Temesvári Új Szó, 1993. október-december (5. évfolyam, 957-1019. szám)

1993-10-01 / 957. szám

Hogyan lett egy szúnyog­­csípéstől az asztaloslegényből egyszeriben festő? A sorsfordító történet idején, 1861-ben Munkácsy Mihály tizenhat esztendős múlt. Édesapja, tisztes ,sótiszt, már tíz éve halott. Közben a fiú annyira lusta volt tanulni, hogy egyik nagybátyja ezeket a szavakat intézte hozzá: • Nem tanulsz? Aszta­losmesterségre adlak! Ha valami, az aztán egyáltalán nem érdekelte az inarat, öreg mestere újabb és újabb csatára indult, hogy jobb belátásra, főként pedig jobb munkára serkentse.­­ Hát én mostan kiásom a csatabárdot! – szokta mondani az öreg. Mit sem használt. Az ifiúr ment a saját feje után. Akkor is, amikor úrnak eredt. Előbb fölvette pitykés zekéjét, bele­bújt sujtásos nadrágjába, kurta csizmájába. Elindult. Me­negetett, egészen a másik nagybátyjáig. Hátha az tud valami okosabbat. Az meg? összecsapta a kezét. - Hát ,■ te! - ámuldozott. - Kicsi öcsikém! Sem mosoly! Sem morcosság! Semmi sincs az arcodon! - Én fázom! - húzta össze magát a fiú. Azonnal ágyba dugták. Hetekig rázta a hideg. Ismétlődtek lázrohamai. Derűs csak az orvos volt. Az vigasz­talta: - Ez csupán egy szúnyog műve. Csípésétől lett ez a váltóláz. Szokták mondani mocsárláznak is. Mindegy. Elmúlik. A napok teltek. A fiú egyszer csak fölfedezte, be­keretezett metszetek vannak a falon. Tintát, tollat kért. Másolta, lerajzolta mindegyiket. - Nem is rossz! Nem is rossz! - mondta a nagybácsi egyikre is, másikra is. Különösen annak a képnek a másolata sikerült, amelyiken éppen ássák ki a csatabárdot. A fiú mosolygott, elégedett volt magával, túszon végre ő is a kedve szerint kezdett el most valamit. A nagybácsi késs el is vitte őt a helybeli, kiérdemesült bécsi piktorhoz, Fischer bácsi­hoz, hadd rajzolgasson, netán­­festegessen annál. Ettől végképp meggyógyult. Szor­galmasan tanult rajzolni, fes­teni. Már nem is másolt. Legföljebb modellt használt. Föl is figyelt rá Szamossy Elek, a fiatalabb és modernebb festő, akinek aradi műtermébe bejáratos­ lett. Lassacskán Pestre készülődött tovább ta­nulni. Pedig nagybátyja már dte volna haza. De nem! - ugyan be nem lépek többé asztalosműhelybe! - mondta a fiú. - Miért nem? - Mert festő vagyok. Egy kaliforniai társaság kifejlesztette a kontaktlencse fülbeli megfelelőjét, mely job­ban működik, mint a hagyo­mányos készülékek, és nincs látható alkatrésze a fülön vagy a fül körül. Kétévi nemhivata­los próba után 1992 áprilisában a társaság klinikai kísérletekbe kezdett és remélik, hogy az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerhivatala idén engedélyezi az új eszköz használatát. A találmányt azok­nak a hallássérült embereknek szánják, akik nem használnak hallásjavító eszközöket, mivel csúnyának és nem eléggé hatékonynak tartják azokat. A lakosság több mint öt százaléka hallássérült, de közülük csak minden tizedik használ hallásjavító eszközt. A "füllencse" három részből áll; fő eleme egy apró átalakító (mérete egy kontakt­­lencse átmérőjének a fele), amit a doktor egy csepp olajjal a dobhártyára illeszt. Az eszköz folyamatosan hordható és ha szükséges, könnyen eltávolítható. A felhasználó ruhájára van erősítve egy kis mikrofon, ami érzékeli és továbbítja a hangot egy elemmel táplált tekercshez. A tekercsen átfolyó váltakozó áram mágneses teret kelt, ami az átalakító segítségével megrezegteti a dobhártyát. A tekercshez használt elem 12 órán keresztül üzemképes. A külső alkatrészek bárhol elhe­lyezhetők a testen, a fülbe­valóban vagy a kalapon, figyelembe véve a tekercs és az átalakító közötti távolságot. A kutatók jelenleg az elem méretének csökkentésén dolgoz­nak. A tervezésnél a leg­fontosabb szempont az volt, hogy a hallójárat szabadon maradjon. A legtöbb hallásjavító készülék ugyanis elzárja a hallójáratot, ami ront­ja a hallást az alacsonyabb frekvenciákon, ahol a hallásromlás nem annyira jelentős. (New Scientist) Tokió és Osaka, a két japán város áll annak a listának az élén, amely a dollárban számolva drágaságuk alapján rangsorolja a világ városait. A megélhetés tekintetében a lista ötödik helyére ugrott Moszkva, Budapest a 36-ik, míg a sereghajtó 44. a zimbabwei főváros, Harare, valamint az indiai Bombay. A listát évente kétszer állítja össze a genfi székhelyű Corporate Resources Group nevű magáncég. Tokió 192, Osaka 180 pontot "gyűjtött", utánuk az afrikai Libreville (137) és Brazzaville (134) következik. Moszkva 132 pontjával került az ötödik helyre, és ezzel az európai kontinens legdrágább városa lett. Uralkodói almanach A földkerekség százki­­lencvennél több független országa közül jelenleg még 44 monarchia. Ezek közül tizenhétnek - a Brit Nemzetközösség országainak - közös az uralkodója: II. Erzsébet. Csak egyetlen ország, japán uralkodója visel császári címet. Európának jelenleg 11 uralkodója (Andorra, Belgium, Dánia, Nagy-Britannia, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Hollandia, Norvégia, Svédország és Spanyolország) és öt trónkövetelője (Albánia, Bulgária, Románia, Szerbia és Oroszország) van. A 42 évi uralkodás után elhunyt Baldvin belga király III. Rainer monacói herceg után a legrégebben trónra került államfő volt Európában. Nemzetközi összehason­lításban korunk leghosszabb ideig trónon levő uralkodója az 1989 januárjában elhunyt­­Hirohito japán császár volt. Uralkodása 61 éven át tartott, az ugyanannak az évnek novemberében elhunyt II. Ferenc József liechtensteini nagyherceg kerek fél évszázadig uralkodott. (AFP) ! MARLON ! ! BRANDO A FELEDÉKENYÍ! Marlon Brando 69 évesen emlékiratait írja, de már ki-kihagy az em­lékezete. Ezért a napokban felhívta telefonon Ursula Andresst, a hatvanas-het­venes évek egyik híres film-szexbombáját és megkérdezte: - Mondja kedves Ursula, szerelmes­kedtem én magával valamikor? A hír szerint Ursula lecsapta a telefont, de csak azért, mert épp éjszaka volt. Reggel azon­ban visszahívta Brandot és két órán át beszélgettek. Az eredményt Marion Brando és kiadója mély­séges titokban tartja. r VISSZA­ "­" PORCELÁNHOZ ! Nemrégen még a modern technika eredményének számítottak a plasztikból vagy keménypapírból készült tányérok és poharak, ame­lyeket egyszeri használat után el lehetett dobni. Nem volt szükség mosogatásra. Hamarosan azonban magasra tornyosultak a hulladékhegyek. Nehogy égig érjenek, sok németországi rendezvényen kötelezően visszatértek a több­ször használatos edényekhez. Az úttörő a stuttgarti városi tanács volt, amely mosogatógépeket szerzett be, s azokat alkalmanként kiköl­csönözte. Első ízben a kieli héten próbálta ki ezt az eljárást a schleswig-holsteini tartományi főváros. A müncheni októberi ünnep­ségeken már évek óta előnyben részesítették önkéntességi alapon­­ az elmosható poharakat és tányérokat. Most már nem csak városi hatóságok, hanem magánválla­latok is kölcsönöznek moz­gatható mosogatógépeket, poharakat és porcelánedé­­nyeket. A népi, sport- és egyéb rendezvények részéről olyan nagy a kereslet, hogy néhány vállalatnál egy évvel előre kell az igényt bejelen­teni. A "szekrényben tartott poharak és tányérok" növekvő irányzata már a vendéglőkben és a szállodákban is megfi­gyelhető - nem kétes, hogy a porceláné a jövő a gasztronómiai ágazatban, már csak környezetvédelmi okok­ból is - mondta Karlheinz Sammet, ő csak tudja - írta a DPA német hírügynökség - hiszen vállalata fél év óta gyárt étkészleteket. Az üvegpoharak és a por­celán étkészletek használata a különböző rendezvényeken mind nagyobb sikert arat a közönség körében. v A világ legmagasabb hegycsúcsa, a Csomo­­lungma (Mount Everest), amelynek magasságát most mérik a legkorsze­rűbb műszerekkel, nem elégszik meg azzal, hogy évente néhány­ milliméter­rel "növekszik", de évente vízszintesen is elmozdul 15-30 centiméterrel. Ezt állapította meg egy kínai tudós, aki a napokban hozta nyilvánosságra számításait. Benoit Chamoux, a francia-olasz Himalája­­expedíció vezetője elmond­ta az AFP tudósítójának, hogy a három utóbbi évtizedben a Mount Everest csúcsának éven­kénti 15-30 centiméteres kelet-nyugat irányú elmozdulását észlelte egy kínai topográfus. Ami pedig a "növe­kedést" illeti, a Mount Everest északi része évente 4 milliméterrel emelkedik. Az expedíció vezetői egyébként közölték a Mount Everest új hivata­los magasságát - 8846,10 méter -, amelyet első ízben mértek egyidejűleg a nepáli és a kínai oldalon, mégpedig eddig példátlan pontossággal. A legutóbbi mérésen, 1975- ben 2,03 méterrel na­gyobb magasságot mértek. (AFP) A HÖLGY HARAP! Gyermekkorában ügyvéd akart lenni. Igaz, csak celluloid-vérszívó, de a filmvásznon amúgy tisztességesen vérengzik, feltépi az emberek torkát, gyilkol - hogy életben maradjon. Amúgy érzé­keny, szánalomra méltó, mellesleg igen vonzó nőszemély. Egyszóval nem könnyű eset. Épp a bonyolultsága miatt fi­gyelt fel a szerepre Anne Parillaud, a francia film egykori üdvöskéje, aki Alain Delon oldalán kezd­te pályafutását. Anne ügyeletes szépikéből ti­zenöt év alatt Intellek­tuális, izgalmas nővé érett, és ennez igazodnak a szerepei is. Legnagyobb sikerét a "Nikita" című filmben aratta, amely meghozta számára a hírnevet, a nemzetközi elismerést. Ebben a szerepben figyelt fel rá John Landis amerikai rendező, és felajánlotta számára készülő, szokat­lan vámpírfilmjének fő­szerepét. Úgy tűnik, a "harapós hölgy" hama­rosan Hollywood legújabb "Vérengzője" lesz.

Next