Temesvári Új Szó, 1992. január-március (4. évfolyam, 515-576. szám)

1992-01-04 / 515. szám

ba. Kezdjünk új életet De mi legyen a régivel?... Mit kezdjünk a rendezetlen számlákkal, a ránk nehezedett gondokkal, a szenvedélyekké kö­­vesedett gyarlóságainkkal, a megannyi kényelmetlenné vált ü­­­ledékkel, amit nem tudtunk leöblíteni a szilveszteri pezsgővel, ki­selejtezni a haszontalan papírokkal, mindazzal, ami — bárhogy szerettük volna — nem akadt fönn az időhatárok szitáján? Minél több esztendő nehezedik vállainkra, annál kevésbé hi­szünk a nagy elhatározásokra alapozott megújulás lehetőségé­ben, annál erősebbé válik a meggyőződés, hogy kényelmetlen múltunkkal is csak úgy szakíthatunk, ha szembenézünk vele. Az újságíró e tekintetben is sajátos helyzetben van, mivel számvetését a nyilvánosság előtt kell elvégezze, mert kötelessé­ge tájékoztatni azokat, akik az ország — netán a világ — média­­dzsungeléből éppen a Temesvári ÚJ SZÓ­t választották min­dennapi olvasmányukként. Kezdjük hát azzal, ami a leglényegesebb, s ami majdhogynem felér a csodával: két éves fuldoklás után is a felszínen vagyunk, de­ VAGYUNK. Jóllehet 1989. december 23. óta „barátok" és egek többször leírták lapunkat, ám létünk bizonyítja: k­­isebb volt a kitartás, közösségünk összefogása, mint az e- A k k­sérdekű ellenszurkolók és a nyílt ellenségek együttes nyoma­Balgaság lenne azonban még a látszatát is kelteni annak, hogy elégedettek vagyunk munkánkkal. Nagyon jól tudjuk, hogy a posta továbbra is sok-sok bosszúságot okozó (előfizetőink szá­mát sorvasztva) lapterjesztése és a — szintén rajtunk kívül ál­ló ok — silány nyomdatechnikai kivitelezés mellett számos o­­lyan hiányossága van újságunknak, amelynek megszüntetését ol­vasóink joggal szerkesztőségünk közösségétől várják. Ezek közül említjük m­i azt a lényegre tapintó észrevé­telt, mely szerint a lap hasábjain kevés az olvasók (közöttük a vidéki olvasók) életével, gondjaival közvetlenül foglalkozó írás, s hogy ezek helyét az egyre nagyobb teret elhódító reklámok, hirdetések foglalják el. Ennek kettős oka, hogy a lecsökkent szerkesztői létszám mi­att kevesebb helyre jutottunk el, illetve, hogy a gazdasági szem­pontból a hirdetéseknek meghatározó szerepük van a lap fenn­maradásában. Ebből az ördögi körből úgy kíséreljük meg a ki­törést, hogy — vállalva a velejáró anyagi terheket és a többlet­munkát — január 14-től minden kedden egy négy oldalas HETI SZEMLE elnevezésű melléklettel egészítjük ki lapunk oldalszá­mát. Itt mondjuk el, hogy — bármilyen megterhelést is jelent — folytatjuk az együttműködést a szegedi Reggeli DÉLVILÁG szer­zőj­­ével és havonta kétszer, azaz minden második szomba­továbbra is megjelenik a lap közös kulturális melléklete. Továbbá keressük a lehetőséget az országosan megkedvelt BA­GOLY regényújság kiadásinak folytatásához. Lám — visszatérve az eredeti gondolathoz — az új élet csak a régi vállalásával együtt kezdhető el. Fontos tehát, hogy minél több olyan maradandó téglával építsük múlttá váló jelenünket, amelyre a jövőnket is alapozhassuk. És esetünkben ilyen szilárd alap az erőnk szerinti legjobb lap szerkesztése, illetve olvasóink kitartása a Temesvári ÚJ SZÓ mellett, akkor is ha az életünk minden területét megterhelő infláció a­lap árában is teherként nehezedik az újságolvasó bánsági magyar emberre. Graur János T­emesMadri IV./515. SZOMBAT, 1992., január 4 . oldal ára: 8 lej. ALAPÍTVA: 1944-ben BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP Szilveszteri csipegető Igazán ritka alkalom az, ami­kor Temesvár központjában, úgy szürkület után, nem tarka járó­kelők, focidrukkerek, üzérek és koldusok tömege népesíti be az Opera és a Katedrális közötti teret. Ilyen kivételes este talán csak egy van egy esztendőben, az év utolsó estéje, amikor a fényárban úszó, ünnepi díszben pompázó főtér szinte teljesen kihalt. Az a néhány jólöltözött, társaságba siető személy, az in­­nen-onnan kiszűrődő mulatozás zsivaja, sőt még a ritka forga­lom is csak fokozzák Szilveszter estéjének különös hangulatát. A Palace vendéglő bejárata e­­lőtt szólítottam meg a Kelemen T. Miklós László A Continental szálló nagy vendéglőjében (Rácz F. Kornél felvétele) (Folytatás a 2. oldalon) ÚJÉVI GONDOLATOK LAPUNK KÖRKÉRDÉSE: mire emlékszik a legszíve­sebben az elmúlt esztendőből és mit vár, mit remél az új évtől? Válaszolnak: DOREL BORZA, Temes megye prefektusa, Dr BÁRÁNYI FERENC képviselő és BÁNYAI FERENC református esperes. DOREL BORZA: — Nem beszélhetek az, elmúlt évben szép és kellemes élmé­nyekről, mivel szép és kellemes élmények legfeljebb az ember magánéletében lehetnek. Nekem sajnos nincs ilyenem. Azt vi­szont elmondhatom, hogy az el­múlt évben történt egy nagyon fontos dolog az életemben. Va­lóságos sorsforduló, amikor a miniszterelnök kinevezett Temes megye prefektusává. Ez a vál­tozás magával hozta egész ad­digi életem újrarendeződését. Meg kellett változtatnom szoká­saimat, át kellett rendeznemn e­­gész magánéletemet. Nem tu­dom, hogy ez nekem mennyire volt jó, de remélem azt, hogy a közösségnek, akit szolgáltam és szolgálok, annak jó. — Amikor az 1992 évre gon­dolok, erre elsőként mint a vá­lasztások évére gondolok Ez a választás kulcsfontosság­ú lesz szerintem Románia történetében, mivel lehetőséget ad a régi struktúrákkal való szakításra. Románia történetében először a helyi adminisztráció vezető sze­mélyeit nem felülről fog­ják ki­nevezni, hanem közülünk vá­laszthatunk mi magunk. Nagyon remélem, hogy megyénk lakosai is lesznek elég bölcsek ahhoz, hogy érdekeiknek leginkább megfelelő jelölteket válasszanak minél több állásba, hiszen de­mokratikus kibontakozásunk to­vábbi sorsa nagyban függ attól, hogy miként is fogunk válasz­tani, mi, mindannyian február 9-én. Ettől függ jövendő boldog­ságunk, boldogulásunk. Minden­esetre, mint a megye prefektu­sa Önök által a lehető legjob­bakat kívánom minden olvasó­juknak az Új évben. Bort, bú­zát, békességet! DR. BÁRÁNY­ FERENC: — Mire emlékszem a legszí­vesebben? Talán arra, hogy mi­lyen csodás birkapaprikást főz­tem. Máskülönben 1919, szá­momra a csalódások éve volt, s erre az ember nem szívesen em­lékszik. Én valódi privatizálás­ban reménykedtem, álprivatizá­lást kaptam. Becsületes földtör­vényt vártam, igazságtalan föld­reform lett belőle. Bíztam a de­mokrácia fejlődésében, visszae­sést tapasztalok. Hittem a jobb­oldali nacionalista megnyilvánu­lások enyhülésében, nos , rosz­­szul tettem. Mindehhez még ad­juk hozzá, hogy én egy optimista alkat vagyok. Lehet, hogy túl i­­gényes vagyok és túl sokat vár­tam ettől a Politikailag még é­retlen néptől. Sajnos, úgy tű­nik, hogy a nagy többség csak erre képes. Eddig terjednek az igényei. Volt azonban olyan is, amire szívesen emlékszek vissza. Ez pedig az, hgoy a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása a dikta­túrákkal mesterségesen egybefo­gott birodalmi korszak végét je­lenti. Ez reményekre jogosít fel. Ki hitte volna, hogy a kommu­nista kolosszus és a nyugati e­thnológia úgy fog kiegyezni, hogy egyetlen emberéletbe sem kerül? 1991-nek ez a legnagyobb sikere. Ennek örvendtem a leg­inkább, és gondolom a történe­lem is erre fog emlékezni. 1992-ben remélem, hogy a Stolojan kormány külföldi hite­le nagyobb lesz mint a IX. Párt­kongresszusé volt és ezért a nyugati tőke ha nem is beáram­­­lik, de legalább becsorog. Enél­kül lehetetlen­­ lesz a jelenlegi helyzetből kilábalni. Megyei viszonylatban egyrészt remélem, hogy a választások u­­tán az új szervek határozottab­ban tudják érvényesíteni Te­mes megye akaratát. Temes me­gye legalább három lépéssel az ország előtt jár. A gazdasági és kereskedelmi önrendelkezési jog Temes megyén hatalmasat lendí­tene tovább. Az RMDSZ részé­ről magasabb szervezettséget és határozottabb gazdasági tevé­kenységet várok Lejegyezte: Mandics György (Folytatás a 2 oldalon) A SZÁZADIK lapszáma, jelenteti meg ma az Agenda. A közkedvelt heti hír­lap mindenki lapjának vallja magát. — Szervizlapot szerkesz­tünk, olyan közérdekű informá­ciókban bővelkedő újságot, a­­mely egyaránt szól valamennyi társadalmi kategóriához — nyi­latkozta röviddel a századik lap­szám megjelenése előtt a lap harmincöt éves főszerkesztője Kovács Zoltán. És valóban, Te­mesvár közéletének kiemelkedő eseményeitől a kis- és nagyke­reskedelem zajlásának nyomon­követésétől a piaci árak alakulá­sáig, a divatig és orvosi vagy jogi, esetleg mezőgazdasági ta­nácsadásig mindent megtalálunk ebben az információnak elköte­lezett hírlapban. A szerkesztési elvek is információközpontúak, s épp ezért a közölt anyagok hírértéke az egyetlen kritérium, amely létjogosultságot biztosít arra, hogy egyik vagy másik í­­rás nyomdafestéket lásson Az sem titok, hogy az Agenda gazdag újság. Közel nyolcvane­zer olvasó érdeklődése, s vidé­künk valamennyi vállalatának (Folytatás a 2. oldalon) f.i Felemás mérleggel zárult a minszki csúcstalálkozó: megegye­zés született a stratégiai atom­fegyverek ellenőrzéséről, de szá­mos nyitott kérdés — katonai, gazdasági és pénzügyi — vár megoldásra a Független Álla­mok Közösségében. □ Elérhető közelségben a fegyvernyugvás Jugoszláviában? Az ENSZ-béketerv megvalósít­ható, nyilatkozták a kérdésben érintett felelős személyiségek.­­ Magyarország január 1-től az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja lett: a man­dátum két évre szól itl Salvadorban, ahol másfél éve folyik polgárháború ENSZ- közvetítéssel tűzszüneti egyez­ményt kötöttek a szembenálló felek. □ Az Orosz Föderáció alel­nöke bírálja Jelcin gazdaságpo­litikáját: szerinte az elnök az utca diktatúrájának uszályába került. Imi Szlovéniában előrehozott vá­lasztások lesznek, annak okán, hogy a többpárti koalíció fel­bomlott. □ Grúziában katonai tanács vette át a hatalmat: az or­s­zág választott elnökének hollétéről ellentmondó híreket továbbíta­nak a tömegkommunikációs csa­tornák. □ A két Korea megegyezett arról, hogy mindkét országban az atomfegyvert felszámolják.

Next