők buktatták volna meg őt, és kor­mányát. Szerinte a bányászokat ugyanazok hozták Bukarestbe, mint tavaly. Kormánya legfőbb ellenségének Alexandru Bîrlă­­deanut, a szenátus elnökét ne­vezte meg. Nem valószínű azon­ban, hogy Bîrlădeanu hívei és a bányászok az elnök akarata el­lenére képesek lettek volna megbuktatni a Román-kormányt. Győztek hát a konzervatívok (szándékosan nem nevezem őket komunistáknak, divat ma min­denkit lekommunistázni)? Úgy tűnik, igen. Az ellenzék még mindig túlságosan gyenge ahhoz, hogy komolyan beleszóljon a vezetésbe. A Roman-kormány bukása valószínűleg visszalépést, a reform megtorpanását is ered­ményezi. Pataki Zoltán Üresen maradt nyugágy A Horváth család udvarán ülünk és szürcsöljük a kávét. Miről is beszélnénk másról, mint a politikáról. Mégpedig a hétköznapi politikáról. Ar­ról, hogy hányszor mentek ki a fatelepre minden eredmény nélkül, hogyan váltják egy­mást az emberek ott, éjsza­kázva, minden eredmény nél­kül, míg a kormány „maga­sabb“ dolgokkal foglalkozik, nem azzal, hogy közel a tél, s hányan fognak majd meg­fagyni. .. A hétköznapi poli­tikáról beszélünk, arról, hogy egyes vállalkozók, kiknek zsebe duzzad a dollártól, és a márkától, hogyan kapnak pillanatok alatt telefonszá­mot, légvonalat s mindent, ami kell. Míg ők, évtizedes kérelemmel még csak válasz­ra sem méltattatnak. De mi­ért is lennének válaszra mél­tatva? Hiszen egy asszony, aki csupasz két kezével emel­te piciny családi házát Fraté­­lián, meg ura, aki „csak“ két lábát meg fél kezét hagyta a fronton, a haza védelmé­ben, meg munkás fia — az ennek a kormánynak elha­nyagolható mennyiség. Az ő szavazatuk nem számít.. Ne­­kik nem... Fúj a feltámadó őszeleji szél és valami nagy csatta­­nással ledől mögöttünk. Hor­­váth néni ugrik. " — Mi volt? —­ kérdezem. — Áh, csak a nyugágy! — mondja Horváth néni. — Milyen nyugágy? — Az amire egy életen át vágytam. Az a nyugágy, a­­melyben, úgy gondoltam, majd eldőlök, nézem a kék őszi eget és figyelem hogyan hullanak le az udvarba a szí­nes őszi levelek. Na, nyolc évvel ezelőtt megkaptam azt a nyugágyat. De előbb jött az Aranykor. Ceauşescu és a sorbanállások. Most, gondol­tuk jobb lesz. De úgy látom, csak a nevek változtak. A szegény ember problémáit csak ő maga kell megoldja. Így aztán a nyugágy ott ma­rad a falnak támasztva. Hát­ha eljő egyszer az a boldog idő, amikor még hasznát is vehetem. Mand­es György Sportdélután a Bartók Béla Líceumban A Bartók Béla líceum udva­rán szombaton sikeres sportdél­utánt rendeztek, amelyen a ta­nulók, a tanárok és a szülők nagyszerűen szórakoztak. A re­mek hangulatban lezajlott ve­télkedőkön a részvevők próbá­ra tették ügyességüket és sport­tehetségüket. A kellemes hétvégi kikapcso­lódást és szórakozást biztosító, mintegy három és fél órás ren­dezvénynek közösséget alakító szerepe is volt. A jelenlevők u­­gyanis ismeretséget és barátsá­got kötöttek egymással s azzal az ígérettel távoztak az iskolá­ból hogy máskor is szívesen részt vesznek hasonló vetélke­dőkön. A sportdélután sikere Paul É­­va és Todorov Iván testnevelő tanárok, valamint Dávidházi Mi­­hály sportoktató kiváló szerve­­zőmunkáját dicséri. A vetélke­dők lebonyolításában szervezők­ként, vagy versenybírókként fontos szerepet játszottak a kö­vetkező tanulók is: Király Má­ria, Szabó Judit, Manga Mária Lukács Ildikó, Fekete Ildikó, Fülöp Ildikó Földvári Kinga, Sebestein Róbert, Baschandt Csaba, Kis István, Kohonicz Fe­renc, Császár Mihály, Ádámo­­vics Tímea, Szeles Mónika, Schultes Noémi, Király Ernő stb. A legjobb helyezéseket a kö­vetkező versenyzők érték el: III.—IV. osztály. Kerékpár­­verseny: 1. Szabó Julius Sebas­tian és Szlahotka Sándor; 2. Pap Kinga és Baza Zoltán; 3. Teleki Csaba. Ésszel és lábbal: 1. Laza Zoltán; 2. Hajós Szil­via; 3. Simó Árpád; 4. Adorján Zsombor. Légy fürge, mint a f­ürge: 1. Hajós Szilvia; 2. Bíró Piroska; 3. Galacsik János; 4 Farkas Rózsika. I—II. osztály Kerékpár-ver­seny: 1. Székely Janika; 2. Ká­dái József; 3. Simon Árpád; 4. Varga Gábor Nem látom de megtalálom: 1. Vad Ildikó; 2. Sztoics Jászmina; 3. Varga Me­linda; 4. Hadnagy Zsolt. Nyuszi hopp: Horváth Róbert; 2. Rózsa Andrea; 3. Puskás Dieter; 4. Szente Edit. Céldobó-verseny: Dudás József­ ­Folytatás a 1. oldalon. AZ RMDSZ KÖZLEMÉNYE Az RMDSZ Elnöksége 1991. szeptember 28-án rend­kívüli értekezletet tartott Kolozsvárott. Elemezte a válsá­gos politikai helyzetet és a kormányalakítással kapcso­latban a következő alapelveket fogalmazta meg. Az új kormány programjában irányozza elő: 1. a pártállam restaurációjának megakadályozását, a politikai és gazdasági életet megbénító totalitárius struktúrák felszámolását; 2. a helyhatóságok önkormányzatának garantálását, a rádió és televízió pluralizmusának szavatolását és kor­mányzati befolyástól való függetlenítését, olyan törvé­nyes rendelkezések alkalmazását, amelyek megakadá­lyozzák, hogy a sajtó a társadalmi és nemzeti uszítás, a hazugság, a rágalmazás és a zavarkeltés eszköze le­gyen; 3. a nemzetiségi jogok törvényes kereteinek megte­remtését, az ezek gyakorlásához szükséges intézmények létrehozását, beleértve a nemzetiségi minisztériumot; 4. a közegészségügy, az oktatás és kultúra kérdése­inek kiemelt feladatként való kezelését; az újonnan meg­alakult kormány terjessze sürgősen a Parlament elé az egyházak által kidolgozott kultusztörvény-javaslatot; 5. a gazdasági reform reális alapokon való kitelje­sítését, a privatizáció felgyorsítását, a kereskedelmi tár­saságok privatizációjára vonatkozó törvény és a földtör­vény módosítását; 6. a gazdasági reform társadalmi védőintézkedések­kel való társítását, s ennek megvalósításáért, külföldi hi­telek felhasználását; 7. a pénzügyi zárlat részleges feloldását és ennek kiegészítéseként a csődtörvény előkészítését és következe­tes alkalmazását; 8. a munkanélküliség megfelelő eszközökkel való ke­zelését; 9. az infláció fékezésére irányuló gazdasági intézke­dések érvényesítését, a megkülönböztetett állami támo­gatást, a több változatban elkészített társadalmi-gazda­sági előrejelzést a politikai döntések előkészítéséhez, a reformfolyamat szabályozásához. Az Elnökség megbízta Domokos Gézát, Szőcs Gézát, dr. Csapó Józsefet és Tokay Györgyöt, hogy az RMDSZ­­képviseletében - a fenti irányelvek figyelembevételével - részt vegyenek az új kormány megalakítását célzó tár­gyalásokon A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Az elnök elhalasztotta Zsil-völgyi látogatását A bányászok vezetőivel a Cot- látogatást. Egyik ígéretét tehát receni-palotában kötött egyet- máris megszegte... Talán mégis jég alapján. Ion Iliescut tegnap­ igaza volt annak a német új­ra a Zsil-völgyébe várták. Az­ságírónak, aki azt kérdezte az elnök azonban a kormány alaki­ elnöktől. Nem fél, hogy úgy jár­­ással kapcsolatos bokros teen­­a Zsil-völgyében, mint Ceauses­­dcire hivatkozva, elhalasztotta a cit 1977-ben? Rendkívüli kiadásban jelenik meg szombaton reggel a Temesvári ÚJ SZÓ. A 8 ol­dalas lapszám mellékleteként ugyanis valóságos kis újságot kap kézhez az olvasó. A nagy hagyományú Temesvári Hírlap időszakos kiadványunk első száma sajtó­történeti érdekességnek is számít, hiszen az egykori napilap cikkeiből közöl válo­gatást. Az anyagokat korabeli dokumentum-értékű fényképek illusztrálják. A Te­mesvári ÚJ SZÓ előfizetői díjkülönbözet nélkül kapják meg ezt a lapszámot. Sza­badárusításban: 10 lej. Ezekben a napokban még elfogadunk előzetes rendelé­seket a szerkesztőségben, naponta 10-14 óra között.

Next