Heti Új Szó, 1995. október-december (1. évfolyam, 41-53. szám)

1995-10-13 / 42. szám

ARAD, 1 <)‘W. OK rÓIUÍR A SZABADSÁG EGY EL OSZTHATATLAN ‘Imádkozzunk a mártírokhoz' Főtisztelendő Heinrich József Arad kerületi fő­esperes szavai voltak ezek, aki a délelőtt 11 óra­kor az aradi Belvárosi Római Katolikus templom­ban kezdődött megemlékező szentmisén, amelyen 13 pap vett részt, az igazságért szenvedők és har­cosok kapcsán mondotta:"imádkozzunk a mártírokért­­ vagy inkább a mártírokhoz.” . 'Aldd meg Istenem, Áradott* ■ A lágy, koraőszi idő is hozzájárult ahhoz, hogy már a délutáni órákban emberek ezrei in­dultak el a Vesztőhely felé. A kis létszámú rendőr főleg a forgalomirányítással foglalkozott. Ismerős temesvári arcokat fedeztünk fel, olyanokat, akik szinte minden évben eljönnek. "Nekünk nem csu­pán kötelességünk, ez érzelmi dolog" - mondja Juhász Anna. Menyhárt Rozália pedig így fogal­maz: "Minden évben eljövünk, ez minden magyar kötelessége" Időközben megérkeznek a hivatalos szemé­lyiségek, vendégek, meghívottak. Alkalmunk nyílik Szűcs Ferenc urat, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét arról kérdezni, mennyiben bír a meg­emlékezés 1995-ben más jelentéssel, mint az előző években.­­ Ennek az ünnepségnek több fontos jelentése van. Az egyik, hogy hagyományainkat, történelmi örökségünket ápolni kell, s erre ez az évforduló a legjobb alkalom. A másik, hogy a két nép, a ro­mán és a magyar ilyen évfordulók kapcsán köze­lebb kerüljön egymáshoz. Én remélem, hogy ezt a célt is szolgálja ez az ünnepség. Ugyanerre a kérdésre Lábody László címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ekképp válaszolt: - Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 13 tábornok áldozata ma időszerűbb, mint valaha, mert a szabadság, a népek szabadsága egy és oszthatatlan. Nem lehet az egyik nép úgy szabad, hogy a másik nem. Különösen nem egyazon or­szágban. A magyar kormányprogram nyelvére for­dítva: a magyar külpolitikának három célja van, az európai integráció, a történelmi megbékélés a szomszédos országokkal, a kisebbségben élő ma­gyarság jogainak biztosítása ezekben az országok­ban. A három irányvonal szorosan összefügg. Nem lehet történelmi megbékélés a kisebbségek jogainak egyesül, és borul le nemzetünk mártírjainak emléke előtt". Markó Béla, az R­M­D­S­Z szövetségi elnöke nyitotta meg a szónokok sorát.­­ Itt Romániában, Erdélyben a magyar közös­ség két évfordulót vállalt kiemelten, ezek egyazon szabadságharchoz, szabadságeszményhez kapcsolód­nak. Az egyik ünnepnap, március 15-e, a másik, október 6-a gyásznap. (...) Fontos, hogy hová he­lyezzük évről évre az emlékezés koszorúit és hogy az Aradon kivégzett vértanúkat úgy becsüljük és szeretjük, hogy tudjuk, többen közülük nem is beszéltek magyarul. A szabadságnak nincs nem­zetisége. Hányszor kell még ezt vajon elmonda­nunk? Hányszor kell még vajon megfogalmaznunk, hogy nincs külön magyar, román, ilyen vagy olyan szabadság? (...) Bár ne kellene ször­­nyülködve arra gondolnunk, hogy az elmúlt 146 év sem hozta meg a nyugalmat ezeknek a halottak­nak, mert amiért küzdöttek, az ma sem valósult meg igazán. (...) Bár ne kellene arra gondolnunk, hogy olyan társadalomban élünk, amelynek poli­tikusai nem hogy 146, hanem kevesebb mint 6 esztendő múltán nem tisztelik azoknak az emlékét, akik 1989 decemberében meghozták a maguk áldozatát. Lábody László államtitkár beszédében hangsú­lyozta, hogy a szabadság, miként az igazság, egy­es oszthatatlan, s hogy a 13 tábornok nem csak a magyar szabadságért halt meg. Arad nem csak a magyar nemzet panteonja, hanem minden szabad­ságot szerető nép kegyhelye. Ezt követően a Mosóczi telepi Református egyházközség -----------------­énekkara éne­kelt illetve Bartis Ildikó, a marosvá­sárhelyi Nem­zeti színház művésznője szavalta Re­mény­ik Sán­dor versét. A szónokok so­rában Tokay György, a parlamenti frakció veze­­zetője követ­kezett, aki a belső és kül­ső szabadság­ról beszélt. Az előbbivel, mint mondta, jól állunk, "mert ha nem állnánk jól, önök nem lennének itt, nem beszélnénk azon a nyelven, amelyen beszélünk . 1995. október 13., péntek talán az emlékmű sem állna már. Ami a külső szabadságot illeti, azzal még bajok varrnak. Az el­telt csaknem 150 esztendő nem volt elég ahhoz, hogy ne akadjanak olyanok, akik megpróbálnak egy dalt, egy szkd, egy zászlót börtönbe zárni. Még mindig próbálkoznak velünk. De amíg a belső szabadságunk él, az ilyen próbálkozások nem vezetnek eredményre." Damjanich szavaival zárta: "Áldd meg Istenem Aradot!" Magyari Lajos sze­nátor beszéde után, aki a Székelyföld üzenetét hozta a három nyelven, magyarul, németül és ro­mánul elmondott Miatyánk következett, majd több­­ezer torokból elhangzott a magyar himnusz, ezt követően a székely himnusz. A kegyelet koszorúi A koszorúzás ünnepélyes, felemelő momen­tuma több mint fél órát tartott, hiszen soha sem tapasztalt részvétel jelezte, hogy az esemény nem fakult meg az évek során. Elhelyezték a kegyelet koszorúit az RMDSZ központi és vidéki szerve­zeteinek vezetői, képviselői. A Magyar Köztársaság és a Határon Túli Magyarok Hivatala, a bukaresti Magyar Nagykövetség, a Magyarok Világszövet­sége, A POFOSZ, az Aradi Városháza, a Magyar Műveltség Szolgálat, Békéscsaba város, Hódmező­vásárhely, és más magyarországi helységek önkor­mányzatai, közgyűlései, a szegedi Karolina gim­názium, egyházi személyiségek és még sorol­hatnánk. Nagyapám ismerte Görgeyt Kokárdás 72 éves bácsi a nagyzerindi Pálfy Mihály, aki úgy tartja, hogy főleg az ifjúságnak nagy szüksége van az ehhez hasonló feledhetetlen élményekre.­­"Nagyapám mesélt arról, hogy Görgey annak idején Nagyzerinden is járt." Lassan leszállt az est és a résztvevők egy része az aradi Kultúrpalotába igyekszik, ahol A bárány hatalma címmel irodalmi összeállítással tisz­telegtek a mártírok emléke előtt, a Vox Juventutis énekkar (Horváth Tünde vezetésével) valamint Bartis Ildikó művésznő közreműködésével, Oberten János biztosítása nélkül. -------------------­ a megzené­sített Szózat hangjai mellett piros szegfűszálat tartó leányok, a fiúk kis mécses­sel sorakoztak fel az emlékmű lép­csőin, díszőrség gyanánt. Ujj János megnyitó szavai után, aki úgy fogalmazott, hogy "ezen a 146-ik október 6- án lélekben 15­­ millió magyar Többezren rótták le kegyeletüket a mártírok emléke előtt. Három nyelven mondták el a Miatyánkot Hárman a hivatalos személyiségek közül: Markó Béla, Lábody László és Szőcs Ferenc A temesváriak koszorúznak

Next