Heti Új Szó, 1995. október-december (1. évfolyam, 41-53. szám)
1995-10-13 / 42. szám
ARAD, 1 <)‘W. OK rÓIUÍR A SZABADSÁG EGY EL OSZTHATATLAN ‘Imádkozzunk a mártírokhoz' Főtisztelendő Heinrich József Arad kerületi főesperes szavai voltak ezek, aki a délelőtt 11 órakor az aradi Belvárosi Római Katolikus templomban kezdődött megemlékező szentmisén, amelyen 13 pap vett részt, az igazságért szenvedők és harcosok kapcsán mondotta:"imádkozzunk a mártírokért vagy inkább a mártírokhoz.” . 'Aldd meg Istenem, Áradott* ■ A lágy, koraőszi idő is hozzájárult ahhoz, hogy már a délutáni órákban emberek ezrei indultak el a Vesztőhely felé. A kis létszámú rendőr főleg a forgalomirányítással foglalkozott. Ismerős temesvári arcokat fedeztünk fel, olyanokat, akik szinte minden évben eljönnek. "Nekünk nem csupán kötelességünk, ez érzelmi dolog" - mondja Juhász Anna. Menyhárt Rozália pedig így fogalmaz: "Minden évben eljövünk, ez minden magyar kötelessége" Időközben megérkeznek a hivatalos személyiségek, vendégek, meghívottak. Alkalmunk nyílik Szűcs Ferenc urat, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét arról kérdezni, mennyiben bír a megemlékezés 1995-ben más jelentéssel, mint az előző években. Ennek az ünnepségnek több fontos jelentése van. Az egyik, hogy hagyományainkat, történelmi örökségünket ápolni kell, s erre ez az évforduló a legjobb alkalom. A másik, hogy a két nép, a román és a magyar ilyen évfordulók kapcsán közelebb kerüljön egymáshoz. Én remélem, hogy ezt a célt is szolgálja ez az ünnepség. Ugyanerre a kérdésre Lábody László címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ekképp válaszolt: - Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 13 tábornok áldozata ma időszerűbb, mint valaha, mert a szabadság, a népek szabadsága egy és oszthatatlan. Nem lehet az egyik nép úgy szabad, hogy a másik nem. Különösen nem egyazon országban. A magyar kormányprogram nyelvére fordítva: a magyar külpolitikának három célja van, az európai integráció, a történelmi megbékélés a szomszédos országokkal, a kisebbségben élő magyarság jogainak biztosítása ezekben az országokban. A három irányvonal szorosan összefügg. Nem lehet történelmi megbékélés a kisebbségek jogainak egyesül, és borul le nemzetünk mártírjainak emléke előtt". Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke nyitotta meg a szónokok sorát. Itt Romániában, Erdélyben a magyar közösség két évfordulót vállalt kiemelten, ezek egyazon szabadságharchoz, szabadságeszményhez kapcsolódnak. Az egyik ünnepnap, március 15-e, a másik, október 6-a gyásznap. (...) Fontos, hogy hová helyezzük évről évre az emlékezés koszorúit és hogy az Aradon kivégzett vértanúkat úgy becsüljük és szeretjük, hogy tudjuk, többen közülük nem is beszéltek magyarul. A szabadságnak nincs nemzetisége. Hányszor kell még ezt vajon elmondanunk? Hányszor kell még vajon megfogalmaznunk, hogy nincs külön magyar, román, ilyen vagy olyan szabadság? (...) Bár ne kellene szörnyülködve arra gondolnunk, hogy az elmúlt 146 év sem hozta meg a nyugalmat ezeknek a halottaknak, mert amiért küzdöttek, az ma sem valósult meg igazán. (...) Bár ne kellene arra gondolnunk, hogy olyan társadalomban élünk, amelynek politikusai nem hogy 146, hanem kevesebb mint 6 esztendő múltán nem tisztelik azoknak az emlékét, akik 1989 decemberében meghozták a maguk áldozatát. Lábody László államtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadság, miként az igazság, egyes oszthatatlan, s hogy a 13 tábornok nem csak a magyar szabadságért halt meg. Arad nem csak a magyar nemzet panteonja, hanem minden szabadságot szerető nép kegyhelye. Ezt követően a Mosóczi telepi Református egyházközség -----------------énekkara énekelt illetve Bartis Ildikó, a marosvásárhelyi Nemzeti színház művésznője szavalta Reményik Sándor versét. A szónokok sorában Tokay György, a parlamenti frakció vezezetője következett, aki a belső és külső szabadságról beszélt. Az előbbivel, mint mondta, jól állunk, "mert ha nem állnánk jól, önök nem lennének itt, nem beszélnénk azon a nyelven, amelyen beszélünk . 1995. október 13., péntek talán az emlékmű sem állna már. Ami a külső szabadságot illeti, azzal még bajok varrnak. Az eltelt csaknem 150 esztendő nem volt elég ahhoz, hogy ne akadjanak olyanok, akik megpróbálnak egy dalt, egy szkd, egy zászlót börtönbe zárni. Még mindig próbálkoznak velünk. De amíg a belső szabadságunk él, az ilyen próbálkozások nem vezetnek eredményre." Damjanich szavaival zárta: "Áldd meg Istenem Aradot!" Magyari Lajos szenátor beszéde után, aki a Székelyföld üzenetét hozta a három nyelven, magyarul, németül és románul elmondott Miatyánk következett, majd többezer torokból elhangzott a magyar himnusz, ezt követően a székely himnusz. A kegyelet koszorúi A koszorúzás ünnepélyes, felemelő momentuma több mint fél órát tartott, hiszen soha sem tapasztalt részvétel jelezte, hogy az esemény nem fakult meg az évek során. Elhelyezték a kegyelet koszorúit az RMDSZ központi és vidéki szervezeteinek vezetői, képviselői. A Magyar Köztársaság és a Határon Túli Magyarok Hivatala, a bukaresti Magyar Nagykövetség, a Magyarok Világszövetsége, A POFOSZ, az Aradi Városháza, a Magyar Műveltség Szolgálat, Békéscsaba város, Hódmezővásárhely, és más magyarországi helységek önkormányzatai, közgyűlései, a szegedi Karolina gimnázium, egyházi személyiségek és még sorolhatnánk. Nagyapám ismerte Görgeyt Kokárdás 72 éves bácsi a nagyzerindi Pálfy Mihály, aki úgy tartja, hogy főleg az ifjúságnak nagy szüksége van az ehhez hasonló feledhetetlen élményekre."Nagyapám mesélt arról, hogy Görgey annak idején Nagyzerinden is járt." Lassan leszállt az est és a résztvevők egy része az aradi Kultúrpalotába igyekszik, ahol A bárány hatalma címmel irodalmi összeállítással tisztelegtek a mártírok emléke előtt, a Vox Juventutis énekkar (Horváth Tünde vezetésével) valamint Bartis Ildikó művésznő közreműködésével, Oberten János biztosítása nélkül. ------------------- a megzenésített Szózat hangjai mellett piros szegfűszálat tartó leányok, a fiúk kis mécsessel sorakoztak fel az emlékmű lépcsőin, díszőrség gyanánt. Ujj János megnyitó szavai után, aki úgy fogalmazott, hogy "ezen a 146-ik október 6- án lélekben 15 millió magyar Többezren rótták le kegyeletüket a mártírok emléke előtt. Három nyelven mondták el a Miatyánkot Hárman a hivatalos személyiségek közül: Markó Béla, Lábody László és Szőcs Ferenc A temesváriak koszorúznak