Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. július-december (48. évfolyam, 234-263. szám - 6. évfolyam, 6-42. szám)

1991-10-05 / 234. szám

V Kováts József jelképes temetése/---------------------------------­ A­lkony V­l­ előtt két-há­­rom fertály áriával ereszkedtünk le buszunk­kal az adriai öbölbe. Gyu­ri még elmondta az ide­genvezetői mikrofonba a lánykaszobor történetét. A cápák utolsó arcvonásának mementóját megsimogattuk szemeinkkel. Aztán sietés­re fogtuk lépteinket, és vé­gigrohantunk a majdnem néptelen főutcán a forró júniusi estében. Egy arany­toll a fényt sárgán vissza­tükröző kirakatára, a lu­­xusszálló néhány lépcsőso­rára, szép szőnyegeire em­lékszem. Aztán bevetettük magunkat egy sörbárba. Hármasban. Vagy 20 diná­rért kaptuk a finom sort. Jólesett a szikkasztó busz­út után. Aztán még válo­gattunk egy kicsit egy le­mezboltban. Guszti nem vette meg a Pavarotti-ko­rongot, mert lassú volt a kiszolgálás. Még élnek em­lékeimben az adriai ékszer­doboz fényes, felülről, a hegyoldalból visszatekint­ve. Valamikor éjfélkor — már Selcében — titkos ta­lálkozóra siettünk. Nekünk idegen volt az illegalitás, kicsit a húsz éve volt út­törőtáboraink éjszakai bú­­jócskáit idézte. Egy horvát nemzeti étterem belső ter­mében találkoztunk a helyi horvát párt vezetőivel, az ellenállás irányítóival. A szakállas férfi, valamikori idegenforgalmi vezető, Gyuri régi-régi ismerőse és üzleti partnere, azt mond­ta: ..Háború lesz. Véres és sokáig elnyúló. Lerohan­nak majd bennünket. Visz­­szavonulunk. De aztán majd lesből, gerillaharccal újra támadunk. Vannak fegyvereink. Elsősorban kéziek, de korszerűek. A Thompson-rakétákat soká­ig emlegetik majd a meg­szállók.” Nem kértem, hogy vigyen el a fegyverraktár­ba. Valamikor, alig tizen­évesen, mi is játszottunk harcosat. Van, akiben to­vább él ez a férfiúi virtus. Aztán — sajnos — kide­rült: az én gondolataim voltak gyermetegek. Két nap alatt nem tudtam át­látni az 1991-es jugoszláv válságot. Hazafelé, Lete­­nyén, megtudtam, hogy ---------------------------------­ ahonnan jövünk, ott már lőnek, emberek halnak, mert egy , csoport kizáróla­gosan akar uralkodni. Az egyik trianoni időzített robbanószerkezet beindult. Nem rozsdásodott eddigi szunnyadásában. Egy or­szág lángra­­lobbantásához hét évtized múltán is ele­gendő volt.­­­któber első napján ak­­naeső hullt Dubrov­­nikra, a második hajnal­ban pedig égett az a bel­város, amitől ékszerdoboz Dubrovnik. Történelmünk­ben és nyári emlékeink kedves helyeiben pusztít a véres-vad háború. Az ’56- os forradalom után szüle­tettek füléhez még ilyen közel nem kelepett hadi­­puska. Szorongunk. Lehet-e ezen csodálkozni. BÖLE ISTVÁN: Dubrovnik Pelikán a saját vérével Diáksegélyező a jugoszláviai magyar értelmiségért­ ­ A szabadkai Népkör művelődési egyesületének ol­vasóköre annak idején a sza­badkai gimnázium egyetlen magyar tagozatának a fel­töltését, az egyetemen tanu­lók megsegítését tartotta szem előtt, mert az újonnan létrejött délszláv államnak az oktatás területén az volt az egyetlen dolga, hogy fel­számolja, vagy teljesen visz­­szatartsa a magyar nyelvű oktatást. A húszas és har­mincas években az államha­talom által engedélyezett né­hány magyar nyelvű osztály­ba is verbuválni kellett a gyermeket, ugyanis a szülők nem tu­dták viselni az isko­láztatás terhét, többségük­nek még a vonatjegyre sem tellett Szabadkáig. A diá­kokat eleinte magánházak­nál helyezték el, később Ja­­nuskó Pál, a város ismert női szabója internátusszerű elhelyezést kezdeményezett.­­ Kik járultak hozzá a diáksegélyező fenntartásá­hoz? — Az önzetlenség annak idején sem a leggazdagab­bakra volt jellemző. Nem a százholdasok pénztárcájából kerültek elő az értelmiségi utánpótláshoz szükséges bankók. Vendéglősök terítet­tek három-négy személlyel többre, kereskedősegédek látták el a diákokat ruházati cikkel. Orvosok, iparosok hívták meg a tanyókát csa­ládi asztalukhoz, adtak szál­lást otthonukban.­­ A második éve működő Diáksegélyező Alapítvány szinte hasonmása a háború előttinek. Elmondaná, mi­ként segítik a rászorulókat? — Az étkeztetést úgy szer­vezzük meg, hogy a jelent­kező családok hetente egy­szer ebédet adnak, vacsorát csomagolnak. A diákok min­den nap máshová mennek ebédre, úgyhogy egy hét múlva kerülnek vissza ugyanahhoz a családhoz. Az elszállásolás ingyenes, vagy kedvezményes, helyet kere­sünk diákjaink számára, az alapítvány pedig hozzájárul a fűtés és a világítás, vagy az esetleges lakbér költségei­nek fedezéséhez. A Diák,se­,­gélvező pártfogói által rend-­ szeresen fizetett pénzado­mányból ösztöndíjakat folyó­sítunk. Havi ötven, száz, kétszáz dinárt (kb. száz­négyszáz Ft) fizetnek be a jelentkezők. Tavaly kétszáz pártoló tagunk volt, az idén már háromszáz, de ez sem elég, lévén, hogy száz diák kért az iskolaév elején se­gélyt. Az ezer, ezerötszáz és kétezer dináros összegben megállapított ösztöndíjak rendszeres folyósításához több adakozóra lenne szük­ség. Sajnos, be kell látnunk, hogy a mi népünk, a jugo­szláviai magyarság igen sze­gény, ezért pénzre csak kor­látozottan számíthatunk, in­kább a családi étkeztetést bővítjük. — Ki számíthat az alap segítségére? — A jelentkezőket rang­sorolva az igénylésnek meg­felelően utalunk ki ösztöndí­jat, szállást, étkezést. Ez nem csak a Szabadkán tanulókra vonatkozik, vannak diákja­ink Újvidéken, Belgrádban, Zágrábban, sőt Magyarorszá­gon is. Mint mondtam, kö­zépiskolásokat és egyetemis­táikat egyaránt segítünk, de alapvetően arra törekszünk, hogy az értelmiségi pályára készülőket támogassuk. A Diáksegélyező Alap elsődle­ges célja a jugoszláviai ma­gyar értelmiségi utánpótlás biztosítása. • Az idén hány ösztön­díjat utaltak ki? — Tavaly huszonöt diákot ösztöndíjaztunk, most a száz jelentkezőből hatvanan kap­nak ösztöndíjat — mondta Iízen Miklós,­­a­­Szervezet ve­zetője, aki szerint az ösztön­díj nélkül­­n maradt negyven diák is megérdemelte volna a támogatást, de egyelőre nincs miből segíteni őket. a diáksegélyező köztisztelet­ben álló tanárokból, orvo­sokból, mérnökökből alakult vezetősége azon munkálko­dik, hogy minél több támo­gatót nyerjen meg a magyar értelmiségi utánpótlás ügyé­nek. Szeretnék, ha minél többen vállalnák a pelikán­madár szerep­ét, mely __ a madarak között egyedül __a saját vérével táplálja fiókáit GARAI LÁSZLÓ , vasárnap esténként Szabadkáról érkező szerelvény ontja magából a diákokat. Kevesen tudják, hogy a Szege­den tanuló jugoszláv­iai magyar egyetemisták és középisko­lások egy részét magánkezdeményezési­ szervezet ösztön­­díjazza, a szabadkai székhelyű Kosztolányi Dezső Diákse­­gélyező Alapítvány. A szervezet megalapítója és vezetője, Uzon Miklós ügyvéd, tavaly újította fel a két háború között hatékonyan működő alapítványt. Még amikor a pártállam­nak kellett időnként megte­kernie az adóprést, hogy némi többletbevételhez jut­hasson a költségvetési hiá­nyok mind tátongóbb lyu­kainak foltozgatására, nagy­­nagy előszeretettel nyúltak az autósok pénztárcájához. Lehet, abból kiindulva, hogy a munkásállam igazi szocialista embere úgyis gya­log jár, legföljebb villamo­son, a főbb vezető elvtársak hátsó fertálya alá pedig amúgy is odateszik az ingyen és bérmentve használható 1500-as Ladát. Bár az is le­het, hogy egyszerűen csak úgy vélték, akinek autóra telik, attól van mit elvenni, fizessen csak szépen a költ­ségvetésnek. Igazán szólva, nem tudom, hogyan is működött az au­­tószereltetés logikája. Egy biztos: működött. És ha úgy vesszük, a dolgok igazán nem is változtak a rend­szerváltással sem, amiről például Torgyán József amúgy is úgy véli, hogy el­maradt. Hát, ami az autós­­sarcolást illeti! Számoljunk egy kicsit! Nézzük példának okául ama nyár eleji boldogabb időket, amikor is már a széthullás­sal fenyegető sebességgel pö­rögtek a benzinkútoszlopok forintszámlálói, 50 forintot szépen meghaladó literenkén­ti árat mutatva. Ám még nem volt kötelező biztosítás. Akkoriban mibe került, mondjuk, egy kisembernek havi átlagban az autózás? Egy átlagos polgár mondjuk, havi 700 kilométert használ­ta autóját. Benzinre kifize­tett nagyjából havonta 1350 forintot, Casco-biztosításra 250-et. Azaz, körülbelül 1600 forintot. Vagyis évente 20 ezer forint alatt megúszhat­­ta az autótartást. Arról nem is beszélve, hogy a szegé­nyebbe spórolhatott is. Ha egy hónapban nem használ­ta kocsiját, hát csak a Cas­co terhelte, a maga 250 fo­rintjával. Ebből az összeg­ből az állam pedig nagyjá­ból 700 forint adóbe­vételt tehetett magáévá ha­vonta. De hol vannak már ezek az idők? Már fizetni kell a kötelező biztosítást, novem­bertől új, sokkoló ára lesz a Cascónak, már elkészült az előterjesztés a súlyadóra, amit januártól hajtanak be, föltehetően az autósokon. No, meg a zöldek is adtak egy remek tippet a kor­mányzatinak, hogy a környe­zetszennyezésért még milyen összegeket kellene beépíteni adóként a­­benzinárba. Hagyjuk ez utóbbit, s néz­zük csupán azt, ami már nagyjából biztosnak tűnik! Számoljunk változatlan ben­zinárral, azaz havi 1350 fo­rint kiadással, amihez hoz­zájön a kötelező biztosítás átlagos havi 800, az új, a ré­gihez hasonlóan teljes körű biztosítást nyújtó Casco 2600 és a súlyadó mondjuk 200 forintja. Egy átlagos — te­hát pénztelen és így a kocsi­ját keveset használó — au­tós havi kiadása így már 4950 forintra rúg majd. És ami még szebb, ha spórolni akar a­­benzinen, s egy hó­napban véletlenül be sem ül kocsijába, akkor már meg­úszhatja 3600 forintból. Ha pedig havi átlagban 700 ki­lométert még autózni is me­részel, hát évi 60 ezer forin­tos kiadással számolhat, ami potom 40 ezerrel haladja meg a nyár eleji helyzet szerint kalkulálható költséget. Igaz, hogy ebből csupán havonta, mintegy 900 forin­t, azaz évente nem egészen 11 ezer a közvetlen adóbevétel. Ám, sok számítás szerint a bizto­sítók által kalkulált díjak je­lentős nyereséget hoznak majd, amelyből megint csak szépen csurran-cseppen majd az államkasszának is, mond­juk nyereségadó formájá­ban. Volt idő, amikor a fridzsi­­dert már valahogyan elfo­gadta a szocialista ideológia, haragudott viszont az autó­ra, az autósra. Tán azért is, mert a gépkocsi százezrek személyi szabadságát oly mértékben kiterjesztette, ami ellentmondott a szoro­san ellenőrzött, s mindenek­előtt a „köz", azaz az állam, a hatalom álltai és jóvoltából boldoguló, élő állampolgár elvének és gyakorlatának. Most úgy látszik, a rendszer­­váltás folyamatában gúzsa­inkat lassanként ismét visz­­szanyerjük. Immár messze­menően nem ideológiai meg­határozot­tságaik­ban, hanem gazdasági kényszerek ered­ményeként. Amiben az­on­­ban az állami redisztribúció új virágkora is játszik némi szerepet. És szabadságaink fogytával, anyagi kiszolgál­tatottságaink növekedésé­vel végül is majdcsa­k ismét békés, jól kezelhető polgárai lehetünk mi még e hazának. SZÁVAY ISTVÁN Autós, reszkess! m. \ ARJA MIG. MÍG KÖTELEZŐ LESZ. Mar »'i'l 'IttiU ti a NEMZET­KÖZI MIORI S/.­VEZETŐ» TANFOLYAMOT tutui» ATINÁE. TanjiTu« iodul ott. II­ ti. OkliiIxrlHi irdal «H-t ku/ati ár»­­fu­­trordl TIK­­is AUtt­i/allWuliam ». JrlrUbroi kW» $rt0tc« ATI. Nftiud»; a. I. I Muri nrikTl) Tricfoo: 63.11453. MAGYAR, OSZTRÁK, JUGOSZLÁV AKKUMULÁTOROK üzembe helyezve, minden típusú gépkocsihoz nagy választékban kaphatók. Gumiköpenyek szerelése, árusítása, kerék kiegyensúlyozása, személygépkocsik futómű-beállítása, •javítása, -felújítása garanciával. Azonnal megvárható! Véró Györ iy, Vásárhely, Szántó K 1 99. Tel.:42-764. XXXXXXXXXXXXXXX X X * X X X XXxxxxxxxx-XXXXXXXXXx xxxxxxxx HAWAII KFT. UTAZÁSI AJÁNLATA Isztambuli társasutazás 5 napra autóbusszal Elhelyezés: 2-3 ágyas szállodai szobákban, félpanziós ellátással. Városnézés autóbusszal, hajókirándulás Ázsiába. Részvételi díj: 6800 Ft/fő Jelentkezni lehet: Szeged, Kazinczy u. 6—8. Telefon: 62/26-426 Makó, Szent János tér 30.. Telefon: 65/11-598 HMV.­HELY­T­ WAIf* Hódzó u. 13. (A/ Tel.:46-800 Nyitva: mindennap KÖLCSÖNZŐ VIDEOMAGNÓK, KAMERÁK, TV-k, SZŐNYEGTISZTÍTÓ, SZÁMÍTÓGÉPEK stb. VIDEOTÉKA a legújabb filmekkel! Mártírja előtt tisztelgett Szeged „S megemlékeztek a győz­tesek / Ama dicsőkrül s na­­gyokrul / Kik a szolgaság­ban szabadok valának, /­ S hirdetők az igét, / S díjok halál lett, csúfos halál! / De hol keresik, hol lelik meg őket? / Rég elporladtak a bitófa mellett!” — Petőfi Az apostol című művének fenti sorai idéződtek fel mind­azokban, akik tegnap, pén­teken a szegedi Belvárosi temetőben részt vettek az 1958. október 6-án Szegeden kivégzett Kováts József ’56- os mártír, a szegedi forra­dalmi tanács egykori elnök­­helyettesének jelképes te­metésén. A Magyar Politikai Fog­lyok Országos Szövetségé­nek megyei szervezete által rendezett szertartáson Áb­rahám István belvárosi apát­plébános búcsúztatta a 33 évvel ezelőtt kivégzett, ren­díthetetlen erkölcsű és tar­tasú néhai szegedi fiatal­embert. A nemzetiszínű zászlóval letakart koporsó mellett az egykori harcos­társak és a Magyar Hon­védség katonái álltak dísz­őrséget. A bajtársak nevé­ben Albert Zoltán, az MPFSZ megyei elnökhe­lyettese és Fekete Pál bú­csúzott el Kováts Józseftől. Szavaik ama nemzeti zászló alatt hangzottak el, amelyet 35 évvel ezelőtt lobogtattak a forradalmi ifjak, s amely zászlót most az óceánról túlról hoztak haza, meghajt­va Kováts József emléke előtt. Üres koporsó előtt ritkán áll gyászoló gyülekezet, s most, amikor az önkény ál­dozatául esett, mindössze 32 évet élt fiatal hős előtt tisztelgett az utókor, s ad­ta meg számára a minden­kinek járó végső tisztessé­get, vigaszunk csupán az lehet, hogy immár a ma­gyar nép szabad hazájának földjében nyughat Szeged 56-os mártírja. Kováts József a város ál­tal adományozott díszsírhe­lyen alhatja a hősök örök álmát. - te - Jakovlev szerint lehet még puccs A Szovjetunióban elhúzódó gazdasági válság, a lakos­ság nagy részét érintő szociális gondok újabb puccskísér­lethez vezethetnek — figyelmeztetett csütörtökön Alek­­szandr Jakovlev, a szovjet elnök tanácsadója.­­ Puccshoz vezethet, ha a lakosok továbbra is üresek maradnak. Egy esetleges puccs ezúttal az asszonyoktól, a konyhákból ered majd — fogalmazott a politikus a Tár­­sadalom­tudom­ányi Tanulmányok elnevezésű moszkvai alapítvány ünnepélyes alakuló ülésén. Óriási kedvezmények! Japaniszmes tv 56 cm. táv. 49000 - 37299 Japán színes tv 51 cm. táv. 43000 - 30850 Japán színes tv 37 cm.távir 34000 - 23999 Japán tavir video 38000 - 28999 Olasz körasztal 6000 - 2999 Tefal Iritu 2.5 Les 8000 - 5599 Omega potszivo 8000 - 4999 ETA porszívó 9000 - 5999 1 év jótállással. OTP-re is! ZENESZALON Hmv.­hely, Szántó K. J. u. 6. Tel.: 42-670 SZOMBAT, 1991. OKTÓBER 5.

Next