Temesvári Új Szó, 1994. január-március (6. évfolyam, 1021-1083. szám)

1994-01-04 / 1021. szám

s fp^sp■■­­.APÍTVA:lp rI tfAPTT AP i __ ■■..■■■■ __^.WJV:.y .~.-.y^|tfP&%.!&^ VI. /1021. kedd, 1994. január 4., 4 old, meléklettel, ára: 100 lej Távollétében *-r a balták és felgyújtották a parasztpárt egyik kie­melkedő politikai sze­­mélyiségét, ION RA'i'lU urat. Az eddigi vizsgálatok szerint nem csupán személyes tárgyakat lop- ÚJÉV KÜSZÖBÉN A csillagászok számításai szerint az idei esztendő egy kicsit korábban köszöntött be, de­zek ellenére mi - és általában az emberek - , member 31-én éjjel 12 órakor mondtunk bú­csút az óévnek. Volt pezsgőbontás és tűzijáték, petárdarobbantás és összetört poharak - ahogy már ez ilyenkor lenni szokott. Őszhajú nagypapa és divathajhászó tini­lány, nehézségekkel küzködő munkanélküli és jólszi­­tuált üzletember, földművelő és politikus, néhány pillanatra megállt számot vetni eddigi életéről, s azzal a titkolt, vagy kevésbé burkolt reménnyel követte az óramutató újévbe lendülő mozgását, hogy az 1994-es esztendő minden szempontból jobb lesz, több sikerrel, szerencsével jár, meghozva azt, ami eddig elmaradt... _ Hogy mindebből mi valósul meg, majd elválik. Az év leghosszabb éjszakája minden­esetre elsősorban szórakozást, jókedvet jelentett. Ezt igazolja felvételünk. De jelentett­­ egye­seknek­­ szomorú megemlékezést is, nehezen elviselhető ünnepet, a reménytelenség egy újabb lépcsőfokát. Adja Isten, hogy ez utóbbiból jövő i­lyenkor minél kevesebb legyen! T. Miklós Lilla "A VILÁG EGÉSZ MAGYARSÁGÁHOZ SZERETNÉNK SZÓLNI " Beszélgetés KÁNTOR LAJOSSAL folyóirat főszerkesztőjével a KORUNK December közepén Te­mesváron járt a KORUNK folyóirat két szerkesztője, Kántor Lajos és Salat Levente, hogy az olvasókkal találkoz­zon, illetve, hogy egy Bán­ság-súlypontú Korunk-szám összeállítását megbeszélje. Ez alkalommal kértük meg a főszerkesztő Kántor Lajost, Pulitzer-díjas újságírót, a MURE elnökét, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon. - Hogyan alakult a KO­RUNK sorsa, arcéle 1989 u­­tán? Mit jelent a folyóirat ma? - Némi vita után, az akkori szerkesztőség úgy döntött, hogy megőrizzük a folyóirat nevét a változás után is. A KORUNK nagy hagyomá­nyában találtunk olyan moz­zanatokat amelyet érdemes tovább vinni. Tehát nem kell teljesen új életet kezdenünk. Viszont jelezzük azt, hogy har­madik évfolyam. Úgy véljük és úgy tartjuk, hogy az 1926- ban és 1957-ben kezdődött második évfolyam után 1990- ben valami új kezdődött. 1989- ben a 12-es számmal lezártuk a régi évfolyamot. Ez már az úgynevezett forradalom után jelent meg, abban már nem szerepelnek olyan anyagok amelyeket szégyelleni lehetett és amelyek a Ceausescu korszak bélyegét viselték magukon. Különösen a 80-as évek végén megjelent számok. Érdekes, hogy bár a lapot megpróbálták ideológiai szócsővé alakítani, ennek ellenére, érezve az akkori szerkesztőség ellenállását, nyu­godtan mondhatom, hogy egyes számú közellenségnek számított. Állandó megfigyelésnek és zaklatásnak voltak kitéve a szerkesztők. A Korunk Galériát már 1986-ban betiltották. Függetlenül attól, hogy a lapban milyen szöveg­ek jelentek meg, mégis nagy gyanakvással fogadták a lapot. 1989 decemberének végén és 1990 januárjában világossá vált, hogy a lapnak meg kell újulnia.Úgy is, hogy fiatalabb munkatársak jönnek a laphoz. A véletlen folytán éppen inter­regnum volt mert 1989 októberében meghalt a régi főszerkesztő Rácz Győző és nem találtak olyan embert, aki vezetné a lapot, így éltük meg a változásokat. Végül is a szerkesztőségben volt annyi erő, hogy a megújulást felvállalja. Én 1990 elején kaptam meg a főszerkesztői kinevezést. Sikerült néhány fiatalt odahívni, mint például Salat Leventét akivel 1989 deember 26-án egyeztem meg, hogy jöjjön a Korunkhoz. Utána jöttek más fiatalok így ma az átlag életkor 30 év körüli, meglehetősen ideális ilyen típusú folyóirathoz. A megújulás jegyében indult a negyedik évfolyam. Én azt hiszem, hogy ez egy más folyóirat mint a korábbi volt. Persze azt a világra nyi­tottságot nagyon fontosnak érezzük,­­ amit Dénes László indított még 1926-ban. A Gaál Gábor időszakban is volt a Korunknak egy olyan vonu­lata amely ezt a nyitást képviselte. Oberten Jipot (Folytatás a második oldalon) ✓ Anavi Ádám KEZDŐ JANUÁR Ezen a kezdő januárban furcsákat jeleznek az égből, talpam alatt nem reccsen,­­ enged tócsák arcán a ráncos jégből. Ahogy lépek, a lucskos járdán jön utánam kubista rajza, a házcsatornán a hőmérő a jégcsapokat nyitva hagyta. Szemétkukába gyömöszölve megfacsart, rongyolt fenyőágak. Megcsillannak a gyertya csonkok, papír láncok, és arany szálak. Mi lesz velünk emberkék ? Az új év küszöbén min­denki azt óhajtotta, hogy 1994 legyen egy jobb év mint 1993. A Világra bizonyosan ráférne ennyi javulás. De valós-e ez az álom? Amikor a naciona­­liza , egyre vadabb harcosai emelkednek az impotensnek bizonyuló reformkormányok hulláin a Hatalmi piedesztálra lehet-e reménykedni valamiféle javulásban? Annyi bizonyos, hogy az a Zsirinovszkij, aki az Egyesült Államok közepén a Martin Luther Kin­g Köztársaság megalapítását követeli Michael Jacksonnal az elnöki szerepben, ma még inkább kocsmai viccmestern­ek tűnik, de ez nem lehet nagy vigasz akkor, amikor tudjuk­, mi lett abból amikor a zseniket adó nagy német nép fölé egy félművelt és para­noiás káplár került? Nem fatalizmus, de történelmi törvényszerűség sajnos, hogy az adott keleteurópai zónában előbb neokommunisták, "fon­tolva haladók", majd az erős kezet ígérők, a nemzeti ambí­ciókat tápláló hordószónokok kerülnek az élre. Mert a tömegeket ilyenné nevelte az elmúlt 40 esztendő. Olyanná, aki fél a változástól, aki elszokott a kemény munkától, aki nem tudja elviselni a konkurrenciaharcot, aki fél a bizonytalanságtól, az állandó változás lehetőségétől. Pedig a kapitalizmus zömében ilyen embereket kívánna. De ezt csak lassan lehet megvalósí­tani. Ilyen embereket csak a kapitalista társadalom termel ki igen durva és kemény szelekcióval 'v./*zadok alatt. Mer? sei­­i alatt ivód­hat *z l. hogy csak az lesz sikeres, aki tud bánni a pénzzel, aki tud vállalkozni, aki okos, aki ismeri a törvényeket, s minden lehe­tőséget kihasznál ennek keretében. Hosszútávon ez a nyerő. Aki rövidtávon akar sikeres lenni, annák :* meg­vannak a man­uij, ez könnyen a börtér­be­­ vezet­het, a vilamosszékhez, a*’ egy hátulról kapott golyóhoz A biztos gazdagság, s rizikós de gyors meggazdagodás mel­lett a többség is magas szír­ben élhet komál­ A munkává nagyon kis kockázattal. Ez kapitalista társadalom képlet A szocializmus megkötő­ségéből szabaduló ember mindebből csak a végez­ményt ismerik, a jólét két A milliomosok pálmaiig*, szigetek lagúnáiban horgon­­yachtjait, meg az átlagpi gárok által is gyorsan elérne nagy kocsikat, kertváros házakat. Hogy mennyi erőfe­szítéssel juthatnak el ide valakik, hányan buknak el, s milyen keveseknek sikerül, azt már kevesebben hajlandók tudomásul venni. Még keve­sebben hajlandók elismerni, hogy a saját képességeik nem elegendőek nagy álmaik és nagy vágyaik teljesítéséhez. Ezért az ilyen emberek azokra szavaznak, akik meg­erősítik őket ábrándjaikban , vágyaikban. Mandics Györg (Folytatás a második oldal­l. © ÓRA •» A Matica Szlovenszka nacionalista szervezet szerint Pozsonynak vissza kellene vonnia az Európa Tanács Kisebbségi Chartájához való csatlakozását. •» Jatszusi japán diploma­ta vette át az ENSZ békefentartó csapatok ve­zetését Boszniában. « ■» Január 1.-én, a kubai forradalom 35. évfordulóján Fidel Castro leányunokája elhagyta a "szabad" Kubát, hogy az Egyesült Államok­ba szökött anyjához csat­lakozzék. •» Egerszegi Krisztina lett az 1993. év legjobb sportolónője. •» Izetbegovics Trudjman elnökhöz intézett levelében Boszniában való beavatkozással vádolja a horvát hadsereget. •­ A francia Környezetvédelmi Miniszté­rium kerékpárokkal látta el alkalmazottait, hogy azzal furikázzanak Párizsban, hivatali ügyeik intézésekor.

Next