Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. július-december (48. évfolyam, 234-263. szám - 6. évfolyam, 6-42. szám)
1991-10-05 / 234. szám
V Kováts József jelképes temetése/--------------------------------- Alkony Vl előtt két-három fertály áriával ereszkedtünk le buszunkkal az adriai öbölbe. Gyuri még elmondta az idegenvezetői mikrofonba a lánykaszobor történetét. A cápák utolsó arcvonásának mementóját megsimogattuk szemeinkkel. Aztán sietésre fogtuk lépteinket, és végigrohantunk a majdnem néptelen főutcán a forró júniusi estében. Egy aranytoll a fényt sárgán visszatükröző kirakatára, a luxusszálló néhány lépcsősorára, szép szőnyegeire emlékszem. Aztán bevetettük magunkat egy sörbárba. Hármasban. Vagy 20 dinárért kaptuk a finom sort. Jólesett a szikkasztó buszút után. Aztán még válogattunk egy kicsit egy lemezboltban. Guszti nem vette meg a Pavarotti-korongot, mert lassú volt a kiszolgálás. Még élnek emlékeimben az adriai ékszerdoboz fényes, felülről, a hegyoldalból visszatekintve. Valamikor éjfélkor — már Selcében — titkos találkozóra siettünk. Nekünk idegen volt az illegalitás, kicsit a húsz éve volt úttörőtáboraink éjszakai bújócskáit idézte. Egy horvát nemzeti étterem belső termében találkoztunk a helyi horvát párt vezetőivel, az ellenállás irányítóival. A szakállas férfi, valamikori idegenforgalmi vezető, Gyuri régi-régi ismerőse és üzleti partnere, azt mondta: ..Háború lesz. Véres és sokáig elnyúló. Lerohannak majd bennünket. Viszszavonulunk. De aztán majd lesből, gerillaharccal újra támadunk. Vannak fegyvereink. Elsősorban kéziek, de korszerűek. A Thompson-rakétákat sokáig emlegetik majd a megszállók.” Nem kértem, hogy vigyen el a fegyverraktárba. Valamikor, alig tizenévesen, mi is játszottunk harcosat. Van, akiben tovább él ez a férfiúi virtus. Aztán — sajnos — kiderült: az én gondolataim voltak gyermetegek. Két nap alatt nem tudtam átlátni az 1991-es jugoszláv válságot. Hazafelé, Letenyén, megtudtam, hogy --------------------------------- ahonnan jövünk, ott már lőnek, emberek halnak, mert egy , csoport kizárólagosan akar uralkodni. Az egyik trianoni időzített robbanószerkezet beindult. Nem rozsdásodott eddigi szunnyadásában. Egy ország lángralobbantásához hét évtized múltán is elegendő volt.któber első napján aknaeső hullt Dubrovnikra, a második hajnalban pedig égett az a belváros, amitől ékszerdoboz Dubrovnik. Történelmünkben és nyári emlékeink kedves helyeiben pusztít a véres-vad háború. Az ’56- os forradalom után születettek füléhez még ilyen közel nem kelepett hadipuska. Szorongunk. Lehet-e ezen csodálkozni. BÖLE ISTVÁN: Dubrovnik Pelikán a saját vérével Diáksegélyező a jugoszláviai magyar értelmiségért A szabadkai Népkör művelődési egyesületének olvasóköre annak idején a szabadkai gimnázium egyetlen magyar tagozatának a feltöltését, az egyetemen tanulók megsegítését tartotta szem előtt, mert az újonnan létrejött délszláv államnak az oktatás területén az volt az egyetlen dolga, hogy felszámolja, vagy teljesen viszszatartsa a magyar nyelvű oktatást. A húszas és harmincas években az államhatalom által engedélyezett néhány magyar nyelvű osztályba is verbuválni kellett a gyermeket, ugyanis a szülők nem tudták viselni az iskoláztatás terhét, többségüknek még a vonatjegyre sem tellett Szabadkáig. A diákokat eleinte magánházaknál helyezték el, később Januskó Pál, a város ismert női szabója internátusszerű elhelyezést kezdeményezett. Kik járultak hozzá a diáksegélyező fenntartásához? — Az önzetlenség annak idején sem a leggazdagabbakra volt jellemző. Nem a százholdasok pénztárcájából kerültek elő az értelmiségi utánpótláshoz szükséges bankók. Vendéglősök terítettek három-négy személlyel többre, kereskedősegédek látták el a diákokat ruházati cikkel. Orvosok, iparosok hívták meg a tanyókát családi asztalukhoz, adtak szállást otthonukban. A második éve működő Diáksegélyező Alapítvány szinte hasonmása a háború előttinek. Elmondaná, miként segítik a rászorulókat? — Az étkeztetést úgy szervezzük meg, hogy a jelentkező családok hetente egyszer ebédet adnak, vacsorát csomagolnak. A diákok minden nap máshová mennek ebédre, úgyhogy egy hét múlva kerülnek vissza ugyanahhoz a családhoz. Az elszállásolás ingyenes, vagy kedvezményes, helyet keresünk diákjaink számára, az alapítvány pedig hozzájárul a fűtés és a világítás, vagy az esetleges lakbér költségeinek fedezéséhez. A Diák,se,gélvező pártfogói által rend- szeresen fizetett pénzadományból ösztöndíjakat folyósítunk. Havi ötven, száz, kétszáz dinárt (kb. száznégyszáz Ft) fizetnek be a jelentkezők. Tavaly kétszáz pártoló tagunk volt, az idén már háromszáz, de ez sem elég, lévén, hogy száz diák kért az iskolaév elején segélyt. Az ezer, ezerötszáz és kétezer dináros összegben megállapított ösztöndíjak rendszeres folyósításához több adakozóra lenne szükség. Sajnos, be kell látnunk, hogy a mi népünk, a jugoszláviai magyarság igen szegény, ezért pénzre csak korlátozottan számíthatunk, inkább a családi étkeztetést bővítjük. — Ki számíthat az alap segítségére? — A jelentkezőket rangsorolva az igénylésnek megfelelően utalunk ki ösztöndíjat, szállást, étkezést. Ez nem csak a Szabadkán tanulókra vonatkozik, vannak diákjaink Újvidéken, Belgrádban, Zágrábban, sőt Magyarországon is. Mint mondtam, középiskolásokat és egyetemistáikat egyaránt segítünk, de alapvetően arra törekszünk, hogy az értelmiségi pályára készülőket támogassuk. A Diáksegélyező Alap elsődleges célja a jugoszláviai magyar értelmiségi utánpótlás biztosítása. • Az idén hány ösztöndíjat utaltak ki? — Tavaly huszonöt diákot ösztöndíjaztunk, most a száz jelentkezőből hatvanan kapnak ösztöndíjat — mondta Iízen Miklós,aSzervezet vezetője, aki szerint az ösztöndíj nélküln maradt negyven diák is megérdemelte volna a támogatást, de egyelőre nincs miből segíteni őket. a diáksegélyező köztiszteletben álló tanárokból, orvosokból, mérnökökből alakult vezetősége azon munkálkodik, hogy minél több támogatót nyerjen meg a magyar értelmiségi utánpótlás ügyének. Szeretnék, ha minél többen vállalnák a pelikánmadár szerepét, mely __ a madarak között egyedül __a saját vérével táplálja fiókáit GARAI LÁSZLÓ , vasárnap esténként Szabadkáról érkező szerelvény ontja magából a diákokat. Kevesen tudják, hogy a Szegeden tanuló jugoszláviai magyar egyetemisták és középiskolások egy részét magánkezdeményezési szervezet ösztöndíjazza, a szabadkai székhelyű Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Alapítvány. A szervezet megalapítója és vezetője, Uzon Miklós ügyvéd, tavaly újította fel a két háború között hatékonyan működő alapítványt. Még amikor a pártállamnak kellett időnként megtekernie az adóprést, hogy némi többletbevételhez juthasson a költségvetési hiányok mind tátongóbb lyukainak foltozgatására, nagynagy előszeretettel nyúltak az autósok pénztárcájához. Lehet, abból kiindulva, hogy a munkásállam igazi szocialista embere úgyis gyalog jár, legföljebb villamoson, a főbb vezető elvtársak hátsó fertálya alá pedig amúgy is odateszik az ingyen és bérmentve használható 1500-as Ladát. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak úgy vélték, akinek autóra telik, attól van mit elvenni, fizessen csak szépen a költségvetésnek. Igazán szólva, nem tudom, hogyan is működött az autószereltetés logikája. Egy biztos: működött. És ha úgy vesszük, a dolgok igazán nem is változtak a rendszerváltással sem, amiről például Torgyán József amúgy is úgy véli, hogy elmaradt. Hát, ami az autóssarcolást illeti! Számoljunk egy kicsit! Nézzük példának okául ama nyár eleji boldogabb időket, amikor is már a széthullással fenyegető sebességgel pörögtek a benzinkútoszlopok forintszámlálói, 50 forintot szépen meghaladó literenkénti árat mutatva. Ám még nem volt kötelező biztosítás. Akkoriban mibe került, mondjuk, egy kisembernek havi átlagban az autózás? Egy átlagos polgár mondjuk, havi 700 kilométert használta autóját. Benzinre kifizetett nagyjából havonta 1350 forintot, Casco-biztosításra 250-et. Azaz, körülbelül 1600 forintot. Vagyis évente 20 ezer forint alatt megúszhatta az autótartást. Arról nem is beszélve, hogy a szegényebbe spórolhatott is. Ha egy hónapban nem használta kocsiját, hát csak a Casco terhelte, a maga 250 forintjával. Ebből az összegből az állam pedig nagyjából 700 forint adóbevételt tehetett magáévá havonta. De hol vannak már ezek az idők? Már fizetni kell a kötelező biztosítást, novembertől új, sokkoló ára lesz a Cascónak, már elkészült az előterjesztés a súlyadóra, amit januártól hajtanak be, föltehetően az autósokon. No, meg a zöldek is adtak egy remek tippet a kormányzatinak, hogy a környezetszennyezésért még milyen összegeket kellene beépíteni adóként abenzinárba. Hagyjuk ez utóbbit, s nézzük csupán azt, ami már nagyjából biztosnak tűnik! Számoljunk változatlan benzinárral, azaz havi 1350 forint kiadással, amihez hozzájön a kötelező biztosítás átlagos havi 800, az új, a régihez hasonlóan teljes körű biztosítást nyújtó Casco 2600 és a súlyadó mondjuk 200 forintja. Egy átlagos — tehát pénztelen és így a kocsiját keveset használó — autós havi kiadása így már 4950 forintra rúg majd. És ami még szebb, ha spórolni akar abenzinen, s egy hónapban véletlenül be sem ül kocsijába, akkor már megúszhatja 3600 forintból. Ha pedig havi átlagban 700 kilométert még autózni is merészel, hát évi 60 ezer forintos kiadással számolhat, ami potom 40 ezerrel haladja meg a nyár eleji helyzet szerint kalkulálható költséget. Igaz, hogy ebből csupán havonta, mintegy 900 forint, azaz évente nem egészen 11 ezer a közvetlen adóbevétel. Ám, sok számítás szerint a biztosítók által kalkulált díjak jelentős nyereséget hoznak majd, amelyből megint csak szépen csurran-cseppen majd az államkasszának is, mondjuk nyereségadó formájában. Volt idő, amikor a fridzsidert már valahogyan elfogadta a szocialista ideológia, haragudott viszont az autóra, az autósra. Tán azért is, mert a gépkocsi százezrek személyi szabadságát oly mértékben kiterjesztette, ami ellentmondott a szorosan ellenőrzött, s mindenekelőtt a „köz", azaz az állam, a hatalom álltai és jóvoltából boldoguló, élő állampolgár elvének és gyakorlatának. Most úgy látszik, a rendszerváltás folyamatában gúzsainkat lassanként ismét viszszanyerjük. Immár messzemenően nem ideológiai meghatározottságaikban, hanem gazdasági kényszerek eredményeként. Amiben azonban az állami redisztribúció új virágkora is játszik némi szerepet. És szabadságaink fogytával, anyagi kiszolgáltatottságaink növekedésével végül is majdcsak ismét békés, jól kezelhető polgárai lehetünk mi még e hazának. SZÁVAY ISTVÁN Autós, reszkess! m. \ ARJA MIG. MÍG KÖTELEZŐ LESZ. Mar »'i'l 'IttiU ti a NEMZETKÖZI MIORI S/.VEZETŐ» TANFOLYAMOT tutui» ATINÁE. TanjiTu« iodul ott. II ti. OkliiIxrlHi irdal «H-t ku/ati ár»futrordl TIKis AUtti/allWuliam ». JrlrUbroi kW» $rt0tc« ATI. Nftiud»; a. I. I Muri nrikTl) Tricfoo: 63.11453. MAGYAR, OSZTRÁK, JUGOSZLÁV AKKUMULÁTOROK üzembe helyezve, minden típusú gépkocsihoz nagy választékban kaphatók. Gumiköpenyek szerelése, árusítása, kerék kiegyensúlyozása, személygépkocsik futómű-beállítása, •javítása, -felújítása garanciával. Azonnal megvárható! Véró Györ iy, Vásárhely, Szántó K 1 99. Tel.:42-764. XXXXXXXXXXXXXXX X X * X X X XXxxxxxxxx-XXXXXXXXXx xxxxxxxx HAWAII KFT. UTAZÁSI AJÁNLATA Isztambuli társasutazás 5 napra autóbusszal Elhelyezés: 2-3 ágyas szállodai szobákban, félpanziós ellátással. Városnézés autóbusszal, hajókirándulás Ázsiába. Részvételi díj: 6800 Ft/fő Jelentkezni lehet: Szeged, Kazinczy u. 6—8. Telefon: 62/26-426 Makó, Szent János tér 30.. Telefon: 65/11-598 HMV.HELYT WAIf* Hódzó u. 13. (A/ Tel.:46-800 Nyitva: mindennap KÖLCSÖNZŐ VIDEOMAGNÓK, KAMERÁK, TV-k, SZŐNYEGTISZTÍTÓ, SZÁMÍTÓGÉPEK stb. VIDEOTÉKA a legújabb filmekkel! Mártírja előtt tisztelgett Szeged „S megemlékeztek a győztesek / Ama dicsőkrül s nagyokrul / Kik a szolgaságban szabadok valának, / S hirdetők az igét, / S díjok halál lett, csúfos halál! / De hol keresik, hol lelik meg őket? / Rég elporladtak a bitófa mellett!” — Petőfi Az apostol című művének fenti sorai idéződtek fel mindazokban, akik tegnap, pénteken a szegedi Belvárosi temetőben részt vettek az 1958. október 6-án Szegeden kivégzett Kováts József ’56- os mártír, a szegedi forradalmi tanács egykori elnökhelyettesének jelképes temetésén. A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének megyei szervezete által rendezett szertartáson Ábrahám István belvárosi apátplébános búcsúztatta a 33 évvel ezelőtt kivégzett, rendíthetetlen erkölcsű és tartasú néhai szegedi fiatalembert. A nemzetiszínű zászlóval letakart koporsó mellett az egykori harcostársak és a Magyar Honvédség katonái álltak díszőrséget. A bajtársak nevében Albert Zoltán, az MPFSZ megyei elnökhelyettese és Fekete Pál búcsúzott el Kováts Józseftől. Szavaik ama nemzeti zászló alatt hangzottak el, amelyet 35 évvel ezelőtt lobogtattak a forradalmi ifjak, s amely zászlót most az óceánról túlról hoztak haza, meghajtva Kováts József emléke előtt. Üres koporsó előtt ritkán áll gyászoló gyülekezet, s most, amikor az önkény áldozatául esett, mindössze 32 évet élt fiatal hős előtt tisztelgett az utókor, s adta meg számára a mindenkinek járó végső tisztességet, vigaszunk csupán az lehet, hogy immár a magyar nép szabad hazájának földjében nyughat Szeged 56-os mártírja. Kováts József a város által adományozott díszsírhelyen alhatja a hősök örök álmát. - te - Jakovlev szerint lehet még puccs A Szovjetunióban elhúzódó gazdasági válság, a lakosság nagy részét érintő szociális gondok újabb puccskísérlethez vezethetnek — figyelmeztetett csütörtökön Alekszandr Jakovlev, a szovjet elnök tanácsadója. Puccshoz vezethet, ha a lakosok továbbra is üresek maradnak. Egy esetleges puccs ezúttal az asszonyoktól, a konyhákból ered majd — fogalmazott a politikus a Társadalomtudományi Tanulmányok elnevezésű moszkvai alapítvány ünnepélyes alakuló ülésén. Óriási kedvezmények! Japaniszmes tv 56 cm. táv. 49000 - 37299 Japán színes tv 51 cm. táv. 43000 - 30850 Japán színes tv 37 cm.távir 34000 - 23999 Japán tavir video 38000 - 28999 Olasz körasztal 6000 - 2999 Tefal Iritu 2.5 Les 8000 - 5599 Omega potszivo 8000 - 4999 ETA porszívó 9000 - 5999 1 év jótállással. OTP-re is! ZENESZALON Hmv.hely, Szántó K. J. u. 6. Tel.: 42-670 SZOMBAT, 1991. OKTÓBER 5.