Temesvári Új Szó, 1993. január-március (5. évfolyam, 765-826. szám)

1993-01-05 / 765. szám

Temesvári Új SZÓ 1993. január 5. M­andics György 1943. január 4 én szü­letett Temesváron. Ele­mi- és középiskolai tanulmánya­it szülővárosa józsefvárosi ma­gyar tannyelvű iskolájában vé­gezte. Az 1961-ben elnyert érett­ségi bizonyítvánnyal felvételi vizsgára jelentkezik a temesvári egyetem matematika-mechanika fakultására, ahol számtan-fizika tanári oklevelet nyer. Katonai szolgálatát letöltve, 1967. januárjában Újvárra kerül számtantanárként, ahol lelkiis­meretes pedagógusi tevékenysé­gét azzal próbálja színesebbé tenni, hogy szabad idejében folytatja a már serdülőkorában megkezdett versírás­ próbálko­zásait — sikerrel. Ebben a pályakezdő időszak­ban találkozik Veress Zsuzsan­nával, későbbi feleségével, aki­ben lelkivilágához közel álló méltó társa talál szelle­me örö­kös serkentése, gondolatai éber szárnyalása követésében. Az el­következő évek majd nemcsak a harmonikus párkapcsolat tö­kéletes szövetségét, de egy esz­ményi összhangban együttalkotó, együttérző szerzőpáros örökizzó, lázas tevékenységét is elhozzák, egy ideális házasság s­keres be­teljesülését. Mandics György első költemé­nyei szórványosan jelennek meg az Utunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás és Szabad Szó hasábjain. Kötet­be foglalva 1967-ben jelennek meg legelőször versei az Egy szöget fény (Temesvár, Bánát­­­mányi néptanács népi al­­ások Bánát tartományi háza, I.,67) és a Vitorla-ének (Irodal­­mm­i Könyvkiadó, Bukarest, 1968)­ c. antológiákban, majd szorgal­ma és kitartása meghozza tehet­sége első jutalmát, mikor Gyö­nyörű gyökerek címmel megje­lenik első önálló verseskötete (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968), melyben egy tehetséges matematikus tehetséges költemé­nyei bizonyítják a két mester­ség, Mandics esetében elhiva­tottság, harmonikus összefüggé­sét Mert Mandics költőként sem hazudtolja meg matematikus voltát. A megtalált anyaföld c. újabb kötete (Kriterion Könyv­kiadó, 1976), mely az 1967—1976 között íródott versek gyűjtemé­nyét adja közre, még világosab­ban feltűnik a tudós (matema­tikus) költő igényessége. Nem­csak a verselésben újnak ható nyelvezetével ragad el, hanem ""­zal a teljességgel is, amely az­onatkoztató matematika ter­mészetes sajátossága, ám a köl­tészetnek is örök célja, álma. A valós világtól az élvén­yig és vissza, nemcsak a kötet szer­kesztésének, hanem a megisme­résnek is alapelve. Ez a könyv nemcsak irodalmi kísérlet, ha­­nem életszemléletérték kifejezője is. • Mikor 1972-ben Temesváron megalakul a Facla Könyvkiadó, szerkesztőként alkalmazzák Itt Irányítása alatt indul meg a magyar könyvkiadás, bár első­sorban román nyelvű könyveket szerkeszt. Nagy felelősségtudat­tal, éberen figyeli a beérkező kéziratokat és nagy érdeme van abban, hogy olyan szerzők kap­nak közlési lehetőséget, kiknek munkája valós értéket jelent a bánáti irodalom számára. Az ál­tala szerkesztett könyvek ezt bi­zonyítják akár román, akár ma­gyar kollégák művei. A már említett LÍRAI munkás­ságához kívánkozik Mandics György feleségével, M. Veress Zsuzsannával közösen írt köny­ve: Bolyai János jegyzeteiből, melyben így vallanak a szerzők: Apokrif gyűjteményük már is­mert extrapolációjaként a lehető­ség senkiföldjén építkezik, s Bo­lyai életének a Tannak valós vagy legalábbis valószínű motí­vumait szerkeszti kronológiai, il­letve szellemi elvek szerint egy­ségbe. IRODALOMTÖRTÉNETI, IRO­DALOMELMÉLETI és MŰFOR­DÍTÓI munkásságában egészen különleges helyet foglal el Man­dics György Ion Barbura vonat­kozó tanulmánya. Századunk e­­gyik matematikai szaktekintélyé­nek számító Dan Barbilian, köl­tői nevén Ion Barbu (1895—1961), verselése varázserővel vonzza a matematikus-költő Mandicsot mert ebben, a román irodalom­­ra­­talán legjelentősebben ható költőben, a geometria professzo­rában, rokonlélekre talál. Nem véletlenül jegyezte meg Al Ro­­setti, a neves román akadémikus, nyelvész és irodalomtörténész, hogy Mandics értette meg legjob­ban, hatolt le legmélyebb gyöke­réig a barbui életmű remekei­ben. Eddig még egyetlen román írónak sem sikerült olyan töké­letes elemzést közreadnia Ion Barbu munkásságáról, mint Man­dics Györgynek a Gest închis (Ed. Eminescu, Bucureşti, 1984) c. román nyelven megjelent mű­vében. Ezt azért, mert Mandics, a matematikus, a leghivatottabb a másik matematikus életművé­nek értékelésére. „Az én szemem­ben a geometria folytatása a köl­tészet“ — mondja Barbu. — „Bármely ellentétesnek tessék is első pillantásra e két fogalom, létezik valahol a geometria ma­gasában olyan fényes hely, ahol a matematika találkozik a költé­szettel. Kortársai vagyunk Ein­steinnek,­­aki az elvont világ­ok elképzelésében Eukleidésszel ve­tekszik, óhatatlanul nekünk is a Teremtővel kell versenyre kel­nünk a lehetséges világok elkép­zelésében.“ (Ion Barbu, Másod­játék, Európa, 1985 — műfordí­tás több szerzővel közösen). Nos, Ion Barbu, az oly sokat vitatott költőegyéniség, a világhírű mate­matikus, épp oly lelkes tudós, mint amilyen tudatosan hiszi, hogy az „alkotás ténye nélkülöz minden transzcendentálist“. Szá­mára az alkotás „egy hosszú és szakadatlan (tudatos vagy kü­szöbalatti) erőfeszítés a beillesz­kedésre“, mely „arra hivatott, hogy kijavítsa mindazt, amit dif­ferenciálóként, vázlatszerűen, az élet tartalmaz“ — idézi Mandics Barbut, a Harmad­játék (Facla Könyvkiadó, Temesvár, 1977) be­vezetőjében, nem véletlenül, hisz Barbu hasonló c. művében nagy­szerű alkalmat talál egy sze­mantikai univerzum elemzésére. Természetesen, Mandics műfor­dítói tevékenysége nem merül ki az egyetlen Másod-játék c. kö­tetbe foglalt versekben, mert állandóan, lelkesen nagy hozzá­értéssel és jószándékkal fordít oda-vissza magyarról románra és viszont, a népek közeledése, egy­más kultúráiénak megismerése érdekében, alkalmat nyújtva a barátságra, egymás tiszteletére. Ez a munkássága alkalmi, de fo­­lyamatos. Ami TUDOMÁNYOS írásait il­leti, ide sorolhatjuk a társadalmi és természeti jelenségek model­lezése köréből ihletődött műve­ket. A Modell és valóság (Fac­la Könyvkiadó, Temesvár, 1982) c. tanulmánykötet előszavában Mandács arra utal, hogy „A mo­dell és valóság viszonyának e­­lemzése, tudományágaként eltérő sajátosságainak vizsgálata egyik kulcskérdése minden elméletal­kotásnak.“ E könyv írója, a négy temesvári szerző Egyed Péter, Mandics György, Neumann Má­ria és Salló Ervin a filozófia, az irodalomelmélet, a geometria a­­lapjai, s a kémiai rezgések példá­ján keresztül vizsgálja a model­lezés lehetőségeit, ízelítőt adva a helyi elméleti gondolkodás né­hány módjáról. KULTÚRTÖRTÉNETI művei­ben már alaposan kiérződik a nagytudású, jól informált, örökö­sen kutató-kérdező tudós műhely­dolgozatainak eredménye. Ezek­ben a munkákban már nagyszerű segítőtársra talál feleségében, M. Veress Zsuzsannában, aki még nem vállalja a társszerző szere­pét, de olyan nagyszerű viták légkörét teremeti meg, melyben a szerző kiváló könyveket tud alkotni. A rejtélyes írások köny­ve (Albatrosz Könyvkiadó, Buka­rest, 1981), majd rövidebb válto­zata a Rejtélyes írások (40, Bp, 1987) olyan kultúrtörténeti mű, mely nem rendszeres írástörté­net, nem a világ ismert írásrend­szereinek leírása, még csak a kü­lönböző régi írások megfejtésé­nek története sem, hanem, címé­hez hűen, azokról a szenzációs „titkokról“ próbál felvilágosítást adni, amelyekre nem derít fényt a népszerűsítő irodalom. A könyv igazolni szeretné, hogy az igazi merész eredményeket azok a tu­dósok­ érik el, akik bátran rákér­deznek tudományuk közhelysze­rű elveire. Célja, hogy a mozgás­ban levő tudományt mutassa be, s nem a végleges, lezárt tudást. E témakörbe tartozik a Régi Afrika civilizációja és kultúrája román nyelven megjelent (Civili­zatia si cultura Africii vechi, Ed Sport-Turism, 1983) könyv is, mely alapos igényességgel tárja elénk egy olyan földrész kimon­dottan demokratikus világát, a­ ,­hol a gazdasági vagy politikai a­lárendeltség még ismeretlen, de mely világról oly sok hamis kép áramlik néha felénk. És mert Af­rika az a kontinens, ahol az em­­berréválás pillanatától nyomon követhető a társadalomfejlődés ezt a szédületes mélységű lehe­tőséget használja ki a szerző o­lyan súlyos kérdések felvetésére. Miért jelent meg a társadalmi egyenlőtlenség, ha évezredek fo­lyamán oly nagyszerűen lehetett élni nélküle? Előretörő lépés volt-e ez avagy ellenkezőleg? stb. stb. Néhány olyan meditációra sarkalló gondolat, mely a tradici­onális kultúra önmegsemmisülé­­sének meséjét tárná elénk, mely fellendülésének legfen­ységesebb pillanataiban alapozza meg el­kerülhetetlen vesztét. Mandics tudományos munkás­sága a Danikon által hírhedtté tett PALEOASZTRONAUTIKA kérdéseit is érinti.­ Salló Ervin­nel közösen írt könyve, a Zöld emberek, tollas kígyók, tüzes sze­kerek (Albatrosz Könyvkiadó, Bukarest, 1977) módszeres vizsgá­lata a világűrből­ látogatók föl­di jelenlétét tételező feltevések­nek. A könyv kritikai szempont­ból vizsgálja meg a feltevések három nagy csoportját és ítéli meg a felhozott bizonyítékok sú­lya szerint az egyes feltevéseket. E­z a könyv, mely jóval a későb­bi UFO-láz kitörése előtt jelent meg, előfutára Mandics hasonló témájú későbbi könyveinek. PRÓZAI munkássága a Temes­vári Golgota (Interart Studio, a Püski Kiadó Kft. és a Szépiro­dalmi Könyvkiadó, Budapest, 1991) című háromkötetes törté­nelmi dokumentum regényében csúcsosodik ki, mely hiteles és alapos tolmácsolása az 1989. de­cember végi eseményeknek. A forró napok döbbenetét és re­ményteljes várakozását, a temes­vári szellem hamu alatt szuny­­nyadó szikrájából nőtt hatalmas lángot érzékelteti, mely megvál­toztatta Románia sorsát, megha­­tároza a szebb jövőbe vetett hi­tet, reményt. Egy mű, melyet méltón egészít ki a Temeswar, Symbol der Freiheit (Amathea Verlag, Wien — München, 1992) Hans Vastag és Manfred Engel­mann társszerzőkkel közreadott, gazdag foto-dokumentumot tar­talmazó kortörténeti műve, melyet csak Mandics György mindenna­pi publicisztikai munkássága múl felül, a Temesvári ÚJ SZÓ munkatársaként, ahol nap mint nap hiteles krónikása, hű beszá­­molója a város, az ország, a vi­lág eseményeinek. Mindaz, amit eddig felsorol­tunk, bőven elég lenne a halha­tatlansághoz, ám Mandics György valódi énje az elkövetkezőkben fejeződik ki. Életcélja — ha le­het így nevezni munkásságának hevét —­ az ufológiai kutatások és elért eredményeinek minél át­fogóbb megismertetésében áll mely, mint már említettük, pa­­leoastrológiai vonatkozású művé­ben már jelentkezik, hogy később az olyan ufológiai könyvekben teljesedjen ki, mint a román nyelven megjelent Omul şi uni­versul (Enigma farfuriilor zbură­toare în conştiinţa umană — Fac­la, Timişoara, 1983), vagyis — Az ember és a világegyetem — a repülő csészealjak rejtélyei az emberi tudatban és az Explica­ţiile de lingă noi (Editura Alba­tros, Bucureşti, 1989), vagyis: Ké­zenfekvő magyarázatok c. mű­vek. Az előbbi, az ember és vi­lágegyetem tömör összefoglalása a repülő csészealjakkal kapcsola­tos nézeteink megjelenéseinek és e nézetek átalakulásainak az u­tóbbi százegy évben (1878—1978). A könyv második részében be­mutatja az eddigi UFO-kutatá­sok módszertani buktatóit , fel­vázolja, egy teljesen eredeti kon­cepció alapján, az UFO-kutatás egy új lehetőségét. A Kézenfekvő magyarázatok c. kötet négy esettanulmányt tartal­maz (Piri Reis térképe, a Delhi vasoszlop rozsda­mentességének rejtélye, a Palenque-i asztronau­ta sírhely kérdése és a Salzburg-­i esztergályozott, kőszénbe zárt vasdarab) bermitatva a vala­mennyi létező feltevést, melyek után a szerző saját megoldását is ismerteti az eredeti bizonyíté­kok gondos mérlegelése és tanul­mányozása után. A TUDOMÁNYOS FANTASZ­TIKUS művekből, a Vasvilágok (Kriterion Könyvkiadó, Buka­rest, 1986), a Gubclakók (Kriteri­­on Könyvkiadó, Bukarest, 1988) és A Dromosz (Kriterion Könyv­kiadó, Bukarest, 1992), fényesen kiviláglik, hogy a műfaj megú­jítója jelentkezik. Matematikai képzettségéből e­­redendően új módszert talál ki. A módszer lényege az axiomati­kus vi­l­ágmodell megalkotása. Kevésbé aforisztikusan ez azt je­lenti, hogy a mű elején a szer­zőpáros — mert sci-fi regényei­ben felesége M. Veress Zsuzsan­na már aktív szerzőtársa —, té­telesen megfogalmazza azokat az elveket, melyek az eddigiektől eltérő társadalmi rendszerek lét­rehozására alkalmasak. E­zek u­tán a szerzők leírják, miképpen fejlődne egy társadalom több tíz­ezer ciklus alatt, az adott törvé­nyek alapján. A tizenkét kötetből álló ciklus­ra tervezett összmű a Herkulesz munkák mítoszával ötvöződik, minden egyes kötet egy-egy tár­sadalom modelljét ábrázolja, a­­mely szimbolikus alapon kapcso­latba hozható Herkules egy-egy munkájával. A könyv me­gírásmódján az an­­ti-utópia Orwell által fémjelzett irányzatával mutat rokonságot, ám rendszerében és teljességé­ben eltér az orwelli műtől. Mivel nem egy hős életvona­lát követi, valamennyi kötet nem tulajdonképpeni regény, hanem novellafüzér formájában íródik. Ez a mozaikos szerkezet módot ad arra, hogy a társadalmat tel­jességében, keresztmetszetében és az egész társadalomszerkezeti i­­dőbeli változásaiban és átalakí­tásában ábrázolja, a rendszer látszólagos fénykorától, bukásá­ig. Mandics véleménye szerint, a sci-fi szükségszerű­ség, mert másként nem lehet körülírni azo­kat a társadalmi mondanivaló­kat,­­melyeket ki kell mondani. Még mindig van olyan társadal­mi kérdés, amelynek megoldásá­tól nem csak mi, kelet-európai­ak, de a nyugati demokráciák is csillagtávol vannak. Messze va­gyunk még attól az ideális ál­lamtól, melyet egy igazi huma­nista intellektuel elképzelhet. Sajnos, ebből a 12 kötetre ter­vezett ciklusból eddig csak az említett három kötet jelent meg. Időközben pótolhatatlan veszte­ség érte a szerzőt: 1991-ben­ sú­lyos, hosszas, de angyali türelem­mel és éber értelemmel viselt szenvedés után, felesége M. Ve­ress Zsuzsanna, elhunyt. A földönkívüli lények iránt érdeklődők értékes adatokat ta­lálnak a szerző legutóbb meg­jelent, Az UFÓ-k formavilága c. művében (Negyedik típusú talál­kozások,­­ 1992/8, Budapest). Mit tart Mandics György kiemel­kedő jelentőségűnek életművé­ben? A nagyfokú nyitottságot, a sokműfajúságot, a demokráci­áért való elkötelezett harcot, függetlenül a választott irodalmi vagy tudományos formától. Hivatalos elismerésként a Har­mad­játék c. kötetéért a Román Írószövetség debüt-díját nyerte el 1978-ban, és a Vasvilágok sci­­fi kötetével a Magyar Sci-fi Tár­saság 1987-es Arany Meteor dí­ját érdemlte ki. F. Nagy Klára ÉLET BAZÁR MANDICS GYÖRGY, a mi derik Gyuszink 50 éves. Több mint nyolc éve lapunk, a Szabad Szó, majd 89 decemberétől Temesvári ÚJ SZÓ állandó munkatársa. Mint újságírónak, legked­vesebb műfaja a nyílt, szókimondó politikai kommentár, d­e amikor arra van szükség, sport­­tudósítást vagy bármi egyebet megír, ő a lap Jolly Jokeré. Rengeteget dolgozik, óriási a munkabírása, de a szerkesztőségben szerteága­zó elfoglaltságai miatt a legváratlanabb idő­pontokban bukkan fel. Enek ellenére mindig számítani lehet az általa beígért anyagokra. Ellentmondásos egyéniség, sokan csak azért ve­szik meg az ÚJ SZÓ-t, hogy Mandics írásait elolvassák, mások meg éppen azért nem veszik meg, mert ír benne.. . Egy közvéleménykuta­­tás kimutatta: az ÚJ SZÓ-ban az ő írásai a legn­épszerűbbek! Kívánunk Neked hosszú, sikeres könyvekben gazdag életet, töretlen munkabírást és harcos lendületet ebben a nagy bazárban, amit Élet­nek hívnak! (—P—) 3 oldal

Next